Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

Válasz Horn rágalmaira A Panoráma szerkesztő­sége sajnos, ismét arra kényszerül, hogy vissza­utasítsa Horn Gyula rágal­mait, amelyekkel már na­pok óta elárasztja a sajtót, a Rádiót és a Televíziót. A Panoráma Horn állí­tásaival ellentétben soha­sem mondta, hogy Horn pártelnök dollárszázmil- liókat cipelt volna bőrönd­ben Moszkvába, vagy hogy őt terheli ezért a felelős­ség, mivel a Panorámában nem a felelősökről volt szó, hanem csupán arról, hogy az MSZMP akkori vezetőinek, így Horn Gyu­lának is valószínűleg tud­nia kellett az ügyről. De ezt sem a Panoráma ta­lálta ki, hanem az orosz külügyminisztérium egyik tisztségviselője, a volt szov­jet kommunista párt kül­ügyi munkatársa, a guruló dollárok egyik volt ügy­intézője az SZKP KB do­kumentumainak birtoká­ban közölte velünk. Horn Gyula kezdetben még azt is tagadta, hogy egyáltalán léteztek guruló dollárok. A pártelnök — felelős politikustól szinte szokatlan módon — szinte naponta próbálja támadni a Panorámát, mert műso­runk fél évvel ezelőtt(l) be merte mutatni azt, amit ma már — titkos dokumen­tumainak egy részét végre feltárva — saját pártja, az MSZP is elismer, hogy ugyanis több mint húsz éven át titokban Moszkvá­ba gurultak a magyar ál­lampárt dollárjai, mintegy 404 millió forint értékben. De vajon beosztásánál fogva tudnia kellett-e mindezekről az MSZMP egykori külügyi osztályve­zetőjének? Horn Gyula azt állította: valamiféle do­kumentumok bizonyítják, hogy ő nem is tudott róla! Mi igencsak kíváncsiak volnánk azokra a szenzá­ciós dokumentumokra, amelyek egy ilyen negatív állítást képesek lennének bizonyítani. Am Horn párt­elnök a minap meglepetés­szerűen mégis azt nyilat­kozta a Nap-tévében Bet­ten Jánosnak — aki Horn­nal ellentétben tudott a „guruló dollárokról”, hol­ott ő nem is volt MSZMP KB-tag —, hogy bizony „valami pletykák” mégis eljutottak hozzá a Moszk­vába szállított devizákról! Vajon ez most tagadás vagy beismerés? Mármint hogy bizonyos pletykák el­jutottak Hornhoz is. Falin, az SZKP KB volt külügyi osztályvezetője, Horn egykori moszkvai kol­légája szerint ezeknek a dollármillióknak egy részét rendszeresen magáncélok­ra használták {el, az elv­társak nyaralókat építettek belőle maguknak. De sem erről, sem dollárok ki­csempészéséről — mint sokáig állították — a ma, gyár elvtársak nem tudtak. Egyedül Szűrös Mátyás is­merte el — Horn katego­rikus cáfolata ellenére —, hogy bizony igaz az, amit Moszkvában mondtak a Panorámának: 1987-ig több millió dollárt vittek ki ti­tokban Moszkvába. Feltűnő volt egyébként, hogy néhány héttel ezelőtt az össztűz című tévémű­sorban Horn még olyan él­celődéssel próbálta lejárat­ni a Panorámát, hogy „most már döntsék el: hoz­ták vagy vitték azokat a dollárokat”. Világszerte sok ezer lap írt erről az - ügyről, valamennyi európai és amerikai televízió és rádió foglalkozott a szen­zációs leleplezéssel. Az orosz, a csehszlovákiai, a lengyel, a magyar és a bol­gár ügyészség pedig vizs­gálatot is indított több mil­lió dollár törvénytelen ki­csempészése ügyében. Va­jon miért éppen Horn Gyu­la reagált ilyen hisztéri­kusan, miért csupán ő in­dított rágalmazó és lejára­tó kampányt azok ellen, akik egyáltalán szólni mer­tek erről a szégyenteljes ügyről? Hiszen — mint ál­lítja — neki semmi köze az egészhez. Egyszer elmondtuk már, most csak megismételjük: guruló dollárokról Horn Gyula volt szovjet párt­funkcionárius kollégái be­széltek először, azok, akik a megsemmisítésre ítélt, titkos dokumentumokat ki­csempészték az SZKP KB archívumából, majd átad­ták az orosz ügyészségnek. Ok írtak könyvet és cik­ket, és ők nyilatkoztak a „guruló dollárokról”. A Panoráma csupán interjút készített azokkal, akik a „guruló dollárok” ügyét feltárták, leleplezték. A Panoráma tehát mindössze a tények ismertetésére szo­rítkozott és moszkvai ri­portalanyainak szavait is­mertette, amikor közölte azoknak az MSZMP-íunk- cionáriusoknak a nevét, akiknek — az ügy orosz szakértői szerint — tudniuk kellett a Moszkvába kikül­dött dollárokról. De bár­mit is mond a szocialista pártelnök, az ilyenfajta té­nyek, ügyek feltárása, igen­is a sajtó kötelessége. És, hogy helyesen járt el a Panoráma, azt mi sem bizo­nyítja jobban, hogy majd fél évvel a Panoráma moszkvai riportja után, maga Horn Gyula, az MSZP jelenlegi elnöke pártja erről szóló sajtótá­jékoztatóján végül kényte­len volt elismerni, hogy az MSZMP valóban több száz millió forintot küldött ti­tokban a moszkvai párt­kasszába. Horn Gyulát egyébként még az első Panoráma-ri­port sugárzása előtt telefo­non felhívta és interjúra kérte fel a Panoráma ri­portere, Sugár András. Horn — ellentétben Szűrös Mátyással — nem volt hajlandó nyilatkozni, és a teljes tagadás mellett dön­tött. Ezt követően kezdett rágalmazni. Sérelemként állítja be már önmagában azt, hogy „a Panoráma munkatársa beszélt velem, és mégis adásba tették a riportot”, mármint a moszkvai interjúkat. Re­méljük, Horn Gyula sem gondolja, hogy műsorokat cenzúrázhat! Mennyivel tisztessége­sebb lett volna a dolog, ha a volt külügyminiszter ri­porterünk kérdésére már tavaly csak azt mondta volna el, amit most pártja hivatalosan beismer. A Panoráma Szerkesztősége Gyere a falunkba nyaralni! Pénteken hét gyerek in­dult Budapestről ausztriai jutalomüdülésre a Magyar Falusi—Tanyai Vendégfo­gadók Szövetsége által ki­írt „Gyere a falunkba nya­ralni!” elnevezésű pályá­zatának nyerteseiként. A versenyre mintegy 100 értékelhető pályamunka érkezett, amelyben a gye­rekek leírták mindazt, ami környezetüket vonzóvá te­heti a nem ott élők előtt. A tavalyi pályázat sikeré­nek eredményeként az idén megismétlik az ak­ciót. A szövetség a pályá­zaton részt vevő fiatalok­ra építve kívánja megszer­vezni a vidéki turizmus előnyeit propagáló ifjú ba­ráti körök hálózatát. Elkészült a Magyar Fa­lusi—Tanyai Vendégfoga­dók Szövetségének ez évi új katalógusa, amelyben mintegy 150-en kínálják szolgáltatásaikat az ország minden területéről. A vá­lasztást megkönnyítendő, a programfüzetben megta­lálhatók a szálláshelyek képei és az általuk nyúj­tott valamennyi szolgálta­tás. A katalógus nem csak magvarul, németül, fran­ciául, angolul, hanem ja­pánul is tájékoztatja az ér­deklődőket. Boross Péter Debrecenben Férfiak dolgoznak a rendőrségen Kihelyezett kormány­ülésre szóló meghívóval a tarsolyában utazik vissza Budapestre Boross Péter belügyminiszter, aki az MDF helyi szervezeteinek meghívására érkezett pén­teken Debrecenbe, s láto­gatását arra is felhasznál­ta, hogy előbb rendőri, majd önkormányzati ve­zetőkkel találkozzon. A köztársasági megbízotti hivatalban megtartott saj­tótájékoztatóján azt is el­mondta: a meghívást az elmaradott bihari térség problémáinak helyszíni tanulmányozására kezde­ményezte a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés úgy, hogy azzal előzetesen va­lamennyi települési önkor­mányzat egyetértett. A bel­ügyminiszter legkorábban ez év őszén lát lehetőséget a debreceni kormányülés­re. Az önkormányzati veze­tőkkel folytatott megbe­szélésről szólva a belügyi tárca vezetője megerősítet­te: elsősorban e térségben is az infrastruktúra fej­lesztésében várnak segítsé­get a kormánytól. Példa­ként említette, hogy a szennyvízelvezetés kataszt­rofális, ami potenciális ökológiai veszélyt jelent. A nagy szennyvíztermelő vá­rosok közé tartozik Deb­recen is, ahol a terület fe­le nincs csatornázva. Egyébként a fővárosban hasonlóan rossz az arány: a terület 40 százaléka csa­tornázatlan. A kormányzat nagyszabású programon dolgozik a helyzet javítása érdekében, de miután a legdrágább beruházásról van szó, ez csupán hazai forrásokból nem finanszí­rozható. A rendőrségi munkáról szólva a belügyminiszter példaadónak nevezte, hogy Debrecenben csökkent a bűncselekmények száma: „ez nem akármi, itt már férfiak dolgoznak a rend­őrségen" — fogalmazott. Boross szerint lejárt a testületben a bizonytalan­ság időszaka. Az idei esz­tendő már a számonké­rés ideje, s a debreceni rendőrök jól vizsgáztak. Az MTI tudósítójának érdeklődésére, miszerint a lakossági tiltakozás ellené­re kialakítanak-e menekül­teket befogadó állomást Debrecenben — a Sámsoni úti volt szovjet laktanyá­ban —, a belügyminiszter elmondta: nem céljuk újabb befogadóállomás lé­tesítése a térségben. A volt katonai objektumban — amelyet a Belügyminisz­térium kapott meg haszno­sításra — rendőrtiszt-, il­letve rendőrtiszthelyettes- képző központot hoznak létre. Ugyanakkor hozzá­tette: amennyiben ugrás­szerűen emelkedne a ha­zánkba áramló menekült- hullám, persze rákénysze­rülhetnek, hogy több, más célra szolgáló objektumot átmenetileg menekülttá­borként üzemeltessenek. riDULASZÓ Kétnapos konferencia témáját adta a fővárosban a köztisztviselőkre-közalkalmazottakra vonatkozó munkajogi szabályok rendszere. 0 Szombathely fo­gadta az osztályfőnököknek a mai iskolában játszott szerepéről rendezett országos pedagógiai értekezlet résztvevőit. # Országos középiskolai fotótárlat te­kinthető meg Pécsett. O Békéscsaba volt a helyszí­ne a Magyar Irodalomtörténeti Társaság háromnapos tudományos tanácskozásának Arany János születé­se 175. évfordulója alkalmából. 9 Ä hét híre az is, hogy Budapesten, a Régi Zeneakadémián mesterhe­gedűkből nyílt kiállítás. Másfél ezer gyermek ta­nul hegedülni a megyében, ha az iskolarendszerű, szervezett oktatás kereteit vesszük alapul. Senkinek sincs ugyanis pontos képe a zeneoktatói munkaközössé­gek, a művelődési otthonok és házak zenetanfolyamai­nak hallgatóiról, még ke­vésbé lehetséges ez a kép­alkotás a magánoktatók gyorsan bővülő táborának tanítványairól. Tény, hogy a legnépszerűbb két hang­szer egyike a hegedű, a másik a zongora. Évszáza­dok óta. Ami akkor is igaz, ha tudjuk, a Nemzeti Fil­harmóniának a kamaraze­nei rendezvényeiből mind­össze öt százalék jutott egy év alatt a községeknek ... holott a megyében a lakos­ságnak a kétharmada a fal­vakban él. . Valamikor az egy szál hegedű is elég volt például a lakodalmi, a kocsmai mulatsághoz. Fokozatosan bővült ki a hangszerek kö­re, zenekart alkottak a já­tékosok, ez lett a módi, bár gyakran éppen az alapító tag, a hegedű tűnt el a „re­zesbandából”. Amint a ze­nélés, úgy a zeneszerszá­mok sorsa, történelme sem független a „nagy” történe­lemtől. Kevesen tudják pél­dául, hogy hosszú időn át — a nagyurak hivatásos muzsikusait kivéve — lené­zett foglalatosságnak ítél­tetett a zenélés. Ezért és így maradt a cigányságra, gyakran elegyítve a nép-, a népi zene, majd a cigány­zene fogalomtárát, eszkö­zeit, fogásait is, hiszen az ún. paraszt- vagy cigány­muzsikus egészen másként fogta a hegedűt — és más­ként játszott azon —, mint az udvari vagy a templomi zenészek. Vácott a katolikus kör lí­ceumi bizottsága a század elején telenként rendszeres zene- és felolvasó esteket rendezett. Amint a Váczi Közlöny lapjain olvasható, „a közönség komoly szóra­kozásának áldozatos szívű apostolaiként” fáradoztak a bizottság tagjai, ám olykor A posta még mindig mo­nopolhelyzetben van egyes szolgáltatások területén. A versenyhelyzet kialakulását segítendő, az amerikai kon­tinens egyik legnagyobb gyorspostai szolgáltatást nyújtó cége már tavaly nyáron megpróbálkozott hazánkban ebben az ágazat­ban. Mivel a tapasztalataik azt bizonyítottták, érdemes nálunk kereskedni, ezért a Federal Express megbízta a Messenger Kft.-t, hogy ők képviseljék magyaror­szági üzletüket. Ennek ke­retében ez a társaság to­vábbra is önállóan végzi majd a belföldi gyorspostai szolgálat működtetését. Húszszázalékos részt sze­retnének leszakítani a ha­zai piacról. Egy új-zélandi üzletem­ber, Roy Bonifác szerint a magyar gyorspostapiac né­hány éven belül eléri Ausztria színvonalát, pon­tosabban a jelenlegi cso- magszámelküldés a 3-5- szörösére emelkedhet. A Posta Vállalat gyors­postai szolgálatának veze­tője, 'Molnár Sándor íolya­Versenyhen a gyorspostáért Nem biztos, hogy legyőzik matosan figyelemmel kísé­ri a konkurenciát. Mint mondja, a postatörvény feloldotta a gyorsszolgálat kizárólagosságát belföldön, öt esztendeje jól bevált a külföldre irányuló EMS gyorsszerviz, amely villám­sebességgel juttatja el a külföldi címzetthez az itt­hon feladott küldeményt, főként a csomagokat. Kü­lönösen jó együttműködést sikerült kialakítani a volt szocialista országok közül Lengyelországgal és Cseh­szlovákiával. A nyugati postáskollégák szintén tole­ránsak, így hamar célba ér­nek az Ausztriába, Fran­ciaországba és Németor­szágba küldött csomagok. (Érdekesség, hogy a fran­cia köznyelv már annyira magába szívta a gyorspos­taszolgálat kifejezést. hogy az emberek igeként is szívesen használják a cho- noposte szót, amely volta­képpen az EMS Chono- postból ered.) Nálunk az EMS belföldi változatát az év második felében kívánják bevezetni, a Federal Express díjsza­básánál jóval olcsóbban. Csak összehasonlításkép­pen említjük meg, hogy a Messenger Kft. 400 fo­rintért viszi az egyéni meg­rendelőknek a csomagot. A magyar posta versenyké­pes szeretne maradni ár­ban is a külföldi konku­renciával. Vajon a Pest megyei la­kosok hallottak-e a gyors- szolgálati tevékenységről? Tóth István isaszegi lakos továbbra is a magyar pos­tát választja, nem bízza az expresszküldeményét más­ra. A kismarosi postahivatal vezetője, Pólyák Sándorné úgy véli, a vállalat jelenle­gi szerkezete most is lehe­tővé teszi a gyors csomag- továbbítást — expressz díj­szabás nélkül is —, hiszen ha este 7 órakor Kismaros­ról valaki feladja a külde­ményét a fővárosba, az másnap délelőtt 10 órakor már meg is érkezik a cím­zetthez. A vélemények, hogy ki­nek melyik szolgáltatás tet­szik, (a külföldié, vagy a magyaré), feltehetően a jö­vőben is eltérő képet mu­tatnak. A versenyben az marad meg, aki alacso­nyabb árakat kínál a kis­pénzű Pest megyei ügyfél nek. Ilonka Mária „nem illette őket méltó el­ismerés”. Magyarán, cse­kély volt az érdeklődés, mint ahogy ez volt a hely­zet a városi Dalegyesület, az Ipartársulat Dalosköre némely fellépése esetén is. Érdektelenség? Avagy időt­lenül igaz az, amit halha­tatlan hegedűművek szer­zője, hegedű virtuóz, Fran­cesco Geminiani írt le 1751-ben, Londonban meg­jelent munkájában — A művészi hegedűjáték — « ami szerint „az egyik fül­nek gyönyörűség az, ami a másiknak nem több az egéreincogásnál”. Ha már a füleknél tar­tok: zenetanárok figyelmez­tettek rá, milyen érdekes, hogy a mai népi zenészek döntő része érzés szerint hangolja fel a hegedűjét, ám ez a látszatra kétes mű­velet a hangsíp vagy a hangvilla szerinti hangolás­hoz mérten csupán csekély eltérést mutat; fél hangnál szinte mindig kisebb! Év­századok átörökített ta­pasztalatai sűrűsödnek az ilyen, érzés szerinti hango­lásokban, hiszen a paraszti muzsikus nem jutott hozzá olyan eszközökhöz, mint amilyenekhez az udvari, a templomi zenekarok, tagjai. Hosszú időn át még a he­gedűje is más volt: a fidu- la, a líra néven ismeretes zeneszerszám alakja hosszí- tott négyszög, nyakát, tes­tét egy fából faragták .., Magyarországi János Mes­ter 1504-ben készült képén, az Alamizsnás Szent Jáno­son maradt fenn a legré­gibb magyar hegedű (fidu- la) ábrázolása. Arany János 1853-ban írott tréfás költeménye, A hegedű zenei és népművé­szeti vitákhoz adott gyú- anvagot századunk tízes éveiben. Csupán ez egy a hasonló, határokon belül és kívül zajlott és zajló viták­ból, hiszen az embert min­dig is izgatta a fidulaszó és más zeneszerszámok hang­jának varázsa; érzelmi ha­tása. Amint az Amati, a Stradivari hegedűk hang­zása máig őrzi ez eredet titkát, úgy őrzi az ember is a maga titkait, mikor és miként hat rá egy dallam, s ugyanaz a dallam máskor miért hagyja érintetlenül. üäslsd a hegedűké, mert hiszen tagja a viola da bracciónak a szopránhang­szer, azaz a hegedű mellett a brácsa és a gordonka is. Sok becsületes mesterember készített ilyeneket — a múlt század nyolcvanas éveiben például Szentend­rén öt hegedűkészítő mes­tert tüntettek fel az iparo­sok listáján —, hangjuk azonban aligha vetekedhet azokéval, melyeket régi és mai kevesek alkottak. Ma is, magyar kézből is kike­rülnek hegedűremekek. A tehetség ugyanúgy halha­tatlan, mint a fidulaszó: kölcsönhatásuk az. amit Hegel „a bensőségesség művészetének” nevezett, s amit mi, vájt- vagy botfü- lűek, a fidulaszóra egy­aránt elandalodók, zene­ként ismerünk. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom