Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

Holnap lesz a 25. Távközlési világnap A távközlési világnapot annak emlékére tartják, hogy 1865-ben e napon ala­kult meg a Nemzetközi Távközlési Egyesület. 127 éve Párizsban húsz ország képviselői írták alá a nem­zetközi távíróegyezményt, valamint a Nemzetközi Távíró Egyesület nevet vi­selő szervezet létrehozásá­ról szóló alapokmányt. Az okmány aláírói között volt hazánk is. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union — ITU) mai formájában 1932-ben alakult Madrid­ban, amikor az 1865-ben alapított szervezet egyesült az 1906-ban, Berlinben lét­rehozott Nemzetközi Szik­ratávíró Egyesülettel. Az ITU 1947 óta az ENSZ sza­kosított szervezete, székhe­lye Genf, s több mint 160 tagországa van. Az egyesü­let célja a távközlés nem­zetközi rendjének biztosí­tása, és a távközlés vala­mennyi ágával foglalkozik, beleértve az űrtávközlést is, tevékenységének közép­pontjában a távközlési szol­gálat műszaki fejlesztése és szabványosítása áll. Az ITU tartja nyilván a frek­venciákat, és jelentős se­gítséget nyújt a fejlődő or­szágok távközlési hálózatá­nak kiépítéséhez. Az európai távközlési szabványokról legutóbb 1991-ben rendeztek nagy­szabású konferenciát Bu­dapesten. Ezen hangsúlyoz­ták,« hogy az Európai Kö­zösség elkötelezte magát az integrált távközlési hálózat megteremtése mellett. Ez a tény a Magyar Távköz­lési Vállalatot is arra ösz­tönözte, hogy a hároméves fejlesztési programjában Érvényben: 1992. május 15. VALUTAÁR F O L Y AM O K Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre, forintban Angol font 142.18 144,92 Ausztrál dollár 59,29 60,53 Belga frank (100) 234,98 239,64 Dán korona 12.53 12,79 Finn márka 17,79 18,19 Francia frank 14,41 14.69 Görög drachma (100) 40,81 41,65 Holland forint 42,97 43,83 Ír font 130,14 132,74 Japán jen (100) 60,03 61,23 Kanadai dollár 64,78 66,18 Kuvaiti dinár 267,67 273,17 Német márka 48,35 49,31 Norvég korona 12,40, 12,64 Olasz líra (1000) 64,26 65,54 Osztrák schilling (100) 687,15 700,75 Portugál escudo (100) 58,32 59,42 Spanyol peseta (100) 77,42 78,94 Svájci frank 52,65 53,73 Svéd korona 13,43 13.69 USA-doIlár 78,40 79.96 ECU (Közös Piac) 99,44 101,40 Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy ff Mezőtúri Téglagyár 1992. május 1-jétől ■ kft-ként működik Átalakulásunk eredményeként további 10-20%-os árengedménnyel értékesítjük termékeinket Üj ár (1000 db) Pillér 10 038 Ft 4/4-es burkoló 9 968 Ft 2/4-es burkoló 6 885 Ft 1/4-es burkoló 4 410 Ft 2/4-es ikerburkoló 7 436 Ft Thermoton 1-es 37 360 Ft HB-38/19-es 40 131 Ft B-30-as 18 560 Ft Sarok-ikerburkoló 10 991 Ft Fejelőburkoló 7 999 Ft Termékeink ára magában foglalja az áfát, a csomagolás és a gépi rakodás díját. A tégla házhoz szállítását kedvezményes áron vállaljuk. Vázkerámia és Burkolótégla Kft. Mezőtúr, Szolnoki u., 5400. Tel./iax: (56)-50-454. Telex: 023-520. szereplő gerinchálózat mel­lett, a helyi hálózatokat és a végberendezéseket is az európai szabványoknak megfelelően építse ki. Csak így érhető ugyanis el, hogy az elektronikus, in­telligens hálózatok egyre bővülő szolgáltatásait a magyar ipar, az üzleti élet, s a vállalkozói szféra is igénybe vehesse, s ezáltal az egyre élesedő piaci ver­senyben talpon maradhas­son. Az egységes európai távközlési piac mellett ah­hoz is alapot adhat, hogy Magyarországon egy olyan ipari szektor fejlődjön ki, amely előállítója és expor­tőre lehet a modern táv­közlési termékeknek és szolgáltatásoknak. Az egy­séges szabványok elfogadá­sával Magyarországnak al­kalma nyílik arra, hogy viszonylag gyorsan felzár­kózzon az európai szinthez. Bár rövid távú szemlélet­tel a telefonhálózat korsze­rűsítése olcsóbban is meg­valósítható lenne — hang­súlyozta Siklós Csaba köz­lekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter —, de az el­múlt évtizedek tapasztala­taiból okulva már tudjuk, hogy ez a megoldás a leg­drágább, hiszen ezzel mes­terséges gátat emelünk a korszerű technika hefogq- dása elé, ráadásul a gyor­san elavuló berendezések cseréjét később minden­képpen el kellene végezni. A távközlési világnapot 1968 óta tartják, így az idei lesz a huszonötödik. A távközlés fejlődésének fon­tosságát mai világunkban nehéz túlbecsülni, jellem­ző az e téren folyó tevé­kenység kiemelt jelentősé­gére, hogy az évente yilág- szerte megrendezendő vi­lágnapokon kívül már távközlési világóvet is tartottak, az 1983-as .esz­tendőt nyilvánította azzá az ENSZ közgyűlése 1981- ben, célja a távközlést szol­gáló infrastruktúra továb­bi fejlesztése volt. Kovács Tamás KESERŰ HULLADÉKTEMETÉS Mobil komposztáló Néhány napja Euroen- vironment ‘92 elnevezéssel nemzetközi környezetvé­delmi konferenciát ren­deztek. A meghívott tenge­rentúli és európai szakem­berek arról tanácskoztak, miként lehetne feldolgoz­ni a veszélyes hulladéko­kat ártalmatlan alapanyag­gá. Kívánosiak voltunk arra, értesült-e erről a megyei önkormányzat illetékes környezetvédelmi felelőse. Ugyanis a megyében szin­te már alig van olyan te­lepülés, amelynek határá­ban ne lenne illegális sze­métlerakó hely, avagy legá­lis, ám mégis veszélyes hulladékot magában foglaló tározó. ELMARADT MEGHÍVÁS Meleg Zoltán osztályve­zető nem kapott meghí­vót, pedig szívesen el­ment volna a tanácskozás­ra. A távoltartás okát nem is firtatja, hiszen anélkül is rengeteg probléma adó­dik a megyében a veszó- lyeshulladék-tárolás miatt Az elmúlt hetekben Szentendrén és Aszódon tanácskoztak a Duna-menti országok környezetvédelem­mel foglalkozó illetékesei. Ezen hazánkat a Pest me­gyei önkormányzat képvi­selte. A külföldiek seho­gyan sem értették meg, miért a szennyvíz, illetve a veszélyes hulladék okoz­ta károk elhárítására he­lyezik a megyei falvakban a fő hangsúlyt, s miért nem inkább a megelőzés­re. TISZTUL A KIS-DUNA A szakember véleménye szerint ez azon egyszerű ok­nál fogva van így, mivel szó szerint szegények vagyunk. Kevés az emberek pénze a helyi csatornahálózatok kiépítéséhez. Egyetlen polgármesteri hivatal sem engedheti meg magának, hogy saját erőből hitelezzen a lako­soknak a csatornaépítés­hez. Gyakran késik a sta­bil, zárt rendszerben üze­melő tározók, tisztítómű- vek megépítése. Három Pest megyei község, Alsó- némedi, Dunaharaszti és Taksony már unja, hogy szennyvízben úszik a lakó­helyük, s a jövő év végéig szeretnék közös beruházás­sal megépíteni a helyi csa­tornahálózatukat, valamint a három községhez csatla­kozó regionális szennyvíz- tisztító művet. Több millió forintos nagyságú beruhá­zásról van szó, a tervek el­készülte után közlik a végösszeget. Akkor döntik el, hogy a lakosok meny­nyit fizetnek be a közös kasszába. Ezzel a lépéssel remélhetően tisztul majd a Kis-Duna vize, s kelleme­Drága malacok és süldők Tejtermelő társaságok Megyeszerte növekvő a kereslet a malacok és sül­dők iránt. A közelmúltban Nagykőrös és Kocsér térsé­gében a süldő szabadpiaci ára elérte a 120 forintot ki­lónként, a malacokért pedig BEREKESZTVE A mai munkásgyűlések szerencsére nem a ré­gi munkásgyűlések, ámbátor hívatlanul és szemte­lenül még mindig kísért a múlt emléke. Nemcsak azért, mert a cég összeomlását bejelentő ősz ve­zérigazgató többször is elvtársaknak szólítja az egybegyűlteket — a szóbotlás bárkivel meges­het ... —, s nem csupán azért, mert káprázatos képessége van a felelősség elkenésére, hanem mert ordít a tény. hogy a szemben álló felek most sem partnerek. Pedig most mindent mondhat a munkás. Kér­dezhet, számon kérhet, beolvashat, fenyegethet. És mondja is. Hévvel, indulattal, szívvel. Még vers­ből is idéz, és hivatkozik a hajdani közösségre, a munkapadra, az izzadságra, az évtizedek alatt semmivé váló álmokra. Mindent mond — csak észérveket nem. És amikor a céget menteni, meg­vásárolni akaró kft. ügyvezetője magabiztosan, le­hengerlő szaktudással és hanyag eleganciával, de az erőltetett tisztelet szavaiból kicsendülő ciniz­mussal elmagyarázza a változás következményeit, a munkás feláll, és a szavakat keresve azt mond­ja: hát ő nem tudja, de ezekről a kft.-kről annyi minden furcsát hall, nem lehet kiszámítani, med­dig tartanak, ő oda nem, 6 inkább kéri a végki­elégítést. Vagyis: ahol az állam nem atyáskodik, az már gyanús. Aztán a további kérdésekből az is kiderül, hogy a legszükségesebb, praktikus munkajogi ismere­tek is hiányosak, s a nagy döntések közös elhatá­rozása helyett ott reked el a tanácskozás, hogy akkor X. Y. a jövő hónapra megvegye-e az utazá­si bérletét. És ami szomorú: még az érdekképvise­let is csupán hangoskodik, s vádaskodva ismétli ingatag érveit. És elekor a munkásgyűlés berekesztetik. Mert nincs miről beszélgetni. A ravasz igazgató és az okos ügyvezető összenéz, lám, mindig ugyanaz is­métlődik. Pedig ők korrekt módon összehívták — mégpedig nem először — a munkásgyűlést. Hogy lehetetlen szót érteni? Nem rajtuk múlik. Va. É. ennél lényegesen többet, 150 forintot is fizetnek. Meg­élénkült a törzsállattenyé- szetből származó vemhes és szűz kocasüldők értékesíté­se, valamint a tenyészkanok felvásárlása. A kocákért darabonként 10-14 ezer fo­rintot is elkérnek a tenyész­tők. Pest megyében a szarvas- marhát tartó ötven nagy­üzemből már nyolc gazda­ságban alakultak meg tej­termelésre szerveződött kft.-k. Ezeknek a gazdasá­gi társaságoknak a haszná­latában 3 ezer 500 darab te­jelő tehén található: ez a térség szarvasmarha-állo-, irányának az egytizedét teszi ki. A közös gazdasá­gok egy része él azzal a le­hetőséggel, hogy üsző- és bikaborjait tenyészállat­ként, de valójában vágó­alapanyag céljára vágóáron értékesítheti az Európai Kö­zösség tagországaiban. Az egykoron szebb és eredményesebb időszakot átélt juhászat remélhetően rövidesen kilábal abból a hullámvölgyből, ahova az utóbbi két-három évben kényszeredetten belesüly- lyedt. A nemzetközi piac telítettsége — most különö­sen az ausztráliai és új- zélandi termelőktől szár­mazó gyapjút és húst ve­szik — idén valamelyest már csökken, s így az euró­pai tenyésztőknek is juthat babér. Mindenesetre a me­gyében megkezdődött a gyapjú értékesítése. A me­zőgazdasági nagyüzemek juhtenyésztő ágazataitól azt az információt kaptuk, hogy a zsíros gyapjú kiló­jáért a felvásárlók 70 fo­rintot fizetnek. sebb közérzetük lesz a víz­parti üdülőknek. Vajon a szennyvíztáro­zókba kerülő festékiszapot milyen módszerrel tudják ártalmatlanítani? A ma­gye — „hivatalosan” meg­épített — veszélyeshulla- dék-tározója Aszódon ta­lálható, ahová nemcsak az agglomerációból, hanem más régiókból, sőt a szom­szédos megyékből is hoz­nak anyagot. A Corax Kft. már megpróbálkozott iszap- kezeléssel, de a megyei ön- kormányzat nem értett egyet az alkalmazott ége­tőtechnológiával. A hiába­való győzködés miatt mind a két fél abbahagyta a kísérletezést, így a prob­léma továbbra sem oldó­dott meg. A költségvetési támoga­tásból egyre kevesebb jut a biztonságos tározók és hasznosítóművek megépíté­séhez. Igaz ugyan, minden .új ötletnek és szabadalom­nak meg kell adni a lehe­tőséget, hogy a gyakorlat­ban is igazolódhasson, se­gít-e a védelemben. Vi­szont azt is meg kell fon­tolni, hogy a tározók meg­bontásával ártanak-e vagy sem a környezetnek. A régi metodika szerint a kooperációk a községek határán telepített kommu- nálishulladék-lerakók meg­építésében merültek ki. A korábbi pénzügyi lehetősé­gek mára már nincsenek meg, tehát maga a megyei önkormányzat sem tud anyagilag hozzájárulni az építkezésekhez. Csak szak­mai segítséget tudnak adni, ami adott esetben nem is kevés. Azonban ettől még minden marad a régiben. A megye jelenlegi jogál­lása nem teszi lehetővé azt sem, hogy — úgymond — ráerőltesse a környezet- védelemmel kapcsolatos el­képzeléseket a települé­sekre. Akkor-mi a megol­dás? MOZDULATLAN GÉPSOR A közelmúltban a Pest megyei közgyűlés jóvá­hagyta a megye hulladék­gazdálkodási programját. Egy — három évvel ez­előtt kiírt — nemzetközi tendernek köszönhetően ma már egy Doppstadt típusú mobil komposztáló gépsor­ral járhatnák a szakembe­rek a falvakat, ám ehelyett még mindig kihasználatla­nul áll a hulladékok válo­gatására alkalmas beren­dezés. Az OMFB-hez for­dultak egy fejlesztési pá­lyázattal, hogy a jelenleg 37 millió forintot érő gép­sorhoz pénzt szerezzenek. Ha megkapják, akkor olyan infrastruktúrát terveznek, amellyel mindenfajta hul­ladék azonnal hasznosítha­tó, illetve elégethető lenne. Egyelőre csak reményeik vannak, hogy odaadják a kívánt támogatást. Azon is gondolkodnak, hogy He­ves megyével összefogva gazdaságosabban tudnák működtetni a gépsort. Így biztosan hamarabb megté­rülne a drága berendezés ára. Ügy tűnik, ez az ál­lapot még mindig jobb lenne a semminél, ponto­sabban annál, hogy a tele­pülések karba tett kézzel azt várják meg, amíg a hulladékgyűjtőkben spon­tán szivárgás indul meg az összegyűlt káros anya­gok miatt. Ilonka Mária r««vi«.i w ___n wm o» Gy. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom