Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
Alapítvány Tárnokon A nyelvtanulásért ELHUNYT KARINTHY FERENC Karinthy Ferenc Kos- suth-díjas író, életének 71. évében, hosszas betegség után elhunyt. Karinthy Ferenc — Karinthy Frigyes fia — 1921- ben született Budapesten. Dolgozott színházi dramaturgként, újságíróként és műfordítóként. Számos könyve jelent meg, köztük a Don Juan éjszakája, az Epepe, a Budapesti tavasz és a Budapesti ősz. Karinthy Ferenc fordított többek között Machiavelli-, Mo- liere- és Bonfanti-műveket. A Kossuth-díjjal 1955-ben tüntették ki. Temetéséről később intézkednek. Tárnokon, Nyelveiben él a világ elnevezéssel alapítványt hozott létre a nagyközség önkormányzatának képviselő-testülete. Az alapítvány célja az, hogy a lehetőségeik szerint hozzájáruljanak az általános iskolában az idegen nyelvek elsajátításához, a nyelvtanulási kedv növeléséhez, s egy tanulási verseny felélesztéséhez. Az alapítványt a kuratórium úgy kívánja működtetni, hogy évenként, minden idegen nyelvből tanulmányi versenyt hirdetne a tárnoki általános iskola idegen nyelvet tanuló diákjainak. A verseny kiértékelésére a kuratórium pártatlan, más országokból érkező tanárokat kér majd fel. S egyúttal ezek a tanárok a helybeli, nyelveket oktató pedagógusokat továbbképeznék. A verseny nyelvenkén- ti két győztesét a kuratórium egyhetes, a tanult nyelv országában eltöltendő úttal jutalmazza. A képviselőket az alapítvány létrehozásában az a szándék vezette, hogy a gyermekek neveltetéséi meghatározó közoktatási reformfolyamatot elősegítsék. Az alapítvány nem vállal át állami vagy ön- kormányzati feladatolcat, csupán tenni kíván az iskolaügy változásaihoz elengedhetetlen új szemlélet- váltás érdekében. Az alapítvány tőkéje 45 ezer forint. A helyi. Tárnokhír című lapban azokat, akik egyetértenek az alapítvány célkitűzéseivel, arra kérték, hogy erkölcsi és anyagi hozzájárulásukkal támogassák az alapítványt. Cristoforo — forró siker PETŐFI-SZA VALÓVERSENY Két döntősünk van Balról jobbra a két döntősünk: Lovas Judit (nagykátai Damjanich Gimnázium) és Hajdú Bernadett (péceli Ráday Tál Gimnázium) mellett a helyezettek: Farkas Hermina (ceglédi Károlyi Gimnázium), Józsa Anikó (óesai Bolyai János Gimnázium) cs Tóth Csaba (Szentendrei Ferences Gimnázium) „Minden színház életében fontos esemény a bemutató. A bemutató önmagában is ünnep. Hát még, ha olyan évfordulóhoz kapcsolódik, mint Kolumbusz partot érése Amerikában, amit évszázadokon keresztül az Üjvilág felfedezése, Latin-Amerika mai lakói pedig a két kultúra találkozásának évfordulójaként ünnepelnek. Azt hiszem, mi itt Közép-Európában is joggal ünnepelhetjük ezt a napot. Amerika ősi kultúrája Európával találkozván megújult, Európa pedig imulva döbbent rá, hogy az Üjvilág nemcsak temérdek aranyat halmozott fel, hanem tudást, művészetet, fejlett intézményrendszert és sok-sok emberi értéket is, — Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét pénteken este a Cristoforo című új magyar balett ünnepi bemutatóján Göncz Árpád köztársasági elnök, a rendezvény fővédnöke. Az ünnepi eseményen részt vett Richard L. Baltimore, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, aki Bush amerikai elnök üdvözlő sorait olvasta fel a publikum előtt. Az Amerika felfedezésének 500. évfordulója tiszteletére született mű koreográfusa és rendezője Keveházi Gábor, zenéjét Szakcsi Lakatos Béla szerezte, a librettót Kóródi Ildikó írta. A díszletet Csikós Attila, a jelmezt Gál Dorina tervezte. A darabot párhuzamos szereposztásban adják elő, a címszerepet Szakály György, illetve ifj. Nagy Zoltán táncolja. A balett zenéjét az Operaház 100 tagú zenekara Kovács János vezényletével játssza, ám a közvetítés hangfelvételről szól. Ennek oka, hogy a külföldi turnék alkalmával — amelyek remélhetően szép számmal lesznek — egy ilyen nagy zenekart nem lehetne utaztatni. A Cristoforó az Operaház eddigi történetének legdrágább darabja. Csupán a jelmez- és díszletköltségek mintegy 16 millió forintba kerültek. A pénteki bemutató után a héten keddtől csütörtökig mutatják be a Cristo- forót az Operaházban, ezt követően a Budapesti Tavasz rendezvénysorozatának programjaként adják elő. „A zsűrinek nehéz dolga van.” Számtalanszor hallhattuk ország-világ előtt, ki-ki emlékezhet nagy versenyek gyakorta elhangzó közhelyére, amikor is a jók közül a legjobbak, nyerők, a győztesek kiválasztása volt a tét, a cél. Amikor szombaton Aszódra, a híres-neves Podma- niczky-kastélyba indultam, szinte biztosra vettem: valami ilyesfélét fogok hallani a felelősségét átérző zsűritől. Tévedtem. Unos-unta- lan hangoztatott bölcseletek helyett családias légkörű, vers- és embercentrikus vetélkedésnek adott otthont a díszterem. Mintegy ezerötszáz középiskolás jelentkezett a Petőfi Sándor nevét viselő országos szavalóversenyre. Ezen a szombaton egyszerFigyeljünk egymásra Ifjúságát Tóth Bálint a váci börtönben töltötte: huszonkét évesen tartóztatták le államellenes szervezkedés vádjával, négy esztendőt raboskodott, aztán újra hónapokat az ötvenhatos forradalom veresége után. Hangja abban a titkos kórusban szólalt meg, amelyet az ötvenes évek mindmáig tulajdonképpen felfedezetlen „börtönköltészete” alkotott: Határ Győző, Faludy György, Kár. páti Kamii, Tollas Tibor, Gérecz Attila társaságában. Válogatott verseinek most megjelent — Krisztinavárosi körmenet címet viselő — kötetében egész ciklus fogja egybe rabságban született költeményeit. Tóth Bálint mint költő, akár mítoszok hőse lehetne: neki is pokolra kellett szállnia, akárcsak Orpheusznak. Versei mégis tanúsítják: tud örvendezni is, van érzéke akár az idill iránt, s az elragadtatás mámorát sem követi mindig a zuhanás. Ám elmerülvén a kor szorongásaiban, vélelmeiben és hányattatásaiban, nem maradt számára más, mint az, hogy számot adjon pokolra szállásairól és tapasztalatairól. Most megjelent kötete szép olvasmány a rohanó világunkban. amikor alig-alig figyelünk a költészetre. és egymásra. — d — iiííig, Híd, ami elválaszt Egy fiatalos lendület, és — a régi szokás szerint — vége a télnek (Vimola Károly felvételei) (Folytatás az i, oldalról.) tató maskarákat Szemlélve megállapíthattam, ötfélékért senkinek nem kell a szédba mennie. Bár a gyomány évszázados, a jelmezek némelyike toizonyi- tottáj-jyna’i divat sem megvetendő! ÍJ^jan a legnagyobb sikert „Cicciolina ’ aratta, aki leginkább a szi- varozgató „Jasszer Arafat” oldalán mutatkozott. A sereglet a házakat járván, betért a kultúrotthonba is, ahol Rókázás közben énekeltek, táncra perdültek. Kunya Mihályné Helem- báról szlovákul kezd énekelni, majd a második strófánál átvált magyarra. — Nagyapám tót' -volt — mondja vidáman, de pmra „Határtalan” farsang szinte senki nem beszéli nyelvüket. Érdekes, hogy épp a húszas évektől válik szinte „kötelezővé” a magyar nyelv, mikor a falu szlovák oldalra került. — Itt mindenki magyar — teszi hozzá Huszák Antalné — bár nagyapám lengyel volt, apám meg tót. De ebből soha nem származott probléma — teszi hozzá. Odakint már melegszik az idő, igazi tavasz van. Azért biztos, ami biztos, ilyenkor szokásosan elégetik a szalmabábut és bedobják a folyóba, ezzel temetve el véglegesen a telet. Van, aki elpityergi magát, pedig a hangulat egyre forróbb, a jókedv egyre szélesebb. Nothnagel Ferenc, aki bohócjelmezt öltött, gyermekkorát idézve keseredett el egy pillanatra. Zalából jött húsz éve Ipoly- damásdra, és itt megtalálta az igazi otthont. — No, mennen kell, hiszen várnak a gyerekek, ma nekik bohóckodom — mondja könnycseppéit letörülve, és belevész a bálozók forgatagába. A két falu népe, ha végigjárt minden házat, nekiindul, hogy megtegye ugyanezt a folyó túlpartján, Helembán is. Átsétálnak á hídon, mely egyelőre csak ilyen rendkívüli ünnepeken híd a folyó két partján élők között. M. G. A Zentai-(egtyéreknek most neC1 kellett órákat utazniuk, hogy találkozbiV’Sanak re öt helyszínen, Budapesten, Kiskőrösön, Debrecenben, Pápán és megyénk Petőfi életével összekapcsolható városában rendezték a középdöntőket. Aszódra 27 diák érkezett az őket felkészítő tanárokkal és hozzátartozókkal. A versenyzőknek nem kellett dobogóra lépni, talán ettől vált közvetlenné és családiassá az egész. Meg talán a zsűritől, akik először mindenkitől egyetlen verset kértek, majd némi tanácsmegtöltene egy egész színi- tanodás osztályt. És bár kétségtelen, a mostani versengés csak egyetlen lépcsőfok, parányi állomás lehet a későbbi nagy megmérettetések bevezetéseként, a tanácskozásról visz- szaérkező zsűri megjelenésével pattanásig feszült a légkör, megállt a levegő. Aztán megtudtuk, ki beszélt túlságosan halkan, ki játszotta túl a vers keretét, ki az, aki nem volt elég dinamikus, netán félszeg, Az eredményhirdetés drámai pillanataiban (Hancsovszki János felvételei) kozás után úgy döntöttek, csak a közülük kiválasztott tizenegyet hallgatják meg újból, tőlük várják az újabb produkciót. A végső eredményhirdetésre várva, találomra választottam ki szomorú arcú gyerekeket, így Szurdok Ildikót is, a Szolnoki Ti- sza-parti Gimnázium másodévesét. Nem titkolta, csalódott, jobb eredményt várt. De ő tulajdonképpen csellista, karvezető szeretne lenni, egy kis kitérőnek szánta a szavalóversenyt, és voltak nála rosszabbak, ez is valamiféle helyezés, eredmény azért, eljutni a középdöntőig. János Balázs öltönyösen, nyakkendősen érkezett, a Szentendrei Ferences Gimnázium tanulója. Bár nem jutott a legjobb tizenegybe, azért „a közönség nagyon .jó volt” mondja, s nem különösen bánja balsikerét, szertornázik, focizik sokat és szívesen, kedvel minden labdajátékot, no és az irodalmat. De itt van a barátja és iskolatársa, Tóth Csaba, aki bekerült a jók közé, kérdezzem meg őt is. Utóbbi fiatalember versmondótól szokatlan tömörséggel csak ennyit közöl: kedvence Rimbaud. Pest, Fejér, Nógrád, Heves és Szolnok megye itt megjelent diákjai többségében színészi ambíciókat dédelgetnek. Már a most versenyző 27 gyerek izgulós. Ki az, aki tisztán beszél, és éli-mondja igazán. Dr. Hódi Istvánná az aszódi gimnázium és Vértes István a gödöllői gimnázium tanárai alkották a zsűrit. S miközben Loson- czy Miklós esztéta, a zsűri elnöke, élményszámba menő elemzést adott minden egyes résztvevőről, biztatást sugároztak valameny- nyien a gyerekek felé. Talán ezért nem volt dráma, hogy voltak kiesettek, mert minden versenyzőről. és produkcióról kristálytiszta és átható jellemzést kaptunk. Végül is öten indulhatnak el március 15-én a gödöllői döntőn; ahol a legjobbnak ítélt Pecze Tímea (Hatvani Szakmunkásképző Intézet), Lukács Titanilla (Dunaújvárosi Széchenyi Gimnázium) és Árgyellán Adrienn (Egri Gárdonyi Géza Gimnázium) mellett megyénk középiskolái is küzdhetnek majd az országos verseny győzelméért. Tehát Lovas Judit — aki nem is titkolja terveit: színésznő lesz, de most még a nagykátai Damjanich Gimnázium diákja. Valamint Hajdú Bernadett, aki a péceli Ráday Pál Gimnáziumból érkezett, még csak harmadikos, a döntőn szeretné Petőfit sok oldalról bemutatni, talán az Útirajzok közül mond el egyet- kettőt. Fekete Ildikó
