Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
ŐRI XXXIV. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1992. FEBRUÁR 5., SZERDA A gyömröipolgármester válasza Nincs jog az ítélkezésre 1992. január 23-án és 24-én ' két terjedelmes cikket közölt személyemmel kapcsolatban újságuk monori melléklete. Hivatalból rendszeres olvasójuk vagyok, így nem volt meglepetés számomra, hogy a már évtizedek óta azonos hangvételű és ideológiájú szerkesztőség a cikksorozatban egyértelműen ellenem foglalt állást. Nem kívánok vitatkozni a szerzővel sem az egyoldalú beállítás, sem a tendenciózusan kihagyott részletek miatt. Csupán azért ragadtam tollat, mert véleményem szerint nem az újságíró feladata az ítélethozatal. Az objektív tájékoztatást — amit a Monori Hírlaptól is joggal elvárnánk — nem ez jellemzi. Különösen nem a cikkben leírt esetben, melyről az író csak a felek elmondása alapján alkothatott véleményt. így tehát — enyhén szólva — különös az ítélet felettem a cikk elején. Jobb helyeken — tárgyilagos írás után — ezt az olvasóra bízzák. Garádi István polgármester ★ Ha Garádi István polgár- mester figyelmesen olvasná a Pest Megyei Hírlapot, úgy már rég észrevette volna, hogy a lap gyökeresen megváltoztatta hangvételét és szellemiségét. A szerkesztőségnek egyébként sincs ideológiája. Lapunk munkatársi gárdája természetesen különböző világnézetű emberekből áll, ám ezt ma már egy munkahelyen nem szokás vizsgálni. Már csak azért sem, mert törvény tiltja a világnézet vagy politikai hovatartozás szerinti megkülönböztetést. Abban azonban tökéletesen igaza van a polgármesternek, hogy munkatársunk az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok alapján az egyik fél kárára ítélkezett. Egy napilapnak nincs lehetősége arra, hogy háromnégy nyilatkozat alapján a teljes igazság birtokába jusson, s ezért, még ha ellentmondásokat is tapasztal a szerző az egyes nyilatkozatok között, nincs joga ítélkezni. Szerzőnk tehát hibázott akkor, amikor azt állította, hogy Garádi úr nem mond igazat. Anélkül, hogy az ügy érdemében állást foglalnánk, e kitételért megkövetjük a gyömröi polgármestert és olvasóinkat is. Tallós Emil főszerkesztő Ússzatok, halacskák! PILLANATKÉP Cjumij'iiót A fűtött autóbusz belsejéből persze idillinek tűnik a kép: hófehér a táj, párállik a 4-es mű- út melletti olajfüzesben dolgozó favágók lélegzete. Alighanem a Dé- mász emberei, a légvezeték alatt vágják, fűrészelik a túl magasra nyújtózott akácágakat, a dús bokrok gallyait. Vágják... „a fát hűvös halomba, fényesül a fejsze sikongva ...” Nekik valószínűleg egyáltalán nem költői a dolog, pláne az erős mínusz fokokban, kint, ahol szabadon jár a szél. Ezért is raktak tüzet. Jó, forró tüzet. És mit tetszenek gondolni, miből rakták? Gally, ág van bőven — tehát a tüzet egy böhöm nagy autógumiból rakták, ami csak úgy pöfögi a fekete füstöt, bele a fehér tájba. Mert — feltételezem — egyúttal civilizációnk bokrok alá dugdosott hulladékát is „semlegesítik”. Így. Ahogy szoktuk. — ez — Több levegőt nekik Telefonínség az agglomerációban Nehéz szót érteni Az agglomerációs térség telefonhelyzete egyenesen katasztrofális, hiszen az érintett községek postahivatalaiban níég mindig a régi típusú központi kapcsolórendszerekkel működtetik az egyéni és közületi telefonokat. A környéken nagy erőfeszítéseket tesznek a telcfonéh- ség megszüntetésére, elsősorban a helyi önkormányzatok, de a lakosság támogatása nélkül aligha mennének egyről a kettőre. A napokban tanácskozásra jöttek össze a vecsési községházán a térség agglomerációs településeinek polgármesterei és műszaki szakemberei. Képviseltette magát a Magyar Távközlési Vállalat, és ott volt természetesen dr. Török Gábor országgyűlési képviselő is, aki egyik legfőbb szorgalmazója a már-már katasztrofális telefonhiány felszámolásának. — Sajnos a több mint négyórás tanácskozáson nem sikerült konszenzusra jutniuk a résztvevőknek — mondta dr. Török Gábor. — A megbeszélés a nem egyenlő partnerek párbeszéde volt. Vecsés, Ecser, Maglód, Gyömrő és Üllő vett részt a tanácskozáson, az előzetes bejelentkezés ellenére nem jött el Pécel és Gyál képviselője. Amint megtudtuk, ők már elkötelezték magukat a Műszer- technika Rt.-vel, velük kívánják megépíttetni az új telefonhálózatot. ■ Mi a helyzet a bennünket érintő öt településsel? — A bevezetőben már említettem, hogy nem tudtunk egyezségre jutni a telefonkérdésben. A Matáv képviselője, Pólócz úr egy kft. alakulását szorgalmazta, de ez aligha járható út, hiszen ebben az esetben az önkormányzatoknak több millió forint kölcsönt kellene felvenniük — igen magas kamatra. Ezt — a jelenlegi anyagi helyzetben — az önkormányzatok nem vállalhatják. Sokkal inkább célszerűnek látszik egy részvénytársaság alakítása — az öt község bevonásával. H A parlament elé mikor kerülhet az új távközlési törvény? esetleg már márciusban az Országgyűlés elé kerülhet a törvénytervezet. S ha elfogadásra kerül, mindjárt más feltételekkel tárgyalhatunk a partnerekkel az öt község telefonügyében. ■ Mégis, milyen eredménnyel zárult a vecsési tanácskozás? — A Matáv kérte, hogy az önkormányzatok is tárgyalják meg a telefonkérdést, s arról február 15-ig írásban tájékoztassák őket a képviselő-testületek. ■ Az utóbbi időben mintha túl sok ellentét feszülne a polgármesterek és az önkormányzatok között pró és kontra. — Éppen erről is szó lesz a február 6-i, csütörtöki, este hat órakor kezdődő vecsési tanácskozáson, amelyre választókörzetem polgármestereit és a szociális bizottságok vezetőit hívtuk meg. Remélem, eredményes lesz ez a megbeszélés, mert ez mindnyájunk — de legfőképpen a lakosság érdeke. ■ Szóba hozzák a telefonügyei is? — Feltétlenül. Az eredeti terv szerint a Siemens cég adná a központot, amelyet Vecsésre telepítenének. A német cég egy éven belül szállítaná a központot, amelyet a Budapest—Szeged fénykábelhez lehetne csatlakoztatni. Ily módon másfél-két éven belül megvalósulhatna a telefonprogram az öt településen. G, J. Később less A képviselő fogadóórája Dr. Török Gábornak, a 7. számú választókerület országgyűlési képviselőjének szokásos fogadóórája — egyéb más elfoglaltsága miatt — február 6-án, csütörtökön a monori városházán elmarad. Helyette február 13-án, csütörtökön 18- tól 19 óráig várja az állampolgárokat a képviselő a polgármester szobájában. Ha szól a sziréna Öngyilkos jelöltek? A múlt hét eleje az átlagosnál nyugodtabbnak bizonyult a monori mentősök számára, ám később ismét sűrűsödtek az események. Feltűnő, hogy január 27. cs február 3. között a szokásosnál több öngyilkossági kísérletet kellett regisztrálniuk ... Természetesen nem feladatuk, s lehetőségük sem igen van rá, hogy az egyes esetek hátterét, komolyságát vizsgálják. Ölt teszik, amit tenniük kell: szükség esetén elsősegélyben részesítik, és a lehető legsürgősebben orvoshoz vagy kórházbp szállítják a sérültet. Az asztma — ezt még három évvel ezelőtt hallottam dr. Bükki Vera gyermekgyógyásztól, aki már akkor szorgalmazta, hogy a monori gyerekek is eljuthassanak a fővárosi uszodákba — Monoron is népbetegségnek számít. S a doktornő itt is kunyorált némi pénzt, ott is egy kis segítséget, volt még mikrobusza a rendelőintézetnek, járhattak hát úszni az asztmás kisgyerekek. Az eredmény pedig: az úszás mindenkinek jót tett, a lányok, fiúk állapot;» szemlátomást változott. Most azonban — miután a rendelő mikrobuszát eladták — új alapokra kellett helyezni a kezdeményezést. Ezért hát dr. Bükki Vera és Nagyné Szűrszabó Irma alapítványt hozott létre, amelynek természetesen annak rendje és módja szerint kuratóriuma is van, aminek egyik tagja a svájci állampolgárságú, Monorról elszármazott Adori Erzsébet, ö mint a máltai lovagrend tagja, segített járművet szerezni. Az új mikrobuszt egy másik alapítvánnyal közösen használhatják. Voltak más segítők Is, akik anyagiakkal csatlakoztak a doktornő kezdeményezéséhez, mint Vladár Lajos és felesége, Vladárné Rojcsik Ida vállalkozók, Tóth János karosszérialakatos. Remélhetően többen is lesznek, ezért közöljük az OTP-nél nyitott számla számát, amelyre pénzt lehet befizetni, hogy az asztmás kisgyerekek költségeinek fedezéséhez hozzájáruljanak: 764 149. Jelen voltam azon az esti, rendelőintézetbeli beszélgetésen, ahol az érintett szülőket tájékoztatták az úszásoktatás lehetőségéről. Bizony, jócskán akadnak közöttük munkanélküliek, s olyanok is, akiknek két gyerekük is asztmában szenved. Az eddig összejött adományokból az ő költségeiket próbálja átvállalni az alapítvány — de hát a pénz egyelőre kevés. Az azonban szívmelengető, hogy aki már tud az ügyről, az önzetlenül rá is mozdul, mint ifjú Bodor Mihály, aki költségtérítés nélkül vállalta a busz vezetését. Aki már látott kisgyereket levegő után kapkodni, s tudja, hogy ez az állapot javítható — valószínűleg segítségére siet Bükki doktornő kis csapatának. S minthogy sajnos az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az általános iskolákban egyre több a rossz testtartású, gerincferdüléses gyerek, az alapítvány — remélve és bizakodva — szeretné a jövőben rájuk is kiterjeszteni védőszárnyait. Hogy ők is úszhassanak. Sok múlik azon, hányán figyelnek oda a szóra, amely támogatást kér. — Éppen a napokban kaptam kézhez az ezzel kapcsolatos — első olvasásra kiadott írásos dokumentumot. Ügy gondolom, hogy Így tettek január 27-én, hétfőn is, amikor egy szülőnőhöz és négy sürgős ellátásra szoruló beteghez kellett kivonulniuk. Az utóbbiak közül a ceglédi Toldy Ferenc Kórházba szállították azt a 38 éves nőt, aki családi veszekedés közben hasba szúrta önmagát. Sérülése szerencsére nem volt életveszélyes, de szomorú tény, hogy a történtekben ezúttal is szerepet játszott az alkohol. Január 28-án, kedden 36 esetből csupán egy volt sürgős minősítésű. Leendő kismamával kellett mielőbb kórházba érniük, hogy a kis jövevény védett környezetben jöhessen a világra. Szerdán — január 29- én — 33 alkalommal vonultak ki a monori mentők: egy esetben szintén szülőnőhöz, illetve egy belgyógyászati esethez. A hét második felében, csütörtöktől már sűrűsödtek az események. Január 30- án 45 beteget kellett szállítaniuk, kettőt a szülőszobáig, négyet sürgős jelzéssel különböző kórházi osztályokra. Monoron a Bercsényi utcából a család az unokát szalasztotta a mentőkhöz azzal, hogy a nagypapa megmérgezte magát. A helyszínen kiderült, az idős embernek szándékában sem állt ilyesmi, viszonylag jól érezte magát. Lehet, hogy épp a mentőápoló érezte legké- nyelmetlenebbül magát, arra gondolva: vajon nem így akarnak-e a hozzátartozók megszabadulni a nagypapától ...? Ugyanezen a napon a Bajcsy-Zsilinszky utcában egy 25 éves férfi viszont valóban felvagdosta a karját, sérülése nem volt súlyos. Koponyasérülése és csúnya zúzódásai voltak azonban annak az idős — 75 éves — asszonynak, akit a Kinizsi utcai lakásán — elmondása szerint — még előző éjjel rablók vertek össze. Január 31-én egy monori boltban — epilepsziás rohama miatt — összeesett 42 éves férfit kellett kórházba szállítaniuk a mentőknek, Szombaton a 11 szállításból kettő bizonyult sürgősnek. Vasárnap, február 2-án viszont a 8 kivonulásból hat azonnali jelzésű volt. A sülysápi orvosi ügyeletre Űriből vittek be hozzátartozói egy 17 éves fiút, aki otthoni balesete során az ajtóüvegtől sérült meg. Súlyosabbnak bizonyult az üllői ügyeletről érkezett riasztás. Egy háztartási gázpalack felrobbanásakor a család férfi tagja 1., II., III. fokú mellkasi égési sérüléseket szenvedett. Élettársát enyhébb, I. és II. fokú égési sérüléssel szállították kórházba a monori mentők. —ki MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. O Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig I-»Ó4 11-lg. K. Zs. Kellemetlen sorok Vadmotorosok Még ki sem tavaszodott, de Monoron egyes „vadmolorosok” máris különféle látványos mutatványokkal borzolják a járókelők idegeit: egykcrc- kczésscl, szlalomozással, járdán száguldozással, figyelmen kívül hagyva a közlekedési szabályokat. Többségük a széria segédmotorkerékpárt átalakítja, gyorsabbá, erősebbé teszi. Ezek a kétkerekűek többnyire a szülők ajándékai, és sajnos nem ritka az olyan eset, amikor a gyerek már akkor megkapja a segédmotort, amikor még nincs hozzá vezetői engedélye, vagy nem érte el a 14 éves korhatárt. Tudom, nem könnyű visszaszorítani, megszüntetni e jelenséget, hiszen itt a szülői nevelés gyengesége vagy hiányossága is közrejátszik. Nem vonják felelősségre gyermekeiket, ha késő estig csavarognak, vagy ha meglátják őket a „rodeózó”, száguldozó, garázdálkodó fiatalok között. Sőt egy felelős beosztású rendőrtiszt elmondta, hogy bementek már szülők, és panaszt tettek olyan rendőrök ellen, akik intézkedni mertek csemetéjükkel szemben. Pedig a család teheti a legtöbbet azért, hogy a gyerek biztonságosan közlekedjen, s ennek egyik feltétele: az ellenőrzés és a számonkérés. Vannak már gyakorlópályák — Monoron nem is sgy! —, ahová kijárhatnak, tanulhatják a szabályokat biztonságos keretek közölt, és elsajátíthatják a motorvezetés etikáját is. Nehéz a rendőrség dolga akkor, amikor 14 éven aluli gyerekről van szó, aki jogi értelemben nem vonható felelősségre. A járőröző rendőr legfeljebb figyelmeztetheti őket, ezt azonban — sajnos legtöbbször — nem veszik komolyan. Csak a közös fellépés s a nagyobb szülői szigor javíthat ezen az áldatlan, veszélyes állapoton. nörümpő Jenő
