Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

Tárnokon fér sr — Sóskúfon vmSosáy ^tsí,Fs^mc-arma3ij^i^^uná»iasK^friKsm^nKSJiBimkammmswm\ i i'ii Lin.gsag&arim n 11«jm* ORCHIDEAROKONOK A TÁPIÓ VIDÉKÉN Megzavarták a betörőt A gyurgyalag hangja Napjainkban az egyre ihltább elharapódzó bűnö­zéstől a kisebb települések sem lehetnek védettek. Sok helyütt a polgárvédelmi egyesületek felállításával igyekeznek valamelyest ki­védeni a főváros környéki községeket is érintő bűnö­zési hullámot. Még tavaly Tárnokon szó esett arról, létre kívánnak hozni ott is egy ilyen szervezetet. Ahogy Rozbora Andor pol­gármester elmondotta, egy­re sürgetőbbé vált ez a lépés. Nem Is olyan régen rablás volt a postahivatal­ban, a helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy mindez fé­nyes nappal történt. Azóta betörtek már a helyi kul- túrotthonba is, tehát min­denképpen elkelne a köz­ségben egy ilyen szerve­zet. A terv terv maradt, ez idáig nem sikerült meg­valósítaniuk. Elsősorban a vezető hiánya miatt, a pol­gármester véleménye sze­rint. Nem találtak még olyan vállalkozót, aki ösz- szefogná az egyesület tag­ságát. Nem lenne könnyű feladata, ezzel mindenki tisztában van. De a szerve­zet felállítása talán kiszűr- hetővé tenné azokat a sze­mélyeket, akik gyanúsan viselkednek. Az önkor­mányzat tagjai többször is beszéltek az egyesület meg­alakításának kérdéséről. Már elképzelésük is van arról, ki lenne a megfelelő a szervezet élére. Meg­győzése folyamatban van — tudatta velünk a pol­gármester. A környék másik telepü­lésén, Sóskúton már meg­alakult a polgárvédelmi egyesület. A hét napjain főleg az éjszakai órákban, a külterületi részeken el­lenőrzik a község középü­leteit, utcáit, evvel is nö­velve a lakosság biztonság­érzetét. A betörési statisz­tikai adatok szerint egyre több szolgálati csoportra van itt is szükség. Cziffra István, a tavaly november­ben létrejött szervezet el­nöke elmondta, egyre több fiatal kapcsolódik be mun­kájukba, s sikerült már megzavarniuk néhány be­törőt. Általában a hétvégi házakat szemelik ki ilyen céllal, ezért arrafelé is el­lenőrzik a községet. Szer­vezettebben, összefogottab- ban működik az egyesü­let, esténként négyen-öten, olykor többen is járják az utcákat. Minden hónapban tartanak megbeszéléseket, ahol kijelölik a jáfőröző csoportok tagjait. Vagy hu- szonhatan vállalják ezt a feladatot jelenleg, de van­nak még jelentkezők. S minél többen vannak, an­nál hatékonyabb lehet te­vékenységük. J. Sz. I. Holdkelte Kérdi kolléganőm egyik este: — Szerinted mikor kel a Hold? — Nálunk, a falu­ban este szokott, amikor a Nap már lenyugodott. — Akkor ez jó? — bök muta­tóujjával egy sorra: a Hold kél 6.42, nyugszik 18.20. Biztos fölcserélődött a sor, visszacseréltetjük. Azonnal el is felejtem, hiszen a holdkelte nem politikai kérdés, millió éve bolyong a Föld körül, nincs neki sem pártállása, sem ideoló­giai töltése, se nem nem­zeti, se nem kozmopolita, nem volt börtönben egyik rendszerben sem, nem vett részt kihallgatásokban, sen­kit sem kínzóit meg, sen­kire sem kért halálos ítéle­tet, életfogytot, ha össze is keveredik kelése és nyugo- vása, baj abból nem lehet. Másnap másik kolléga­nőm bök rá a sorx'a: — Szerinted mikor kel a Hold? — Már megint az a nyavalyás Hold. Nálunk es­te szokott, az egészen biz­tos. Felcserélték a sort, majd jelzem. Este jön a nyomdából a levonat, meg­nézem, végrehajtották-e a javítást. Az oldal szélén korrektori üzenet: így jó, naptár szerint van szedve. Hazaérve leemelem a katolikus kalendáriumot, úgy emlékszem, abban ben­ne van. mikor kél a Nap, mikor a Hold. Valóban. A Nap rendesen kél. Ilyenkor, télidőben egy kicsit később, mint nyáron. De reggel. Hanem a Hold! Mint valami moz­donyvezető. Egys2er reggel kél, másnap délelőtt, har­madnap késő este vagy éj­fél után, amikor már ne­gyednap van. Megesik, hogy fölkel, de nem nyug­szik le. Akad nap, amikor úgy tér aludni, hogy előtte föl se kelt. Holdkelte