Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
TYR-TU KO RI ISMERETTERJESZTÉS Köz? - Játék? A jó öreg McLuhan Gutenberg-galaxis című művében vészkiáltóan küszködött korunk nagy találmánya, a televízió térhódítása ellen. Nem véletlenül festett oly sötét képet. A jövő évezred embere — úgymond — a képernyő rabja. Elfogadja a készen kínált információkat, a véleményeket kritikátlanul lenyeli. A mindenevő számára eltűnik az írott szó fantáziaserkentő varázsa. Mintha csak a szociológus vészharangját kongatnák a Közjáték megteremtői is. Mintha, hiszen az eredeti elképzelés rendkívül vonzó, mi több, nemes: találkozzanak a testvérmúzsák a képernyőn. Villantsuk fel néhány pillanatra a nagy gondolkodókat. (Legutóbb éppen a világirodalom remekírója, Dosztojevszkij, előtte pedig Petőfi foroghatott a sírjában.) Mi végre mazsolázzák ki a hatalmas életművekből az igazgyöngyöket? Netán azért, hogy a nyájas néző — legjobban akkor jár, ha a Közjáték helyett — lekapja könyvespolcáról a köteteket, s ezeket lapozza? Avagy ismeretterjesztő szándékkal szépen sorban felvonultatják a világ- és a magyar történet nagyjait? Netán azért, hogy a nézők 5 késő esti órákban a magas művészet oltárán áldozzanak? A vájt fülű, a Szakember, az irodalmat, a művészetet értő és igénylő aligha befogadó e néhány perces torzókra. Az átlagnéző pedig azonnal csatornát vált. Akkor mi végre? Csupán egy képtelen műfaj képtelen eszköztárát érhetjük tetten. Megközelíthetjük a témát onnan is: miért ne engedhetné meg magának a tévé 1-es csatornája, hogy szabad teret adjon a kísérletezésnek? Miért fosztanánk meg a nagyérdeműt az avantgárd minijáíék élményétől? Épp e minősége miatl. Esszenciájában tálalják elénk a nagy filozófiai gondolatokat, a nagyszerű képi megoldásokat, a bravúros vágásokat. Ám a csodálatos gondolatokat kioltják a zseniális képek — álművészet születik. A stáb tagjai — a felelős szerkesztő, Jókai Lóránt, a szerkesztő, Katona Zsuzsa és a rendező, Balogh Zsolt — bizonyára úgy gondolják: nagyot'alkottak. Kérdezzék meg McLuhant. „Ha följutunk..” Bízhatunk a költőkben, a váteszi szóban. Bízhatunk, ha felidézzük Nagy Gáspár szavait a temetet- lenekről, akiket — nem hittük, hogy megérjük — eltemettek. A betiltott vers egykoron kézről kézre járt. Azután elült a vihar, s a költő szavát egyre ritkábban hallottuk. Bizonyára azért is, mert szerénysége határtalan. Hiszen amikor Stifner Gábor, a Társalgó szerkesztő-műsorvezetője faggatta, ő a költészetről és mestereiről — Nagy Lászlóról, Kormos Istvánról, Csoóri Sándorról — szólott legszívesebben. Ám a műsorvezető jól tudta: ezt nem azért teszi, hogy megkerülje a témát. A középnemzedékhez tartozó költő ugyanis szívesen szól a pannonhalmi diákévekről, tanítóiról, mindazokról, akik élete meghatározói voltak. Tisztában van értékével, s a jövőbe néz. Azzal foglalkozik, hogy mi múlt el és mi marad. Akarunk-e följutni, és oda-e, ahová valaha vágytunk? Közszolgálat. Március végére lejár a Művelődési Minisztérium közművelődési pályázata. Kovács Ferenc osztályvezető a Napközben mikrofonja előtt szólott a nemes célról: jó lenne ismét feléleszteni a kisközösségeket, hogy az énekszó, a néptánc, a zene, a népi mesterségek közös eszmeisége összehozza a társakra vágyókat. Erdősi Katalin Országos kiállítás A közeljövőben rendezik meg az Élő népművészet című országos népművészeti kiállítást, immár 10. alkalommal. A Pest megyei alkotó népművészek e kiállításra szánt munkáit 1992. április 15-16-17-én, reggel 8 órától délután 17 óráig vihetik előzsűrizésre, a Budapesti Művelődési Központba. Cím: Bp., XI. Sza- kasits Árpád u. 55. Petrás Anna veszi majd át a pályázóktól beérkező anyagokat. S ezennel felhívjuk az alkotók figyelmét arra, csak ez a három nap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy előzsűrizésre átadhassák alkotásaikat. Enélkül ugyanis az országos kiállításon nem vehetnek részt. A csillagászat a kultúra része A hernádi polgármesteri hivatal kertjében kultúránk két markáns jelképe áll: egy napóra és egy székely kapu. Jelen vannak, mint iparművészeti tárgy, mint az idő és a tér jelképe, de tekinthetjük őket az ősi bölcsesség és művészet szimbólumainak is. Ezúttal a napóra alkotóját, karai László amatőr csillagászt kerestem fel. Mint megtudtam, élete többször is tragikus fordulatot vett. Az ELTE gyakorló éves, újságíró szakos hallgatója volt, amikor egy ’56-os verséért, hosszú tárgyalássorozat után kizárták az ország összes egyeteméről és főiskolájáról. Sokféle munkával próbálkozott — többek közt a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi mutációjánál is dolgozott —, mígnem tavaly leszázalékolták. SZÉPSÉG ÉS NYUGALOM — Mióla vonzódik a csillagászathoz? — Középiskolás korom óta érdekel, de komolyan a ’70-es évek közepétől kezdtem vele foglalkozni, amikor az emberek kicsinyes önzése és egymás elleni acsarkodása miatt végképp elkeseredtem. Van, aki ilyenkor begubó- zik, van, aki káromkodik, én a csillagászatba temetkeztem. — Mindenkit lenyűgöz a csillagos égbolt, de azért kevesen kezdik alaposabban kutatni. Miért éppen ezt a bonyolult, sok. tanulást igénylő elfoglaltságot választotta? — A távolság és a nagy terek vonzottak, de a csillagászatban megtaláltam azt a szépséget, rációt és megingathatatlan nyugalmat is, a mii az emberi tárPilisszántó nem nagy falu, alig kétezer lelket számlál. Nincs középfokú iskolája és igen szűkösek a munkalehetőségei. Még azt a huszonegy gyereket is nehéz lenne itt elhelyezni, aki pár hónap múlva végzi el az általános iskolát. A nyolcadikosok osztályfőnöke, Siposné Kotroczó Irén, aki huszonegy fiú és leány jövőjéért aggódik. Még nem minden iskolából kapott visszajelzést, ahová tanítványai jelentkeztek. Amit biztosan tud, hogy eddig tíz gyereket vettek fel a jelentkezési lapon elsőként megjelölt helyre. MEGÁLLJÁK A HELYÜKET?- — Tizenegyen szakközépiskolákat, kilencen szakmunkásképző intézeteket jelöltek meg első helyen, egyetlen diák próbálkozott gimnáziummal — számol jegyzeteiben Siposné Kotroczó Irén, majd így folytatja: — Választásukat tekintve kilencven százalékban úgy találtam, hogy a gyerekek képességeiknek megfelelő iskolát jelöltek tneg. Ketten lőttek kicsit túl a célon, nem a tehetségük, hanem szorgalmuk miatt, de érdekes módon sikerült a felvételijük. Már csak az a kérdés, hogyan állják meg a helyükét négy évig! Arra is volt példa, hogy valaki „alulértékelte” magát. Az egyik fiú, aki a nyolc év alatt szinte végig Továbbtanulási gondok a pilisi térségben A szakmunkástanulókat nem vállalják kitűnő tanuló volt, megelégedett volna egy szakmunkásképzővel, hogy mihamarabb autószerelő lehessen. Hónapokig győzködtem a szüleivel együtt, hogy-, legalább egy szakközépiskolát jelöljön meg első helyen — és másodiknak maradhat a szakmunkásképző. — Ketten jelentkeztek a pilisvörösvári közgazdasági szakközépiskolába, amelyik a gimnázium mellett működik. Idén ősztől új koncepció szerint működik az iskola, néhány tantárgyat németül tanítanak mindkét intézményben és a nyelvi felzárkóztatás miatt nulladik osztályt indítanak. Egyik tanítványomat elutasították, mivel nem érte el a felvételihez szükséges négyes átlagot, a másikat viszont — az értesítés szerint — a gimnázium nulladik osztályába vették fel. Nem nagyon örül, mert szakmát szeretett volna tanulni. KESERŰ TAPASZTALATOK — A gyengébb bizonyítványon, vagy sikertelen felvételin kívül volt-e más indok is, amivel elutasították a jelentkezőket? — Áz egyik fiúról, aki elektroműszerész szeretett volna lenni és a bizonyítványával meg a tudásával nem is volt semmi baj, az alkalmassági vizsgán derült ki, hogy színtévesztő. Öt átirányították egy másik iskolába, mechanikaiműsze- rész-tanulónak. A szakmunkásképzőkbe jelentkezők között volt több olyan, akit azért nem vettek fel, mert nem talált olyan mestert, aki tanulónak vállalta volna. A CUKRÁSZMESTER PÉLDÁJA — Ez igen keserű „kenyér”! — teszi hozzá elgondolkodva. — Azok az üzemek és vállalatok, amelyek régen szakmunkásképzéssel foglalkoztak, többségükben tönkrementek, vagy privatizálódtak. Az intézetek tanműhelyei kevés gyereket tudnak fogadni. Maradnak tehát a vállalkozó mesterek, akik közül sajnos nem egy visszaél a helyzetével és óriási összegeket kér egy tanuló elvállalásáért. Negyvenezer forintnál nem is adjátk alább! Itt már sajnos nagyon erősen dominál a pénz. Nem mindig a legjobb képességű gyerekek nyernek felvételt, hanem azok, akiknek a szülei meg tudják fizetni a mestert. — Persze nem mindenki ennyire anyagias — hangsúlyozza az osztályfönöknő. — Itt van például az a pilisvörösvári cukrászmester, aki felajánlotta, hogy fel- veSk és beiskoláz olyan tanulókat, akiknek nem sikerült a felvételijük, s mindezt ingyen! — Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket nem vesznek fel sehová? — Űk a Pest Megyei ön- kormányzati Hivatalban működő pályaválasztási tanácsadóhoz fordulhatnak, ahol nyilvántartják, melyik iskolában maradtak még üres helyek. ★ A gimnáziumba irányított gyerek ügyében felkerestem a piiisvörösvári gimnázium és szakközépiskola igazgatónőjét, aki elmondta, valószínűleg félreértés történt, de semmiképpen nincs ok aggodalomra, mert az első három évben, beleértve a nulladik évet is, ugyanaz a tananyag a két iskolában; csak harmadik osztályban jelentkeznek a különbségek. Addig csak annyiban különböztetik meg a két intézményt, hogy a gimnáziumban — a tananyagon kívül, fakultatív rendszerben — számítástechnikát, a szakközépiskolában gyors- és gépírást tanúinak. (pachner) sadalmakból hiányolok. Az égbolton van valami gyönyörű állandóság, amely mellett nevetségesen kicsivé zsugorodnak a hétköznapok gondjai. ELŐADÁSOK A MEGYÉBEN — Hogyan válhat valaki amatőr csillagásszá? — Ahogy nőtt az érdeklődésem, egyre több könyvet olvastam el, szabad- egyetemi előadásokra jártam, végül beiratkoztam a TIT csillagászati és űrkutatási szakosztályai által rendezett levelező tanfolyamra. Előttem az 1974-ben kiállított, kiváló minősítésű oklevél, dr. Kulin György és Zombori Ottó vizsgabizottsági tagok aláírásával. — Mire jogosít ez az oklevél? — Előadásokat tarthatok, szakköröket vezethetek, Tíz-tlzenkét éve alaposan ki is használtam ezt a lehetőséget, rengeteg előadást tartottam szerte a megyében, három évig szakkört is vezettem. Hosz- szú szünet után, tavaly ősszel ismét indítottam egy szakkört, általános iskolás gyerekeknek. Nagyon lelkesek és szorgalmasak! Közös munkával már készítettünk két kézi távcsövet is. Mutatja a két kisebb távcsövet, majd egy jóval nagyobbat, a szóba sarkában, melynek kényesebb részei, kis zsákokba vannak bugyolálva. — Tudja, nem hiszem, hogy a környéken akad még egy iskola a hernádin kívül, amelyik hajlandó 30 ezer forintot áldozni egy csillagászati távcsőre. A porvédő zsákokat egyébként a polgármester asz- szony varrta rá! — Mondják, hogy ön szívügyének tekinti a csillagászati ismeretterjesztést. Miért? — A — sokszor — kiszámíthatatlan „földi” történésekkel szemben a kozmoszban nem fordul elő törvénysértés. Megismerve a világegyetem működésének törvényeit, az emberben — világnézetétől függetlenül — megerősödik a hit, hogy a Föld, mely mindannyiunk lakóhelye, egy magasabb rendű szervezettség része. Az ember ráébred saját kicsiségére, és egyben saját nagyságára is! AZ EGYIK : LEGSZEBB — Ez valóban Így van. Számomra is óriási élmény volt, amikor például először tudatosult bennem, hogy Naprendszerünk a Tejútrendszernek csak egy kis galaxisa, és még csak nem is a közepén, hanem valahol a sárijában. Önnek mi volt az első, emlékezetes élménye? — A Jupiter négy legnagyobb holdjának, a Galilei- holdaknak a megfigyelése 1974-ben, első távcsövemmel. Lenyűgözött a tudat, hogy a hozzánk legközelebb eső hold is tőlünk 700 millió kilométerre kering! — A csillagászat a kultúrának szerves része kellene hogy legyen — mondta végük — Nem véletlen, hogy az egyik legősibb tudomány, arról nem is beszélve, hogy a csillagokhoz és a Holdhoz kapcsolódó legendakor a humán kultúra egyik legszebb fejezete! Pachncr Edit Örömének Pátyon Lassan már egy hónapja annak, hogy a pátyi művelődési házban megkezdődött a gyerekek ének-zenei oktatása. Hetente három csoportra bontva, egy-egy órában ismerkedhetnek meg a résztvevők az alapokkal, vagyis a szolfézs- zsal, énekléssel, s néhány egyszerűbb hangszer — dob, furulya, cintányér — kezelésével. Ügy tűnik, a pátyi gyerekek szeretnek énekelni, s keveslik az iskolai énekoktatást. Péntekenként, fél háromtel kezdődően mintegy hatvan diák vesz ré°zt a fogl-úkozá‘.okon. A siker arra ösztönzi a művelődé;; ház vezetőit, hogy az ének mellett hangszeres oktatást is bevezessék a közeljövőben. Talán szeptembertől megvalósulhat ez az elképzelés. A cél, mellyel elindították az énekoktatást, az volt, hogy megkedveltessék a nótázást az alsó tagozatosokkal. Néhányukkal már sikerült. Bár az is lehet, velük nem kellett megszerettetni az ének-zenét, úgyis kedvelték. Csak örömmel járnak olyan helyre, ahol újabb dalokat tanulhatnak, fejlesztve meglévő tudásukat. S hatással lehetnek pajtásaikra, ők is bekapcsolódhatnak, kedvet kaphatnak a közös éneklésre. J. Sz. I. Pilisszántó Körültekintő választás Március, .utolsó hetében új vezetőt választ a pilisszántói óvoda élére a helyi önkormányzat. A régi vezető nyugdíjba vonulása miatt megüresedő helyre két pályázat érkezett: Lovász Ferencnéé, a jelenlegi helyettesé és Papucsek Mi- hályné óvónőé. A lehető legjobb választás érdekében Szőnyi József polgármester közvélemény-kutatást tartott az óvodában, titkos szavazást kért, és személyesen, négy- szemközt is beszélt a dolgozókkal. Ritka és követendő ez a körültekintő előkészítés!
