Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

Népvdncfesztii ű l Százba lom hat iá n Legyen ünnep TVR-TÜKÖR Néptáncfesztiválnak ad otthont a százhalombattai Barátság Művelődési Köz. pont február végén, már­cius 1-jén. Ezúttal nem az együttesek, hanem az alko­tók, a koreográfusok verse­nyeznek. A jelentkezés kor­határhoz nem kötött, csu­pán annyi az elvárás, hogy új, eddig be nem mutatott előadással lépjenek fel a • csoportok, együttesek. Mindezt Szigetvári Jó­zseftől, a rendezvény egyik szervezőjétől tudtuk meg, aki egyben a helyi Forrás együttes vezetője. — Nyíregyházától Kősze­gig sokan, vagy huszonhét néptáncegyüttes, harminc- nyolc alkotója jelentkezett a megmérettetésre — mond­ta. — Olyan fesztivált sze­retnénk most életre hívni, ami visszahoz valamit a hetvenes évek találkozói­nak hangulatából. Amikor tudtunk örülni egymás si. kerének, s az együttesekre nem a mai elzárkózás volt a jellemző. A néptánc ve­lejárója a közösségi élet és tevékenység, 'enélkül szinte elképzelhetetlen ez a moz­galom. Remélem, sikerül Aágy a választék Alternatív tankönyvek Alternatív tankönyvekből bő a választék — jelentette ki az MTI érdeklődésére Karlovitz János, a Tan­könyvesek Országos Szövet­ségének elnöke. Az elmúlt év októberében alakult szervezet jelenleg 300-féle alternatív tanköny­vet, illetve segédletet tart nyilván. A TANOSZ-nak jelenleg 250 tagja van. A mintegy 35 kisebb és na­gyobb tankönyvkiadó mel- ■ lett nyomdákat, iskolákat, illetve magánszemélyeket: tankönyvelemzőket, peda­gógusokat is sorai között tudhat. A szervezet elsődle­ges célja az érdekegyezte­tés, az információcsere, a piaci igények felmérése, a minőség megőrzése. Karlovitz János szólt ar­ról, hogy az alternatív tan­könyvek megismerését ed­dig nehezítette: azok nem szerepeltek a hivatalos tan­könyvjegyzékben, a most készülő gyűjtemény azon­ban már azokat is tartal­mazza majd. A szövetség el­nöke közülük is kiemelte a felvételizők felkészülését szolgáló 20 kötetes törté­nelmi füzeteket, amely az IKVA gondozásában jelent meg, vagy a Trezor Kiadó Történelmi arcképek című könyvét. A kiadványok többsége általában elérhető áron kerül a boltokba. A szövetség egyébként is szorgalmazza tagjainál, hogy a tankönyveket mér­sékelt áron kínálják, a drá­ga kiadványok pedig leg­feljebb kiegészítő anyagot tartalmazzanak. A legsike­resebb tankönyvek elisme­résére hamarosan nívódíjat alapítanak. Ennek odaítélé­sénél a legillelékesebbek, a diákok véleményét is kiké­rik majd. Készül a történeti atlasz Magyarország története — magyarok Európában úrrá lenni a közönyön, ami persze nemcsak a táncosok körében tapasztalható nap­jainkban. Azt kívánom, le­gyen ünnep ez a találkozó; a táncé, az alkotóké, s a táncosoké! Lesznek persze győztesek, akik szorgal­muk, tehetségük révén jut. nak a csúcsra. De tudjunk ennek is közösen örüirii. — A fesztivált kiegészíti majd egy kiállítás, melyet Martin György és Pesovár Ferenc emlékére szervez­tünk. Mindketten a nép­rajz, ezen belül a néptánc kutatói voltak. Olyan rend­szert igyekeztek megalkot­ni, melyet Kodály Zoltán és Bartók Béla a zenében kí­sérelt meg. Munkásságuk­ból dolgozott, s dolgozik ma is a néptáncmozgalom. Igaz, személyiségük, tevékeny­ségük nem volt reflektor- fényben. E kiállítással — melyet február 29-én dr. Andrásfalvy Bertalan mi­niszter nyit meg — szeret­nénk megemlékezni róluk. A verseny szombaton, délelőtt tíz órakor kezdő­dik, s másnap kerül majd sor az ünnepélyes gála- és díjkiosztó ünnepségre. Lesz farsangi bál, s a nyíregy­házi Nyírség együttes mű­sorát is megtekinthetik a részvevők. —jísz— Folytatódnak a már régóta nélkülözött Magyarország történeti atlaszának meg­kezdett munkálatai a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia Történettudományi In­tézetében, Az intézetben a honfog­lalástól egészen napjainkig terjedően végeznek kutatá­sokat a munkatársak, s eredményeiket könyvekben, tanulmányokban, monográ­fiákban adják közre. Ezek a kiadványok nem csupán a szűkebb szakma érdeklődé­sére tarthatnak számot, ha­nem a történelem, a ma­gyarság évszázadainak his­tóriája iránt érdeklődő ol­vasókéra is. Megkezdődtek az előmun­kálatok egy XV—XVII. századi adatbázisra támasz­kodó történeti helységnév- tár összeállítására. Készül az-Ároád-kori Magyaror­szág történeti földrajzának negyedik kötete is. Több­kötetes új vállalkozásként indul a közép- és koraújkori magyar életrajzi adattár, valamint A középkori Ma­gyarország világi tisztség- viselőinek . összeállítása. Ugyancsak most készül a, 10 kötetes Magyarország tör­ténete hiányzó második — az 1242-től 1526-ig terjedő időszakot tárgyaló — kötete. Hiányt pótló mű lesz A kelet-európai szovjet zóna történetének kronológiája. 1945-től 1989-ig, kiegészítve a főbb statisztikai adatok­kal és a legfontosabb egyez­mények szövegével. Az intézetben a tervezett nagyobb forráspublikációk közül több folytatása — vagy éppgn befejezése — készül a már korábban megkezdett többkötetes vállalkozásoknak, mint pél­dául: Széchenyi István le­velei, Kossuth összes mű­vei és az Osztrák—Magyar Monarchia közös miniszter- tanácsának jegyzőkönyvei. Munkálkodnak a Magya­rok Európában című soro­zat negyedik kötetén is. Eb­ben GÍatz Ferenc tekinti át az egyetemes fejlődésbe ágyazott magyar történel­met 1867-től a Kádár-kor­szakig. A sorozat eddig megjelent három kötetének szerzői — Engel Pál, Sza­bály Ferenc és Kosáry Do­mokos — hasonló szem­pontból. tárgyalták a ma­gyar történelmet a honfog­lalástól 18G7-ig. Az intézet lehetőségei­hez képest saját kiadásában is megjelentet monográfiá­kat, tanulmányköteteket, bibliográfiákat és a tanári továbbképzésnél is jól hasznosítható előadásokat. Kiállítás A ráckevei Ács Károly Művelődési Központban még e héten, február 17—23-ig megtekinthető a Hatvani Művésztelep alko­tóinak kiállítása. Akár este is, amíg a ház nyitva tart, várják az érdeklődőket Pro Opera Lirica A Pro Lirica Alapít­vány díját idén első al­kalommal ítélték oda. Az elismerésben Szend- rényi Katalin magán­énekesnő részesült, akit ez alkalomból Ütő End­re, a Magyar Állami Operaház igazgatója kö­szöntött hétfőn. Az 1990. augusztusá­ban Ütő Endre által lét­rehozott alapítvány cél­ja: anyagilag is segíteni azt a magánénekest, aki az előző évadban a leg­kiemelkedőbb teljesít­mény nyújtotta. Az idei díjazott, Szendrényi Katalin Ponchielli Gioconda cí­mű operájának cím­szerepében nyújtott fe­lejthetetlen alakításáért vette át a pénzjutalmat, és a vele járó kerámiát. Össztűz tetszőleges puskákból A Tévések végjátéka cí­mű könyv már a megjele­nés után kedvenc olvas­mányommá vált. A szerző, Farkasházy Tivadar lehet­séges, hogy ez idő tájt már nem mindegyik sorát vál­lalná, de ez - jelentéktelen feltételezés. Mindenesetre a tévé belső viszonyait ki­tűnően átvilágító könyv­nek a