Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

Nemes hagyományok jegyében Szövőkor Gödöllőn — A gobelint úgy kép­zelné az ember, hogy ki­rályi udvarban, udvarhöl­gyek serege készíti — mondta Remsey Flóra ipar­művész, a gödöllői gobelin- gzövő kör vezetője, akivel a szövőkor tagjainak mun­kái között beszélgettünk a helyi művelődési ház kiál­lítótermében. — A közép­korban virágzott ez a mű­faj, gyönyörűséges, külön­leges, kevesek által ismert és művelt. Noha régről származik, még rengeteg lehetőség rejlik benne. Mérhetetlen áldozatok árán jön létre egy gobelin, nem lehet megfizetni azt a mun­kát, fegyelmet, amit meg­kíván. Nem túlzás állítani: a szövés életforma. Különösen nem lehet túl­zás ez Gödöllőn, ahol a századelőn virágzott mű­vésztelep tagjai a szövést, s ezen belül a gobelinkészí­tést is művelték. Szővőisko- lót indítottak a helység lányainak, asszonyainak. S ez az iskola túlélte magát a művésztelepet. — A nagyapámban, Remsey Jenőben élt a vágy, hogy fel kéne tá­masztani valamit a hagyo­mányokból — emlékszik Remsey Flóra. — Ö annak idején a művésztelep leg­fiatalabb tagja volt, majd hosszú élete során lelki, szellemi táplálékát abból merítette, amit ott tapasz­talt Én tizenhárom éve ve­zetem a szakkört. Először volt öt szövőszékünk, öt motring fonalunk, huszon­hét jelentkezőnk. Aztán »em utolsósorban Kecskés József, a művelődési ház igazgatója Jóvoltából lett mindenünk. Nélküle elsö­pörte volna az idő ezt a tanfolyamot, ö átérezte: éppen Gödöllőn egy szövő­kor nem halhat meg. Sok belső bizonytalansággal is küszködtem az elején, hi­szen nem végeztem peda­gógiai tanulmányokat. Pél­dául féltem, hogy megsér­tődik, akivel felfejtetek va­lamit. — Természetes, hogy a családi hagyományok a képzőművészet felé irányí­tották. Hiszen nagyapján kívül szülei, nagybátyjai is neves képzőművészek. De miért éppen a szövést vá­lasztotta? — Gyerekként festő akartam lenni. Aztán a művészeti gimnáziumban, ahová jártam, felfedeztem, hogy olyasfajta dekorativi- tásra vágyom, melyet tex­tilben lehet megvalósítani. A gobelinben vonzott az anyag, a szövés által létre­hozható felületi hatások. Így aztán gobelin- és sző­nyegtervező szakon szerez­tem diplomát. Csodálatos azt átélni, hogy betészek egy színt és várom, hogy következzék a másik. Cso­dálatos látni, hogy kibonta­kozik előttem egy levél... — Elismert művésze a szakmájának. Nincs terhé­re, a munkájában nem gá­tolja, hogy kezdőkkel fog­lalkozik? — Abba akartam már hagyni. De van a tanfolya­munknak egy magja, tíz- tizenkét ember, aki kez­dettől jár a tanfolyamra. Ez a mag tartott vissza. Mikor az embert szakmai téren valami hideghullám éri, mikor vacog, olyan jó, hogy odabújhat valakihez. Most harmincegy alkotó munkái szerepelnek a még március 8-ig nyitva tartó kiállításon. Akik itt tanul­nak, akik hetente kétszer rendszeresen idejárnak, a legkülönbözőbb foglalkozá­súak és korúak. Főfoglal­kozásukkal, családi életük­kel nem mindig ' tudják összeegyeztetni a szövő szakkörben való részvételt, és akkor elmaradnak, „le­morzsolódnak”. — Anyagi okokból ma­radnak el? Tehát azért, mert nem bírják fizetni az évi háromezer-ötszáz forin­tos részvételi díjat? Nem bírják megvenni a szüksé­ges fonalakat? — Most jutottunk ide, most tartanak ott többen is, hogy anyagiak híján ta­lán le kéne mondaniuk ar­ról, hogy a szövőkörbe jár­janak. De ahogy egyikük megfogalmazta: hát akkor már ez se legyen? Hát ak­kor mi marad? Nádudvari Anna Miről ír az Élet és Tudomány? Az ördögbordája Tudja ön, hogy hol van az ablakos ördögbordája? Látott, már ön holdviolát, zöld íodorkát, dárdás ve­sepáfrányt, bódító bara- bolyt? Hallotta már a vö­rösbegyre emlékeztető kis légykapó énekét? Tavasz van, s talán ezért csábítja kirándulásra az olvasót az Élet és Tudomány 10. szá­ma. Nem is akárhová: a címlapfotó és egy gyönyö­rű szép, színes felvételek­kel illusztrált dolgozat ta­núsága szerint a Bükki Nemzeti Park geomorfoló­giai kuriózumokat, ritka növény- és állatvilágot rej­tő, szigorúan védett szur­dokvölgyeibe. Mielőtt azonban a fá­rasztónak ígérkező turis- táskodásra rászánnák ma­gukat, feltétlenül olvassák el a Bükktől északra élő magyar kisebbség sorsát taglaló sorozat következő részét, amely ezúttal az e kisebbség számára a nem­zetközi egyezményekben garantált jogokkal ismer­teti meg az olvasót. Ä TIT meg győzi Pályaorientációk Az utóbbi években a TIT főleg oktatással és átkép­zéssel foglalkozik — tud­tuk meg Lázár Tibortól, a TIT Pest Megyei Egyesü­letének igazgatójától. Ma, amikor a szervezetnek só­ját magának kell a műkö­dési feltételeit megteremte­nie, kevesebb energia jut kultúrára, tudományra, közművelődésre. A kultu­rális szolgáltatások felosz­tásáért folyó harcban a TIT jelenleg a győztesek között van: nyelvtanfolyamokat tart, munkaerő-átképzéssel foglalkozik. A megyei egyesület jó kapcsolatokat alakított ki a Pest Megyei Munkaügyi Központtal, amelytől pá­lyázat útján munkanélküli­átképző tanfolyamokra kap megbízást. Az együttmű­ködésnek része az oroszta­nárok átképzése Budapes­ten, Érden és Vácon. Ta­valy 200 orosz szakos tanár tett nyelvvizsgát az egye­sületnél, 250 munkanélküli kapott elhelyezkedési lehe­tőségekkel kecsegtető szak­mát. Külkereskedelmi, sze­mélyügyi, titkár-ügyintézői, idegenvezetői, tb-ügyinté- zői, nőiruha-készítői tan­folyamokat szerveztek. Vá­con, Cegléden és Nagykő­rösön is indítottak ala­csony iskolázottságúaknak pályaorientációs tanfplya- mot Az elmúlt esztendőben is volt azért néhány szép ren­dezvénye a hagyományos ismerettárj esztésnek: a tör­ténelemtanárok szabad- egyeteme Cegléden, Nagy. kátán, Vácon, Budapes­ten, vagy a magyar nyelv hete rendezvényei: 61 elő­adást tartottak a megyé­6 "vMírtrtn ben. De ilyen volt az ide­gen nyelvi tábor vagy kis matematikusok baráti kö­reinek országos versenye. Az 1992-es év kilátásai megnyugtatóak, biztosítva van a megyei egyesület számára a folyamatos mun­ka, de tevékenységükben sok az esetlegesség, ezért a jövő bizonytalan. Ez a szer­vezeten belül feszültsége­ket okoz. A tagság jelen­tős része nem érti meg, miért kell egy tudomány- és kultúraterjesztő társa­ságnak munkaerő-átkép­zéssel foglalkoznia. Véle­ményük szerint vissza kell térni a hagyományos isme­retterjesztéshez. Huhog a Bagoly-klub Munkában a Varangy akciócsoport Kétnapos rendezvénysoro­zatot szeryez a Bagoly-klub és a Varangy akciócsoport. No, nem valamiféle kém- tevékenység konspirációs célzatú elnevezéséről van itt szó. Hanem a vészesen pusztuló állatokért hangzik el egy közös segélykiáltás február 29-én és az azt kö­vető március elsején. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban, a Buda­pest IV. kerület, István u. 17—19.-ben szombaton meg­nézhetjük Zöldi István Ütőn című természetfilm­jét, dr. Balogh János aka­démikus előadásának címe is kecsegtető: Menjünk együtt trópusi expedícióra! Majd Vogel Zsolt vezetésé­vel a Varangy akció tevé­kenységéről hallhatunk. Szó esik a kétéltűek és hül­lők etológiájáról, fejlődés­biológiai vizsgálatoknál tör­ténő felhasználásukról. Ki nem maradhatnak a teknő­sök, kert nélküli lakások szerény akváriumainak közkedvelt kis lakóiról szól a Fővárosi Állat- és Nö­vénykert tudósának, Sasvá ­ri Lászlónak gyakorlati tudnivalókkal fűszerezett előadása. Vasárnap Kétéltűek és hüllők védelme Magyaror­szágon és Európában • cím­mel dr. Nechay Gábor be­számolójára kerül sor, aki a Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium megbízásából foglalkozik „életmentéssel”. A nem szigorúan tudo­mányos előadássorozat azonban valamennyiünk figyelmére számot tarthat, hiszen a legkisebbeket ját­szóházzal, a nagyobbakat „állati” kézmüvesműhely- lyel és szellemi vetélkedők­kel várják, mindkét napon 10—18 óráig. Természetesen élőben is láthatjuk a leg­gyakoribb hüllő- és kétéltű- fajokat, tapasztalatcserékre és szaktanácsadásokra egy­aránt sor kerül. Az ifjúsági ház egysze­rűen megközelíthető: a 3-as metró újpesti végállomá­sától mindössze három­percnyi sétával elérhető. Az ugyancsak folytatódó néprajzi sorozat új része is nyilván felkelti majd a fi­gyelmet: megtudhatjuk be­lőle, hogy a magyar pa­rasztember ■— eltekintve minden területi és etnikai különbségtől — hagyomá­nyosan egységes életutat járt be. E sajátos — néha elszomorító — életút „ter­méke” az „egyke”, a „kis­angyal”, a „kis szerető”, a fonó, a jegying (néha a ga­tya is), a menyasszonyi lá­da, a lakodalmi kalács, a főkötő, a „hálóruha”, a ra­vatal. És ha hiszik, ha nem, a népszerű hetilap az egyik tévéshow (tudják: amely­ben az oly gusztusos rovar- szendvicseket kínálták) ma­gyar vonatkozásait is fel­fedezte. A századforduló hazai napszámosa ugyanis az üres karéj kenyérre munka közben cserebogár- lárvákat és pajorokat gyűj­tött csemegének. A cikk a rovarevés nemzetközi tör­ténetével, érdekességeivel (a dél-amerikai poloska- szotyölával, a kaliforniai —■ konzervben dollárért árusított — tutajpoloskával, a délkelet-ázsiai pirított szöcskével, nyárson sütött, vízben főtt rovarokkal, a rizzsel tálalt darázs-, s a kókuszolajban kirántott ka­bócalárvákkal) is megis­mertet. Még valami: ha valaki­nek nem sikerülne az Élet és Tudományt a hírlapáru­soknál beszereznie, meg­vásárolhatja a szerkesztő­ség titkárságán (Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 16.). Operába hívogató Rossini­évforduló Február 29-én ünnepli a világ Rossini 200. születés­napját. A budapesti ope­raház ebből az alkalomból a Mózes című, Magyaror­szágon szinte teljesen is­meretlen operáját tűzte műsorára. A rendező, Ke- rényi Miklós Gábor külö­nös műfaji meghatározást használ: szertartásoperának nevezi a darabot. Maga az előadás nem más, mint egy nagy szer­tartás — jelen esetben az emberi méltóságért, a má­sik ember elismeréséért. A mai kor keserű tapasz­talata. hogy a másik em­ber elismerése és megbe­csülése közel sem áll azon a szinten, amelyen kellene. Az emberek saját formá­jukra szeretnék gyúrni a körülöttük levőket. Ez így van itt, Magyarországon is, és aki ez ellen tiltakozik, aki a saját útját szeretné járni, aki másképpen érez, tesz, azt könnyen megfojt­ják, megölik. A darab előadása tehát több mint üzenet, ez kiál­tás. Kiáltás azért, hogy minden körülmények kö­zött lehetőséget kell adni arra, hogy a másik ember tisztességgel és becsülettel élhessen. A Mózes egy nagysza­bású kórusopera. A kórus különösen fontos szerepet játszik benne. Különböző alkalmakból szertartássze­rű imákat énekelnek. Ép­pen ez az egyik oka annak, hogy a darabot ilyen hosz- szú ideig nem játszották. Statikus, inkább oratorikus operának tartották. — d — A gyermekek jogairól Garanciák kellenének A Gyermeki Jegok Ma­gyar Nemzeti Bizottsága február 26-i ülésén dr. Do­bos Krisztina helyettes ál­lamtitkár tartott tájékoz­tatót a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium kép­viseletében. A gyermeki jogok érvényesülésének helyzete és garanciái az is­kola világában című elő­adásában elsőként azt vá­zolta fel, hogy milyen jo­goknak kell a közoktatás­ban érvényesülniük. Ide so­rolta a gyermekek tanu­láshoz való jogát, a köz­oktatási törvénytervezetben megfogalmazott 16 eszten­deig tartó tankötelezett­„Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk!” — mondja a már háborodott elméjű Ofélia a Hamletben. Shakespeare hősei még ott tartottak a lélektanban, hogy személyiségük identi­tását érzékelték, hogy azo­nosak voltak önmagukkal — többnyire. Hiszen a nagy brit is sejtett már vala­mit abból, ami később be­igazolódott: a személyiség, az egyén sem ismeri telje­sen önmagát. Énjének egyes vonásai rejtve ma­radnak előtte, vagy nem tud magyarázatot találni bizonyos cselekedeteire. Tehát nemcsak azt nem tudjuk, hogy mivé lehetünk (mármint a halál után), ha­nem azt sem feltétlenül tudjuk, kik, mik vagyunk. A most zárult berlini filmfesztiválon mutatták be, s máris a magyar mo­zikba került a Scott Frank forgatókönyvéből készült Meghalsz újra című új amerikai film, amelyet ugyan főleg angolok készí­tettek, hiszen a rendezője, Kenneth Branagh az a na­Heti filmtegyzet Meghalsz újra gyón ambiciózus fiatal szí­nész, akit pár éve a Re­naissance Theatre vendég- szereplésekor ismertünk meg (a társulatot Károly herceg és Lady Diana pat­ronálja), s akinek filmjét, a Shakespeare-drámából készült, érdekes V. Henri­ket is láthattuk. Branagh a film főszereplője is (ket­tős szerepben), s felesége, a kitűnő Emma Thompson játssza a szintén kettős női főszerepet. Mellettük a számos filmből és nagyon sok színpadi szerepből (fő­leg Shakespeare-ekből) is­mert Derek Jacobi képvise­li még az angol vonalat, de nagyon fontos szerepet ját­szik Andy Garda és Han­na Schygulla is. A film pontosan azt a kérdést feszegeti, amit a fentiekben vázoltunk: azo­nosak vagyunk-e önma­gunkkal, s tudjuk-e, mi történik velünk a halálunk után? Egy örökösök, örök­ségek és eltűnt személyek után kutató magánnyomo­zó (Branagh) elkezdi fel­deríteni egy emlékezetki­esésben lévő szép fiatal nő (Thompson) előéletét. Pró­bálja megtudni, ki is ez a nő — s hamarosan rájön: egy sok évvel ezelőtti gyil­kosság áldozatáról van szó, akit azért érez különösen közel magához, mert ő rha- ga annak az esetnek a másik főszereplője: a férj, akit gyilkosság vádjával ki­végeztek. Reinkarnáció? A lélekvándorlás egy sajátos esete, megtetézve egy kis okkultizmussal, miszticiz­mussal, horrorral? Is — is. Branagh és a forgatókönyv­író pontosan tudja: ma­napság ez a téma nagyon népszerű, rengetegen fog­lalkoznak a halál utáni élet, vagy ha úgy tetszik, a halál utáni új élet, az új­raéledés, a lélek tovább­élése kérdéseivel. A Meg­halsz újra éppen azt tag­lalja, hogy ha mindez le­hetséges, akkor mi van, mi lesz. Újraéljük a korábbi életünket? Vagy valóban teljesen új élet vár ránk, amelyben épp csak dereng valami az előző életből? Vagy a hajdanvolt élét meghatározza az újat is, és akkor nincs menekvés, ak­kor „meghalsz újra"? Branagh szemmel látha­tólag Alfred Hitchcockhoz járt iskolába. A film na­gyon pontosan igazodik a mester által kidolgozott pszichológiai panelekhez. Mégis, nem utánzás és nem szolgai másolat, Branagh harminc körül járó fiatal­ember. Nála már az ab­szurditások és a rémmesék is másként öltenek formát. Ez egy más generáció őrü­lete, az unokáké, nem a nagypapáké. Takács István séget. Sarkalatos pontként említette meg a világnézet kérdését, hangsúlyozva azt, hogy e téren semmit nem szabad a gyerekekre eről­tetni. Érvényesíteni kell a toleranciát, ebben az eset­ben különösen. Szólt a szü­lők jogairól, az iskolaszé­kekről és a diákönkor­mányzatokról. Igaz, ez utóbbiaknak kevesebb jo­gosítványuk van a tervezet­ben, mivel igazodniuk kell a gyerekek életkori sajátos­ságaihoz. Ezeken kívül fontos kér­dés, hogy a törvényben mi­ként jelenik majd meg a diákokat ért sérelmek or­voslása. A helyettes állam­titkár elmondta, ehhez olyan közigazgatási rend­szert kell kiépíteni, amely­ben helyet kaphatnak a tanügyi kérdések is. Meg­említette azt is, sokszor el­hangzott az a kérdés, meg­határozható-e a közokta­tatás tartalma. A minisz­térium véleménye az, hogy igen, a nemzeti alaptan­terv épp erre a szabályo­zásra lesz majd alkalmas. A résztvevők az előadást követően, hozzászólásaik­ban kifejtették, hogy úgy érzik, a tervezetben nem fogalmazódnak meg a jo­gok érvényesítésének ga­ranciái. Szó esett a fogya­tékos gyermekek oktatásá­ról, a kis települések isko­láiról, melyek anyagi szem­pontból kedvezőtlenebb fel­tételek között dolgoznak, illetve, arról, ez a hátrány miként lenne, feloldható. Végleges állásfoglalás e té­mában a bizottság egy kö­vetkező ülésén születik majd, ez az összejövetel annak előkészítését, bizo­nyos kérdések tisztázását szolgálta. J. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom