Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

Nyár végén árverés Hz jár jói, mki mem siet Mind gyakrabban halla­ni, hogy a kárpótlásban ré­szesülő idősebb generáció értékpapír helyett inkább pénzt szeretne, ezáltal is javítva megélhetési körül­ményeit. Ugyanakkor el­terjedt a híre annak is, hogy egyes cégek — köztük kft.-k és betéti társaságok — az értékpapírok névér­tékének mindössze 50-G0 százalékát kínálják vételár­ként. Vajon mi a helyzet Pest megyében? — dr. Sztáray Mihály, a Pest Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vezetője elmondta, a kárpótlási jegyek értékét a kamat eleve növeli, s ép­pen ezért egyik igénylő sem kerül hátrányos hely­zetbe. Ettől azonban eltér a kárpótlási jegy tényleges piaci értéke, s bizony a hi­vatalban sem örülnek an­nak, hogy a kárpótlási je­gyek jelenlegi árfolyama nem éri el a névértéket. — Meggyőződésem, hogy azok a károsultak járnak jól, akik kivárják — a fel­tételek megléte esetén — a termőföld árverést vagy az állami privatizációhoz kap­csolódó részvényvásárlást, mert ezek az igazán érték­álló vagyontárgyak. Ezért türelemre intek mindenkit: kár elfecsérelni a kárpót­lási jegyet! A beszélgetés során fel­merült az a kérdés is, hogy a főváros V. kerületébe, a Kecskeméti utcába költö­zött megyei kárpótlási hi­vatalban miként haladnak a kárigények elbírálásával? — Eddig több mint öt­ezret, tehát a kárigények nyolc százalékát bíráltuk el, de most ebben a kor­szerű környezetben, a jobb technikai feltételek mellett, heti 800-1000 határozatot szeretnénk meghozni. A megyei kárpótlási hi­vatal vezetője kitért arra is, hogy lassan befejeződik a termőföld-elkülönítések elbírálása, s minthogy nem jelentős az érdekegyeztető fórumok által benyújtott fellebbezések száma, így ez nem akadályozza az ár­verések előkészítését. — A Pest Megyei Föld­hivatallal és az FM megyei hivatalával szoros együtt­működést alakítottunk ki. Vezetőkből álló operatív bizottság állapítja meg a földkijelölések, -mérésekés ehhez kapcsolódóan az ár­verések időpontját. Szeret­ném felhívni a figyelmet arra, . miszerint korábbi ígéretünknek megfelelően augusztus végén és szep­temberben legkevesebb 25 községben megkezdjük az árveréseket. A témához kapcsolódóan felvetődött a továbbiakban, mi a véleménye a megyei kárpótlási és kárrendezési hivatal vezetőjének a kö­zelmúltban az egyik Fi- desz-es képviselő által kez­deményezett, úgynevezett IV. kárpótlási törvényről? — Csak sajtóértesüléseim vannak az említett terve­zetről. Bár a javaslat fel­tétlenül jó szándékú,. még­sem biztos, hogy minden tekintetben végrehajtható. Gyócsi László erősítésével két éven belül további exportnövekedést érhetnének el. Ez szüksé­geltetik — a vállalat szak­emberei szerint — ahhoz, hogy ne zsugorodjanak to­vább, s a pénzügyi helyze­tük se forduljon rosszabbra. Kelemen Ernő úgy véli, a tervezett részvénytársaság­gá alakulás egyelőre nem jár majd létszámleépítés­sel, hiszen a feleslegesnek tartott munkaerőtől már korábban megszabadultak. A változást az igazgató úgy ítélte meg, az ugyancsak segíthet — gondolva pél­dául a bankhitelekre — gondjaik megoldásában. Az érdemi előrelépést azon­ban vélhetően csak a tény­leges privatizációtól, a va­lódi tulajdonos megjelené­sétől lehetne remélni. Kér­dés azonban ennek kimene­tele, hiszen azzal a ténnyel a budaörsieknek is számol­niuk kell, hogy a külhoni befektetők — hangzott el éppen minap a II. országos privatizációs konferencián — a kicsi, és gondokkal küszködő magyar vállalatok iránt nemigen érdeklődnek. H. É. Rongyos, piszkos, de kemény Kisdezsőre éhes a világ Mindenki anyagi biztonságot akar. Ki így, ki úgy. A módszerekben senki sem válogatós. Az emberek rákény­szerülnek erre a lépésre a gazdaság ellentmondásos hely­zete miatt. Pontosabban arra, hogy értékálló befektetési formákat keressenek. Éppen ezért manapság meglehető­sen nehéz a honpolgár élete; főként azoké, akik becsü­letes úton akarnak sok valutához jutni. Érvényben: 1992. június 19. VALUTAÁRrOLYAMOK Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 143,97 146,77 Ausztrál dollár 58,32 59,56 Ilclga frank (100) 239,10 243,76 Dán korona 12,78 13,04 Finn márka 18,04 18,44 Francia frank 14,62 14,90 Görög drachma (100) 40,26 41,10 Holland forint 43,72 44,58 ír font 132,03 134,63 Japán jen (100) 60,91 62,11 Kanadai dollár 64,43 63,83 Kuvaiti dinár 265,65 271,15 Német márka 49,25 50,21 Norvég korona 12,59 12,83 Olasz líra (1000) 64,98 66,26 Osztrák schilling (100) 699,44 713,01 Portugál escudo (100) 59,42 60,52 Spanyol peseta (100) 78,09 79,61 Svájci frank 54.42 55,50 Svéd korona 13,63 13,89 USA-dollár 77,27 * 78,83 ECU (Közös Piac) 100,97 102,93 MOSZ-TANULMANY Érthető ó vafossággeeS A Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Orszá­gos Szövetsége a közel­múltban tanulmányt állí­tott össze a szövetkezetek átalakulásával kapcsolat­ban. Sajnos ez a mezőgaz­daságban még mindig ne­hézkes. Sehogy sem tudt ják elfogadni az emberek, hogy igenis vége van a szo­cialista tervgazdaság idő­szakának, s ezt felváltja a szociális piacgazdaság sza­kasza. A törvényes alapok mindenképpen megvannak ehhez, hiszen a parlament már elfogadta a kárpótlá­si, az új szövetkezeti és az átmeneti törvényt. A tanulmány szerzői elöl- áróban megállapítják: csak az intenzív gyümölcs- és zöldségtermesztéssel foglal­kozók számíthatnak arra, hogy önálló vállalkozóként megélhetnek ebből a tevé­kenységből. A jelzálogköl­csön, mint az agrárágazat közép- és hosszú távú fej­lesztési és finanszírozási formája, elfogadhatatlan azoknak, akik a hagyomá­nyokon nevelkedtek. A 5 rolni, s ott derül ki, hogy hamis volt a pénz. Az átve­rés százszázalékos. A váci KGST-piacon „körben áll egy kislányka” helyett a nepper. A kézje- lek és a száinjegyek nem­zetközisége megkönnyíti a Kommunikációt. Az árfo­lyamot maguk szabják meg. USA-dollárt 90-ért, makit 55-ért, a schillinget 12 fo­rintért mérik. Tódor felvi­lágosít: létezik egy érdekes, ám utcán nem látható ár­folyam. Ez jól öltözött urak és hölgyek között az ágyban lelhető fel. Ruha sem kell hozzá. Csekket is elfogadnak mind a hölgyek és az urak — a kifejezett fizikai teljesít­mény arányában. így is forog A távolsági buszon (Vác- ról Pestre visszafelé) egy „igazi” Dezső magyaráz: a dollár 200-ért is elkel a szállodában. Ö csak tudja, mert portás. Szól a kedves vendég, hogy váltani sze­retne. A haver „szállítja” az ügyfelet. A vendég 120-ért kapja, a portások hatvanat tesznek zsebre. A közvetí­tőnek jár a legkevesebb: csak húsz forintot kap. „Maga nem kér? Mert tu­dok adni fontot és kana­dait is”. Köszönöm, most nincs nálam annyi. Még emlékszem azokra az időkre, amikor forintra váltásnál igazolni kellett a deviza származását. Később engedtek a szigorból a pénzintézetek, fejet hajtot­tak a nyugati pénz előtt. Ma, amikor 60 bank mű­ködik és váltja a pénzt, a fekete pénzpiac érdekelt­jei sokkal gazdagabbak, mint maguk a banktisztvi­selők, vagy (netán) a vál­lalkozók és , a politikusok. A jövőben útlevél kell a devizaszámlanyitáshoz. Csak az a bökkenő, hogy utazás­nál ettől még a zsebben vagy a melltartóban jól el­fér a valuta. A pénz úgy is forog. A legjobban mégis a zsebes jár. Neki van egy képes­sége: a nepper kabátja alól is kilopja, a dollárral „ki­tömött” tárcát, senki sem veszi észre. Ilonka Mária nálja. Ezt is viszik, mivel nyereségesebb, ha ezt vált­ják át keresztárfolyamon. A magyar forint ezt a megbecsülést, Vagyis a -kon­vertibilitást, egyhamar nem fogja elérni, csupán a volt utódköztársaságok képvi­selőinél. A rubel jelenleg 30 fillért ér. Mellettem a régi szép időkön kesereg valaki: valaha 1 rubelért 1 dollárt lehetett kapni. Ez­zel szemben ma 1 dollár 400 rubelnél tart. Vajon mekkora lehet ott a nyo­mor? Ukrajna fontolgatja, hogy saját valutát vezet be, elege van a rubelből. A zloty, a lej, a cseh ko­rona a kutyának sem kell. Ez mutatja a nullára redu­kálódott árfolyamértéket. Szilvek nyereségét még­sem kell irigyelnünk: nagy a kockázat, a pénz mégis forog. Háromnaponta száz­ezer forint a nettó „árbe­vétele”. Hogy honnan szer­zi be az eladandó valutát? A honfitársait „kopasztja" meg, akik úgy gondolják, szintén jól járnak az üzle­ten. Ruha sem kel1 Dunaharasztiban az af­rikai Mulid kiigazít: bo­lond az az ember, aki elő­ször az utcai vagy a vásári árfolyammal próbálkozik. Szerinte „olcsóbb” a baráti árfolyam. Ha jön a haver, az lusta elmenni a bankba. (Ez már eleve fél egészsé­get jelent.) Így kerül a de- zső 90-be, a maki csak 53- ba. Mulid francia nyelvte­rületről jött hozzánk tanul­ni, neki tehát francia frank­ból van több, amelyet 20-ért ad el. A nyeresége 6 fo­rint az „ügyletből”: ezért schillinget vásárol, azt megint továbbadja — ez­úttal sötét bőrű magyar­jainknak, tízért. Ök is ér­tik a módját! Nyolcvanért megveszik a dezsőt, majd 160-ért továbbadják a mit sem sejtő Józsi bácsinak. Aki ezután boldogan ro­han ki vele Bécsbe vásá­A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama naponta változik. Ezt a na­pilapokban is közzéteszik. Vajon mi a helyzet a fekete valutapiacon ? Ott mitől függ az árfolyam? Kőr­útunk első megálló ia a gyáli KGST'S'ac. Vasár­nap reg6 óra. A korai ><Jő ellenére fáradtságot nem ismerve jönnek a haj­nali busszal a fővárostól alig néhány kilométerre lé­vő „hangyabolyba” az olcsó cdccot vásárolni akarók. A kocogástól elszokott városi ember még azt is vállalja, hogy több kilométert gya­logol a szántóföldön, az ol­csó vásárlás öröméért. Jo­gos. Legalább tízezer Ricsaj, tülekedés, tolako­dás. Ezen a „maradvány” KGST-piacon jobb, ha az ember a hóna alá csapja a retiküljét. Ha nem vigyáz, meglehet, hogy rövidesen gazdát cserél — a vásárlás­ra szánt pénze. Szilvek azok közé tarto­zik, aki jól ismert a gyáli forgatagban. (Ha kell, olyan gyorsan eltűnik a pénzügy­őr elől, mint a fergeteg.) Szinte akcentus nélkül be­széli nyelvünket a lengyel fiatalember. (Magyar ba­rátnője van.) Nála is — a hivatalos nemzetközi árfo­lyamnak megfelelően — in­gadozik a valuta ára. Egy köteg USA-dollárt mulat: rongyosak, piszkosak, de „kemény”. Nem úgy, mint a forint. Ebből legalább tíz­ezer kell, hogy legalább egy 100 dollároshoz jussunk. Szilvek garanciát vállal a valuta valódiságáért. Nyu­godtan betehetjük a deviza- számlára. Nem kell félni a lebukástól. Más van-e még? Tudvalevő, hogy a dollár létezik még kanadai és ausztrál változatban: előb­bit 80-ért adja (hivatalosan 67 forint), a kengurupénzt 70-ért méri, amelyet a bankban 60 forintért lehet megvásárolni. Az USA-dolcsi még min­dig a dezső névre „hallgat”. Csak úgy kis d-vel, és ezt a „csúfnevet” egy darabig nem fogják levakarni róla. A lengyel fiú kizárólag a legnépszerűbb valutákkal foglalkozik. Imádja a már­kát, mert azt keresik a leg­többen. Ezért 50 forint he­lyett 60-at is megad az utazni vágyó magyar. Az osztrák schilling a legol­csóbb: 7 helyett 10-ért kí­földművelők csak olyan beruházásokba fognak be­le, amelyeknek adottak a visszafizetési feltételei. Az óvatosság érthető, hiszen az emberek nem akarják elveszteni a fedelet a fe­jük fölül. Az érdek-képviseleti szer­vezetek véleményét is ösz- szegzi a tanulmány. Az át­alakuláshoz szükséges tő­kebevonás szövetkezeti út­ja a részjegy. A szakembe­rek szerint ez az igény csökkenthető a saját szám­lás vállalkozások bővítésé­vel (akár egyéni, akár tár­sas), vagy a bizományosi kereskedelem fejlesztésével. Várhatóan az összes tu­lajdonos közötti jövedelmi érdekeltség az üzletrészek arányában alakítható ki. Az alkalmazottak számára így megvalósul a teljesít­ményelv. I. M. Rt. lesz a Porkorit Valódi tulajdonost várnak lú cégűkkel, a budaörsiek­nek olcsóbban kell szállí­taniuk, mint a versenytár­saknak. A külhoni piac „megdolgozását” azonban tovább folytatják, s szeret­nék, ha a marketingmunka {Folytatás az 1. oldalról.) Ezek a megrendelések azonban a gyár kapacitásá­nak egyharmadát kötik le, s ahhoz, hogy a Porkorit konkurálni tudjon a nyu­gat-európai hasonló profi­STARTOL A RONCSDARABOLÓ Csáberő és tarolás marosan szükség is lesz erre. Pest megyéből Érd és Vác térségéből kaptak nagyobb mennyiségű vashulladékot. Mivel rögtön kifizetik a vé­telárat, az ügyvezető igaz­gató úgy gondolja, ez meg­felelő csáberőt jelenthet a magán-hulladékgyűjtők­nek, hogy velük kössenek üzletet. Harminc embernek van új munkahelye. Hogy félnek-e a konkurenciától? Mivel megbizonyosodtak ró­la, hogy pillanatnyilag csak nekik van az országban fémőrlő gépük, ezért bizto­sak abban, hogy két-három évig tarolni tudják a kör­nyezetvédelemnek. fezt az ágazatát. A jövőben egy új géppel is bővítik az eszköz­parkot: nevezetesen egy Schreddel típusú berende­zéssel. Ez kizárólag autó- roncsokat dolgozna fel, az értéke megközelítően 13 millió márka. Hogy mennyi vámot fizetnek majd utá­na? Ha törzstőkeemelést hajtanak végre, akkor a be­hozatal vámmentes, s talán hozzá a magyar környezet- védelmi minisztériumtól — pályázat útján — némi anyagi támogatást is. I. M. Fürstenfeldbruck cég. Lét­rehoztak egy • társaságot - Müller—Gruttenbrunn Hul­ladékanyag Kereskedő és Feldolgozó Kft. néven, 50- 50 százalékos tőkerészese­déssel. Ezt márkában, il­letve schillinghen fizették be a magyar államnak. A törzstőke 270 millió forint­nak felel meg. Máthé József ügyvezető igazgatótól tudjuk, hogy eb­ből vásárolták meg a la- pályos ingatlant és ebből valósult meg a nélkülözhe­tetlen infrastruktúra: mivel közmű sem volt a terüle­ten. A legfontosabb eszkö­zöket, a hidraulikus dara- bolót és az őrlőmalmot a 2,7 hektáros területen állí­tották fel. A telep arra al­kalmas, hogy évente 25-30 ezer tonna vas- és fémhul­ladékot munkáljanak ott meg a korszerű berendezé­sekkel. A jövőben szeret­nének roncs autókarosszé­riák darabolására szakosod­ni. A feldolgozott vashul­ladékból külföldön válogat­ják ki a színesfémet. A tervek szerint évente 12 000- 15 000 autóroncsot tudnak majd feldolgozni. Ismerve a hazai gépkocsik élettarta­mát, minden bizonnyal ha­Vasútállomásolc mellett utazva elvétve még ma is látni, amint hatalmas mar­kológépek — vasszörnyek módjára — szinte „beleha­rapnak” az apróra vágott rozsdahalmazba. Ezt a lát­ványt továbbra sem nél­külözzük. A környezetvéde­lem korszerű módszereihez tartozna, hogy egyre keve­sebb fémhulladék keletkez­zék. Erről azonban álmodni sem lehet. Egyre több autót bocsátanak ki az autógyár­tók, mert még mindig jó üzletnek számít. Azzal per­sze senki sem törődik, hogy a megnövekedett benzinfo­gyasztás miatt gyorsabban szennyeződik a légkör. Hatékony ötletekkel, úgy tűnik, minden hasznosítha­tó — persze, ha van hozzá földterület. Soroksáron, Bu­dapest közigazgatási hatá­rán, az Öcsai úton az egy­kori lápos mezőt évek óta sittlerakó helynek használta a közeli vasöntöde. Az ér­téktelen területtől a felszá­molás alatt levő cég érte­lemszerűen meg akart sza­badulni, s kapóra jött két külföldi vevő: a német Sommer Metallwerke GmbH, valamint az osztrák

Next

/
Oldalképek
Tartalom