többi között van egy remek mondata. „Lehet, hogy majd csak lassan, fokozatosan indul­nak el a demokratikus vál­tozások a televízióban, de az sines' kizárva, hogy úgy,' mint a puccs idején, a spanyol kortezben, egyszer csak belép Tejero ezredes, háromszor a plafonba lő, és mindössze ennyit mond: — Ennek itt most vége!” Mint tudjuk, a televízió­ba nem lépett be pisztollyal a.kezében a magyar Tejero ezredes, de akik helyette beléptek, sokakat sikerrel falhoz állítottak. Ez most arról jutott eszembe, hogy a legutóbbi Össztűz című kihallgató műsorban megpillantottam a kiváló Farkasházy Tiva­dart is. Ez azt bizonyítja, számomra, hogy a televí­zióban, legalábbis annak egyik felében, megindultak a demokratikus változások, mert lám, a jeles humoris­ta és lapfőszerkesztő, to­vábbá nyilvánosságklub- béli funkcionárius kérdező lehet egy pubiieiszükus hangvételű műsorban. Nagy öröm látni, hogy az ugyan­csak kiváló Betlen János és a rámenős Forró Tamás — akik Farkasházy Tivadar ízlésével egyezően kíván­csiskodnak — szintén gya­kori vendégek a félolda­las televízióban. Ez termé­szetesen nem zavaró. Sőt! Engem, ha égy kérdező csapat vagy egy szakértő- gárda összeállt, akár a tele­vízióban, akár a rádióban, mindig az egyensúly izga­tott. A kérdések és a vá­laszok sokfélesége. Soha^ sem felejtem például el azt a Napzárta című műsort, amelyet a taxisblokád nyo­mán szervezett konferen­cia idején hoztak tető alá.. Az állampolgári- engedet­lenség volt a témája, s a A szentendrei születésű szerb író — a szerb realiz­mus atyjaként emlegetett —, Jakov Igrutlovic nevével fémjelzett alapítvány díját az idén Vük Draskovic szerb írónak, politikusnak, a szerb Srpska Kujizevna Irodalmi Társaságnak és Daniig Kis szerb írónak, műfordítónak. •— posztu­musz — ítélték oda. A Magyarországon élő szerb nemzetiség által tett alapítvány díjait Vujicsics Sztoján, az alapítvány ku­ratóriumának elnöke adta át a Magyar írószövetség székházában rendezett ün­nepségen. stúdióban helyet foglaló három kiváló szakértő egy­más szavába vágva dicsőí­tette a polgári engedetlen­séget, meg sem említve azt a csekélységet, hogy ne­kem (pedig tudtak róla!) lefagyott a bal vesém" a repülőtéren, mert kiskabát- ban próbáltam haza vergőd­ni Szentendrére. Mellesleg Orbán Viktort, a Fidesz jó svádájú, reme­kül vitatkozó frakcióveze­tőjét vették össztűz alá” az újságírók. Talán nem is rosszul. Nekem mégis hiányzott egy másfajta hang is, brancson kívüli vagy más brancsbáit. Hiányzott a „vissztűz”. ­A rádióban is nagyon, gyenge a vissztűz. Bárki, utánanézhet: az átszerve­zések előestéjén listák je­lentek meg bizonyos csa­patfelállásokról. Abszolút jóindulattal úgy tekinthet­tem a névsorokra, hogy a rendezőelv minőségi szem­pontokat vett célba. Látva azonban, hogy a listákról kiválóságok is „lemarad­tak”, ébredezett bennem a gyanú, hátha ... Aztán elolvastam Far­kasházy Tivadar szocialista lapbéli Törpesarkában pub­likált, valóságos nevekből összeállított listáját, amely­ből — nyilván sza­tirikus okok miatt — hiányzott néhány kedvenc közgazdászom, jó pár mű­vész barátom, ismét rá kellett ébrednem, a ma­gyar Tejero, ezredes fehér kesztyűt, húzott, pisztoly helyett pl aj hússzal oldotta meg a „mondd, kit. válasz­szák?” dilemmát. Egy regény metamorfózisa Különös mű, Bálint György meghatározása sze­rint úgy is mondhatnánk, „városi” -regény került a Bartók rádió hullámhosz- szára. Márai