Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
Tulajdonosért kiáltanak Az is baj, ha nincs, de az is baj, ha van. Tulajdonképpen ezzel lehetne jellemezni a legjobban a Nagymaroson felépült és felépítésre váró építmények sorsát. Tudom, nem mondhatok óját és érdemlegeset a témában, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy amikor még arról volt szó, hogy lesz vízi erőmű, akkor logikusnak látszott, hogy kényelmes lakások és kiszolgáló építmények létesüljenek, hiszen a sok szakembernek valahol mégiscsak laknia és élnie kellett. Megírták ezt már sokan, és ahogy változtak az idők, előtérbe kerültek a politikai csatározások, megállt az építkezés sok-sok környezetvédő nagy örömére, és mindenki elfeledkezett az építményekről. Jelenleg az a helyzet, hogy üresen és magányosan várják további sorsuk alakulását a minden kényelemmel megtervezett gyönyörű lakások, egy 400 négyzetméteres áruház, négy nagy értékű árusító pavilon, egy szálloda és egy mindennel felszerelt üzemi konyha. Isten malmai lassan őrölnek, tudjuk mi azt jól, de a nagy lassúság Nagymaros esetében megbosszulja magát előbb vagy utóbb.. Jobb helyeken — és most nem Nagymaros önkormányzatára gondolunk — mindent elkövettek volna az arra illetékes döntéshozók, hogy ne hagyják ve- izendőbe menni a több tízmilliós értékű építményeket. Ha a Lajtán túl lennénk, akkor már panziókká, vendéglőkké vagy pedig kirándulási centrummá varázsolták volna át a már létező lakásokat és szolgáltató egységeket. fgy viszont tudomásul kellett venniük az önkormányzati képviselőknek is, hogy nincsen döntés a tulajdonjogot illetően, ez pedig azt jelenti, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet nem térhet ki a törvényes előírások alól. Most már úgy néz ki a dolog, hogy ingyen nem fog vagyonhoz jutni a nagymarosi önkormányzat. Pénz nincsen, enélkül pedig nem köttetik meg az üzlet. A helyi önkormányzat tudomásul vette, sőt örvendett is a polgármester, amikor külön csoport alakult az épületek épségének megvédésére, azt azonban a mai napig sem értik, hogy miért kellett a GROUP—4 elnevezésű holland—magyar vagyonvédelmi társaságra bízni a feladatot, amikor a helyben megalakult polgárőrség jóval kisebb összegért vállalta volna a megbízást. Sürget az idő, kezdtek felgyorsulni az események, és ha minden igaz, akkor nemsokára valóság lesz az álomból: lesz világkiállítás. Ezt a kedvező konjunktúrát nem szabad veszni hagyni. Meg kell gyorsítani a munkálatokat, fel • kell készülni a nagy kihívásra, és dönteni kell végre, mert sehol a világon nem engednék meg azt a luxust, amit Nagymaroson lát az ember. Az épületek gazda után kiáltanak, és ha már lesz tulajdonos, akkor akár pénzt is hozhat a házhoz. P. J. Tévé, riasztó, telefon A Börzsöny Comp. Rt. vonalai Ormándy József Ha csak egy választásunk lehetne, inkább telefont, mintautó — mondják »okán, akiknek számtalan, sürgős tennivalót diktál a hivatásuk, akiknek távol él családjuk egy, vagy több tagja, ahol beteg van a háznál. Csakhogy mindeddig még az autónál is nehezebb volt készülékhez, vonalhoz jutni, s ha igen, akkor is méltánytalanul drágán. Ezért látszik első hallásra hihetetlennek, hogy Nagymarosán másfél-két év múlva mindenkinek lesz telefonja, aki akarja. Méghozzá 15 ezer forintért olyan modem berendezést kínál a Műszertechnika Vállalat, melyen nemcsak állomást lehet hívni, hanem kapcsolható lesz a kábeltévé műsora, ha majd egyszer megteremtik a helyi, vagy körzeti műsorközvetítő stúdiót. Ezen a rendszeren szólal meg a riasztóberendezés is, ha idegen akar betömi a házba, nyaralóba, megfosztani tulajdonától a gazdát. Nem blöff — állítja Ormándy József polgármester, cáfolatául bizonyos híreknek. A MATÁV idén befejezi a 92 állomásos marosi hálózatfejlesztést. Ki- lencvenháromig ezzel kimerül a crossbarkapacitás. Április 30-ig viszont a már közölt áron lehet jelentkezni, az ennél olcsóbb, modernebb megoldást igénylők sorába, ahová eddig is közel ezren jelentették be az igényüket, s április 30-tól a késedelmes- kedőknek már 22 ezer forintot kell fizetniük. Az egykori szobi járás községeiben, a Duna és az Ipoly háromszögében fekvő községek önkormányzatai megalakították a Börzsöny Comp. Rt.-t, melynek 10 milliós alaptőkéjéhez a marosiak 1 millióval járultak hozzá. — A pénz itt van az ön- kormányzatnál. Az rt.-nek a program teljesítésekor fizetünk — közölte a polgármester.A HALDOKLÓ BOSSZÚJA A Dunaszaurusz megkövültén néz bágyadt szemeivel és röhög a világon. Születése pillanatában még csalfa menyecskeként kacsingatott szlovák és magyar testvérre, ígért új munkahelyeket, vastag borítékokat, nyugodt öregkort a betonmonstrum építőinek, és nagyot nyerített örömében, amikor átölelték egymást az OVIBER főnökei az első munkasikerek láttán. A csalfa Dunaszaurusz Nagymaroson megszüntetett gyorsan háromszáz munkahelyet, mert szüksége volt a felvonulási területre, de azt is megígérte, hogy lesz itt majd jó igaz földi paradicsom, csak épüljön már meg a nagy Mű. Később aztán változtak az idők, környezet- védők és politikusok, diákok és szakemberek, akadémikusok és pártból kiebrudalt országgyűlési képviselők mind nagyobb haraggal beszéltek a Dunaszauruszról, és amikor már omlani kezdett a régi világ régi rendszere, akkor döntöttek haláláról is. A tetszhalott nagyot röhögött magában, mert tudta ő jól, hogy nem olyan egyszerű dolog megszabadulni tőle. Lett is aztán nagy cirkusz, összeveszett a szlovák és a magyar testvér, a beszélgetés egyelőre az ábécé „C” betűjénél tart, de hogy teljes legyen a monstrum öröme, szép lassan veszekedni kezdett a magyar a magyarral is. Az egyik azt kifogásolja, hogy miért kellett leállítani az építkezést. A másik azt szeretné, ha már most azonnal felrobbantanák az egész műalkotást. A Duna hömpölyög méltóságteljesen, hiszen sokat látott már életében, és szíve mélyén nagyon utálja a Dunasza- uruszt. Papp János DUNA, TÁJ, TÖRTÉNELEM Nagymaros sebei „Ezen sorainkkal mindenki tudtára akarjuk hozni, hogy mivel népek sokasága a fejedelem dicsőségének díszére van, ily módon a fejedelemnek ki kell tárnia szívét alattvaló népei számára, hogy őket az adományok bőségével jól tartván, számuk és hűségük mindig gyarapodjék: mi hasonló megfontolásból városunkat, melyet németül Neustat-nak, magyarul Marosnak neveznek és VI- segrád várunk felől a Duna másik oldalán fekszik a szabadságok kiváltságával díszíteni és ezen városunk telepeseinek a szabadság alant írt kegyét elismerni elrendeljük.” I. Károly király Nagymaros kiváltságait megerősítő rendelkezéséből való az idézet, melyet 1324. április 22-én adott ki. Mátyástól kezdve I. Lipót császárig mindenkitől elnyerte ezt a mezőváros. A történelem köszön itt vissza, szinte minden boltíves pince kapujából, az Árpád-kori templom tornyának kőfaláról. Erre emlékeztet a fő tér híresen szép gesztenyefasora, a gesztenyés, melyet a hagyomány szerint még Róbert Károly ültetett. A REGI VÁROS Már az Árpád-kor elején is németek laktak itt, de eimagyarosodtak. AzAnjou- királyok idején Visegrád ikervárosa volt, és Nova Civitasként emlegették. A XVI. század elején lakossága színmagyar, a rekatoli- záció korában amiatt is csökken a népesség, hogy vallási okok miatt sokan elköltöznek. A bécsi udvar ezután, 1715—1735 között Mains környékéről telepíti be a mai német származású polgárok őseit. A hajdanvolt város régi jegyeit fürkészem a mai nagyközség arculatán. Valahol ott lehetett az egykori mag, ahol most a községháza áll, és Ormándy József polgármester dolgozó- szobájába kopogtatunk be. A fűletlen helyiségben gyufát keres, hogy az olaj- kályha lángját élessze. — Ide még nem vezették be a földgázt? — csodálkozom, s erre dohogva kezd bele a településtörténet még meg nem írt fejezetének egy részletébe, mintha csak találomra ütné fel a még nem létező kötet valahányadik oldalát. — A földgáz-gerincvezeték is az erőműépítéssel járt volna ingyen a falunak. Együtt szerepelt volna ez a beruházás a 12. sz. főútvonal áthaladó szakaszának kiszélesítésével, a telefon- és csatornahálózat kiépítésével, az utcák, az utak rendbe hozásával. Ezzel szemben először a vízlépcsőépítésre kellett várni, most a lebontás utáni helyreállításra, s ez késlelteti az urbanizáció egy részét. Jó ivóvizünk már van saját erőből, ugyanígy fogtunk hozzá most a lakossággal együtt a csatorna- és közműhálózathoz, s jövőre telefonja is lesz annak, akinek kell. A jelen mérlegének pozitív serpenyőjébe a Szobi ÁFÉSZ és a váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat versengése révén a modern üzlethálózat tartozik, s ennek legújabb szimbóluma a nagyvárosi nívójú, áruválasztékú Skála Áruház. JELEN ÉS JÖVŐ (Hancsovszki János felvételei) A táj és a község értékeiből viszont sok minden elveszett, ami ide vonzotta a látvány szerelmeseit, például a festőket. Eltűnt a jellegzetesen szép, kordont álló nyárfasor, kevesebb lett a honi városokból és külföldről érkező kiránduló, megszűnt két strand. A Nagymarosi Gépgyár és a Galvánüzem lebontásával elveszett majdnem háromszáz munkahely. Száznál több most a munkanélküli, ahhoz viszonyítva, hogy Nagymarosnak 5700 lakója van. Ezt az ínséget csak addig enyhíthetik közmunkákul, amíg nem nő nagyobbra a baj. A Marosiak különben többnyire ingázó munkások voltak. Az általuk meghonosított szőlő- és gyümölcstermelésben, a híres marosi málna gondozásában kimagasló szerepe volt az otthon dolgozó családnak, az asszonyoknak. Másrészt nyaraló vendégek fogadásából pénzeltek. — Most is az idegenforgalmat, a vele rokon gazdaságot kell fejlesztenünk. Erre a vidékre mi nem telepíthetünk gyárakat — folytatja a polgármester úr. Sem erről, sem másról nem kérdezték meg a környező falvak lakóit. Igyekeztek őket meggyőzni, hogy jól jön nekik a nagy építkezés, mert fejlődik a lakóhelyük, közeli munkahelyek teremtődnek. Most viszont a teljes bizonytalanság kezd elviselhetetlenné válni. Fel kellene újítani a régi rendezési tervet, de ahhoz ismerni kellene az új szempontokat. Tisztába kellene tenni a tulajdon- viszonyokat. Építési telkek parcellázása lenne időszerű, hogy szűnjön a lakáshiány. A hegyoldalra kúszik már a falu, mert csak ott volt egy kevés hely. Még így is több nemzedék lakik együtt. Sok fiatal család költözött el a közeli városokba és Budapestre. Ezt csak 51 telek kijelölésével sikerült fékezni vagy három évvel ezelőtt. TÜRELMETLEN VÁRAKOZÁS Egyelőre ott tart Nagymaros ezekkel a kérdésekkel, ahol az a nyolc Duna menti település, melynek polgármesterei már minden hónapban egyeztetik sürgető lépéseiket. Most éppen a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet módszerei ellen tiltakoznak, mert az nem teszi lehetővé, hogy a hasznosításra kijelölt objektumok, területek az önkormányzatok tulajdonába kerüljenek. — Készülnünk kellene a világkiállításra — fejtegeti Ormándy József. — Egyelőre ott tartunk, hogy a múlt év végén megrendezett tervpályázat második helyezettje kapott megbízást integráló rendezési terv készítésére. Ezután meg kell kezdeni a meder- feltöltést, 1995 végéig b« kell fejezni a helyreállítást. Húsz gépelt oldalon fért el a károkról készült lista, melynek forintösszege 1 milliárd 100 milliót tesz ki. Ez számítható pénzben, amit követel is az önkormányzat. Az elmúlt 50 év krónikájában az is szerepel még, hogy ’45 januárjában csupán német neveik alapján Oroszország bányáiba, építkezéseire hurcoltak el 400 fiatalt. Csak vagy kétszázan jöttek haza, rokkantán, betegen. Ezt követte később a kollektív büntetés, a vagyonelkobzás és kitelepítés. Akik így jártak, azok helyébe a felvidékről kitoloncolt, ugyanilyen szerencsétlen sorsú magyar családokat költöztettek Nagymaros nyitott sebeit kell most meggyógyítani. Ügy, ahogy még lehet. Kovács T. István
