Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
Termékeik iránt bizalmat Jó időben, jó lépéssel Az egyhangú város széli tájban szinte felüdülés a hosszan nyúló üzemcsarnok látványa: színe, formája, s persze „béltartalma” az átlagtól teljesen eltérő kategória. Kicsit a jövőt idézi, amelyről szeretnénk hinni : karnyújtásnyira van. A KORAX Élelmiszergép Kft. — merthogy erről van szó — Ráckeve egyik fiatal, ámbátor kétéves fennállása óta is sokat tapasztalt vállalkozása. Kijárta a maga iskoláját, megvívta mindennapi csatáit — jól példázva, hogy igenis lehet valamire jutni, ha ... Ha a szakértelem párosul a kitartással, ha a vállalkozók képesek felnőni a piachoz, s ha tetten érik a startra legalkalmasabb pillanatot. Ennek a fiatal mérnökemberekből szerencsésen verbuválódott csapatnak, az alapítóknak mindez sikerült. Ámbátor szó sincs az eredmények túlértékeléséről, szerintük csupán képesek voltak felvenni a tempót, s jó időben: jól lépni. Igényesen — Tudatosan készültünk az önállósulásra — meséli Kalocsai Sándor főmérnök —, s ezt szakmailag és anyagilag egyaránt megalapoztuk. A KORAX kisszövetkezet önelszámoló részlegeként működve húsipari gépeket szereltünk az ország különféle üzemeiben, így alkalmunk nyílt megismerni a legkorszerűbb nyugati technikákat és technológiákat. Meglehetősen sok nagyüzemi rekonstrukción dolgoztunk, ámbátor a jóval kisebb s korszerűtlenebb húsüzemekbe is bejárásunk volt. E munkákból óriási hasznunk származott: nemcsak megismertük az alkalmazott és alkalmazható technikákat, de bepillantást nyertünk a piaci viszonyokba. S mindezt különösebb kockázat nélkül. E tanulóidő legnagyobb konklúziója az volt számunkra, hogy — pláne — a magángazdaságok kialakulásával a húsipari gépeknek piaca van. Innen már csak egy lépés volt a kft. megalapítása. A hat fiatalember, kiválva a kisszövetkezetből, 1990. január elsején lépett önálló útra. Vállalkozásukhoz egy svájci partner is csatlakozott — így született meg a külföldi érdekeltségű társaság. A telephely kialakításához szükséges területet az Aranykalász Tsz-től vették meg, amelyen valamikor egy paprikaszárító üzemelt. A megmaradt épületrész elhanyagolt, lerobbant állapotban volt, jóllehet, a kezdethez megfelelőnek látszott. Aztán 1990 decemberében indult a munka. Az első kapavágást a többi követte, s ma már a három csarnokból álló épületegyüttes középső létesítménye üzemel — a másik kettő egyelőre terv. Mindenesetre már a meglevő is arra enged következtetni, itt a holnapra készülnek: a tágas csarnokban korszerű gépeken dolgoznak az emberek, a berendezések között saját tervezésű is van. Igényességre és színvonalra törekednek mindenben: de legfőképpen a termékek minőségében. A/doza tokkal — Itt vannak ezek a német megrendelésre készülő főző-füstölő berendezések — mutatja a fényes felületű gyártmányokat Szöl- lősi Árpád ügyvezető igazgató —, el lehet képzelni, a használat során milyen lesz a színük. Átvételkor mégis ragyogniuk kell, egy patikai berendezés sem lehet szebb. A megrendelő azonban igényes, s e jogos követelményeket teljesíteni kell. Ellenkező esetben a „versenypályának” még csak a közelében sem járhatunk. Sajnos, nem könnyű mindezt megértetni az emberekkel — jelenleg huszonnyolc fizikái dolgozót alkalmazunk —, hiszen itt hiányoznak az ipari tradíciók. De csináljuk, és mondjuk, megpróbáljuk magunkévá tenni az új szemléletet. A német üzleti kapcsolaton kívül egy holland ajánlat is érkezett, s persze a volt szocialista piac sem maradhat az érdeklődésen kívül: az értékesítés minden lehetőségét kutatni