Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) nelmi tudatunkat finom csúsztatásaidtól és durva torzításokkal egyaránt egy idegen ideológia jegyében, egy idegen érdekeket szolgáló rendszer céljai szerint. Majd a torzítás, torzulás területeit vette sorra. A történelemtanítás és a publicisztika útján időbeli aránytalanságot alakítottak ki nemzetünk történelmi tudatában. Úgy tettek, mintha a történelem akkor kezdődött volna, mikor a munkásmozgalmak története s minden, ami korábban volt, csak azt készítette elő. Azon igyekeztek, hogy a múltról elnagyolt, ködbe vesző kép alakuljon ki bennünk. A létező, színes, esemény- dús részét a történelemnek sémákkal, panelekkel fedték el. Mik voltak ezek? Osztályok, osztályellentétek, gazdasági fejlődés, elnyomás, kizsákmányolás ... Ezek léptek a • történelem lelke, az élet sokszínűsége, az események, a mozgalmasság, a színek helyébe. Egyetlen oldalát fordították elénk mindennek. A magyar hadtörténelemből csak azt láthattuk, hogy Mohács után mindig veszítettünk, azt már nem, hogy korábban hat fényes évszázadon keresztül milyen bámulatos teljesítményei voltak a magyar hadművészetnek az állam fenntartása, biztonsága, kiterjesztése érdekében. A magyar vitézségről, mely Mohács után is, esetleg idegen hadseregekbe besorozva is tiszNem lehet a kisebbségi kérdést szőnyeg alá söpörni. Európában az önrendelkezési jog nem vitatható el sem nemzettől, sem nemzetiségtől — hangzott el kedden a csepeli MDF- székházban azon az előadáson, amelyet íjgyártó István kormányfőtanácsos tartott a környező országokban élő magyarság helyzetéről. Amíg a kétpólusú világrendszer volt érvényben, az volt a cél, hogy ne alakuljon ki konfliktus, hogy elkerüljük az atomkatasztrófát. Ma a nemzetiségek közötti ellentétek nemcsak Európa stabilitását veszélyeztetik, hanem kihatnak a világpolitikára, és háborús konfliktushoz is vezethetnek, így az önrendelkezés most már biztonságpolitikai kérdéssé vált. A kelet-európai folyamatok arra ösztönzik az összeurópai ügyekben illetékes fórumokat, hogy átértékeljék saját tevékenységüket és szerepüket — hangsúlyozta a kormányfőtanácsos. A Nyugat zavarban érzi magát, mert nem látja át azokat az eseményeket, amelyek megtörténnek. Ugyanakkor Kelet-Európa is zavarban van. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy 10-15 éves távlatokban gondolkodjunk, azonnal kell megoldást találni. 1989—90-ben az egész kelet-európai régióban alapvető változások történtek. Fontos események zajlottak le, amelyek a határon túli magyarságot is érintik. íjgyártó István rámutatott, hogy a kommunista diktatúrák idején a kisebbségek egész Kelet-Európábán elnyomás alatt éltek, és erre az elnyomásra a többségi nemzetek sajátos módon, nacionalizmussal válaszoltak. Ezért 1989—90-ig a magyarság a túlélésre kényszerült. Az új helyzethez a magyar kisebbség rugalmasan viszonyult. Majdnem minden határon túli területen létrejöttek politikai szervezetek. A magyarság bebizonyította, hogy képes az önszerveződésre, és saját maga tudja alakítani sorsát. Az előadó a jelenlegi helyzetet elemezve elmondta, hogy a magyar közösségek megtalálták az utat Magyarországhoz; szoros politikai és információs kapcsolat alakult ki köztük és az anyanemzet között. A magyar kisebbség jogot szerzett arra, hogy saját információs rendszerét létrehozza. Nemcsak politikai szervezetek léteznek a határon túl, hanem létezik magyar könyvkiadás, magyar újságírás, magyar iskolai oktatás. Intézmények jönnek létre, ezek mutatják a kisebbség megmaradási erejét. íjgyártó István elmondta, hogy kisebbségi kérdésben ma két szélsőség létezik Magyarországon, amelyek remélhetőleg közeledni fognak egymáshoz. Ma semmiféle titkos politikát nem lehet folytatni ebben az ügyben, csak nyilvánosát. Arra a felvetésre, hogy az anyanemzet megfosztja a magyar kisebbségeket az értelmiségtől, ezáltal saját maga fogja megszüntetni a nemzeti tudatot, a kormányfőtanácsos azt válaszolta, hogy valóban jelentős az elvándorlás Magyarországra, ez létező tendencia. Sajnos az is igaz, hogy nem a legkiszolgáltatottabb réteg jön át sem Kárpátaljáról, sem Románjából. Ettől függetlenül nem húzhatjuk le a határokat. A kivándorlást adminisztratív úton nem lehet fékezni, de támogatni sem kívánja a kormány. Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy nemcsak kulturális autonómiájuk legyen a magyaroknak, hanem területi is, a kormányfőtanácsos egyértelmű igennel válaszolt. De hozzátette, ezt csak az ön- szerveződés olyan fokán álló kisebbség tudja megtenni, amely mindenben el tudja látni magát. A területi autonómia egyébként azt jelenti — tette hozzá —, hogy a kisebbség az állam egységes szervezetét nem bontja meg, azaz nem válik ki az országból. Egy hozzászóló felvetette, hogy amikor a határokon túli kisebbségekről beszélünk, soha nem kerül szóba az ausztriai magyarok sorsa. íjgyártó István elmondta, hogy az őrségi magyarság presztízsének rendkívül rosszat tett az elmúlt negyven év. Bár most ugyan változott a helyzet, de azt lehet mondani, túl későn. Halász Csilla teletet keltett, még inkább hallgatni kellett. Az egyházak e történelemszemlélet szerint csak a kizsákmányolás alátámasz- tói voltak, a nemesség csak kizsákmányoló, elnyomó, népnyúzó, hazaáruló. Hogy az előbbiek tanítottak, gyógyítottak, a szeretet törvényét hirdették? Erről mit sem szabadott tudni. Hogy a nemesség a nemzeti önállóság élharcosa, a magyar kultúra megteremtője — erről is keveset. Demokratikus hagyományainkat letagadták, hétszáz éve létező országgyűléseinkről — melynek tagjait soha máskor, csak a kommunista rendszerben sikerült statiszták nyájává zülleszteni — nem beszéltek. Talán legerősebben zengtek a sztereotípiák a nemzetiségekkel kapcsolatban: mi mindig elnyomó nép voltunk, mindig be akartuk olvasztani a kisebbségeket ... Holott arról is szó eshetett volna, hogy befogadtuk, hogy türelemmel, szeretettel vettük körül az ideérkezőket, a hozzánk menekülőket, hogy már Szent István így intett: sze- relmetes fiam, becsüld meg az idegeneket. .. Trianont megkerülni pedig nem lehet. Nem lehet úgy tenni, mintha meg sem esett volna az a sorsunkat meghatározó rendkívüli dráma, melynek valameny- nyiünk emlékezetében ott kéne élnie, felidéződnie ez egy szó elhangoztán: Trianon. Most a mély csend következtében, amely beburkolta, a legtöbb honfitársunk emlékezetében nem ver visszhangot ez a szó. Nemzedékek nem tudják, mi történt az ország bizonyos területeivel, azok számukra nem létező, talán sohasem volt földrészekké váltak, az ottani események pedig oly mesékké, melyekhez mi közük sincs. Nádudvari Anna Elfogadták a TB-törvényt Ai utolsó 5-ből a legjobb 4 év Tegnap délután két órakor folytatódott az Országgyűlés plenáris ülése. A program szerint először az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkező törvényjavaslat felett határozott a Ház. A parlament szerda dél- utárii ülésén 265 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a törvényt. A vita összefoglalásaképpen az előterjesztő Balsai István igazságügyminiszter kijelentette: a T. Ház egyetértését mutatja az a tény, hogy a képviselők nem folytattak túlságosan hosszú vitát a dokumentumról. Reményét fejezte ki, hogy ez egy „nagy konszenzussal” jóváhagyott törvényjavaslat. A kormány álláspontja szerint a semmisségi törvény két funkciót tölt be: a kárpótlási törvény alkalmazásához nyújt jogi keretet, valamint az elmúlt korszak törvénytelenségeiről mond ítéletet. Fő elv, hogy a legsúlyosabb jogsértések ellen lépjenek fel. A törvény szerint semmissé kell nyilvánítani az összeesküvés, lázadás, izgatás, hatóság vagy hivatalos személy megsértése, közösség megsértése, törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás, egyesülési joggal visszaélés, tiltott határátlépés, hazatérés megtagadása, feljelentés elmulasztása, .sajtórendészeti vétség, rémhírterjesztés és bűnpártolás miatt történt elítéléseket, ha az akkori megítélés szerinti bűncselekmény elkövetése a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányában rögzített alapjogok gyakorlását, vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette. Ugyanígy semmissé nyilvánította a törvény a népek szabadsága elleni bűncselekmény, sajtórendésze.ti vétség, rémhírterjesztés miatt kihirdetett ítéleteket. Nem várunk tovább! Nyilatkozat A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban nyílt támadás bontakozott ki a nemzet létérdekei ellen. Meggyőződésünk: a rendszerváltozásban élenjáró és egyben példamutató türelmet, megértést és önmérsékletet tanúsító magyar nemzet megérdemli, hogy végre egy minden körülmények között igazat mondó, az „önnön képére és hasonlatosságára” jobban ügyelő nemzeti rádiója és televíziója legyen. A jelenlegi gyakorlat határozottan ellentmond ennek, a most bevezetett új műsorszerkezetek nemhogy közelednének, hanem kifejezetten távolodnak a nemzetinek nevezhető közszolgálati rádiózás és televíziózás eszményétől. Mivel a magyar társadalom ezt már nem nézheti tovább ölbe tett kézzel, szinte bizonyosra vehető, hogy a maga módján fog cselekedni, ha időközben nem történik meg Gombár Csaba és Hankiss Elemér leváltása, s a társadalom nagyobbik része, a hazai és a határon túli magyarság elvárásainak megfelelő új vezetők kinevezése. Követeljük, hogy a Magyar Köztársaság elnöke működjék közre a konstruktív és törvényes megoldásban, és tegye magáévá az ország, a társadalom, a nemzet állapotáért elsősorban felelős magyar miniszterelnök álláspontját. Budapest, 1992. február. Közakarat Egyesület (Szekeres László); Bajcsy- Zsilinszky Társaság (Vigh Károly); 1956-os Magyarok Világszövetsége (Pongrácz Gergely); Keresztény Szak- szervezeti Szövetség (Lántz- ky László); Magyar Kisebbségvédelmi Szervezetek Együttműködési Tanácsa/ Hunyadi Szövetség (dr. Pe- cze Ferenc); Erdélyi Szövetség (Morvái Sámuel); Lakatos Demeter Egyesület (Halász Péter); Kárpátaljai Kör (Balta Gyula); Rákóczi Szövetség (dr. Göndöcs László); Magyar Szellemi Védegylet (Varga Mihály); Országos Nemzeti Casino (dr. Szádetzky Kardos Irma) ; összmSgyar Testület (Bartis Ferenc); Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Fónay Jenő); Sajtószabadság Klub (Kosa Csaba); Szárszó Baráti Kör (Mohácsi László); Székely Körök Szövetsége (Fábián Gergely). A nyilatkozathoz csatlakozni kívánó szövetségeket, egyesületeket, illetve szervezeteket kérjük, juttassák el egyetértésüket a következő címre: Szekeres László, 1134 Bp., Apály u. 2/C. Tel.; 140-8480. Az SZDSZ kezdeményezésére név szerint szavaztak az országgyűlési képviselők arról, hogy kimondja-e a társadalombiztosítási jogszabály módosításáról szóló törvény: évente két alkalommal, januárban és júliusban keli emelni a nyugdíjakat. Az SZDSZ által benyújtott módosító indítványt az Országgyűlés nem fogadta el. Ezt követően formailag az előző javaslathoz kapcsolódóan újabb név szerinti szavazás kezdődött. Ebben arról döntöttek a képviselők, -hogy a társadalombiztosítási törvény módosításának a nyugdíjemeléssel kapcsolatos paragrafusa 1992. január 1-jétől, tehát visszamenői eges hatállyal lépjen életbe. Az MDF által kezdeményezett név szerinti szavazás eredményének alapján elfogadták azt a módosító indítványt, amely jogilag lehetővé teszi, hogy az idei év márciusában esedékes nyugdíjemelés ja- núár 1-jei visszamenőleges hatállyal lépjen életbe. Ezután a parlament hozzálátott a társadalombiztosítási alap 1992. évi költség- vetéséről rendelkező törvényjavaslat határozathozatalához. Az elfogadott törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat. A biztosítás továbbra is kiterjed a biztosítottak családtagjaira. A biztosítottak az egészségügyi szolgáltatásokra a biztosítás megSZOCIÁIilS BIZOTTSÁG: Általános vitára alkalmasnak nyilvánította a nyugdíjak, a baleseti nyugdíjak és a különböző ellátások emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslatot szerdai ülésén az Országgyűlés szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottsága. Az országgyűlési határozati javaslat a két lépcsőben történő, átlagosan 19,5 százalékos járadékemelések végrehajtását írja elő. Eszerint az idén márciusban átlagosan 13, szeptemberben pedig további 6,5 százalékkal növelnék a nyugdíjak összegét, emellett pedig „szintre hoznák” az igen alacsony nyugdíjakat. A SAJTÓ ALBIZOTTSÁG a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat utolsó, hármas számú munkapéldányát vitatta meg. Ez a tény, valamint az, hogy a kormány is napirendjére tűzte a tervezet megvitatását, azt jelzi, hogy végső fázisánál tart a médiatörvény koncepciójáról immár egy esztendeje tartó polémia. A szerdai megbeszélésen a liberális ellenzék elsősorban azt kifogásolta, hogy a közszolgálati média tevékenységét ellenőrző testületek — a kuratórium és a felügyelő bizottság — jogköre nincs pontosan körülhatárolva a tervezetben. Márpedig — miként azt Haraszti Miklós (SZDSZ) megfogalmazta — félő, hogy ebben az esetben a kuratóriumba delegált képviselőik révén túl nagy befolyáshoz jutnák a pártok a közszolgálati média irányításában. Kulin Ferenc (MDF) nem osztotta ezt az álláspontot, ő inkább a túlzott bürokratizálódás veszélyére hívta fel a figyelmet, amikor kétségbe vonta, hogy szükségesek-e külön felügyelő és ellenőrző testületek a rádió és a televízió esetében. Véiekedészűnését követően 90 napon belül jogosultak. A törvény meghatározza azokat az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyet térítés nélkül vehetnek igénybe. Ezek köre a módosítások révén a tervezettnél nagyobb körre terjed ki. Az állami egészségügyi intézményeken kívül a biztosítottak más intézmények szolgáltatásait is igénybe vehetik, és a költségeket a társadalombiztosítás téríti, amennyiben erre szerződést köt az adott intézménnyel. Jelentős változás az eddigi szabályozáshoz képest, hogy a táppénz napi összegének szolgáló naptári napi átlagkereset legfeljebb 2500 forintig vehető figyelembe. Változik a nyugdíjak megállapításának módja is, eszerint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző négy naptári év helyett S naptári év közül kell azt él négy évet figyelembe venni, amelyekben az elért kereset a legkedvezőbb volt. Este 9 órakor a már jóváhagyott módosító javas-: latokkal együtt elfogadták a Társadalombiztosítási Alap idei költségvetéséről, illetve a társadalombiztosítási alapról szóló törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslatot. A törvény 140 szavazattal, 67 eV lenében, egy tartózkodás mellett született meg. Este 9 óra 20 perckor as Országgyűlés a szövetkéz««! tekről szóló törvény hatály-; ba lépéséről, és az átmenet ti szabályokról szóló töv* vény módosítását célzó tölH vény megszavazásával beJ fejezte szerdal ülésnapját sével nem volt egyedül, hiszen a kereszténydemokraták is azt indítványozták!, a két közszolgálati intéa- ményt együttesen kezeljék: AZ ALKOTMÁNYÜGYI TÖRVÉNY-ELŐKÉSZÍTŐ ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZOTTSÁG ülésén a képviselők kézhez kapták azt az állásfoglalás-tervezetet, amely a Kisgazdapárl parlamenti frakciójának kérdéseivel foglalkozik. Az állásfoglalás-tervezefc- ben foglalt első megállapítás leszögezi, hogy az alkotmányügyi és az ügyrendi bizottság nem foglalkozhat a kérdéskör „Országgyűlé# sen kívüli” vonatkozásaival. A második megállapítás szerint alkotmányjogi értelemben a pártok frakciói a pártoktól függetlenül jönnek létre, szűnnek meg vagy változik összetételül^ A tervezet harmadik megállapítása szerint a képviselőcsoportok vezetőig nek biztosított alkotmányos jogok jellege és tar* talma, illetve a frakciónak ezekből következő alkotmányos jogi helyzete azt at egyértelmű szándékértékü jogalkotói szemléletet tükrözi, mely pártonként csak egy képviselőcsoport létjogosultságát tételezi feL Több képviselőcsoport alakítása esetén sérelmet szenvedne a pártok paritásának az elve. Az említett megállapításokból következően alkotmányos szabályaink értelmében egy pártnak csak egy parlamenti képviselő- csoportja létezhet — vonják le a következtetést a tervezet képviselői. Az állásfoglalás tartalmát megismerve, Tor gyári József és Györiványi Sándor (FKGP—12) elhagyta az alkotmányügyi bizottság ülésének színhelyét Történelmi tudatunk torzulásairól Összeurópai átértékelés A magyarság helyzete a környező országokban