szó egyébként nincs. Nyilván azért, mert a Hold végül is sosem kel, sosem nyugszik. Állandóan kering a Föld körül. Nap­kelte szó ellenben van. Nyil­ván azérj, mert a Nap min­dig izzik a helyén, s a Föld — teljes ember- és állatse­regletével együtt — meg­állíthatatlanul forog körü­lötte. Agitátorok Vasárnap ebédidőben megjelent házunkban egy család. Papa, mama, két négy-öt éves gyerek. Öltö­zetükből ítélve tehetős em­berek. Mindenhová becsön­gettek, s ahonnan kiment valaki, annak kezdték hir­detni Jehova királyságát. — Lakónegyedünk villany­póznáin foszló plakátok. Keresd az Istent, most még megteheted. Jézus vár. Imaórákat hirdetnek, val­lásos teadélutánokat. A metróvégállomáson, aluljá­rókban vallásosságra buz­dító cédulákat osztogató brigádok várják az alagút­ból feljövő embereket. Szeretném tisztelni min­denki hitét, felfogását, szo­kásait, kedvteléseit. De ne­hezen tolerálom az agitáto­rokat. Miért nem elég ne­kik a saját békéjük, bol­dogságuk, hitük? Miért akarják, hogy én is azt higgyem, amit ők? A vasárnapi agitátorok füzeteket is osztogattak — nem ingyen! Kettőbe bele­lapoztam. Az első cím, ami szemen üt: Miért nem mu­tatkozik érdeklődés a val­lás iránt? Első mondata: Az ember vallás nélkül olyan, mint a ház ablak nélkül. Ezt egy japán férfi mondta a fiának, aki azon­ban nem vette komolyan apja intelmeit. A világ más országaiban sem veszik ko­molyan az efféle intelme­ket. Japánban a lakosság 69 százaléka kijelentette, nem tartja magát vallásos­nak. Thaiföldön a várnálak hetvenöt százaléka nem jár buddhista templomba. Angliában az anglikán templomoknak csaknem nyolcada zárt be az el­múlt harminc évben, mert senki sem járt oda — olva­som Jehova tanúinak lap­jában. Hogy nálunk és a többi volt szocialista országban mi a helyzet, ma nem tud­ható. Látszólag reneszánsza van a vallásosságnak, de ennek igazi méreteiről és értékéről majd csak egy­két évtized múltán kapha­tunk képet. VALÓSÁGCSEREPEK •tiiiiiiiiMiiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiitiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiitr'iifiiii Nemcsak most, a közelmúlt rendszerváltása, a pártok harca után, hanem a mindennapok munkáját követően is az egészséges lelkű ember számára az igazi felüdülést a természet adta és adja. Az a természet, amelyet oly sokszor bemocskolunk, kicsavarjuk fáit, eltapossuk apró rovarait, szettiporjuk kihalóban lévő virágait. Holott óvni, védeni kellene ezeket, hiszen közös és visszaszc- rezhetetlen kincseink közé tartoznak. A különböző ter­mészetvédelemmel foglalkozó egyesületek megtesznek minden tőlük telhetőt, de a társadalom, a nép összefogá­sa nélkül harcuk könnyen szélmalomharccá válhat. Pest megye számtalan te­rületén van védetté nyil­vánított körzet. Ezek közé tartozik a Tápió és Hajta patakok mentén található természetes élőhelyek cso­portja, amelyekről a me­gyében, sőt a szűkebb kör­nyezetben élők is igen ke­veset tudnak. Ez a térség még ma is abban különbö­zik a Duna—Tisza közének többi részétől, hogy terüle­tén jelenleg is sokkal több a víz. mint másutt, s így a természetes élővilág fenn­maradt. A tájegység legnagyobb A nagy kérdés Jehova tanúinak egy másik füzetében azt fejte­getik, mi ma a nagy vita­kérdés. Ha Isten létezik — márpedig az teljesen biztos —, akkor napjainkban bi­zonyosan az a nagy vita­kérdés, amely őt érinti — állítják. Miért alkotta meg az emberi fajt? Milyen fe­lelősséggel tartozunk neki? Hogyan fog, reagálni arra a módra, ahogyan az ember tönkreteszi a földet? S miként fog válaszolni a ki­hívásra, amely szerint oly sokan megtagadják, hogy higgyenek benne vagy alá­rendeljék magukat az .ő akaratának? A nagy vita­kérdés, amellyel mi mind­nyájan szembenézünk, az, hogy elfogadjuk vágj- el­vetjük annak az egyetlen Istennek a szuverenitását, akinek neve JEHOVA. Ezek mind az említett cikk­nek a kérdései. Ma már semmiről sem szeretek vitatkozni, legke­vésbé vallási, hitbéli dol­gokról. Egy kérdésem azon­ban ' van: nem tetszenek-e gondolni, igehirdető höl­gyek és urak, hogy ha le­hetőségünk van valamit el­fogadni vagy megtagadni, elfogadni vagy elvetni va­lakinek a szuverenitását, akkor mindig lesznek elfo­gadók és elvetők? Szerin­tem nem ez a nagy kérdés, hanem az, hogy miért hívő az egyik, és miért nem hívő a másik? Ne tessék elfeled­ni, amióta gondolkozik az ember, mindig voltak ilye­nek is, olyanok is. Kör Pál megmaradt mocsárvilága Farmos és Nagykáta külte­rületén található, s mé­lyebb fekvésű részeit ösz- szefüggő nádas borítja. A magasabb részeken gyö­nyörű rétek és különleges növények várják a termé­szet szerelmeseit. A mo­csarakban még ott él a lá- pi póc. Hogy mi is az tu­lajdonképpen? Egy olyan halfaj, amely csak hazánk mocsaraiban él még, ott ta­lálja meg az életéhez szüksé­ges feltételeket. Mivel a nagy mocsarakat lecsapol­ták, a kipusztulás veszélye fenyegeti. Ugyanez mond­ható el két csodálatos nö­vényről is, a fátyolos és a szibériai nősziromról, ame­lyek még tömegesen felfe­dezhetők e környéken. Ezek a növények az ország töb­bi részén már nem talál­nak maguknak élőhelyet. Az Alsó- és Felső-Tápió patakok mentén, Tápió- bicskén, Tápióság, Tápió- szecső és Szentmártonkáta községek határában a vízi élőhelyek csodás együttese található. A patakok men­tén reketlyefűz bokrokkal tarkított láprétek, a hajda­ni alföldi lápvilág marad­ványai. Az időszakos víz­bőség idején olyan ritka fajok is virulnak, mint az orchideák családjába tar­tozó kosborok, a burgulvos szegfű és a kornistárnics. A virágboltok orchideáinak csodálása mellett a peda­gógusok feladata lehet gyermekeinkkel megismer­tetni e virágfajokat. A közös vagyon olykor több hasznot hozhat, mintha az önkormányzatok egyen­ként igyekeznének boldo­gulni. Erre a következtetés­re jutott nemrég három szomszédos pilisi község, Pilisszántó, Csobánka és Pilisvörösvár. A települé­sek két víztárolójuk közös hasznosítására most céltár­sulást Szándékoznak létre­hozni. A három település ön- kormányzata most szándék- nyilatkozatot ad, majd egyenként a vagyonátadó bizottsághoz fordul, amely ezt követően a tárolók je­A térségben Európa-szer- te veszélyeztetett madárfa­jok is fellelhetők, mint a haris és a nagypóling. A rossz gyermekre szokták mondani: gyurgyalag. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a szó egy madár­nevet takar, s a szalakó­tával együtt a Tápió-vidék színpompás madara. A Tá­pió vidéke tehát a Duna— Tisza közének egy csodála­tos tájegysége. Össze kelle­ne fognunk védelmében, élő- és növényvilágának megóvásáért. A környező települések termelőszövet­kezetei és vízgazdálkodási társaságai megtették az el­eső lépéseket, karöltve a Magyar Madártani és Ter­mészetvédelmi Egyesülettel. A többi már rajtunk, a me­gye lakóin is múlik. Cso­dálkozzunk rá, ismerjük meg és védjük. Érték, amely nem pótolható. lenlegi kezelőivel tárgyal á hasznosítás új feltételeiről. A Határréti záportározó mindhárom települést érin­ti, míg a Háziréti víztározó csak Csobánkát és Vörös­várt. Pilisvörösváron ezen­kívül egy harmadik vizes ügyben is önkormányzati határozat született. A Pest Megyei Vagyonátadó Bi­zottság megkeresése alapján a Kövizig nyilvántartá­sában lévő ezerhétszáz mé­ter hosszú pilisvörösvári patak egy szakaszát ön­kormányzati kezelésbe ve­szik. — kk — —árvái— VIZES HÍREK PILISVÖRÖSVÁRRÚL RT.-foemRek-f-G^Yeeeic Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u, 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. /. Cegléd, Körösi út 61, A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10. Nagykáta, Petőfi S. u. 11. Tápió szele, Juhász L. lér 1* Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi ÚL 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, A dy K. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667* JászkarajenÖ, Néphadsereg u. 61, Tápiószentmárion, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Aranygallér a Sf

Next

/
Oldalképek
Tartalom