Sándor Az igazi című regényét Magács László alkalmazta rádióra, a négy részben sugárzott alkotást a dramatizáló ren­dezte. A dramaturg pedig Major Anna, aki nagy tisz­telője Márainak. Az igazi, amely 1941-ben jelent meg, „tovább írta” önmagát: Má- rai Sándor külhonban az emigrúciós évek sok mű­fajt kipróbáló időszakában még regényesebbé, még tel­jesebbé tette az. eredeti cse­lekményt. A rossz időpon­tokban sugárzott történet — feltehetően a munkáját végző hallgató is így járha­tott vele — csak hézago­sán jutott el a fül hoz: érde- mesTenne jobb időben, el­érhető helyen megismétel-. ni a „márais” házasság széthullását sokoldalúan elemző regényfolyamot. E személyes, hallgatói kudarc juttatta eszembe Mesterházi Márton találó tanulmányát, amelyet még az új rádiós struktúra be­vezetése előtt írt. „A min­denható piacgazdaság al­gebrája szerint a Bartókot be kell zárni, s eszközeit — a sávot, az adóstúdiót, a rozzant vagy kicsi, de erős zenei stúdiókat — eladni a többét ígérőknek. Aki nyilván nem a harminc éve esedékes nagyzenekari stú­diót építi meg végre, ha­nem megnyitja a maga Springubiusát vagy Ber- lypsóját: és tóksóz, és fón- inog, és kvízeleg, továbbá negyedóránként hirdet na­pi huszonnégy óra diszkó­zenéi szószban.” Mint tapasztalhattuk, a mindennapi piacgazdaság algebrája szerint ugyan nem zárattatott be a Bar­tók rádió, de a hallgatóság, ha megunta az acsarkodó politikusok szlogenjeit a Kossuthon, s nem kíván a Petőfi új szórakoztató prog­ramjaiba bekapcsolódni, az említett adókon csak elvét­ve. találkozik műalkotások­kal. Nincs más választása, mint a nem minden készü­léken elérhető Bartók. Párkány László Vük Draskovic kitüntetése Gyertek játszani! Az elmúlt évek szemléi­nek megújítási szándékával a Drámapedagógusok Pest Megyei Közössége és a Pest Megyei Közművelődési In­formációs Központ közös hétvégi játékokra hív min­den olyan gyermekközössé­get, mely' akár tanórán, színjátszó vagy más szak­körben. iskolai, egyházi vagy művelődési házi -keré. tek között bármilyen dra- matikus eszköz felhaszná­lásával tanul, játszik vagy produkciót hoz létre. Április közepétől Pest megye különösen szép he­lyeire (tervek szerint Szentendre, Zsámbé'k, Döm- söd) hívnak alkalmanként 6-7 csoportot, akik bemu­tatnák egymásnak és az ér­deklődőknek munkájukat, produkciójukat, játékai­kat. Bármely „műfajban” várják a jelentkezőket! (Színjáték, báb, hagyomány., őrzés, drámajáték, és ami még eszünkbe sem jut.) A gyerekeknek minden­féle szereplésre lehetőséget. játék-, sport- és szórakozta­tó programokat szerveznek, a felnőtteknek szakemberek bevonásával szakmai ta­pasztalatcserére, egymás munkájának értékelésére biztosítanak lehetőséget. A jelentkezőktől kb. egy­oldalas „pályázati anyagot” . várnak, melyben a csoport­tal foglalkozó felnőtt a „mit csinálunk?” és „miért cs:„ náljuk?” kérdésekre vála­szol, továbbá jelzi a cso­port létszámát és a szerep­léshez szükséges technikai feltételeket. A közösség — pályázati úton elnyert le­hetőségei szerint — támo­gatja a csoportok utazását vagy/és szállásköltségeit át­vállalja. Természetesen a hétvégeken minden érdek­lődő felnőttet, gyerekét szí­vesen látnak. Jelentkezni 1992. március 20-ig az alábbi címen lehet: Pest Megyei Közművelődé­si Információs Központ, 2000 Szentendre, Engels u. 7. Pf.: 67. Nagy András László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom