Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
ITT MINDENNAP TŰZ VAN Mindennek ellenére —jól vagyunk Füst és Iá ng Kerepestarcsán A könnyűipar a nehézipar, szokták mondani, s úgy értik, hogy az ott dolgozók számára az. A textilgyárak, ezek a lármás, fojtó levegőjű, három műszakban termelő, igazán nehéz munkát adó üzemek pedig mindig női munkahelyek voltak. Feleségeket, anyákat nyeltek magukba műszakkezdéskor. Késő este, mikor előttük állt az éjszaka, s az aggodalom: mi van otthon a családdal, az apró gyerekekkel? Vagy hajnalban, miután már az álmos kicsiket a bölcsődében, óvodában hagyták. ÓRÁS ALVÁS Konda Lászlóné, a Kis- tarcsai Fésűsfonógyár dol- gözónője úgy öltöztette fel a gyerekeit a hajdani útra kelés előtt, hogy azok még aludtak, egyiket felvette, másikat visszafektette, majd újra felvette, hogy újabb ruhadarabot húzzon rá. Mikor éjszakás volt, otthon tartotta őket. — Feküdtem a rekamién, ők meg ugráltak rajtam — emlékszik. Volt, hogy egyórás alvásokkal mentem dolgozni. Most már érzem a fáradtságot, most már négy-öt órát is kell aludnom, hogy tökéletes legyek. A gyerekek már felnőttek, a készülő ebédet Erika, a nagylány fejezi be, mikor édesanyja leül velem beszélgetni otthonukban, ahol felkerestem őket. Egy kis családi ház ez az otthon, Kerepes most virágzó gyümölcsfákkal ékes főutcáján. Amíg ide jutottak, hosszú volt az út. — Tizenhat éves koromban már a lőrinci fonóban dolgoztam, 1960. december 15-én kezdtem ott. Tápió- szeléről mentem Pestre, az „önkéntesen” szerveződő téeszektől mindenki iparkodott inkább gyári munkára. Akkoriban nagyon nehéz volt bekerülni gyárba. Hatheti tanulás után önállóan kellett a gépet kiszolgálni, két gyűrűsfonógép két oldalát láttam el. Később szakmunkás-bizonyítványt is szereztem mint fo- nónő. Kilenc évig voltam a lőrinci fonóban. 1965-ben esküdtünk meg a férjemmel. 1966-ban született meg a fiunk, László. Pestimrén laktunk albérletben, s mikor terhes lettem, már meg akartak szabadulni tőlünk. Egyszer mentünk haza, s egy cédula A néni már az értekezlet előtt feltűnt nyugtalan viselkedésével. Cipőjén és munkaruháján látszott, hogy a napi dolgát félbeszakítva érkezett ide. A gondjaira bízott állatokat hagyta ott kint az akolban. — A tetőről leszedték a cserepet, a jószágok áznak — magyarázta hévvel, kissé hadarva és összefüggéstelenül. Azzal folytatta, hogy öt a községházán sem akarják meghallgatni, s meg is mondja őszintén, hogy annak idején a tanácselnök kedvesebb volt hozzá. — Hát most itt az egész testület. Kiváló az alkalom, hogy elmondja a magáét — ajánlotta neki a megszólított képviselő, s nem is gondolt arra, hogy ebből mi lesz még. — A néni nyomban bevonult a nagyterembe. Azon overallosan, ahogy jött, helyet foglalt a sok nyakkendős, . zakós úr, fogadott a kapun: Kondáék kiköltöztetve, bútoraik Kerepesen vannak a Margaréta utcában. Ott laktak az anyósomék. De hozzájuk nem fértünk be, a kárpitozott bútorunk három hétig ázott a szabad ég alatt. Decembertől Tápiószelén az édesanyám fogadott be minket. Február 26-ra voltam kiírva szülni, de már december 21-én meglett a kisfiú. Csúnya, fogós gyerek volt. (A szép szál fiatalemberhez fordul, aki hallgatja az elbeszélést: kék voltál, mint a posztó.) — Szentestén mondták, hogy búcsúzzak el tőle, mert muszáj elvinniük. A Bakáts téri klinikán tartották inkubátorban. Oda jártam be Szeléről másfél hónapig mindennap szoptatni. A faluban a gondozónővér meg a körzeti orvos mondták a szüleimnek, beszéljenek le róla, hogy kihozzam a klinikáról, mert ők nem vállalják a felelősséget, nincsenek úgy felszerelve, hogy ellássák. Csak hazavittem, mert csak én voltam az anyja. Akkor még nem. volt gyes, szülés után húsz hétig maradtam vele otthon, májustól már dolgoztam. A férjem ellenkező műszakban dolgozott mint én, Tápiósülynél találkozott a vonatunk, integettünk egymásnak, hogy vigyázz a gyerekre! VÁNDOROK Kerepesre, ebbe a házba 1967. október 10-én költöztünk, itt a férjem anyai nagyapja lakott. Sokat vándoroltunk. Olyanhoz is feleségül mehettem volna, akinek háza volt. De én nem szerettem volna mindjárt megállapodni, mint egy báb élni. Én mindig mentem a saját fejem után. 1969-ben megszületett Erika. Hordtam még Lászlót orvoshoz, egyiket az egyik karomon vittem, másikat a másikon. Arra törekedtem mindig, hogy a gyerekek minden jóból kivegyék a részüket. Jártunk velük moziba, mert úgy éreztem, az kell. Nem mondom, hogy minden évben voltak' üdülni... (A gyerekek közbeszólnak, ők úgy emlékeznek, hogy igenis, minden évben üdültek, táboroztak.) László a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola szervezési és számielegáns hölgy között. Látható éberséggel figyelt, s készült arra, hogy az alkalmas pillanatban felpattanjon a helyéről. — Kinek van bejelentenivalója a napirend előtt? — kérdezte a polgármester, megnyitva a tanácskozást. — Nekem! Nekem! — ugrott fel most a helyéről, s elölről kezdte a panaszát. — A malacok áznak, a csirkék nem tudnak úszni, a tetőről leszedték a cserepet. Nézzenek rám! Nyakig sáros vagyok. Maga engem nem akar meghallgatni, a dolga helyett külföldi vendégekkel mászkál, csóko- lódzik, de az én panaszomat nem intézi el — zúdította szóáradatát a polgármesterre, majd azzal folytatta: magukat én tástechnikal szakán végzett, s most képesítése szerinti munkakörben dolgozik. Erika Máriabesnyőre járt gimnáziumba. Az OTP- nél dolgozott, jelenleg pedig a Külkereskedelmi Banknál előadó. Mind a ketten 1983-ban keresték első munkahelyüket. — Akkor kezdődött az, hogy nincs munka. A munkanélküliség meg a bruttósítás. A legkülönfélébb helyeken próbálkoztunk, amíg elhelyezkedtünk. Még az Állatkertet is felhívtuk, persze azt csak viccből, hogy nincs-e szükség ápolóra. 32 ÉV UTÁN ~ A mai gyerekeket szívemből sajnálom, mert ők nem úgy búcsúztatják el az óévet, mint mi, hogy a következő jobb lesz, hanem úgy, hogy csak rosszabb jöhet — mondja az édesanyjuk. — A munkahelyeken is egész más lett a légkör, mint volt. Már nincs se jutalom, se kitüntetés, se biztos munkahely. A kollégák úgy viszonyulnak egymáshoz: engem nem érdekel a másik, lehet, hogy holnap már nem leszek itt. Ö harminckét év munka- viszony után, három hónap múlva nyugdíjba megy. Hiányozni fognak a kollégák, az üzem légköre, a viccelődés. — A férjem 1975 szeptemberében lett először rosszul. A lába szinte megbénult, az ideggyulladás porckorongsérvvel párosult, Egyedüli kiút a műtét volt, 1988 húsvétjára megint megműtötték. Leszázalékolták, most is a lába meg a térde fáj. De mi mindent együtt, egymással megosztva csináltunk. Olyan asszony, aki mellett nincs egy olyan társ, aki segít, nem tud há- romműszakozni. Meg lehetek a gyerekekkel is elégedve. Amilyenek a mai fiatalok ... (A gyerekek közbenevetnek: milyenek a mai fiatalok?) — ahhoz képest, hogy magyarázzam, jók, szófogadók. Ügy érzem, olyan családban, mint Konda Lászlóé- ké, nem nehéz jó gyerekké, jó fiatallá lenni. Régen láttam már ilyen összhangot, mint náluk, beszédben, a munka, az anyagiak beosztásában. S ez bizonyára elsősorban az édesanyán múlik. N. A. berakatom az újságba, kihívom a tévériportereket. — Ki ez, és mit akar? — néztek össze a kezdetben kényszeredetten mosolygó, a szituációt tréfára vevő szenátorok, akik végül már kezdtek beleunni a közjátékba. — A gazdaság pásztora — válaszolta a kérdésre, aki ismerte. — Kérem, most nem ezt az ügyet tárgyaljuk — próbálta leszerelni a polgár- mester, de az asszony közbevágott. — Ezt kell itt tárgyalni, ez a maguk dolga — emelte fel mind jobban a hangját. — A gazdaság ügye — próbálták nóhányan csití- tani. Sőt amikor már ez sem használt, enyhe erőBékés, idilli a kép előttünk : meredek emelkedő fogja körbe a völgyet, melyben itt-ott kis ember- csoportok tanyáznak. Ám a völgy szeméttelep,, az emberek guberálók. Társaimat, akikkel behajtottunk a völgy közepébe, néhány perce ismerem, a szeméttelep bejáratánál, a portaépület előtt szálltam be a túrakocsijukba. Alighogy szemlélődni kezdünk, a békességnek, az idillnek máris vége szakad, mellettünk terem az őr: azonnal távozzunk, igazoljuk magunkat, stb. Arra a kérdésre, hogy miért nem inkább a guberálókat szólítja fel a távozásra, nem felel. HARMINCHAT TŰZOLTÓ Az hozott ide, a Kerepes- tarcsa határában lévő szeméttelepek egyikéhez, melyet a Szilasmenti Mgtsz kezel, hogy a Pest Megyei Tűzoltóparancsnokság ügyeletese felhívta rá a figyelmemet: gyakoriak itt a tűzesetek. Éppen a „Föld napján”, április 22-én keletkezett a legutóbbi tűz, olyan nagyméretű, hogy este 6-tól másnap hajnalig oltotta négy helységből, Budapestről, Vácról, Gödöllőről, Nagykátáról érkezett harminchat tűzoltó. Szép, meleg, napos idő volt, ahogy mentem a kórház HÉV-megállójától a szeméttelep felé, de a mezőn mégis erős északi szél söpört, egyenesen a kórházat véve célba. Szembetalálkoztam a telep egyik dolgozójával, aki mondta, hogy ő is ott volt a tűz éjszakáján, • dózerral választotta el azt, ami égett, a még lángra nem kapottól. Hogy mi okozza a tüzet? Tüzelnek a guberálók; hogy ne fázzanak közben. A portán megszólított emberek nem voltak készségesek. Csak a főnökük nyilatkozhat, ez ki van adva, de meg nincs itt gyakran tűz, á, az idén ez volt az első ... Akkor érkezett a túrakocsi, két indulatos férfival: — Itt mindennap tűz van! Egy szeméttelepet üzemeltetni kéne! Mit csinálnak maguk? Csak beszedik a pénzt, aztán ide bárki, bármit behozhat! szakkal a kijárat felé terelgették volna. — Nem megyek ki! Hagyjanak! — dörrent rájuk. Aztán lecsillapodva még helyet foglalt, de a különböző napirendek tárgyalásakor kétszer rendezett jelenetet. — Az ilyen abszurd helyzeteknek nincs ellenszerük. Elvégre az ülés nyilvános, az alkalmatlankodót megpróbálták elviselni. A szünet után, este hatkor elment, s megkönnyebbült mosoly kísérte távozását. Azóta viszont senki sem tudná megjósolni, lesz-e folytatásuk ezeknek a látogatásoknak. Akár a gazdaság épületeiről tűntek él azok a cserepek, amikkel ez az asz- szony darabokra tördelte a tanácskozás menetét, akár nem, mégiscsak hiányoznak az óltetőről. Az állatok védtelenek, és nem tudnak beszólni. Akinek pedig hiányos a szókincse, nem szokott a közszerepléshez, mégiscsak szeretné, há valahol megértenék, hogy jót akar. K. T. I. Megnézik, hogy mi van a kocsikon? De meg akár- honnét, oldalról is bemehet akárki. Be kéne a területet keríteni, törmelékanyagot odakészíteni, mindig utánatemetni a szemetet! Itt ipari hulladék ég! Hogy ennek a füstjét szívjuk, később fog rajtunk kiütni! Nyomorékok lesznek a gyerekeink! Megkérdezem, kik ők? Egyikük neve Bátovszky György, kilétére nézve pedig „csömöri polgár”, másikuk Németországban élő, most nála tartózkodó vendége. Ezután mentünk be a szeméttelep közepébe, majd elvittek, hogy más, mégel- hanyagoltabb, mert egészen elhagyatott szemétte- telepet mutassanak Kistar- csától északra. Nagyon sokan még a gyűjtőhelyig sem fáradtak el, mindenféle hulladék borítja a földet. Ahol mégis árokba gyűlt, most is ég fojtottan valami, bűzös füstöt eregetve. Itt még olyan sincs, aki értesíthetné a tűzoltókat. KÁBELT ÉGETNEK A guberálók biztosan nem fogják, mert ők itt is megtalálhatók. Gyakran drótokról égetik le a műanyagborítást, hogy a csupasz drótot eladhassák. Ugyanezt nemcsak a guberálók, de vállalkozók, üzemek is megteszik, akik a Pestről, Vácról, ki tudja honnét szállított szemetjüknek helyet bérelnek erre. A szemét egészen Kis- tarcsa szélső házaiig ér. A legszélső házban lakó férfi azt mondja, hamarosan ő lesz ezeknek a telepekAz egészségügyi világnap után a vöröskeresztes világnapon kémek figyelmet az emberiség jövőjében reménykedő szervezetek. Május 8-án, pénteken tartják a világnapot, amely ez alkalommal a néptömegeket sújtó katasztrófák áldozataira hívja fel figyelmünket. Katasztrófának nem csak a természeti csapásokat és a háborúkat teliintik, hanem a gazdasági helyzet következtében fellépő elszegényedést is. A szegénység által legjobban érintett rétegek helyzete megközelíti a katasztrófák által sújtott emberekét. Fedél, anyagi biztonság nélkül ma emberek százezrei szorulnak vöröskeresz- tes segítségre. Budapesten a Magyar Vöröskereszt székházában május 4-től 9-ig mindennap cipővásárt tartanak, óriási árengedményekkel. Az eseményt megelőző napon, 7-ón a sajtóban közzétett gyermekraj zpályá- zatra beérkezett alkotásokat díjazzák a székházban. Három napon át, 7-től 9-ig ifjú vöröskeresztesek kézi perselyekkel gyűjtenek a város belterületén. Május 8-án, a világnanek az őre, a község felfogadta. Arra a kérdésre, hogy mit tud tenni, ha a nála erősebbek félrelökik az útból, azt válaszolja, ez bele van kalkulálva az őri tevékenységbe. Kicsit beljebb megszólítunk embereket, zavarja-e őket a környezetük. Egy fiatal nő azt mondja, ő nem erre lakik, nem észleli a környezetszennyezést. SZEMÉT A TELEPEN A polgármestert, Rapavi Józsefet és helyettesét, Gerencsér Józsefet, akiket a polgármesteri hivatalban felkeresek, megbántotta egy újságcikk, mely szerint a kerepestarcsai önkormányzat felelős az áldatlan állapotokért. Az önkormányzat tagjai közül öten a helyszínre siettek a legutóbbi tűz idején, ők fizették a tűzoltókat, annak ellenére, hogy a szeméttelepet nem a község, hanem a téesz üzemelteti, mondják. De hát mi mást tehettek volna? — Egy település sem szenved a szeméttől, mint mi! — sóhajt Rapavi József. Május 7-re megbeszélést hívtak össze, melyre várják az országgyűlési képviselőjüket, a környékbeli települések polgármesteréi, s másokat, akik érdekeltek, érintettek a szeméttelepek és a tüzek ügyében. Milyen megoldást találnak majd? A németországi vendég elmondta: feléjük két-három méter magas kerítéssel veszik körül a szeméttelepeket, fárt kazánban égetik a hulladékot. Félő, hogy nekünk effélére nincs pénzünk. Nádudvari Anna | pon véradási akció iesz, ugyancsak a székházban, reggel 8.30-tól délután 13 óráig. Ugyanazon a napon délelőtt 9 órakor gyertyát gyújtanak a székházban Henri Dunant, a mozgalomépítő emlőiére, később, 14 órakor az alapító köztéri szobrának ünnepélyes megkoszorúzása következik a Kárpát utcában. A két megérni ókezés között, 11 órakor a máriabesnyői temetőben megkoszorúzzák Ivánka Imre 1848-as honvédezredes sírját, aki országgyűlési képviselőként jelentős érdemeket szerzett a Magyar Vöröskereszt megalapításában. Szombat, május 9., szociális programoknak ad helyet. A székházban szociális célú árusítást és ingyen kenyérosztást terveznek, de nagyszabású rendezvénynek ad teret az V. kerület. Alpári Gy. u. és Sas u. által határolt kocsiparkoló. A helyszínen egy-egy tál meleg ételt osztanak ki a rászorulóknak. Emellett sátrakat állítanak fel, amelyekben szociális jellegű árusítás, cserebere-akciók kapnak helyet. Papp Anlonella Váratlan közjáték! Az idős hölgy látogatása VÖrÖskereszfes világnap Segítség a rászorultaknak
