Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

INTERJÚ KONCZ GÁBORRAL' Erről a vonatról sosem szállhatunk le A napokban a Kossuth Művelődési Központ kamarater­mében szép sikerrel mutatta be Koncz Gábor Gyorsvo­nat címmel sodró lendületű önálló estjét, amelynek alapritmusát Buzzati novellája határozta meg. A hazai irodalom rangos szerzőinek művei hangoztak el — Arany Jánostól Baranyi Ferencig — avatott tolmácsolás­ban. Az előadás végén a kollégákról készülő könyv egy­két remek sztoriján jókat derült a publikum. A ráadás — s talán a csúcs — A walesi bárdok volt. Az előadás után a Ma­dách Színház Jászai-díjas, érdemes művésze — annak ellenére, hogy lázas beteg­séggel bajlódott, és a közel­jövőben általa rendezendő filmmel kapcsolatos tárgya­lásra sietett — készsége­sen adott interjút lapunk­nak. • Mi inspirálta ezt a műsort? — Mintegy húsz évvel ezelőtt felkértek, hogy a rádióban olvassam fel Buz­zati Gyorsvonat című no­velláját. Ami azért tetszett meg, mert már akkor fel­ismertem, hogy tulajdon­képpen ez rólam — rólunk szól. Rólunk, akik nem tu­dunk megállni az örömök mellett. Állandóan szeret­kezünk, és igazából nem érezzük ennek az ízét. S a végkicsengés az, hogy meg kellene állni, odafigyelni a családra, egymásra. De egyik állómás jön a másik után. A vonatunk megy ... robog tovább. S közben behozhatatlanul növekszik a késés. Egyre inkább fá­radtabbak vagyunk, hama­rabb érezzük, hogy jő az infarktus és mindenféle betegségi © Merre halad a gyors­vonatod? Egyáltalán: biz­tonsággal robog-e a síne­ken? — Mi, színészek, erről a vonatról soha nem szállha­tunk le — ez az életünk. A magunkfajta hiába kap többet a fizetésénél nyug­díjasként, há végleg elkül­dik, elkeseredik. A színész álma, hogy a színpadon haljon meg — egy-két kol­légának ez sikerült —, és ne ágyban, párnák közt. Egy más foglalkozású sza­badságra megy... kiíratja magát. Véletlenül sem szeretnék most itt mártírkodni. A Kútvölgyi-kórházból érkez­tem ide, és harminckilenc Celsius-íokos lázzal dolgoz­tam. Voltaképpen nincs eb7 ben semmi különös. Csu­pán az: mi nem bírjuk el­viselni — többnyire meg­valósul ez az elszántság (kivéve persze, ha értel­metlen dolog lenne) —, hogy miattunk elmarad­jon egy előadás. S ez adja valójában a feltöltődésün- ket. Mert nem a gázsiért tesszük ... Ezerszer jobban élnénk — pláne ebben a mostani anarchiában —, ha például én elmennék lóte­nyésztőnek, a másik étter­met, a harmadik butikot nyitna. A hivatásom senkiért és semmiért nem cserélném el. Még akkor sem, ha köz- társasági elnök lehetnék. A színészet értelmes és tar­talmas foglalkozás. Ügy ér­zem, sokkal többet élünk az átlagembernél. Annyi jóban és rosszban van ré­szünk ... © ... sokan félnek ^ttól, hogy a süllyesztőbe, a pá­lyán kívülre kerülnek. Is­mert művészek már reklá­mot is elvállalnak. Nem érzed-e, hogy a szakma né­miképp prostituálódik? — Voltaképpen egyre in­kább rá vagyunk erre kényszerítve. Engem is fel­kért a Philip Morris cég — nemet mondtam. Még egy­előre nem tartok itt... De nem jelenthetek ki előre semmit. Jómagam nem számítok. Ám a gyerekeim, a közvetlen környezetem mindennél fontosabb. Va­lamennyi családban van egy összetaró erő. Az enyémben én vagyok. Nem lehet - betegnek lennem. Nem roppanhatok össze, mert akkor széthullik min­den körülöttem. Ezért két végén égetem a gyertyát. • Azon kevesek közé tartozol, akiknek — a ne­hezebb idők ellenére — nemcsak a színházban van­nak feladatai. Filmben sze­repelsz, sőt, rendezel is ... — Ez valóban örvendetes számomra, hogy napjaink­ban sem kényszerülök tét­lenségre. Szerepelek Szőnyi G. Sándor A pályaudvar lovagjai című filmjében, amelynek forgatókönyvét Garai János írta. Ugyan­akkor úgy néz ki, hogy Németországban megren­dezhetem Evelin Marrsch A rém című krimijét. Most éppen egy ezzel kapcsola­tos tárgyalásra sietek visz- sza. Hiába, ma már a ren­dezőnek egy kicsit mene­dzsernek, producernek is kell lenni, aki mindenféle dologgal foglalkozik. Nem beszélve arról, fontos töre­kedni az olcsóságra, ami persze véletlenül sem me­het a film színvonalának rovására. Hol van már az az idő, amikor a rendező elment a forgatás színhe­lyére, és csupán arra fi­gyelt, hogy jól vezényelje a stábot, és megszülessen az alkotás. Mindez a múlté. Ma már egészen be kell dobni magad ... Fehér Ferenc Tizennégy csapat a városi bajnokságban Ceglédi tekenapok Népszerű és eredményes Cegléden a tekesport. Itt tartották Pest megye egyé­ni bajnokságát, amelyen a házigazda Közgép a nagy­kőrösi Mészáros Tsz, vala­mint a Szentendrei VGV sportolói indultak. Taroltak a hazaiak, a továbbjutást jelentő első hat helyet mind elhódították. A következő állomást a területi bajnok­ság jelenti, amelyet feb­ruár 29.—március 1-ig Ceg­léden rendeznek 64 induló­val. Pest megye egyéni baj­noksága: 1. Rimóczi Zoltán 897, 2. Sándor József 880, 3. Korpácsi László 877, 4. Szakter József 862, 5. Ri­móczi István 850, 6. Ka- zai Pál (ceglédiek) 836, 7. Kőműves József (Szent­endre) 821, 8. Temmel Ist­ván (Cegléd) 820, 9. Ko­vács László (Nagykőrösi Mészáros Tsz) 819, 10. Nyí­ri Ferenc (Cegléd) 815. A serdülő- és ifjúsági bajnokságot csak ősszel rendezik. A városban évről évre megtartják az alapfokú csa­patbajnokságot. Változtat­tak az eddigi rendszeren, míg korábban egyfordulós viadal volt — s ezt május­ban játszották —, idén már visszavágós, kétfordulós küzdelmet tartanak, s az időpontot is előbbre hoz­ták. Hétfőn volt a nyitány, amelyen a 14 benevezett csapat közül 8 mutatkozott be. A négytagú együttesek 80 vegyes dobást végeznek. A rajt eredményei: Stylus I.—Stylus II. 4-2, Függet­len Rendőr Szaksz.—Füg­getlenek 0-6, Amatőrök— Fegyveres Erők Klubja 6-0, Kecskemétvin—Ceglédi Közgép U. 4-2. Hétfőn újabb csapatok kapcsolódnak be, ekkor in­dul a Rákóczi Tsz, vala­mint a KGV két-két gár­dája. Jó néhány régi tekéző van az indulók sorában, így Tarjányi Sándor, Sárik Sándor, Raffay Gyula, Czi­ra István. Ö korábban a Bem SE tekecsapatának in­tézője volt. A hétfői mér­kőzésnapokon egy-egy csa­patmérkőzés egy órát tart. CEGLÉDI XXXVI. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1992. FEBRUÁR 5., SZERDA Teljesül a mamák vágya Zeneszóra ballagtak a bébik Egyszer talán majd üde színfoltként megjelenik a város krónikájában, hogy 1992 telén, tavaszán — élénk érdeklődés közepette — megtartották az első manökenképző tanfolya­mot, amelyre csapatostul tódult _ a zsenge ifjúság. Február első szombatjának délelőttjén csivitelő csapat szállta meg a Kossuth Mű­velődési Központ kamara­termét. Az első hullámban aggódó anyukák érkeztek a Liberóból épp kilépett csemetéikkel.: Manökenpalúnlák libasorban Három-négy esztendős pöttömök uralták a terepet, csupa kedves, szép bébi. Öröm volt nézni őket és a lelkesült mamákat, amint még egy utolsót igazítanak a félrecsúszott fodron, frufrun. Ifjú hölgy és űr vette kézbe a dolgok irá­nyítását. Először a legap­róbbakat verbuválták ma­guk köré. A magnóból könnyű diszkózene áradt, és a libasorba állított gye­rekhad erre a muzsikára tett egy tiszteletkört a tá­gas teremben. Az egyik kislány a maci­ját is felvonultatta. A má­sik barna hajú tündérke folyton a mamája után for­golódott. A helyes fiatal- asszony kisomfordált a te­remből, és az ajtón át leste picinye fellépését, miköz­ben elmondta: — Andika nemrég múlt hároméves,, és eléggé fé­lénk. Azt szeretném, ha időben hozzászokna min­denféle helyzethez, feltalál­ná magát a társai között. Én is ilyen gyerek voltam, még amikor tánciskolás let­tem, akkor is elrejtőztem a legutolsó sorban. — Ne piszkáld az orrod! — ez már nem nekem szólt, hanem Andikának, aki lányos zavarát nem tudván palástolni, lázas pótcselekvésbe kezdett. Amott egy kedves, bor­zas, igazi Rosszcsont Peti integetett ki a sorból a mamájának, láthatóan él­vezve a felhajtást. Egy másik gyerkőc ujját szo­pogatva masírozott. Szinte elképzeltem őket egy re­ménybeli divatbemutató kifutóján, kezükben homo­kozóvödörrel, lapátkával, kis taligával. A legnagyobb sikert nyilván ők aratnák. Szendék és rafináltak a tinik közt Aztán az öt-tíz év közötti korosztály következett, végül a tinik tették-vették magukat. Öltözékről, frizu­ráról, sminkről, fellépésről kitűnt, vannak itt szendék és rafináltak. Ök titokban abban reménykedtek, hogy előbb-utóbb rájuk irányul a reflektorok fénye, és ele­gáns divatbemutatók kö­zönsége előtt fognak ellej- teni. Még ha így is lesz, hosz- szú az út odáig. A Dioro Stúdió két éve kezdett be­hatóan foglalkozni a ma­nöken- és modellképzéssel. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatárs: Tamasi Tamás. 9 posta­cím. Cegléd. Pf. I». 3701. Te­lefax és tolef óin : (20) 11-400. • Telex: 22-6353. # Hirde­tésfelvétel : Hírlapkiadó Vál­lalat Kö-zömségszolgálata, Cegléd, Teleki u. .»0.. kedd, csütörtök, péntek 9■'tői 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. Az országgyűlési képviselővel Február 7-én, pénteken 11-től 14 óráig Jászkaraje- nőn a községházán ár. Ku­lin Sándor országgyűlési képviselő tart fogadóórát. Az énekes festményei Sass Sylvia énekesként a világ leghíresebb operapódiumain is fellépett már. Ceglédi vendégszereplése alkalmából festményeiből nyílt kiállítás a Ceglédi Galériában (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Széles alapokra helyezték tevékenységüket. Eddig tíz városban rendeztek kihe­lyezett tanfolyamot. Előké­szítőt hirdettek minden ér­deklődőnek. Abból indultak ki, ha nem is alkalmas mindenki erre a pályára, akkor sem árt, ha valaki megismeri a sikeres fellé­pés titkát, az öltözködés szabályait, a kozmetiku­mok használatát, a szabatos beszéd alapelemeit, általá­ban a viselkedési szokáso­kat.- Akiket tehetségesnek ta­lálnak, azoknak javasolják, hogy az alapképzés után a sztárcsoportban folytassák tanulmányaikat. Velük olyan megállapodást köt­nek, amelyben tíz nyilvá­nos fellépés is benne van. Innen még egy lépcsőfok­nyira van a csűcs: a sztár haladó iskolázás. Akik ezen is megállják a helyüket, azokról videofel­vétel készül, s az ügynök­ségek kiközvetítik. A stúdiósok nem tagad­ják, ez bizony üzleti vállal­kozás. Ügy, vélik, mindenki jól jár. Az ifjúságra ragad valami a foglalkozások anyagából. A művelődési központ terembért kap, és a stúdió zsebében is csörög valamennyi forint abból a három—hatezerből, amit személyenként befizettek. .Van, aki kevesli, amit kapnak Egy környékbeli nagy­község pedagógusa felhí­vott a minap, és azt pana­szolta, hogy hároméves lá­nyát a fővárosba hordta minden héten manökenis­kolába, de nem volt meg­elégedve a gyerek előme­netelével. A tizennégy fog­lalkozásért háromezer-öt­száz forintot fizetett be, de a kicsik keveset kaptak. Nekik nem volt kozmetikai tanácsadás sem ... A „felvételin” nem de­rült ki, hogy bárkit is el­utasítottak volna, így fel­tehetően teljesülnek a ma­mák vágyai. (tamasi) Polgármester a kaszinóban Február 6-án, kön 18 órakor a csütörtő« kaszinó­ban beszélgetés a polgár- mesterrel többek között városunk közbiztonságá­ról. Vendég: dr. Ricza Fe­renc rendőr őrnagy, a kapi­tányság vezetője. lüns, 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom