Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
'%~2£íritm A NAGYMAROSI KÁLVÁRIA FELVÉTELEIT HANCSOVSZKI JÄNOS KÉSZÍTETTE AKI KEZDTE, BEFEJEZI Nem vállalkozók,; „csak" iparosok Édes esek mesterei A szép is szebb, ha alkotója gyerek. Mert természetes és őszinte, mert játékos és kedves. A gyerekrajzok önmagukért beszélnek: a szabadon szárnyaló fantázia megelevenedő képei nemcsak az ügyes kezek, de a szívek által születnek. Ebben a világban nincs lehetetlen —, a mesefigurák kéz a kézben megvannak a valóság lényeivel. Itt harmónia van és béke. örömtől sugárzik a gyerekrajz, s örömöt ad. Igaz ez a kiskunlacházi művelődési központban húsvét alkalmából megnyílt kiállításra is, amelyet ugyancsak szívesen néznek a felnőttek. A vallási tárgyú képeken Jézus születése, a keresztre feszítés, Noé bárkája elevenedik meg — gyerekszemmel, az egyéni ismeretek és a vallási élmények szűrőjén átjutva, I fejlett fantáziára utalva. ja Illyés Rozália, a pesterzsébeti Ady Endre Üti Általános Iskola tanítója —, hiszen rajzszakos diákjaink számára ez az első ilyen alkalom. Csak emeli az esemény rangját, hogy Kiskunlacháza adott helyet munkáinknak, hiszen így kiléphettünk az iskolakapun. Húsz képpel jöttünk — ezek a legjobbak —, minthogy azonban rajzszakos gyerekekről van szó. az itt ki nem állított munkák is jó színvonalúak. Valamennyien szeretnek rajzolni, s ami nélkül nem lenne eredmény: kitartással és szorgalommal dolgoznak. A tárlat, s az általa létrejött kapcsolat azonban nemcsak az erzsébeti, de a lacházi iskolának is fontos. A hagyomúnyteremtés első lépése, amelyet a továbbiaknak kell követnie. Hogy az értékek közkincs- csé legyenek. Vasvári Éva Illyés Rozália tanítónő szerint nagyon készültek a bemutatkozásra. (Erdősi Ágnes felvétele) Pedig csupán első-másodikos kisdiákok az alkotók. — Nagyon készültünk a bemutatkozásra — mondVannak olyan családok, ahol a mesterség apáról fiúra száll, s az utódok viszik tovább a szakma mesterfogásait. Ilyen az Os- váth család is, melynek tagjait a süteményt kedvelők jól ismerik Diósdon és Érden is. — Az apósom, Osváth János híres cukrász volt, még fiatalkorában, 29-ben Belgiumban tanult egy ottani mesternél, s Brüsszelben sütötte a tortákat — mondja a fiatalabbik Osváthné, Katalin asszony, aki maga is mestercukrász. — 34ben jött haza, s akkor vállalkozó lelt. Budán a Vérmezőnél nyitott két boltot. 36-ban pedig Érdligeíen — a mostani Pataki-cukrászda helyén — is vett egy üzletet. Ez akkoriban még nyaralóhely volt, szezonális boltnak számított, a papa a motor hátsó ülésén, faládában hordta ki a süteményt. Az államosításkor a két budai boltot néhány perc alatt elvették, csupán ezt az érdligetit sikerült megmenteni. Idősebb Osváth János szaktudását nemzetközi díjak is elismerik, melyeket a mai napig féltett ereklyeként őriz a család. De nemcsak az okleveleket tartották meg, hanem a papa receptjeit is, s cukrászdáikban még mindig a szerint készítik a süteményeket, Mondani sem kell, hogy az egy szem fiúból is cukrász lett. A család — később a meny is — szorgalmasan dolgoztak az érdligeti üzletben egészen 1972-ig. Magas mérce — Ekkor ért minket a csapás, apósom tragikus halála — folytatja Katalin asszony, akin látszik, hogy még húsz év után is nehezére esik felidézni a történteket. — Anyósomat is nagyon megviselte férje halála — negyven évig éltek együtt —, s egyszerűen nem tudtunk megmaradni a házban. 73-ban elhatároztuk, hogy új életet kezdünk. Akkor adtuk el Pataki Jánosnak a cukrászdát. Nemcsak azt néztük, ki mennyit ad érte, olyan jelentkezőnek akartuk eladni, aki emberileg és szakmailag is megfelelt a mi mércénknek. a holnap, meddig tudunk árulni az Erzsikében. Megint újra kellett kezdenünk. Két éve adódott egy lehetőségünk, bezárt Érdligeten a Babják-féle ABC, s módunk nyílt arra, hogy azt a házat is megvegyük. Tulajdonképpen szerencsénk volt, mert ha nincs a rendszerváltás, a régi tanácsi vezetés lebontotta volna, a helyén parkolót akartak létesíteni. Az új önkormányzat azonban támogatja a helyi vállalkozókat. Rugalmas bank A saroképületben már tavaly megnyílt a cukrászda, s mellette tizenegy hete az étterem-söröző is. — Ahhoz, hogy a terveinket megvalósíthassuk, bankhitelt kellett felvennünk. Szerencsére a Széchenyi István Hitelbank nagyon rugalmas volt, nyolc nap alatt megkaptuk a pénzt. ADiósdi Vállalkozók Egyesületének mesteremberei végezték a kivitelezést, ka ők nem lettek volna, nem állnánk így, Meggyőződésem, hogy a színvonalas vendéglátásból is meg lehet élni, persze csak akkor, ha az ember nem két nap alatt akar meggazdagodni. A konkurenciától nem kell félni, arra szükség van, kell az üzletnek, s a vevőknek is. Osváthék — férj és feleség — maguk is sokat dolgoznak, ilyenkor ünnepek előtt különösen sok a munkájuk. Katalin asszony is akkor nyugodt, ha maga szerzi be az árut, s felügyel arra is, hogy az üzletekben is minden rendben menjen. — Mindennap fél hat- hatkor kelek, s éjfélnél előbb nem kerülök ágyba. Nem szeretem, ha vállalkozónak hívnak, magunkat ‘iparosnak tartom, s úgy gondolom, nem kell szégyellni, ha azt mondják, mesteremberek vagyunk. Hargitai Éva Az Osváth család Diósdon kezdte újra az életet, ott nyitották meg 76-ban az Erzsiké cukrászdát, amely a mamáról kapta a nevét. A mai napig is ő vezeti az üzletet. — Diósdon jó volt iparosnak lenni az előző rendszerben is. A falu vezetése azt nézte, hogyan tud segíteni a mesterembereknek. Itt békét találtunk, sikerült a törzsközönségünket is kialakítani. A nyugalmas évek azonban nem tartottak sokáig. Híre jött ugyanis, hogy az MO-s autópálya építésekor a cukrászdától elveszik a parkolóhelyét, ami azt jelentené, hogy Osváthék elveszítenék vevőkörük jó részét. — Már több éve úgy élünk, nem tudjuk, mit hoz Tudják, kitől származik A ruháskosár is a keresett termékek közé tartozott, ma már azonban nem megy úgy a bolt. Ez azonban — remélhetően — változik, a szövetkezet bízik abban, élénkül majd a pia« (Erdősi Ágnes felvételei) Fejlődhet a technika, a kosárfonó éppúgy dolgozik, mint valaha. Nincs szüksége másra, mint egy éles késre és metszőollóra, s egy kényelmes ülőalkalmatosságra. S ha mindez megvan, már az ügyes kezek dolga életet lehelni az anyagba. — Bár már iparszerűen dolgozunk mi is — magyarázza Mogyorós Istvánná, a szigetszentmikló- si Kotex Háziipari Szövetkezet elnök asszonya —, munkamódszereink valóban ■keveset változtak. A gépesítés szinte teljesen elkerülte mesterségünket, ma is minden a kezek ügyességén múlik. Az igazi szakmabeliek, ha ránéznek egy darabra, tudják, kitől származik, olyannyira őrzi a mester sajátosságait. Fgy-egy munkát annak kell befejezni, aki elkezdi: az első művelettől az utolsóig. Generációs mesterségnek is nevezik, hiszen valamikor apáról fiúra szállt. Ma már azonban inkább az idősebbek művelik, s nemigen van utánpótlás. Pedig a piaci pangás ellenére sem mondhatjuk, hogy ne lenne rá igény, jelzi ezt, hogy még talpon vagyunk. Bevásárlókosarak, szeny- nyes-, lámpa- és kenyér- tartók; megannyi ízléses dai'ab. Húsvét táján az ajándék nyulak, s a hí- mes tojások is jól mutatnak a zöld fűvel kibélelt kecses kosarakban. — Nyugaton még a ku- tyusok és a macskák számára is keresik a fonott alkalmatosságokat — mondja Kóta Istvánná, a kosárrészleg vezetője —, nálunk még kevésbé. Viszont most a zöld vesszőből készült termékek jöttek divatba, kedvelité váltak a természetes anyagok, mi azonban hántolt, főzött vesszővel dolgozunk. A tartósítás nélküli fűzfavessző hamar kiszárad, nekünk viszont egész évben termelnünk kell. Persze nem ez az ólra az igények csökkenésének, általában visszaszorult a fizetőképes kereslet, pedig igyekszünk olcsón szépet kínálni. A tőlünk származó portékák népi ipar- művészeti, zsűrizett termékek; tartósak és ízlésesek. Feltétlenül jobbak, mint az aluljárókban árusított kosarak — viszont azok olcsóbbak, s a vevőt ez érdekli. Mi azonban ezekkel az árakkal nem tudunk versenyezni. Ennek ellenére élnek, s bíznak abban, hogy nemcsak az idősebbek, de a fiatalabbak is a szövetkezeitől mennek nyugdíjba. Persze a textilrészleg is hozzájárul az eredményekhez — tavaly összesen ti- zennégymillió forint árbevételt értek el —, amely munkaruhákat, illetve kórházaknak és szállodáknak ágyneműt varr. A szakosodással viszonylag stabil piacra tettek szert, ám e körben is határozottan érezhető a visszaesés, a kilátástalan pénztelenség. Jelentősen csökkent a létszám is. A „jobb időkben” kétszázan is voltak, ma összesen ötvenen dolgoznak, s például meg kellett szüntetniük a tatai részleget. Mindenesetre nem hátEgyedül, ám nem magányosan. Kálmán László kosárfonómester évtizedek óta dolgozik műhelyében, s még ma is örömmel rálnak meg. Jelentős termékváltást nem terveznek, amíg lehet, tovább viszik a régi mesterséget. Szép kosaraik, hangulatos tárgyaik sokaknak örömet szereznek. Va. É. A lepedők, s az ágyneműk kórházak és szállodák rendelésére készülnek. A mainál nagyobb mennyiséget is szállítanak, egyelőre azonban visszafogott a kereslet •• KOIKtNCCSE LEGYENEK SZÍVEK ÁLTAL1 SZÜLETNÉK
