Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

ÜZIMÍK A PÁBUSZRÓL Körbe vagyunk bosszantva Egyre tágul a fővárost körülvevő agglomerációs gyűrű. Az elmúlt években sok budapesti lakos fedez­te fel magának a zsámbé- ki medence peremén fekvő Páty vidékies csendjét, nyugalmát Igazi falu még, de csak harmincpercnyi autóbusz-utazótávolságra a budai Széna tértől. Igaz, hogy ma már kétezer fo­rint fölé emelkedett a havi bérlet ára, de amíg a vál­lalatok fizetik a nyolcvan százalékát, addig nem vé­szes. Á pestiek telket vet­tek, házat építettek, eredeti állásukat megtartották, s velük együtt a nagyvárosba járna!: tanulni, dolgozni az őshonos pátyiak is. EGYMÁS LABAN Csak hát a közlekedés! Arra panaszkodik minden­ki a faluban. Jönnek a szerkesztőségbe. Ajánlják, hogy próbáljuk ki. — Egymás hegyén-hátán jutnak haza az emberek a munkából — állítják. Leg­jobban a 45 percig utazó zsámbékiak fáradnak ki. Tipikus panasz, amit hall­hatnánk akár a váci, vagy egy másik vonal bejáró uta­saitól'. A Széna tértől február 20-án délután két óra táj­ban gördül ki a járat. A vi­teldíj 51 forint a közel 4 ezer 100 lakosú, minden szállal a fővároshoz kötő­dő nagyközségig. Ekkor már valamennyi ülőhely fog­lalt. Az idősebb korosztá­lyon kívül felerészt haza­térő diákok szenderegnek, bóbiskolnak az üléseken. A Budakeszi úton még jó­részt a BKV 22-es kék autóbusza tehermentesíti a mienket. A Korányi kór­háznál már nem jut hely a felszállóknak. Budakeszin alaposan megnő az egy négyzetméterre jutó népsű­rűség. Pedig ez még sem­mi az utánunk következő, később indulókhoz képest. — Egymás lábát tapos­sák — mondja az előttem helyet foglaló asszony. — Reggel a befelé tartó jára­tok zsúfoltak — folytatja. — Van úgy, hogy fel sem férünk. Várni kell a kö­vetkezőre. Előfordul, hogy fél órát is. A SARCA IKARUSBAN A község utcáin tartott közvélemény-kutatás alkal­mával egy szókimondó hölgy szerint ezeken a ko­csikon még állni sem lehet rendesen. A fiatalok meg nem adják ót a helyet. De hát fáradtak szegények, neki nincs szíve felkelteni őket. A polgármesteri hivatal­ban megerősítik a már Pesten elmondott panaszok hitelességét. Hozzáteszik még, hogv a hét végén ritkábban közlekedő jára­tok közül néha ki is marad néhány. No de ilyenkor is van, aki szolgálatba igyek­szik. Az is bosszantó, ha netán a színházból késik el. A falugyűlésen rend­szerint ott vannak a Vo­lánbusz vezetői, akiknek szóvá teszik ezeket a la­kosság. — Mi lesz az eredmé­nye? — Legtöbbször utasszám­lálás. Indulok vissza Budapest­re. A megállóban nézném, mikor jön a busz, de letép­ték a menetrendtábláza­tot. Gyalogolok a követ­kezőig. Hátha ott lesz me­netrend. Közben a hátam mögött megjelenik egy sár­ga Ikarus. Én jelzem, hogy a közeli megállóba tartok, ő hátramutat, a következő buszra. Ez nem vár, az nem áll meg. Délután há­rom óra. Itt van menet­rend, ami szerint három óra 5 perckor és három óra 7 perckor jön a következő. Várok. Már három óra 20, de semmi jel. Ezek szerint csak negyvenháromkor jön a legközelebbi. Így mutat­ja a táblázat, ezzel szem­ben harminckor elém gör­dül egy váratlanul érke­ző. — Ez most késett, vagy korán jött? — Inkább késett — mond­ja a sofőr, s magyarázza, hogy rossz a motor, először ellenőriznie kellett. Síkos az út, nem tud negyven­ötven kilométernél jobban haladni. Ö egyébként is beugró. A kocsi majdnem üres. A PAPÍR ELBÍRJA — Befelé mindig ilyen kevesen vannak? — Délután igen. Kifelé meg egymás hegyén-hátán, úgy este hatig. Aztán pan­gás következik. — tgérhetnek-e javulást, vagy több kocsit? — Nyolcvankilenc óta a bérletből hét százalékkal, teljes árú menetjegyből 50 százalékkal vásárolnak ke­vesebbet — mondja Kígyós Lajos üzemigazgató a Szé­na téri irodában. A statisz­tika szerint buszonként 75 utas fér fel, de 120 is. Nyolcvankilencben 74, most 68 az utaslétszám. Az ülő­hely kocsitípustól függően 38 vagy negyvenöt. Szá­moltunk már 126 utast is. Reggelente 27 járat indul hajnali 4-től 7 óra 45-ig Pátyról nyolcpercenként. Ennyit a félórás várakozás­ról. Délután hasa jobban megoszlik a csúcs. A mun­kafegyelem szilárd. Tapasz­taljuk, hogy nem akarván elkésni, egy idő óta az em­berek korábban indulnak. Van egy kis feszültség reg­gel 5 óra 30 és 6 óra 20 kö­zött. Ezen próbálunk segí­teni, de sajnos több kocsink nincs. A hét végén befelé, igaz, hogy ritkulnak a já­ratok, de a nulla órás szín­házi járat tabu, az nem maradhat ki hazafelé. Ha előbb vége az előadásnak, az utas indulhat a 22 óra 45-össel is. — Tapasztalta-e, hogy a gyógyszertárban sort állók dühöngenek, türelmetlen­kednek? — kérdezi az igazgató úr. — Mert úgy van ez — mondja —, hogy itt minket kritizálnak, mi meg a mások munkája miatt bosszankodunk. Kör­be vagyunk bosszantva. — Milyen igaza van! Kovács T. István Egy peches nap vég® felé Bogdányból jött a segítség — Ez egy peches nap — mondogatjuk a szerkesztő­ségben panaszkodva. Akit telefonon hívunk, nincs a helyén. A helyszínre kiuta­zó nem talál rá témája leg­fontosabb szereplőire. Talán a frontátvonulás — tippe­lünk. Jómagam a heti programot szervezgetem nagy keservesen. A buda­kalászi önkormányzat tele­fonszámát a nagykönyvből nézem ki és tárcsázom. Erre egy pesti szerkesztő­ség jelentkezik a vonal vé­gén. Az új közintézmény számát még nem lehet megtalálni a telefonkönyv­ben. így aztán a tudakozó sem tesz okosabbá. Nagy so­kára sikerül kapcsolatba kerülnöm a dunabogdányi községházával. — Mi újság, hogy vannak? — érdeklődöm Horváth Imre polgármesternél: — Megvagyunk, bírjuk valahogy a gyűrődést. • Mitől gyúródnék? — Készítjük a költségve­tést. Most ez van soron. O Nehéz a dolguk? — No, azért nem panasz­kodunk. Nem kerültünk az olyan hátrányos helyzetű települések sorába, melyek­nek külön támogatást kell adni a működési költségek­hez. • Dunabogdányban ez mennyibe kerül? — Orvosi rendelő, iskola, közvilágítás, vízdíj, egyéb szolgáltatások a bölcsőde fenntartásával együtt het- venmillió forint. 9 Bölcsődéjük is van? (Több helyen hallottam sa j nálkozó magyarázatok a t. Megértik a kismamákat, de nem győzik pénzzel.) — Szűkebb kőiben ná­lunk is voltak szószólói a megszüntetésnek. Ám a testület kiállt mellette. Harminc gyerekről kell gondoskodni, hogy a nők járhassanak munkába. Kellemes hír a peches nap végén. Már éppen arra kértem a kollégáimat, mondjanak valami vidámat, hogy derűsebben fejezzem be a munkanapomat. Bog­dányból jött a segítség. K. T. I. Magúi vagy fiinessiurizmus Nagymarosi változatok A testületi munka nyil­vánosságát segíti elő a Kö- zép-Duna-vidéki Intéző Bi­zottság már megszokott módszere. Soros ülései után jól áttekinthető szerkesz­téssel, nyomtatásban adják ki a tárgyalás jegyzőköny­vét. A viszonylag széles körben tanulmányozható dokumentumból sok közér­deklődésre számot tartó in­formáció szemezhető ki, láthatóvá téve így az inté­ző bizottság törekvéseit. Sokat foglalkoztak az IB tagjai az év végén Visegrá- don bemutatott kiállítás­sal, melyen a nagymaros— visegrádi tervezett vízi erő­mű leállítása után szüksé­ges helyreállítás tervpályá­zatait mutatták be. Az itt el­hangzottak szerint ezek jó kiindulási pontként szol­gálnak egy olyan végleges anyag összeállításához, amely már támaszkodik a modellkísérletek eredmé­nyeire. Mint arról már lapunk­ban néhányszor beszámol­Fesiun és tanyán hosszú az út odáig Szabad orvosválasztás Egészségügyi rendszerünk megújítási programja szerint a szabad orvos- és intézményválasztás az alapvető szolgáltatások tekintetében része a sze­mélyi szabadságnak. A deklaráció annyira szépen hangzik, hogy az embert óhatatlanul furdalja a földönjárók aprólékos és hétköznapi kíváncsisága. Hogyan néz ki ez a szabadság faluhelyen vagy a tanyás körzetekben, ahol az orvos ritka, mint a fehér holló? Akkor kiből, miből lehet választani? Szentlörinckátán például dr. Czirják Imre egyedül vigyáz a „fóliásfalu” csak­nem 2 ezer lakosának egész­ségére. — A közhiedelemmel el­lentétben szabad orvosvá­lasztás eddig is létezett, persze kinek-kinek az anya­giak függvényében. Ezután sem lesz ez másként. Tő­lünk a betegek egy része eljár Jászberénybe, Hatvan­ba, sőt 10-15 százalékuk Budapestre. Mostanában viszont mintha nem szalad­gálnának annyira, lévén hogy sok a munkanélküli, megnőtt az utazás költsége. Egyre inkább helyhez kö­tődnek az emberek, amikor joguk van ugyan a válasz­táshoz, csak éppen egyre kevésbé tudnak ezzel a jog­gal élni. Ráadásul az itteni életmód — a fóliázás — sa­játosan szelektál. Aki ezt nem vállalja, az elmegy, aki marad, az itt öregszik. Az évi 8 ezres betegforgal­munkból 500-600 esetben veszek igénybe szakellátást. Az előbbiek miatt ez az arány növekedik. Járóbe­teg-ellátás Nagykátán van, oda viszont rossz a közle­kedés, sőt délután már szinte rendelés sincs. Ilyen szempontból inkább azt tar­tom lényeges kérdésnek, hogy minél előbb fogadják el az egészségügyi törvényt, tisztázzák le, hogy' mihez van jogom. Amit itt hely­ben is vállalhatok. Én a helyben ellátás lehetőségét 15-20 százalékkal tudom majd bővíteni, ha ehhez jogosítványom lesz. Jelen­leg ha itthon megvarrok egy sebet, s az begyullad, akkor én leszek a hibás, mert nem steril műtőben csináltam. Noha lehet, hogy' eleve fer­tőzött volt az a seb, azért gyulladt be. Az elvárások magasak, miközben a felté­telek hiányoznak, főleg ki­sebb falukban. Mint mond­tam, ez jogi kérdés is, nem csupán a műszer ezettségi probléma. Régen sem volt meg minden, mégis levezet­ték a szülést. Most betáp­lálták az emberekbe, hogy mindenkinek joga van a legmagasabb szintű ellátás­ra. De hogy tud-e élni vele, van-e rá módja? Azért is kellene a törvény, hogy lát­ható legyen, mibe érdemes beruházni, milyen műszert vásároljon az önkormány­zat, támogatással vagy anél­kül. Ehhez tisztában kell lennünk a jogosítványaink­kal. Elemi gond nálunk, hogy nincs vezetékes ivóvíz, holott idekerülésernkor ki­mutattam egy felmérés alapján: az országos átlag­nak nálunk duplája a vas­tagbélrákban megbetegedők aránya. Nem tudom bizo­nyítani, hogy a víz az oka, de nyilván benne van. A telefonunk kurblis, szeren­csére kaptunk egy CB-t, amivel Nagykátára beszól­hatunk. Arról még nem be­széltem, hogy nekem napi 24 óra a munkaidőm. Vagy­is hosszú az út a szabad or­vosválasztásig .., Erdőszőlő Nagvkáta ta­nyás vidéke a város köz­pontjától 8-9 km-re. Szét­szórtan 400-500 ember él itt: télen meglehetősen el­zárva a külvilágtól. A terü­let központjának mondható tanyai kisboltban az oda érkező vásárlóktól érdek­lődtünk orvosügyben. — Szabad orvosválasz­tás?! Na ne ugrasson az újságíró úr. Itt, Erdőszőlő­sön? — kapta fel a fejét Lengyel Jánosné. — Éppen az este történt: 16 éves fi­am rosszul lett. Egy kul­lancscsípés óta allergiás né- hányféle szappanra. Gyor­san kocsit kellett keríteni, 350 forintért sikerült. Né­gyen élünk 13 600 forintból. Közgyógyellátásban része­sülök én is, a fiam is. Ez­zel a világvégi helyzettel, amit nyerek a réven, az el­megy a vámon, s ez nem változik orvosválasztási fi­gurákkal ... — Előbb az utat kellene megcsinálni, mert mióta le­kövezték, csak rosszabb lett, úgy kigödröződött — pa­naszkodott Szabó Istvánná. — Nem szívesen jön ide az orvos, mí pedig lassan érünk be a városba. Volt egy telefon az iskolánál, hó­napok óta nem működik. Télire ígértek megoldást, nem lett belőle semmi. Sallai Lajos az út rossz állapota mellett azt is szó­vá tette, hogy megszüntet­ték a heti egy alkalomra bevezetett egyórás orvosi ügyeletet. Akkor — ott az iskolában — legalább gyógyszert tudtak kiíratni, anélkül, hagy a városba mentek volna. — Végső soron Erdőszőlő­sön is választhat a beteg, csakhogy olyan körülmé­nyek közölt mire megy ve­le? — kérdezett vissza dr. Hérincs István, aki a ta­nyás terület egy részét lát­ja el, és ő csinálta a meg­szüntetett ügyeletét. — Ke­vesen jöttek gyógyszert írat­ni, nem az a valódi prob­léma. Hanem az út, a tele­fon ... De ki vállalná a ta­nyaiak közül, hogy helyet, ad egy rádiótelefonnak, s beengedi a telefonálni igyekvőt? Pedig enélkül aligha lehet megoldani ezt a problémát. Bódi Istvántól — aki a külterületeket képviseli a városi testületben — meg­tudtuk: az ígért rádiótele­fon ügyében mindent elkö­vettek, ám a telepítését szerződésben vállaló Maitáv valamilyen oknál fogva nem teljesítette kötelezettségét. A nem éppen szívderítő kép láttán, hallatán csak megerősíteni .tudjuk a szentlőrinckátai körzeti or­vos szavait, mert a falva­kon túl, a tanjms területek­re különösen érvényesnek érezzük. Vagyis hosszú az út a valódi, a tényleg sza­bad orvosválasztásig, s hoz­zá még rossz is. Főleg Er­dőszőlősön. ... Tóth Ferenc tunk, több szakember tarta­ná alkalmasnak a munka­gödör nyitva tartását arra, hogy az átmeneti időszak­ban az átkelési gondok megoldását elősegítendő személyforgalomra is al­kalmas közműalagút épül­jön a két part között. Ol­csóbb mint a híd, hama­rabb elkészülne — érvel­nek a gondolat propagálói. Bár erről megoszlanak a vélemények, a KDIB ülésén nem az igen, vagy a nem kimondása játszotta a fő­szerepet, csak a pénz. Az elképzelés — mint megálla­pították, nemzetközi terv- pályázat kiírását tenné szükségessé, és 4-6 millió forintos ráfordítást. Az ál­lami költségvetés helyzetét ismerve nem valószínű te­hát, hogy ezt az indítványt ma elő lehetne terjeszteni. Annál inkább támogatná viszont éppen a bemutatott tervpályázatokra alapozva egy átfogó koncepció tervét Balogh Ottó, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala fejlesztési osztá­lyának vezetője. Szerinte egy nemzetközi szabadidő park Nagymaros—Visegrád térségében magába foglal­hatná a környezet- és ter­mészetbarát, valamint a turisztikai formák fejlesz­tését. Ez iránt a nemzetközi tőke is érdeklődne, mivel Európában a hegyi és vízi, úgynevezett fittnessturiz- mus iránt komoly igény ta­pasztalható. Éppen ezért a KDIB felvállalhatná egy ilyen projekt tervezésének, finanszírozásának a koordi­nálását, amit az Országos Idegenforgalmi Hivatal szakmailag és anyagilag tá­mogatna. A javaslat viszont olyan időszakban hangzott el, amikor az azt meghallgató testület tagjainak várható átalakulásra is kell számí­taniuk. Az intézőbizottság, amely eddig része volt a területfejlesztéssel foglal­kozó intézményeknek, együttműködött az önkor­mányzatokkal, a későbbiek­ben módosított szerepet kaphat a munkamegc - tásban. Dr. Sághy Vilmos elnök szerint majdnem bi­zonyos, hogy mostani tit­kárságuk az Országos Ide­genforgalmi Hivatal terüle­ti szerveként működik majd, s marad egy testület melynek a szerepe még nem tisztázódott. — Kovács —

Next

/
Oldalképek
Tartalom