Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
Egy hernádi műsoros délutánon hallottam először a Pántlika együttest. Szépen, tisztán énekeltek a Bugyi községből érkezett fiatalok, s ami számomra újdonság volt: a hangszeres kíséretet maguk szolgáltatták. A napokban egyik vezetőjükkel, Kocsisáé Márkus Magdolna tanítónővel beszélgettem megalakulásuk körülményeiről, életükről és terveikről. Először azt mondta el, hogyan nyert teret a népzenei mozgalom a faluban, amikor tíz évvel ezelőtt elvégzett egy népdalkörvezetői tanfolyamot. — Akkor alakult az első — még kizárólag felnőttekből álló — népdalkor. Néhány évre rá szervezték a gyermek citerás csórói tct, Balogh Imréné vezetéseivel. Egy év múlva vettük át tőle a gyerekeket, Tóth Béla Ottó és én. Addigra már több mint harmincán voltak! — Ki tanította őket ci- terázni? — Többen is, hogy csak egy nevet említsek: Kovács László, a táborfalvi népzenei együttes tagja. Kezdetben magam is tanítottam, de mivel én harmincéves koromban vettem először citerát a kezembe, a gyerekek, akik már ötéves koruktól tanulták, hamar a fejemre nőttek. Jobb mester után kellett néznem. Kovács László már járt ide, mivel időközben felmerült az igény másfajta hangszerek használatára is, a furulya, a tekerőlant és a koboz titkaiba avatta be a gyerekeket. Később a citerát is elvállalta. De hogy visszatérjek a Pántlikára, a népzenei csoportból kiváltak a legjobb hangú gyerekek, akik már két-három hangszeren is játszottak. Egy évig foglalkozott velük Maczkó Mária népdalénekes, majd eredeti felvételekről kezdtünk tanulni. — Ügy tudom, a hangszeres képzés azóta sem maradt abba. — Valóban nem. Tavaly a vonósokkal kezdtünk foglalkozni, a nagybőgő, a brácsa és a hegedű került sorra. Én magam most kezdtem ütőgardonon tanulni. — Néptánccsoport nem alakult? — De igen, 1991 novemberében. gyerekekből. Felnőttekkel is próbálkoztunk, de nem találtunk elég vállalkozót. — A „Pántlika” mellett olyan nevekről hallottam, mint „Csirip”, vagy „Boglárka”. ök kik? — Annak idején a népzenei csoportokat korosztályok szerint állítottuk össze. Különböző neveket vettek fel, ezeket azóta is hordják. Lehet, hogy egy idő után nem fog nekik tetszeni, mert gyerekesnek érzik, hogy „Kendermorzsának” vagy „Csiripnek” hívják őket, és átkeresztelik magukat. — Leghíresebb közülük a Pántlika, Béres János például népzenei rádiósorozatában hat adást szentelt a bugyi gyerekeknek, és szerepeltek Dimény Judit műsorában is. Most hány tagból áll az együttes? — Vagy 17-18 gyerekből, elég szélsőséges koreloszlásban. A legfiatalabb 9, a legidősebb 21 éves. — Gondolom, tele van elismerésekkel, díjakkal a szekrényük! — Tény, hogy arany oklevélnél alább nem adták. Tavaly megpályáztuk a népművészet ifjú mestere címet, sajnos nem kaptuk meg. Elismerték a gyerekek tudását, de hiányolták, hogy nem foglalkoznak gyűjtéssel. — Milyen dalokat énekelnek? — Bugyi, talán Pest közelsége miatt, nem hagyományőrző falu, nincs saját népviselete, népdalkincse. A repertoár egy részét a népzenei táborokban, más részét az eredeti helyszínen gyűjtöttük. Pillanatnyilag a moldvai dalok a legnépszerűbbek. Kocsisné Márkus Magdolna ősztől nagy fába vágja a fejszéjét, néprajz— népzene szakos osztályt akar indítani. Nem válogatott gyerekekkel, hangsúlyozza, hanem azokkal, akik elsősként egyébként is hozzá kerülnének. CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK — Néhány tantárgy jelentős változtatásokon megy át, a technika tantárgyat például kiegészítették, agyagozással, nemezeléssel és szövéssel. A népi játékokat és népi táncokat 'testnevelés- órán sajátítják el a kicsik. Olvasásórán Béres Imréné kiadás előtt álló — népi hagyományokról szóló — könyvét szeretné használni a tanítónő, egyelőre azonban bizonytalan a kötet sorsa. Ha ez a terv sikerrel jár — és miért ne járna? —, a hagyományok nélküli Bugyiból, igazi hagyományőrző falu válik, s bőven lesz utánpótlása a Pántlika együttesnek is. p. e. VÁRHAT? Miután Gödöllő egykori tanácsa, hajdani egyeztető fórumának pártjai „foggal- körömmel” harcoltak azért, hogy meghatározó beleszólása legyen a településnek a Grassalkovich-kastéiy sorsába, 1990-ben a város feladata lett előterjesztést készíteni a kormánynak műemlékünk hasznosítási és fenntartási lehetőségeiről. LETETTÉK AZ ASZTALRA A hasznosítási tanulmányt a Váti szakemberei készítették el, a város új önkorVF.RONIKA KENDŐT NYÚJT JÉZUSNAK mányzata a vállalt feladatnak eleget tett. A Gödöllő jövőjét is meghatározó 'téma eddig mégsem kerül a kormány elé. Miért nem? — kérdeztem dr. Gémesi György polgármestert. — A kitűzött határidőre letettük az asztalra a kért anyagot. A kastély hasznosítási tanulmányát a képviselő-testület is tárgyalta, s javasoltuk, hogy az úgynevezett vegyes hasznosítású változatot fogadják el — tájékoztatott a polgármester. — Mi úgy láttuk, hogy ezt a csodálatos- műemléket sokoldalúan kell hasznosítani. Falai közé képzeljük a spanyol lovasiskolát, a nemzetközi karmester- képző intézetet. Természetesnek, illetve szükségesnek tartjuk továbbá a múzeumi és szállodai funkciót, valamint az egyházit is. MINDENKI ÖRÜLNE Június 30-a után két hónapon keresztül minisztériumokkal, az egyházzal, az Országos Műemléki Felügyelőséggel egy sor egyeztetést folytattunk. Megegyeztünk egy olyan variációban, amely mindenkinek elfogadható volt. Október végén, amikor már arról volt szó, hogy heteken Iveiül a kormány elé kerül a Grassalkovich-kastéiy ügye, váratlan dolog történt, amit talán még most sem értünk valójában. Bugar Mészáros Károly, a műemlékügyeket felügyelő miniszteri biztos jelezte, hogy ez a vegyes hasznosítás számára nem elfogadható, mert sérti a műemléki felújítás jellegét. A polgármester szerint ez nem így van, mert az egész programjavaslat úgy készült, hogy ne sértse a műemléki érdeket. Nagyon fontos viszont, hogy olyan hasznosítási formát válasz- szunk, amely kitermeli a beruházás költségét. A kormány 4-5 év alatt „csak” egymilliárd forintot tud adni erre a célra, a további 3,5-4 milliárd forintot befektetőktől kell várni és remélni. Mindenki nagyon örülne, ha a kastély egésze múzeumként működne, de ez nem állna meg a lábán! Számolni kell évi 250-300 milliós fenntartási költséggel is... SZAKMAI HARCOK — Most dől el a magyar- országi kastélyok felújításának formája — folytatta dr. Gémesi György —, és tudom, hogy a sorban első a gödöllői. Ha itt bizonyos engedményeket kell tennie a hatóságnak, akkor az az összes további kastélyoknál követendő gyakorlat lehet. Azzal is tisztában vagyok ugyanakkor,- hogy olyan hasznosítást kell kitalálni, ami kitermeli a ráfordítást. Nemcsak a város, hanem az ország is hónapokat vesztett. Ki tudja ezt megtéríteni? Gödöllő számára elképzelhetetlen, hogy 1096- ra ne készüljön el a kastély felújítása, hiszen ez a barokk kincs az Expo kulturális programjainak egyik színhelye kell hogy legyen. — Nagyon nagy baj és kár, hogy bizonyos nem hatalmi, de belső szakmai viták és harcok függvénye a kastély felújítása — mondta végül a polgármester, abban bízva, hogy a jövő héten sikeres egyeztetések következnek a műemléki hatósággal. Balázs Gusztáv AI EGYÜTTIEMÉÍÉS ÖRÖM A diósdiaknak ismét játszik a Sámán együttes A nosztalgia a zenében is hódít. Ismét sikerük van azoknak a lemezeknek és kazettáknak, amelyeken a hatvanas évek slágerei csendülnek fel, s az akkori híres magyar zenekarok — Illés, Metró — is több tízezreket megmozgató noszlalgiakoncerteket adtak. A fiatalkorra való emlékezés azonban úgy látszik, nem csak a régi sztárokat mozgatta meg. A Diósdon és környékén élő negyvenesek talán még emlékeznek arra: a hatvanas évek közepén a faluban is zenéit egy beategyüttes, a Sámán, melynek tagjai most szintén úgy döntöttek, hogy ismét összeállnak, s húsvétvasárnap este egy nosztalgiabulit tartanak a Gárdonyi Géza Utcai Iskolában. — Tizenhét-húszéves gyerekek voltunk, amikor együtt játszottunk — mondja Földvári Károly szólógitáros, a zenekar szóvivője. — Tulajdonképpen soha nem gondoltunk arra, hogy profi zenészek legyünk, mindannyiunknak megvolt az elképzelése arról, mit akar maja cs - nálni az iskola elvégzése után. A ritmusgitárosunk, dr. Tóth Attila, sebész lett. Keresztes József basszgitáros vállalkozó, Németh Péter billentyűs épületgépész, Radnó Ferenc dobos műszerész, ő Frankfurtban él, én pedig mint fogtechnikus keresem a kenyerem. A zenélés azonban hasznos elfoglaltságot jelentett, s annak is köszönhettük, hogy nem vettünk részt semmiféle „balhéban”. Mint az életben sokszor előfordul, a zenekar tagjait is a véletlen hozta össze. — Nem az hatott ránk, hogy a régi nagy zenekarok ismét koncerteztek, a mi bulink ettől teljesen független. Még ősszel kérdezte meg a falu plébánosa, hogy nem volna-e kedvünk egy koncertet adni, de akkor még nem gondoltuk komolyan, hogy az egészből lesz valami — teszi hozzá Károly. — De azért egyre többet beszéltünk róla, én is hallgattam a kocsimban útközben a régi slágereket, s megszületett a döntés: újra megpróbáljuk. A fiúk annyira komolyan gondolták a dolgot, hogy négyszázezer forintért vásároltak maguknak felszerelést, s az utóbbi hetekben már együtt gyakoroltak. Mint mondják, nem engedhetik meg maguknak, hogy „leégjenek”.' A felkészülés komolyságát bizonyítja. hogy a legutolsó hétvégét gyakorlással töltötték a Balatonon, s a héten már a helyszínen is többórás próbákat tartottak. — ötvenegy számot gyakoroltunk be — mondja Károly —, ebből húsz a saját szerzeményünk, a többi pedig a hatvanas évek nagy külföldi slágerei. Arra számítunk, hogy a bulira 300-350 ember jön el, nemcsak a saját korosztályunk tagjait várjuk, hanem a fiatalokat, a gyerekeink kortársait is. Kíváncsiak vagyunk, ők hogyan fogadják a zenénket. Terveink szerint egyébként nemcsak erre az egy alkalomra állunk össze, hanem szeretnénk folytatni, s létrehozni a negyveneseknek egy olyan klubot, ahol el lehet beszélgetni, s közben a régi dalokat is eljátszanánk. A legfontosabb azonban az, hogy ismét megtaláltuk az együtt zenélés örömét, mondhatom, hogy a muzsikánál jobb nyugtató nem kell. H. É. 15 GYŰJTÉS EREDETIHELYSZÍNEN VÁROSON MÚLNI Hagyományőrző CSIPKERÓZSIKA