kell. Mint ahogyan a hazai piacot is megcélozta a KORAX, hiszen az alakuló magánüzemek és kisebb vágóhidak éppen a kft. által kínált gépekkel működhetnek. — Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a mező- gazdaságban vállalkozók sem — mondja az igazgató —, hiszen amire döntéseik realizálódhatnak, hosszú hónapok telnek el. Közben pedig teljesen megváltoznak a kereslet-kínálati viszonyok, az eredetileg jó pozíciók eleve bukásra ítéltetnek, szóval: óriási a rizikó. Ugyanakkor nincsenek a háttérben olyan pénzügyi-gazdasági garanciák, amelyek a vállalkozót kisegítenék az átmeneti bajból. S végül is nem az az elkeserítő, hogy küzdelmes az indulás, hanem, hogy irreálisan nagy áldozatokkal jár. Jön a többi S a kezdeti akadály csak az első: ezután jócskán jön a többi. De aki az első rostán túljutott, megy tovább. A KORAX is konokul hiszi, igenis, megépül a másik, két csarnok, s ha lépésenként is, továbbjutnak. És elérik, amit manapság minden gyártó óhajt; termékeik iránt a bizalmat. Vasvári Éva ImporiéShaté olcsó musikaerö Az utolsó csepp a pohárban A Dunai Vasmű megvásárlása volt az utolsó csepp a pohárban: az osztrák államosított ipar („Austria Industries”) legtekintélyesebb gyáregysége, a linzi Voest Alpine több mint tízezer munkása a budapesti hírrel igazolva látta összes félelmét. A tiltakozó gyűléseken, a gyár Vezetéséhez intézett ultimátumokban, de még a transzparenseken sem szerepelt név szerint az acélóriás magyar telephelyének ügye, a keleti olcsóbb munkaerőtől való félelem azonban a legtöbb iparág dolgozói között terjedőben van. A linzi gyár egyre nehezebb helyzete persze sok mindennek betudható. Nem utolsósorban az acélipar általános válsága, a termékek eladhatatlansága, a nyomott ár az ok. A linzi gyár elsősorban az autóipar számára gyárt lemezeket, márpedig ezen a téren aligha számíthat a jelenlegi visszaesés közepette elegendő megrendelésre. Emellett a Voest Alpine csak sokmilliós beruházással tudna megfelelni a szigorodó környezetvédelmi előírásoknak. A gyár vezetői egyes részegységek fokozatos kitelepítését — más leányvállalatukra ru- házását — tervezik, ami Linzben elbocsátásokat jelent, mégpedig az egyébként is elhatározott létszámcsökkentés felett. Bár senki nem beszélt róla, mégis egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a gyáróriás leépítése a cél. Ezt a vádat eddig mindig sikerült valamilyen „elterelő érvvel” kivédeni, a munkásokat úgy-ahogy megnyugtatni. A Qfasá, mistéségs és essiéiikus A Közép-magyarországi Tejipari Vállalatnál tegnap sajtótájékoztatót tartottak, s ezen elhangzott, hogy a cég példaértékű vállalkozásba kezdett. Olyan termékválasztékot kínálnak átlagosan 25-30 százalékos kedvezménnyel, amelynek különösen a kispénzűek, a szegények örülhetnek majd. Tóth Zsiga Miklós, a vállalat igazgatója elöljáróban elmondta, itt nem holmi akcióról, egy bizonyos időszakig tartó termékértékeÉrvényben: 1992. január 31-én VAMITAÁRFOLY MO IC Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 137.31 140,01 Ausztrál dollár 57,59 58,83 Belga frank (100) 231.41 236,07 Dán korona 12,29 12,55 Finn márka 17.47 17,87 Francia frank 13,99 14.27 Görög drachma (100) 41,28 42,12 Holland forint 42,32 43,18 Ír font 126,98 129,58 Japán yen (100) 61,22 62,42 Kanadai dollár 65,66 67,06 Kuvaiti dinár 264,39 269,89 Német márka 47,64 48,60 Norvég korona 12,16 12,40 Olasz líra (1000) 63,44 64,72 Osztrák schilling (100) 677,34 690,94 Portugál escudo (100) 55,39 56,49 Spanyol peseta (100) 75,80 77,32 Svájci frank 53,64 54,72 Svéd korona 13,13 13,39 USA-dollár 77,01 78,57 ECU (Közös Piac) 97,39 99,35 sítésről van szó, hanem folyamatosan megvalósítandó korrekt üzletpolitikáról. Több mint kéttucatnyi termélccsaládot állítottak össze, amelyet a mai naptól kezdődően az Alóiássy téren található diszkontáruházban forgalmaznak. Még pontosabban egy, a téren felállítandó konténerből. Kihasználva egyúttal az évszak kínálta előnyöket, hiszen nem kell hűteni az árut, azt maga a levegő, a téli idő megoldja. Veszélyben van, közölte, a hazai tejfeldolgozó ágazat, de maguk a termelők sincsenek irigylésre méltó helyzetben. Ezért lépniük kellett, s követendő piac- politikájuk egyik állomásaként jelölte meg a kerületi vállalkozást. Érdemes felfigyelni néhány valóban figyelemreméltó termék- és árkínálatukra. Íme: az 1 literes 2,8 százalékos zsírtartalmú politej 18 forint 60 fillérbe kerül. Míg a hasonló félliteresé 9 forint 60 fillérbe. A literes fél tartós tér szintén 2,8 százalékos zsírtartalmú, 26 forint 60 fillérbe, míg a félliteres 14 forint 20 fillérbe kerül. A trappista sajt kilójáért 240, a paranyica sajtért pedig 315 forintot kérnek kilónként. A 33 dekás félzsíros túróhoz 38 forint 20 fillérért juthatnak hozzá a vásárlók. Jelen volt a sajtótájékoztatón a Vácott működő Naszálytej Kft. ügyvezető igazgatója, Fiilöp Árpád is. A hét szövetkezet és két állami gazdaság által alapított cég ki kívánja venni részét a fogyasztót hódító lépésekből. Ä kft. már hónapok óta reményt keltő kísérleteket folytat a dobozos csomagolású termékek előállításával. A cég váci üzemében tartós tej gyártására is alkalmas gépsort telepítettek. Az elmúlt év végén Finnországból vásárolt korszerű géppel folyik a csomagolás. Fülöp Árpád kategorikusan kijelentette, hogy a tartós tej nem azért tartós, mert abban tartósítószer található, hanem a hőkezelési eljárás révén válik azzá! Felkészültek a dobozos kakaó, ivójoghurt, valamint a darabos gyümölcsből nyerhető joghurt előállítására is. A dobozos pasztőrözött tej készítése is a profillistán szerepel, hogy csak néhány termékféleség kerüljön említésre. Tóth Zsiga Miklós, a KTV igazgatója érdekességként még szólt arról, hogy a megye gazdaságaitól felvásárolt tej 70-75 százalékban extra minőségű, illetve első osztályú! A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat, miként más hasonló cégek is, érthetően nemcsak bel- de külpiacban is érdekelt. Mind a nyugati, mind pedig a keleti országokban egyaránt adottak az export- lehetőségek. Ezen témakör említésekor beszámolt arról, hogy Romániában, Erdélyben sikerült tető alá hozniuk egy közös vállalkozást. Gyócsi László hír. hogy a Voest Alpine többmilliárd schillinges beruházással átveszi a Dunai Vasművet, mindennél nyilvánvalóbbá tette: a folyamat beindult. A Linz körüli hírverést csak fokozza, hogy az ügy igencsak belevág az éppen időszerű politikai csatározásokba. Rudolf Streicher közlekedési miniszter az államosított ipar felügyeletét is ellátja. Márpedig ő a szociáldemokraták elnökjelöltje. A kampány eddig viszonylag békésen folydo- gált, a linzi többezres tüntetés, az esetleges általános sztrájk kicsit megélénkítheti ezt az „egyhangúságot”. Így aztán nem csoda, hogy maga Vranitzky kancellár tartotta mindennél sürgetőbbnek a gyors nyilatkozatot: Linz maradjon az acélipar fellegvára, az üzemvezetés járjon el körültekintőbben, a munkások létbiztonsága mindennél fontosabb — mondta. A néppártiak, akiknek jó alkalom ez a Streicher elleni fellépésre, érthetően az államosított ipar koncepciótlanságára hegyezik ki a történteket. Csakis az elnökválasztási kampány az oka, hogy nem az olcsóbb keleti termelési lehetőségek már említett félelme áll az előtérben. Éppenséggel eleget hallani mostanában erről is. Különösen, mert Ausztriában 37 év öta a legmagasabbra szökött a imunkanélküliek aránya. Amikor a vendég- munkásokat teszik mindezért felelőssé, a Kelet- Európából „importálható” kvalifikált munkaerőről is szó esik, valamint egy másik lehetőségről: ott a helyszínen kell termelni, olcsóbban, mint Ausztriában. Éppen Hugo Sekyra, az Austria Industries vezetője érvelt e lehetőség mellett néhány nappal a budapesti üzletkötés előtt: az olcsóbb termékkel piacokat lehet megtartani, vagy akár újakat szerezni. Ez utóbbit az is elősegíti, hogy az osztrák pénzen működtetett gyárakban dolgozó kelet-európaiak jobb keresetükkel maguk is idővel vásárlóképes fogyasztóvá válna k. A linzi munkásokat mintha nem hatnák meg Sekyra érvei, ök saját vásárlóképességüket szeretnék megőrizni, s a jelek szerint ezért minden eszközzel harcolni fognak. A tejipar meglepetése Vili A fi! ÓFÉNY SZERENCSE Ma a megyében — még? — országosan a legkedvezőbbek közé tartozik a munkanélkülieknek a helyzete abban a tekintetben, hogy a fővárost és a tizenkilenc megyét nézve a legrövidebb időt töltik el a segélyre kényszerülve. A négy és fél hónapnál valamivel hosszabb szakasz így sem kevés, de tetemesen rövidebb, mint a legtöbb megyében, a fővárosban, s kevesebb, mint az országos átlag. Nyugtalanító ugyanakkor, hogy gyorsan növekszik a segélyezettek táborán belül a szakmunkásoknak az aránya. Korábban a segéd- és a betanított munkásokkal szemben ők adták a legkisebb létszámú csoportot, most viszont már-már övéké az első hely. Ami azt mutatja, hogy a munkahelyek megszűnése nem kíméli azokat sem, akik a munkaszervezet gerincét alkotják; segédmunkást helyettesíthet a szakmunkás, fordítva azonban ez nem igaz. Szerencsés gazdaságföldrajzi tényezőknek is szerepe van abban, hogy ä megyében a legrövidebbek közé tartozik a munkanélküli-segélyen töltött idő. Az új gazdasági szervezeteknek a területarányosnál nagyobb része jött/jön létre a fővárosban és Pest megyében, azaz az új munkahelyeknek a jelentős csoportja is itt teremtődik meg. A másik, ugyancsak szerencsés mozzanat, hogy a hetvenes és a nyolcvanas években a megyében kisüzemeknek a sora jött létre — a kiegészítő üzemek láncolata éppúgy ide tartozik, mint a nagyvállalatok által ún. ,.kihelyezett” (rosszul fizető!) bedolgozói feladatokat ellátó telephelyek. Itt a munkavállalók serege tanult bele szakmáján túli teendőkbe, s most ennek hasznát veszik. Sajnálatos, de tény az is, hogy egyre szélesebb kört fog át a feketefoglalkoztatás a megyében, azaz a zsebből fizetettek, sehová be nem jelentettek munkavállalása ma már tízezer felettire becsülhető. A szerencsés tényezők azonban nem kimeríthetetlen források. Az egyszeri előny elfogy. S akkor jön az igazi megoldás keserve. (M> A szövetkezeti törvényről A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság szolgáltatási szakosztálya „A szövetkezetek és a vállalkozások az új szövetkezeti törvény tükrében” címmel február 17—18-án országos konferenciát szervez Budapesten. A konferencia célja, hogy a szövetkezetek szakembereinek egv olyan szakmai fórumot biztosítson, amelyen a működésüket érintő, a jövő szövetkezetének jogszabály- és irányítási kérdéseiben aktuális tájékoztatást, információkat kapjanak, ugyanakkor lehetőség nyílik tapasztalatcserére is. A konferencia keretében szó esik az OKISZ és a SZÖVOSZ megváltozott szerepéről, a szövetkezetek vállalkozásait segítő tevékenységről is. Méhiap 5
