Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
indexre tett ellenzék (!.) Tükör helyett Kacsa lesz? A Szecsői Tükörről kopik a foncsor! — üzente szerkesztőségünknek Mészáros István, a kisgazdák helyi Vezetője, zöldségkereskedővállalkozó. A mélyben repedések húzódnak! — fordítottam virágnyelvre az egyébként magyarosan szókimondó és indulatos kifa»- kadást. Amely egyúttal a szélesebb nyilvánosság igénylését jelentette, mondván, hogy az eset máshol is tanulságos lehet. Mellesleg épp az írott szó becsülete forog veszélyben Tá- piószecsőn ... Az újságíró egyszer már közvetített a felek között kerekásztal-beszélgetés formájában. Az asztal egyik feléről — legvehemenseb- ben a kisgazdák — egyenesen a ..falurombolás” vádját vágták akkor a polgár- mester Lénárd László fejéhez. Ügy tűnt — a Tápió- menti Hírlapban leírtam —, hogy a kölcsönös túlzások ellenére szót értenek az érintettek. Ám a helyi béke törékenynek bizonyult, a repedések — sokak szerint kizárólag a helyi hatalomból kimaradt nyughatatlan kisgazdák miatt — tovább mélyültek. E folyamat kis híján „sajtóháborúvá” terebélyesedett, ahol a támadók nyilait a pártoktól független polgármester méltósággal viselte egy ideig. Aztán a tükörbe nézett. .. A Szecsői Tükör elnevezésű „polgári demokratikus havilap” februári számában nem jelenhetett meg Mészáros István kettő és László Béla — a helyi szociáldemokraták első embere — egy írása. A letiltást a felelős kiadó nevében maga Lénárd László jelentette be az újság első oldalán. „A több mint egy éve működő lap szerkesztőinek szándékával ellenkező jellegű írások sora jelenik meg az utóbbi időben. Felütötte fejét a személyeskedés, a mások sorozatos lejáratásának szelleme. Mi ezt a lapot nem azért adtuk ki! A felelős kiadó nevében csak a rágalmazásokat és személyeskedéseket mellőző írások megjelentetéséhez adom a nevem.” A kiadóra hivatkozva a szerkesztőség az előbb említett cikkek egyikét sem jelentette meg. A lépés nyilvánvalóan válasz volt. De nézzük: mire? — A polgármester egyszerűen cenzúrázta, amit írtam, s az nem tetszett neki — mondta felháborodva a kisgazda vezető, s mutatta a szóban forgó írásokat. Mindkettő kemény, mondhatni nyers bírálatokat tartalmaz, ahol a stílusnál csak az lehet súlyosabb, ha az állítások a falu egészének véleményét tükröznék. Ami kétséges, jóllehet „igazságmagva” attól Huzavona és Vona úr Érik az idő Dunavarsányban még lehet. Bírálja például az utak állapotát, a településfejlesztés szakszerűtlenségét, a már említett „falurombolást”. A legsúlyosabb vád: „a mi községünkben megállt az idő.” — Mészáros úr, biztos benne, hogy ezek a súlyos vádak helytállóak? — Mi annak látjuk. De ha más szemszögéből nem azok. attól még vannak. Az ilyesmit nem lehet letiltani, elhallgatni! Ha rágalmazásnak tartják, jelentsenek fel! Kétségtelen, hogy nem vagyok jó tollforgató, de hát a mondanivalóm a fontos, nem? — Szaladtak hozzám a Nyilvánosság Klubtól, hogy nyilatkozzak, mert ez a dolog a sajtószabadságot sérti — újságolta László Béla, a szecsői szociáldemokraták vezetője, az indexre tett másik ellenzéki vezető. Azt hitték, hogy a Tükör egy profi havilap. Én nem akartam bántani a polgármestert, ezért elhessegetem őket, ne fújjuk fel az ügyet. Noha bosszant, hisz én eddig rendszeresen s tisztességes hangvétellel írogattam. Ezúttal is csak válaszolni akartam egy, a személyemet támadó írásra, amely már a második menet volt. Most viszont tőlem megvonták a nyilvános mocskolódás utáni nyilvános válasz lehetőségét. Miből vettem két telket? Tán a párt pénzéből? Ilyesmivel rágalmaztak, holott mindig tisztességgel dolgoztam. Tudom, honnan fúj a szél, azt is, hogy szociáldemokrata nézeteim miatt. A szerkesztőnek, kiadónak eredetileg sem lett volna szabad megengedni az áskálódást. Ezentúl is akad még egy s más, ami nem tetszik. De nem esek olyan túlzásokba, mint a kisgazdák ... Nyomorúság szülte a bohócság kellékeit (Hancsovszki János felvétele) Felméri Kázmér díszes favágó társasága biztosan nem venné komolyan a konkurencia megjelenését, sőt, amennyire ismerem áldott jó szívüket, biztos vagyok benne, hogy hangos mókázással becsalnák az öreget Ridéliné kifőzdéjébe, és amíg melengetné idős csontjait, akár egy fél öl fát is összehord aulának helyette. Csak véletlenül jutottak eszembe Karácsony Benő vidém hősei, a Maros-parti kisváros polgárpukkasztó nonkorformistái, mintegy másik élet mindent megszépítő élményeként, ám a képen látható idős ember már új életem új valóságához tartozik. És ez a valóság — bármennyire is szeretném — nem megnyugtató, nem lelkesítő és időnként annyira fáj, hogy már azt kívánom, bárcsak tulajdonomban lenne a mesés kelet minden kincse, mert akkor felszánnék a kék magasba és szétszórnám a drágaköveket meg az aranyruda- kat a szegények között. Jóemberek, tessék már alaposabban megnézni a fényképet! A szegénység tükrét látják, de meggyőződhetnek a társadalmi igazságosság csalfaságáról is. Aztán meg minden ráncban ott bújkál a megaláztatás, amely érdemtelenül értelmetlenné tette sok idős embertársunk életét. A nyomorúság szülte a bohócság kellékeit. A nagy foltok nem a cirkuszi porond vidámságát juttatják eszünkbe, s a spárgával átkötött, szakadozott télikabát akár csuhának is elképzelhető, hiszen az egyedüllétre ítélt atyafi magányos remeteként járja az erdőnek csúfolt valamit, és csupán lelkének nagy bánata jajdul fel egy-egy fejszecsapásnyi szusszanásra. Báránybőrből készült sapkáját több évszázad alázatosságával emeli meg, örvend, hogy fényképész kollégám szóba állt vele egy villanásnyi időre, és tétova mozdulattal áll meg az örök kétkedés jegyében, mert nem tudja eldönteni, vajon komolyan gondolták- e a pantallós úriemberek az ő megjelentetését valamelyik napilap utolsó oldalán. Jóemberek, vegyék alaposan szemügyre a képet! Ez az atyafi a magyar valósághoz tartozik. Bizony, uraim, nem csalás, nem ámítás! 1992 tavaszán ilyen emberekkel is találkozhatnak a magyar falvak zsenge er- dőcskéiben, ha vesznek any- nyi fáradságot, hogy kimenjenek egyszer a szabadba. Állítólag fölértékelődött a magyar paraszt, de a tapasztalat szerint ő mit sem tud erről. Pedig a nevében akarnak demonstrációt szervezni a Hősök terétől a Parlamentig, rá hivatkozik az Agrárszövetség ország- gyűlési képviselőségre pályázó politikusa, az ő nevében akarnak nyugati mintájú farmergazdaságot követelni, mások pedig szintén újabb meg újabb sasa- dokat. Átok ül a magyar ugaron. Nem változik semmi. Folt hátán folt, évszázados alázatosság, spárgával átkötözött rongykabát és nagy-nagy kiábrándultság. Két év múlva adnak majd neki két pohárka szil- vóriumnak álcázott ócska lőrét, megveregetik majd a vállát, ígérnek fűt, fát, s aztán minden marad a régiben. Ám az sincs kizárva, hogy kap majd egy jobb nagykabátot a Máltai Szeretetszolgálat valamelyik képviselőjétől. Papp János Kikerül feketelistára? Éppen elég gondja van Dunavarsánynak, a közeli volt szovjet objektummal. Két éve tart a huzavona akörül, hogy kié legyen a szigethalmi repülőtér egykori indítóközpontja, vagyis azok a föld alatti építmények, amelyek Dunavar- sányhoz tartoznak. Mivel a kincstári vagyonkezelőség még nem döntött a vagyoni és tulajdonjogi kérdésekben, egyelőre havonta 330 ezer forint körüli összeget emészt fel az őrzése. Az önkormányzat számára raktárként lehetne használni az egykori bunkereket, de a gombatermesztés is szóba került. Az őrzési díj azonban időközben olyan nagy összegre rúg már ma is, hogy ez mindinkább elveszi a dunavar- sányi önkormányzati testület kedvét a birtokbavételtől. Ezekről a korántsem lezárt kérdésekről volt szó alig két hete a település polgár- mesteri hivatalában, ahol dr. Vona Ferenc MDF-es képviselő tartott fogadóórát a helybéliek számára. Ügy látszik, a Dunavarsá- nyi Függetlenek Köre kedvet kapott a közügyekről folytatott vitához, mert Vona urat április 12-ére egy kis kötetlen beszélgetésre meghívták. Nem akarok jós lenni, de mivel úgy tudom, Dunavarsányban meglehetősen erős a Zöld Párt, és szép számban élnek ott hellyel-köz- zel elégedetlen vállalkozók is, egyúttal a kormány ellenzéke is némelykor hallatja a hangját, valószínű, hogy nem véletlen a fogadóóra utáni közeli időpontra szóló meghívás. Az is valószínűnek látszik, hogy a kormányzó párthoz, az MDF-hez tartozó ország- gyűlési képviselőt ezen a beszélgetésen nehéz kérdésekkel ostromolják majd a kíváncsi helybéliek, akik szeretnének végre tisztán látni a volt szovjet objektum jövőjével kapcsolatban. k. k. — Mészárosék csináljanak maguknak saját lapot, de nehogy az önkormányzat finanszírozza már választott testületé ellen az örökös piszkálódást! -«fakadt ki kérdésemre a polgármester. Fanyar mosollyal hozzátette: azt nevezhetik akár Szecsői Kacsának is ... Tóth Ferenc (Folytatjuk.) Az egészségügyi dolgozók márciusi tüntetése után már nem is lepett meg igazán a felismerés, hogy a természetgyógyászat berkeiben is kemény csaták dúlnak. Egyes érdekeltségi körök a törvényi szabályozás megalkotásában döntő szerepet játszó Népjóléti Minisztérium mindenhatósága ellen emelték fel szavukat. VRC-NRSZRLY ÜGYEDEN „Békességgel többre megyünk" „Falugyűlés a város szélén” címmel lapunk március 23-i számában izzó hangulatú összejövetelről tudósítottam, amelyet a Vác városához tartozó Naszály hegy alatti külterület jövőjével kapcsolatban szerveztek meg. Az olvasók „képbe helyezése” végett jeleztem: már az április 4-re kiírt népszavazás előzményeit sem könnyű egy csokorban, röviden összefoglalni. Dr. Kovács Tibor jegyző például csak az események időrendjét sorolta fel, ami leírva 5 gépelt oldal. Sőt, a szigorú tárgyilagosságra törekvő újságírót „fenyegető” ama veszélyt is érzékeltettem, hogy a tények puszta felsorolása, csoportosítása önmagában „megbillenhet” valamelyik „fél” javára vagy sérelmére. Ügy véltem: erre semmi szükség, április 4-én a legilletékesebbek dönthetnek saját sorsukról a település önállósodásáról, vagy változatlan státusáról. A szemben álló érvek megismertetésére pedig mindkét oldal felhasznált, kihasznál a „kampány- csendig” minden lehetőséget. Így az érvek általunk való ismételgetése az érintettek szemszögéből fölösleges, a kívülálló olvasók részletes tájékoztatása viszont nagyobb terjedelmet igényel. Arra szintén utaltam, hogy a fórumon elsősorban a falut ellenzőkkel találkoztam. Ennek ellenére nem ért váratlanul Bódiné Bencze Éva faluszervező reklamációja, akit akkor hiába kerestem. Többen bojkottálást gyanítottak, ezért írtam: „állítólag”. Tény, hogy ezen a fontosnak látszó eseményen Bódiné nem jelent meg. Aki levelében azt írja: „A fórumról azért maradtam távol, mert az ellenem szított indulatokat másképpen nem tudtam kivédeni, szándékom nem a bojkottálás volt.., békességgel többre megyünk”. Az izzó hangulatot, indulatokat éreztem, a lincshan- gulatot azonban nem tudom igazolni. Én úgy láttam, hogy az ott levők — minden heves szóváltás ellenére — többségükben úgy gondolkodnak, mint végső soron Bódiné Bencze Éva: békességgel többre megyünk. S bizonyára így lesz ez április 4-én és azt követően is... T. F. Mások a nem diplomás gyógyítók alulról szerveződő hálózatának nyakára telepedett társadalmi szervezetek „önkényes” irányító s központosítási törekvéseit kifogásolták. Az év elején a Magyar Természetgyógyászati Tanács (MTT) tartott ötnapos konferenciát Aggteleken, majd februárban a Népjóléti Minisztérium, március közepén a Magyar Természetgyógyászok Érdekképviseleti Szövetsége (MTÉSZ) tette ugyanezt. Április 3- ra, péntekre, a Természet- gyógyászati Szakmai Kollégium (TSZK), május 30- ra ismét az MTESZ tervezett nyílt fórumot. A cél valamennyi összejövetel esetében azonos: a társadalmi szervezetek és (vagy) érdekeltségi körök igyekeztek a maguk számára leginkább megfelelő szabályozás pontjait, paragrafusait megfogalmazni. Ezek a minisztériumhoz eljuttatott szabálytervezetek néhány pontban megegyeznek, azonban a legfontosabb kérdésekben még nagyok a nézetkülönbségek. Ugyanis a természetgyógyászok nagy hányada tiltakozik az oktatás, a továbbképzés, a működési engedélyek kiadása, az ellenőrzés és a minősítés központosítása ellen. A vitafórumok gyakorisága is mutatja, hogy valóban háborús helyzet alakult ki. Éppen ezért rosszkor jött a pomázi illetőségű dr. Arslycus („Doktor Életvíz”) tevékenysége körül kirobbant botrány. Dr. Szikra Tamás Hajós utcai rendelőjét (a fővárosban) bezáratta az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat. Az indoklás szerint dr. Arslycusnak nem volt engedélye a gyakorolt egészségügyi vállalkozásra. de a gyógyhatású szerként forgalmazott „mag- netizált” desztillált víz árusítására sem. Többi rendelőjét is bezárják majd — mint mondta dr. Pál Tamás, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója. Azt hiszem, az ilyen , és ehhez hasonló esetek mutatják, hogy mennyire kényes a kérdés: kik milyen kritériumok alapján döntenek majd az alkalmasságról, a törvényi szabályozás életbe lépte után? Az Ablakban keményen megkritizálták dr. Arsly- cust. A Nulladik típusú találkozások vasárnapi adásában viszont módszere eredményességét bizonyították Szikra doktor és páciensei. Az első, tavaly megjelent természetgyógyász-katalógusban felsorolt 27 Pest megyei gyógyító között szerepel az ő neve is. Akkor még reflexo- lógiával, akupunktúrával és táplálkozási tanácsadással foglalkozott. Amikor az év elején találkoztam vele, már a Szikra és Társai Oktató és Gyógyító Kft. ügyvezetőjeként mutatkozott be. Budapesti és salgótarjáni rendelőiben kezelték a pácienseket biomagnetikus módszerrel. Magam se tudom eldönteni, hogy ez a módszer valóban eredményes-e. Mint ahogy orvosok vitatják például a bioenergiával való gyógyítás létét, mégis ők fogják eldönteni, hogy ki alkalmas e szakterületen való tevékenykedésre! Érthető hát a Népjóléti Minisztérium törekvése a rendcsinálásra. Ám a végső döntést nem árt majd alaposan megfontolni. László Antal
