Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
A walesi hercegné hazarepüliA British Council hídszerepet tölt be (Folytatás az 1. oldalról) vén elsősorban a Magyar- országra menekült külföldiek helyzetéről váltott szót a kormányfő és a brit trónörökös felesége. Lady Diana érdeklődésére mindemellett érintették a magyarországi intézményes gyermeknevelés kérdéseit is. A kora délutáni órákban a walesi hercegné külön- repülőgépen Nagyatádra utazott, hogy felkeresse a főként Jugoszláviából menekülteket befogadó tábort. A nagyatádi menekülttáborban a királyi vendéget Einwachter János igazgató köszöntötte, és tájékoztatta a tábor életéről: ahol jelenleg mintegy ezer, többségében horvát menekült él, akiknek az ellátása, elhelyezése a körülményekhez képest jó. Ehhez nagy mértékben hozzájárultak azok az adományok, amelyeket a különböző karitatív szervezetektől kaptak. Lady Diana több mint egyórás programja során felkereste a tábor óvodáját, a hálótermeket, a kórházat, és megtekintette az étkezdét. A konyhai felszerelések egy részét egy angol vállalkozó, Bob Lynham ajándékozta a tábornak. A walesi hercegné a látogatás befejeztével a taszá- ri repülőtérről különgépén hazarepült. Lezuhant egy helikopter A szolnoki katonai repülőtéren kedden a déli órákban a Magyar Honvédség MI—2-es helikoptere — kiképzési feladat gyakorlása során — eddig ismeretlen okból a földnek ütközött és megsemmisült — tájékoztatta az MTI-t a HM sajtóosztálya. Személyi sérülés nem történt. Az esemény okainak kivizsgálását az illetékes szervek megkezdték. AZ ORSZÁGGYŰLÉS KEDD! PLENÁRIS ÜLÉSE Csak egy kollektív szerződés köthető Az Országgyűlés kedden délelőtt 10 óra után néhány perccel megkezdte tavaszi ülésszakának 17. munkanapját. Először a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról, Levélhullás az RPEH-nél 1,33 millió „vallomás” (Folytatás az 1. oldalról.) szaporodásához. Akik ugyanis év közben elveszSZÁZ ÉVE SZÜLETETT A HERCEGPRÍMÁS Rendhagyó történelmi óra Budakeszin Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Központban csütörtökön 19 órakor rendhagyó történelmi megemlékezésre, egy nagy egyházi személyiség életútjának. munkásságának méltatására kerül sor. Mindszenti/ József hercegprímás születésének 100. évfordulója alkalmából rendezik a megemlékezést, amelyen többek között részt vesz dr. Németh László plébános is. Az 1892. március 29-én született Mindszenty József méltatására Nagy Kálmán nyugállományú ezredest, hadtörténészt kérték fel, aki ma Budakeszin él. A vele való beszélgetés kapcsán többek között arról is szó lesz, hogy a hadtörténész hogyan került kapcsolatba 1956. november 4-én a hercegprímással. 0 Ezredes úr, ön miért vállalkozott arra, hogy a budakeszi művelődési központban megemlékezik Mindszenty József hercegprímásról? — Elsősorban azért, mert a XX. századi magyar történelem egyik kiemelkedő egyénisége volt. Az ő szerepe nemcsak az egyház, hanem történelmi sorsfordulók értékelése kapcsán is jelentős. • Tulajdonképpen minek nevezné a mostani megemlékezést? — Túl a centenáriumi ünnepségeken, amelyek elsősorban Esztergomban lesznek, én méltatásnak nevezném, és azt szeretném, ha a mai emberek is valóságos ismeretekkel rendelkeznének Mindszentyről. 0 ön hogyan került kapcsolatba 1956. november 4-én a hercegprímással? — Mindszenty bíborost 1956. november 4-én hajnalban, a szovjet támadás megindulásakor a Parlamentbe hívták. Ott azonban már nem találta Nagy Imrét, s vissza akart menni szállására, a Várba, de gépkocsija már eltávozott a déli bejárattól. Ekkor haladtam el ott Acs Tihamér őrnaggyal együtt a minisztérium felől jövet, és a Kossuth híd felé tartottunk Meglátva a tanácstalanul álló hercegprímás urat, odamentem hozzá, és tájékoztattam, hogy a katonai vezetés központját, a Honvédelmi Minisztériumot most foglalták el az oroszok. Mire ő visszament a Parlamentbe. Mi pedig Ács Ti- hamérral a Kossuth hídon Budára tartottunk. A híd közepe táján vettük észre a Margit híd felől robogó szovjet harckocsikat, amint támadó alakzatban vették körül a Parlamentet. Az ötlött föl bennem, hogy a bíboros úr az én tájékoztatásom miatt ment vissza az épületbe, és ott az ellenség kezébe kerülhet, elhatároztam, hogy megkeresem, és megkísérlem biztosabb helyre vinni. Ezt közöltem Ács őrnagy- gyal, akivel egyetértve visz- szafordultunk, és a hídfőt már lezáró orosz páncélgépkocsi géppuskájával szemben elhaladva beértünk a Parlamentbe. A katonáktól kérdezősködve siettem végig az épületen, és a túlsó oldali I. emeleti folyosón megtaláltam egy asztalnál ülve Mindszentyt a titkárával. Odaléptem, és közöltem, hogy a szovjet tankok támadásra vonultak föl a Parlamenttel szemben. „Itt veszélybe kerülhet, pedig még szükségünk van a hercegprímás úrra” — mondottam, és javasoltam, hogy menjen valami biztosabb helyre. Kis szünet után megkérdezte: „De hová?!” Nekem az amerikai követség jutott az eszembe, és azt ajánlottam. 0 Mi történt ezután? — Végigmentünk az épületen a déli kapuig, felöltője alá hajtottuk a herceg- prímás úr reverendáját. Itt újból csatlakozott Ács őrnagy, és mivel ő jól beszélt oroszul, őt küldtem előre, majd a hercegprímás úr és a titkára, Turchányí Egon és én haladtunk, mögöttük egy magas fiatal férfi hozta a bőröndjüket. A mintegy 80-100 lépésre, tüzelésre készen álló orosz harckocsikkal szemben habozás nélkül elindultunk. Szótlanul mentünk feléjük, és miután se meg nem állítottak, se nem szólítottak meg, bántatlanul áthaladtunk köztük. A Vé- csey utcán, majd a Szabadság téren a szovjet emlékmű mögött menve elértünk az amerikai nagykövetséghez. A kapu nagy, csillagos lobogóval volt borítva. Turchányi becsöngetett, és angol nyelven kért Cardinal Mindszentynek bebocsátást. A zászlót félrevonták, a kapu kinyílt. Mi elbúcsúztunk a hercegprímás úrtól, aki megköszönte a segítséget, majd titkárával együtt bement a követségre. 0 Önt a későbbiekben „tettéért” nem érte bántó- dás? — Két év múlva, 1958, októben 15-én letartóztattak, és 15 évre, majd másodfokon 8 év börtönbüntetésre ítéltek. 1963. március 26-án, 4 és fél év után szabadultam ki amnesztiával. Az elmondottakat igazolja Mindszenty „Emlékirataim” 442—443. oldalának szövege, hadbírósági ítéletem eredeti példánya a Hadtörténeti Intézet levéltárában, valamint a részt vevő Ács Tihamér nyugállományú alezredes nyilatkozata. D. A. tették állásukat, saját maguknak kellett nyilatkozni jövedelmeikről. A harmadik tényező pedig az, hogy mind többen vásárolnak értékpapírokat — vagyonjegyet, . kincstár- jegyet, részjegyet — és fektetik be pénzüket valamilyen vállalkozásba. Ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos kedvezményt igénybe vehessék, szintén el kellett készíteniük bevallásukat. A több mint 1,33 millió adóbevallást készítő állampolgár közül mintegy 350 ezren nem fizetni fognak, hanem visszaigényelnek pénzt az adóhivataltól. A visszaigényelt összeg több mint 2,8 milliárd forint. A feldolgozás még tart, így az adatok még nem véglegesek, a posta továbbra is folyamatosan szállítja az adóbevallásokat. Csak április végén derül ki, hogy az önadózók mennyi adóhátralékot fizettek be március 20-úig. valamint az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről, illetőleg az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályokról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájára került sor. Délután az interpellációkat és kérdéseket követően a T. Ház a személyi javaslatok megtárgyalásával folytatta munkáját. Majd az Országgyűlés délután 131 igen, 61 nem szavazattal, 23 tartózkodás mellett elfogadta a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról . és üzemeltetéséről kötött 1977. évi magyar—csehszlovák szerződésről rendelkező országgyűlési határozati javaslatot. A dokumentum szerint a magyar kormány felbontja az államközi szerződést, ha a csehszlovák fél legkésőbb 1992. április 30-áig nem állítja le az 1977-es megállapodással ellentétes munkálatokat. Az Országgyűlés megítélése szerint ugyanis a munkák folytatása meghiúsítja a közös vizsgálatok megindítását, és megkérdőjelezi azok értelmét. Az új munka törvény- könyvéről hétfőn megkezdett szavazás a kollektív szerződés megkötésének szabályozási kérdéseihez érkezett kedden. A képviselők, a lényegi pontokban a kormány által előterjesztett változatot hagyták jóvá. Habsburg György és Károly Gödöllőn Séta a kastélyban Tegnap, a késő délutáni órákban Gödöllőre látogatott Habsburg György és Habsburg Károly. A városi polgármesteri hivatalban dr. Gémest György polgár- mester és Katona István, az építészeti és városrendezési iroda munkatársa tájékoztatta a vendégeket a Gras- salkovich-kastély felújítási munkáiról, a hasznosítási elképzelésekről. Ezután a helyszínen ismerkedtek barokk kincsünkkel, elsősorban a leendő lovasiskola területével. Jártak az istállókban, melyekben nem is olyan régen még a szovjet katonák aludtak. B. G.' Ezek szerint a munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető. Egy szak- szervezet akkor köthet kollektív szerződést, ha jelöltjei az üzemitanács-válasz- tásokon a leadott szavazatoknak több mint a felét megszerzik. Ha a munkáltatónál több szakszervezet rendelkezik képviselettel — és együttesen megszerezték a leadott szavazatok több mint felét —, közösen köthetnek kollektív szerződést. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a szavazatok több mint felét elérő reprezentatív szakszervezetek jogosultak a szerződéskötésre. Reprezentatívnak azok a szakszervezetek tekinthetők, amelyek az üze- mitanács-választásokon a leadott szavazatok legalább 10 százalékát megszerzik, vagy azonos foglalkozási csoporthoz, szakmához tartozó munkavállalók minimum kétharmada jelenti tagságukat. Illéssy István (MDF) javaslata alapján azok a szakszervezetek is reprezentatívnak tekinthetők, amelyek a hatályos törvény alapján megtartott szak- szervezeti választásokon a leadott szavazatok legalább 10 százalékát nyerték eL Amennyiben a reprezentatív szakszervezetek együttes kollektív szerződés kötésére sincs lehetőség, a kollektív szerződést az a munkavállalói érdekképviselet kötheti meg, amely az üzemitanács-választáson az együttesen leadott szavazatok több mint 65 százalékát szerezte meg. Ha egy, vagy több szakszervezet sem szerzi meg a szavazatok felét, a kollektív szerződés tárgyalását meg lehet tartani, a kollektív szerződés megkötéséhez viszont a munkavállalók szavazása szükséges. A szavazáson a munkavállalók több mint felének szükséges részt venni. A kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokon a munkáltatónál képviselt valamennyi szakszervezet részt vehet. A parlament ülése lapzártakor ért véget. — Fegyvertartási rendben? — lettem figyelmes egyik uzsonnázó képviselő szavaira, miközben társa „pisztolytáskájába” helyezte vissza öngyújtóját. Hirtelenjében arra gondoltam, jó, hogy a szócsaták hevében minálunk nem kapnak fegyvereikhez a parlamenti képviselők, hogy a megjegyzések, interpellációk éle-irányzé- ka, még ha sért is, de pár pillanaton túl gyógyuló sérüléseket nem okoz. Mondom, parlamenti hangulatunk pozitívumaként tudtam be mindezt, noha időnként biz’ isten nem ártana, ha a galiba, párbajjá fajulva (Krúdy egyik kedvenc álma szerint), a Parlament mögötti lőtérre kerülne ki... Hadd drukkoljon a plebs. Lám, a folyosóról indulva, ho\’a nem iramodik a képzelet, mondjuk egy unalmassá lapo- sult költségvetési szavazás után. Hiszen megesett, emlékeztetnie sem keli a történelemnek, hogy „lőtérré” változott az Ország Háza mögötti és előtti fórum. Essen ezúttal másról szó. Példának okáért arról, hogy Európa egyik-másik parlamentjében bizony gyakorta emlegetik a fenyegetésnek, a népirtásnak eme igeri-igen jól beKépes beszéd Fegyverről fegyverre vált(i) eszközét — a fegyvert. Utóbb különösen gyakorta. Minap Bukarestből érkezett a hír, hogy a román honatyák egyike-másika fegyver, illetve fegyveresek után kiált, lévén, hogy Erdély magyarsága végre megünnepelheti a maga márciusát. Igen ám, de a román szemlélet 1848— 49-et egyenesen népirtásnak nevezi, és olybá szeretné feltüntetni az erdélyi hadjáratot, mint amelynek a célja a román nép kiirtása, eltiprása lett volna. A magyar honvédség terrorjáról beszélnek ... Nos, bevett szokásuk szerint a bukaresti politikusok és úgynevezett történészek összecserélik a frontokat. E jegyzet írójának néhány felmenő ági őse, rokona, Ismerőse Erdélynek azon a területén élte le fél életét, amelyen Avram láncú felbőszült katonái alaposan megtizedelték annak idején a magyar lakosságot. Ma is megtalálható egyik aranyosszéki faluban az az anyakönyv, amelyből — az 1849-ben eltemetett áldozatok elhalálozási okaként — a következők olvashatók: „megholt lándzsa által”, „elhullott golyóbis által”, „bőrét lenyúzták”, „agyonütötték”, stb. És a nevek mind magyarok ... Persze, azokra a határnevekre is lehetne hivatkozni Aranyosszék-szerte, amelyek egy-egy 1849-ig még létező magyar településre utalnak. Hogy ilyen érveket a román történészek is felhozhatnak? Az nem vitás. Ámde a tényeket úgy (és akkor) beállítani, mintha a magyarság mindig is kelet felé tendált volna: nevetséges. Visszasülhetc' fegyver. Fegyver és ... Bukarest. Emlékezzünk csak: Pulsz- ky (is) feljegyzi emlékiratában, hogy bizony Cuza voda Bukarestben rajtacsap az Erdélybe csempészendő fegyvereken, amelyeket a magyar emigráció szeretett volna hazájába juttatni. Nemrég arról olvastam, hogy nejlonzsákba csomagolt magyar fegyvereket halásztak ki a Dimbovitá- ból, a román fővároson át- csurdogáló folyócskából; lám, lám, így próbál délkeleti szomszédjára törni a magyarok álszent köztársasága. Az viszont kimaradt a hírből, hogy elvtársi szerzemény volt az inkriminált fegyver — az ÁVÓ-tól így került, felvásárlás útján, a román államvédelmisekhez, akik a suszterdiktátorral nyúlci- pőbe öltöztek, s a szerzemény maradt... A világ egyik részén fegyvereiket semmisítik meg az emberek a ráció nevében. Minekünk vajon meddig kell még ezektől a megrozsdásodott álszerszámoktól rettegnünk?^ Bágyoni Szabó István X'MMan
