Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

MONDJÁK AZT, HOGY DÓZERT NEKI! A küzdők nem ülnek asztalhoz A Tápió völgyének mindig Nagykáta volt a természetes központja. Noha jogi értelemben csak 1989-ben vált vá­rossá. Az egykori járási székhely évtizedekig áhítozta e „rangot”. Nem hiú kivagyiságból: inkább a nagy kalap­ból való részesedés keltett kisvárosi illúziókat. A „betel­jesülés" után azonban nem csupán az derült ki, hogy üres a kalap. Maradt még néhány „kövület” Kála kö­zepén ... Pedig az igényesnek aligha minősíthető büfének jelen­tős forgalma van. Ez a szolgáltatás — nyilván meg- fizethetősége, hozzáférhető­sége miatt — egyedüli a centrumban. Nincs kifőzde, olcsó étterem: a közeli Aranyszarvasba másik ré­teg, más alkalmakkor jár. Senki nem vitaija hát, hogy efféle szolgáltatás kell itt a város közepén. TÖRVÉNYTELENNEK TARTJÁK Jól tudja ezt a tulajdonos ÁFÉSZ: magától értetődő módon a létesítmény kor­szerűsítését helyezte kilá­tásba. Nyeregtetőt tervez­tek, a belső átalakítást a 10 éves bérletet már megkö­tött vállalkozó saját költsé­gére végezné el. Bővítené a választékot egytálételekkel, frissensültekkel. Megolda­nák a délutáni nyitva tar­tást, számítva ily módon a vendégkör szélesítésére. A szövetkezet az ominó­zus épület korszerűsítésének elvi engedélyezését kérte tavaly szeptemberben a hi­vatal városfejlesztési és -építési csoportjától. Válasz másfél hónap múltán érke­zett, miszerint a kérdés el­döntéséhez a településfej­lesztési bizottság állásfogla­lása szükséges. December végén az is megszületett. Az elutasító határozat azzal ér­velt; hogy a helyi település- rendészeti tervnek és sza­bályoknak nem felel meg az üzlet nagyobb mérvű fel­újítása. mert zöldterületet, parkot foglal le. Az ÁFÉSZ a köztársasági megbízotti hivatalhoz fellebbezett, megkütönböztetőnek és tör­vénytelennek tartva az el­járást. A válasz azonban ez­úttal ugyancsak elutasító maradt ÁRNYÉKOT BOKSZOLNAK — Mi olcsó étkezést kí­nálunk a lakosság részére. Az épület nem rontaná to­vább a városképet, ha már felújítottuk, csinosítottuk. 4 Miért nem lehet tudomásul venni, hogy ez már oda épült, így örökölte a város, ha tetszik, ha nem!? Mi az, hogy állagmegóvást, kar­bantartást végezhetünk? Hogy ne csurogjon be a víz. a szakhatóság pedig előbb- utóbb mégis bezáratja, mi pedig kivonulunk? Monda­nák azt, hogy dózert neki, s kártalanítást fizetnek! Miféle döntés ez? Lépjünk, de mégse lépjünk? — pa­naszkodik Burján László ÁFÉSZ-elnök, hozzátéve: — Vagy csináljuk meg, s leg­feljebb megbüntetnek érte? Mindenesetre bírósághoz fordultunk az ügyben. Az önkormányzatnak egy­előre másra kell a pénz, nem kártalanításra. Ugyan­akkor nagyszabású tervei vannak a városközpont vá- rosiasítására. Benne par­kok, sétáló-, pihenőterüle­tek. Ahonnan nem hiányoz­nak az ízléses kiskocsmák sem. De hol áll attól a „Kókai”? Sok hát a kérdés, kevés a ,.rávaló”. Egy asztal tán mégis akad. Tárgyalni kéne az ár­nyékbokszolás helyett. Tóth Ferenc A V&trga cszsiásf hveggyésédése Kerékpárosán szép az élet Varga Ferenc szeret biciklizni. Ez persze még senkit se érdekelne, hiszen rajta kívül milliók és milliók hódol­nak ennek a szép és egészséges hobbinak. Ami érdekes­sé teszi és kiemeli öt a hazai kerekezők sokaságából, az, hogy Pest megyéből mindössze ő küldte be a pályázatát az Európai Kerékpáros Szövetség nemzetközi pályáza­tára. A nyertesek díja a kiírás szerint az, hogy ingyenesen részt vehetnek a Montreal­ban idén ősszel rendezendő Velocity világkongresszu­son. Varga úr most re­ménykedik, hátha ő is a szerencsés nyertesek között lesz. — Összeköthetném a kel­lemeset a hasznossal — tervezget —, mivel roko­naim élnek Torontóban, s jó lenne meglátogatni őket. Nyeregbe, magyar! A huszonnyolc éves pá­lyázó egyetemi titkárság- vezető. Gödöllőn lakik, de éppúgy lakhatna bárhol — mondja, mert megszállott környezetvédőként és bi­ciklistaként mindenütt ugyanúgy hallatná a hang­ját, és menetrendszerűen nyeregbe pattanna, ha el­érkezik a pihenést, kikap­csolódást ígérő szombat­vasárnap. Pályázatában arra adott ötleteket, hogyan tudjuk elősegíteni a kerékpáros­MESÁLLAFODÁS AZ EGYHÁZZAL Szentmártoni ingatlanok A volt egyházi ingatla­nok tulajdoni helyzetét rendezni hivatott jog­szabály alapján Tápió- szentmárton önkor­mányzata előzetes meg­állapodási javaslattal állt elő a helyi evangé­likus egyházközségnél. közlekedést a városi kör­nyezet védelmében. Érde­mes néhányat kiemelni az ötletekből, a hazai kerék­páros-kultúra elmaradott- saga közepette hátha má­sok is megszívlelik ezeket. Az egyik javaslata, hogy a bicikligyártó magyar cé­gek — például a Csepel — és az oktatási intézmé­nyek kössenek szerződést, amely alapján a diákok is­kolai éveikre kölcsönbicik- liket kapnának. A jármű­veket a diplomaszerzés — vagy akár az érettségi — után jutányos áron meg­vásárolhatnák. A gyártók ezzel reklámhoz jutnának, a használó tanulók pedig biciklihez, ráadásképp egészséges életmódhoz és mozgáshoz. Az általános is­kolák gyakorlati foglalko­zásain pedig a szerelés csínjával-bínjával ismer­kedhetnének a kisebbek. Nincs bicikliút — Jó lenne valami ke­rékpáros-ösztöndíj is, amely a kétkerék nagyha­talmait — Vietnamot, Hol­landiát stb. — nyitná meg a magyar egyetemisták előtt egy-egy tanulmányút idejére — sorolgatja való­ban megszívlelendő ötle­teit. — Csakhogy a valóság ezzel szemben az, hogy Pest megyében mindössze egyetlen bicikliút létezik, és a HÉV-en se mindenütt engedik fel a kifelé igyek­vő kerekeseket. — Legalább egy hónapja a szentendrei HÉV-re már föl lehet szállni kerékpár­ral. Jó lenne, ha a gödöl- lőire is kiterjesztené a BKV ezt az engedélyt! Egyébként a pályázatom­ban pontosan ezt javasol­tam. Ügy látszik, másnak is eszébe jutott. — Saját városában mi­lyen lehetőségei vannak a nyugodt kerekezésnek? — Gödöllőn nincs bicik­liút, viszont a városköz­pontban lehetne sétálóutcát kialakítani, ahová csak a gyalogosok és a kerékpá­rosok mehetnének be. A művelődési ház előtti nagy térségben fizetett őrrel bi­ciklimegőrzőt lehetne kije­lölni. A város igazán áldoz­hatna erre. Márkás bringa A kétgyerekes Varga Fe­renc egész családja imádja a pedált taposni. A család­fő lelkesedése átragadt a feleségére és a kisfiára is. Amikor csak lehet, együtt járják a természetet, per­sze nyereggel a lábuk közt, kormánnyal a kezükben. — A feleségem most egy kis időre kiállt a sorból, mert kislányunk született — újságolja a boldog apa, akinek egyéb nagyszerű tervei is vannak. A gödöl­lői művelődési házba hív­ták meg, hogy ősztől gim­nazistáknak környezetvé­delmi előadássorozatot tart­son. Varga úr egyébként hamarosan szakképzett, diplomás környezetvédő is lesz. Az ÉLTE tavaly in­dult, kétéves humánökoló­giai szakára jár, ahol posztgraduális képzéssel jövőre végez. — Csak egy tizenöt éves Ukraina bicajom van — mondja. — Persze, hogy én is szeretnék márkásabb kétkerekűt venni — teszi hozzá. Magyarországon ma harmincezer forintba kerül egy márkás bringa. Tudom, hogy sok fiatal szívesen megvenné, de még olcsóbbakra sincs pénze. Éppen ezért adtam be a pályázatom, hátha az. ötle­teim valósággá válnak. Mind több gyerek és diák, fiatal és felnőtt juthatna vágyai netovábbjához, a biciklihez. Kocsis Klára HARMADIK NSKÍfUTÁSRA Rajtavesztett csőtoivajok A ’90-es év végén, alig­hogy megválasztották, dr. György Balázs polgármes­ter elsők közt a faluvédő egyesület megszervezését sürgette. Pedig Némedit — noha az 50-es út érinti — akkoriban még elkerülték az utazó bűnözők. Sürgetni lehet, kénysze­ríteni nem, a lakosság hú­zódozott a dologtól. Éjsza­ka járőrözni, másnap dol­gozni, ráadásul saját ko­csit használni — szóval nem állt össze a csapat. Egy év múlva György Balázs megint szóba hozta a kérdést, annál is inkább, mert kezdtek elszaporodni a bűnesetek, kivált a köz­ség külső, úgynevezett me­zőgazdasági területén ga­rázdálkodtak a zöldségfé­lékre és locsolóberendezé­sekre szakosodott szarkák. Végül is harmadik neki­futásra a józan ész csatát nyert, a tavasszal megala­kult az Alsónémedi Falu­védő Egyesület négy, egyenként 17 tagú csoport­tal. Egy csoport egy hétig tart éjjeli ügyeletet, össz­hangban a két helyi rend- őrrrel. És, hogy mennyire igaza volt a polgármester­nek, azt két eset is bizo­nyítja. Május 3-án éjszaka egy magánháznál értek tetten két idegen betörőt, s rend­őri közreműködéssel fülön is fogták őket. A másik eset május 15-én éjfél után történt, a külső területen két gépkocsira figyeltek fel; locsolócsöveket szállí­tottak utánfutókkal. A fel­szólításra nem álltak meg, ezért követték őket. a Bu­gyi—Ócsa elágazásnál sike­rült leolvasni a kocsik rendszámát, s ennek alap­ján azonosította a tettese­ket a rendőrség. Az 51 da­rab lopott cső is megkerült egy tanyáról. Értékük nem kevesebb, mint 200 ezer fo­rint volt. — Sajnos nem minden esetben sikerül a tolvajo­kat elcsípni. A múlt hó­nap különösen mozgalmas volt — idézi a májusi kár­listát György Balázs. — Elloptak három szivattyút és néhány akkumulátort, amelyeket a locsoláshoz használnak a kertészetek­ben. Hogy fékezni tudjuk a bűnözést, létrehoztuk az Al­sónémedi Nagyközségért Alapítványt, amely a köz­biztonságot fogja szolgálni Az így összegyűlő pénzből kívánjuk finanszírozni a faluvédők kiadásait. Különben dr. György Ba­lázs nemcsak megszervez­te, de maga is aktív tagja az egyik faluvédő csoport­nak; 80-100 kilométert fu­rikázik egy-egy éjszaka, ha rá kerül a sor. —gye— Ilyen például a közismert „Kókai büfé” épülete, amely miatt kemény árnyékbok- . szólás folyik a tulajdonos nagykálai ÁFÉSZ és a vá­ros önkormányzata között. Árnyékbokszolás, hiszen mindkét fél akkor és oda üt. ahol és amikor a mási­kat látni véli. Üzengetnek, levelezgetnek, kérvényeket írnak, határozatokat hoznak — csak éppen előre nem haladnak — tavaly szep­tember óta. Ezen idő alatt még asztalhoz sem ültek a küzdő felek. A vitatott építményt a hatvanas években húzták fel a kókai téesz kőművesei, emiatt ragadt rá a „Kókai” név. A torzszülött, ferdén lapos tetejű objektum in­kább felvonulási barakkhoz hasonlít, mintsem vendég­látó-intézményhez. Ráadá­sul arccal a város büszke­ségének számító bazársor és aprócska, de forgalmas tér felé tekintve, mintegy el­rejti a háta mögött fekvő ligetes parkot. Az ingatlan 1976 óta az ÁFÉSZ tulajdo­na: benne kezdettől fogva büfé és hentesüzlet műkö­dött. Ez utóbibbt nemrég megszüntették. A CSÚNYA „KÓKAI" A „Kókaiban” üdítőket, szeszes italokat mérnek, de sült kolbászt, hurkát és egyéb sülteket is fogyaszt­hat a vendég. Csak délután 3-ig: toalett hiánya miatt a kizárólag néhány percre be­térő törzsközönség kiszolgá­lását vállalhatják. A dél­utánig ücsörgős iddogálás itt kockázatos lenne, hiszen aki folyadékon fogyaszt, előbb- utóbb. rájöhet a kényszer. Délelőtt viszont rohán a kuncsaft, bekapja az enni-, Innivalót, s megy a dolgára. Többnyire közeli munka­helyére, hivatalba, rendőr­ségre. Ahol akad alkalma­tosság mindenféle kis- és nagydologra, minek végez­tével^ akár vissza is térhet az előbbi tetthelyre. Melles­leg a tető alaposan beázik: vödrökbe, kádakba fogják fel az esővizet. Omladoznak a sóvirággal díszített falak. Tornacsarnokot építenek A szenlmártoniak a tor­nacsarnok építéséhez el­nyerték az igényelt céltá­mogatást. ami két évre el­osztva közei 18 millió fo­rint állami támogatást je­lent. Igaz. maga a komp­lexum költsége 100 millió körül várható mai árakon. A megvalósításra 4 tanul­mányterv készült, az ön- kormányzat június végéig dönt — persze vei'senyezte- tés után —. a fővállalkozó megbízásáról. A nagy tervek ezzel még nem 'érnek véget. A kör­nyékbeli öt településsel karöltve készülnek a föld­gáz vezetésére, jövőre pe­dig egy Tápiószőlőssel és Tápiószelével közös szenny­víztisztító-telep létesítésére. Tóalmás és Tápióság mel­lett az idén egy harmadik Tápió menti településen, Tápiószentmártonban is építenek korszerű torna- csarnokot. A nagyközség központjában, a volt Tü- zéptelep helyén egy időben —- legkésőbb már szeptem­berben —, fognak hozzá a nyolc tantermes iskola, va­lamint a csarnok építésé­hez. A beruházást 1994-ben szeretnék átadni a gyere­keknek: a tantermekben az alsó tagozatos osztályok kapnak helyet. A híradásokból ismert, hogy az országban tizenhá­rom egyház összesen vala­mivel több mint hatezer ingatlant kért vissza. Ed­dig csaknem háromezer esetben sikerült tisztázni az eredeti állapotot, egyez­tetni a különféle adatokat. Az önkormányzatok és az egyházak között 500 meg­állapodás jött létre, annak ellenére, hogy sok helyen komoly feszültségek kelet­keztek ez ügyben. Az el­lentétek többsége abban áll, hogy az ingatlanok át­adása ’ összekapcsolódik-e a szükséges garanciák szava­tolásával — magyarán az önkormányzatok kártalaní­tásával. Ez pedig az ország teherbíró képességének ala­kulásától függ, attól, hogy lesz-e pénz ezen igények kielégítésére.' A tápiószentmártoni elő­zetes megállapodás tényle­ges megkötése is attól függ, hogy a kárigényként beje­lentett nyolcmillió forintot meg tudja-e téríteni az ál­lami költségvetés — tud­tuk meg Weínhardt Lászió­né jegyzőtől. Az említett dokumentumot a képvise­lő-testület már elfogadta, míg a gyülekezeti és egy­házmegyei presbitérium ezután hagyja jóvá Tóth János polgármester és Bre- bovszky Gyula lelkész egyeztetéseinek eddigi eredményét. Ha a kár­igényt az állam nem ga­rantálja, akkor az előzetes megállapodás semmisnek tekintendő, új tárgyalások kezdődhetnek a felek kö­zött. Mit igényelt vissza Tá­piószentmártonban az egy­ház, milyen célra, s hogyan állt össze az önkormányzat kárpótlása? — kérdeztük a nagyközség jegyzőjétől. — A katolikus egyház nálunk nem nyújtott be kérelmet, pedig viszonylag jelentős ingatlannal ren­delkezett. Az evangéliku­sok viszont igen: tőlük 1948. január 1-je után kár­talanítás nélkül került ál­lami tulajdonba egy iskola, amelyben ma varroda mű­ködik 30 munkahellyel. Er­re vonatkozóan külön pót­igény benyújtását tervezi az egyház, de csak a szó­ban forgó megállapodás megkötését követően. Az épület átvételét 1997-re tervezik, benne úgyneve­zett belmissziós tevékeny­séget kívánnak folytatni. Az ingatlanon állt a kán­tortanítói és egy másik szolgálati lakás. Az egyik­ben az idősek klubja mű­ködik folyamatosan közel 20 taggal. Ebbe költözhet majd a leendő kántor, amennyiben az új klubot felépítettük az államtól ehhez kapott — pontosab­ban szeretnénk kapni — 5 millió 600 ezer forintból. A szolgálati lakás is közel kétmilliós tétel: ez a lel­kész úré lesz, míg az ő ed­digi lakását közösségi ház­ként kívánják használni. Ezen a telken az idők fo­lyamán épített a néhai ta­nács egy négylakásos szol­gálati lakást. A területet kártalanítás révén 600 ezer forintért megváltjuk. Hasonló célokra 1 mil­liárd forintot különítettek el az idén az állami költ­ségvetésen belül. Szétosz­tásáról a benyújtott igé­nyek alapján egyeztetőbi­zottság, végső esetben a kormány dönt. Hogy jövő­re lesz-e erre pénz? Az ön- kormányzatok és egyházak e tekintetben legfeljebb a törvényhozókban bízhat­nak. A tápiószentmárto- niak bizalma pedig igen erős. ezért máris továbbí­tották a „számlát” a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztériumba. (tőth)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom