Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-03 / 28. szám
A VONÓSOK KÉSŐBB JÖNNEK Törékeny zeneoktatás Mégis lesz zeneiskolája Biatorbágynak. Az intézmény létesítéséről már tavaly határozott az önkormányzat képviselő-testüle- te, ám helyiség- és tanárgondok miatt csak ez év márciusában költözhetnek saját épületükbe. A diákokat addig kényszerű megoldásként a községháza és az óvoda — igaz, zenei óvoda — fogadja be. Végleges helyük a faluházzá átalakítandó egykori vasútállomás épülete lesz, amelynek felújítása most folyik. A zeneiskola ennek az épületnek az első emeletét kapja. A mostani átmeneti körülmények megnehezítik a zeneoktatást és az oda járó 108 tanuló és három zenetanár életét. Félévkor például Érden, az ottani zeneiskolában kellett . a tanulóknak vizsgázniuk és az óratartás, a gyakorlás is nehézségekbe ütközött. A saját épület befejezéséig a zongora tanszaknak is mindössze egy régi és egy új pianínóval kell beérnie. A rezeseknek és a fafúvósoknak kissé könnyebb a helyzetük, ugyanis a hallgatók zömének saját hangszere van. Vonós tanszak előreláthatólag csak 1993- ban indul. Az új zeneiskola alapítását nemcsak a biatorbágyi önkormányzat szorgalmazta, hanem a közismerten magas színvonalú, jó tanári karral rendelkező, nagy létszámú érdi zeneiskola is. Az ott tanító Bolyki Eszter zongora- és karvezető tanár sokat tett azért, hogy a biatorbágyi testvériskola kezdeti lépéseit egyengesse. Emiatt is kérték fel éppen őt, hogy — egyelőre másodállásban — vállalja el a biatorbágyi zeneiskola igazgatói megbízatását. Igazgató, három tanár, 108 diák és néhány hangszer tehát már van, bár az önálló épület és az ebből fakadó kényelem még hiányzik az oktatás feltételei közül. A helyi polgármester megígérte, hogy az 1992/93- as tanév kezdetétől, vagyis ez év szeptemberétől egy negyedik zenetanárt is felvesznek, hogy ezzel is javítsanak az oktatás körülményein. Az intézmény a biatorbágyi önkormányzat tulajdona. Az állami normatív támogatás a fejenkénti 19 ezerről idén 21 ezer forint-, ra nőtt. Ezt minden magyarországi zeneiskola a tanulók létszáma után megkapja. A biatorbágyiak azonban most csak 60 diákjuk után kapták meg ezt, mivel a jóval korábbi jelentkezés idején mindössze 60 főnyi volt a létszámuk. Azóta 108-ra nőtt a zeneiskolai tanulók száma, ezért a 48 diák hiányzó ösz- szegét céltámogatási pályázattal szeretné megkapni az önkormányzat. K. K. Nem kívánságlista Kiszolgáltatottak Ezer általános és középiskolai tanárt, köztük számos Pest megyei oktatót kérdeztek meg az Oktatáskutató Intézet munkatársai arról, hogyan vélekednek az új közoktatási törvény koncepciójáról. A decemberben és januárban lezajlott felmérés eredményeit sajtótájékoztatón ismertették. Kozma Tamás főigazgató elmondta, hogy a megkérdezettek 64 százaléka szerint szükség van iskolaszerkezeti változtatásra: a 6+6 típusú változatra 28 százalékuk, a 10 osztályos általános iskolával kombinált 2 évfolyamos gimnáziumra 26 százalékuk, míg a 4+8 és a 8+4-es formára 19. illetve 21 százalékuk voksolt. Lukács Péter főigazgató- helyettes tájékoztatásából kiderült: az oktatásfinanszírozás reformját csak a bérrendszer megújításával együtt tudják elképzelni a tanítók, tanárok. A legtöbben azt szeretnék, ha az oktatási intézmények nem önkormányzati, hanem állami fenntartásban működhetnének — központi finanszírozással —, és a pedagógusok bérét is központilag folyósítanák. Vagyis: nincs rendben az iskolák és az önkormányzatok között a kapcsolat, a pedagógusok kiszolgáltatottnak érzik magukat, ezért állami védettséget kívánnak. D. A. TÖKÖL KULTÚRÁJÁÉRT A művelődési ház gazdálkodik Tavaly augusztusban került a tököli művelődési ház élére Nádasdy Lajos. Az idei tervekről, elképzelésekről beszélgetve, a Néphadsereg Művészegyüttesének egykori táncosa elmondta, a napokban nyújtotta be az önkormányzathoz a költségvetési tervezetet. A házban működő kulturális csoportok támogatásán, egyes fellépők tiszteletdíján túl tartalmazza a terv szükséges felújítási kiadásait. Régi már az épület, ráfér a rendbetétel. Bár egy művelődési intézmény attól lesz élő, ha olyan programokat kínál, mely vonzó, érdekes az ottani lakosok számára. Sitt van kínálat bőven. Horvát nemzetiségi táncegyüttes — kicsiknek, nagyobbaknak — kap otthont a házban. De a diák- és sportkörök is itt találkoznak rendszeresen, a cserkészek, környezetvédők, horgászok, vadászok és sakkozók szintén. Egy évre kilenc nagy rendezvényt terveznek. Három színházi előadást — nyáron, júniusban egy szabadtéri rendezvényt szeretnének megszervezni — rockkoncertet is akarnak tartani, egy nevesebb együttes felléptetésével. Kiállítások is szerepelnek az elképzelésekben. Szaktanfolyamokat is indítanak, hogy a jelentkezők újabb szakmával, nagyobb eséllyel indulhassanak álláskeresőbe. Az inMagyar Művészeti Akadémia A magyar művészeti élet 18 képviselője 1991. december 2-án összejött, hogy az alkotómunka lehetőségeiről és a rendszerváltás következtében előállt új helyzetről tanácskozzon. Az összegyűltek megválasztották a Magyar Művészeti Akadémia szervezőbizottságát, amely múlt péntekre alakuló ülést hívott össze. „A Magyar Művészeti Akadémia fórumot biztosít azoknak a jeles alkotóművészeknek, akik különös felelősséget éreznek a magyar kultúra folyamatossá, gáért, történelmi hagyományainak újrateremtéséért. Fórumot az eszmék, gondolatok, vélemények, gondok megvitatására. Fórumot a magyar szellemi élet legjelentősebb értékeinek védelmére, értékrendjének helyreállítására, társadalmi és nemzetközi tekintélyének emelésére. Fórumot, amelynek erkölcsi súlya hozzájárulhat ahhoz a szerephez, amit a művészeteknek a nemzeti tudat formálásában be kell tölteniük. Az alapítók különösen fontosnak tartják ezt a demokratikus átalakulás időszakában, amikor a politikai és jogi keretek szélesre tárták az önmegvalósítás lehetőségeit. Az elmúlt évtizedekben igyekeztek a tanulóifjúság tudatában csökkenteni a magyar szellemi élet múltbeli és születő értékeinek jelentőségét. Nemzedékek nőttek fel a magyar történelem hiteles ismerete nélkül, jórészt kirekesztve abból a sokrétű hatásból, amit az irodalom, a zene, a művészetek gyakorolhatnak a gondolkodás és önkifejezés kifejlődésére. A Magyar Művészeti Akadémia az alkotó szellem képviselője kíván lenni — függetlenül irányzatoktól, politikai nézetektől, egyéni vagy csoportos törekvésektől —, a magyarság és emberi egyetemesség eszmei hagyományának megfelelően. Azokat fogadja tagjai közé, akik a maguk alkotóművészi életművében általánosan elismert értékeket hoztak létre. Az alakulás évében kívánja meghatározni azokat az alapelveket, szervezeti kereteket, amelyek eredményes működését biztosíthatják. Céljának tekinti, hogy az előbbiek keretében később a magyar szellemi élet további kiemelkedő személyiségeit is meghívja tagjai közé.” A Magyar Művészeti Ala- démia elnökéyé Makovecz Imrét, a nyolctagú elnökség tagjává Bak Imrét, Balassa Sándort, Bodonyi Csabát, Gyurkovics Tibort, Páskándi Gézát, Schrammel Imrét, Somogyi Józsefet és Soproni Józsefet választották. Alapító tagok: Bak Imre, Balassa Sándor, Bartha László, Bencsik István, Bertha Bulcsu, Bodonyi Csaba, Bozay Attila, Csaba László, Deim Pál. Eigel István, Finta József, Gerzson Pál, Görgey Gábor, Gyar- mathy Tihamér, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Kerényi József, Keserű Ilona, Kokas Ignác, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Páskándi Géza. Petrovics Emil, Somogyi József, Sváby Lajos, Soproni József, Schöner Mihály, Schrammel Károly, Szakonyi Károly, Szalay Lajos, Szokolay Sándor, Szőllősy András, Tornai József, Vígh Tatmás. Kiállítás Budaörsön Vasárnapi művész Az elmúlt napokban Ge- röly Tibor, a Budapesti Művészbarátok Egyesületének főtitkára nyitotta meg dr. Tömösváry Aranka festőművész kiállítását a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban. Geröly Tibor meleg szavakkal vezette be egy olyan festőművész tárlatát, aki azon kevesek közé tartozik, aki nem pénzért, nem a megélhetésért, hanem önmaga örömére és boldogságára kezdett el alkotni. Az ilyen alkotókat „vasárnapi művészek”-nek szokták nevezni. Nincs ebben semmi pejoratív, hanem inkább felemelő — hangsúlyozta a szónok —, hiszen nagyon kevés embernek adatik meg, hogy évtizedek szorgalmas munkájával művésszé formálja magát. Dr. Tömösváry Aranka a Képzőművészeti Főiskolán vendéghallgatóként tanult. Napjainkban az Uvaterv Szőnyi István képzőművészeti körében működik. Nyaranta Tihanyban több hetet is eltölt — élményeit képein is megörökíti. Többször rendezett már Tihanyban kiállítást. Most mintegy harminckét képében gyönyörködhetnek a budaörsiek. Kalapos nő tézmény egy kft.-vel kötött szerződés értelmében árufuvarozóvá, könnyű- és nehézgépkezelővé. nemzetközi autóbusz-vezetővé képezi át — a többi között — a jelentkezőket. A művelődési ház gazdálkodik is lehetőségeihez mérten. Kisebb-nag37obb létszámú esküvői rendezvényekre kibérelhető az épület. árusítási akciókat szerveznek néha, a bérleti díj marad a házé ilyenkor. — Ahogy szegényedett az ország, ügy egyre kevesebb jutott a művelődési házak fenntartására — tűnődik Nádasdy Lajos. — De látok megmenthető értékeket. Ami változott, az az, hogy nincs „felülről” irányított kultúrpolitika, mely a közönségre erőszakolná elképzeléseit. Most — bár ezt a megfogalmazást nem kedvelem — az úgynevezett „alulról jövő kezdeményezések” időszaka köszöntött be. Azaz, olyan programokra jönnek el többen, ami érdekli is az embereket. S ők maguk is szerveznek különféle kulturális csoportokat. Megjegyezte, kicsit „megharagudott” a központi médiákra, televízióra, rádióra. Nemrégiben Kúrán Tibor 100. születésnapját ünnepelték, s ő meghívta e két intézmény munkatársait, hogy hírt adhassanak az eseményről. Senkit nem érdekelt, hogy Tökölön él valaki, aki betöltötte századik életévét. — Olyan bővében vagyunk az idős embereknek? — kérdezte Nádasdy Lajos. Majd mesélt az ünnepről, melyet Kúrán Tibor köszöntésére tartottak, S arról, milyen csodálatos dolog az, ha valaki ennyi évet megélve, ilyen friss még szellemileg, még dalolni is kedve támad, együtt, az énekkarral... A művelődési intézmény programjairól szólva megemlítette, négy alkalommal hívják meg az Állami Bábszínház művészeit. Az általános iskola tanáraival egyeztetik a műsort, hogy olyan mesét tekinthessenek meg a gyerekek, amiről éppen szó esik az irodalomórákon. Mindent számba véve, úgy tűnik, érdemes felkeresni a házat, s a tapasztalat szerint a tököllek ezt már tudják ... J. Sz. I. Budaörsi pincesor (Erdősi Ágnes felvételei) Újabb pályázati felhívás A Körösi Csorna Sándor Közművelődési Egyesület pályázatot hirdet olyan irodalmi, képzőművészeti, zenei művek alkotására, amelyek kifejezik a nagy magyar tudós kitartását, jellemét, szellemi nagyságát. A pályázatot abból az alkalomból írták ki, hogy április 11-én lesz Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulója. A képzőművészeti alkotásokból kiállítást rendeznek és a későbbiekben gondoskodnak az irodalmi, zenei művek bemutatásáról is. A műveket 2120 Dunakeszi, Garas u. 26. Körösi Csorna Sándor Általános Iskola címére március 15- ig lehet elküldeni. Régi népszokás Balázsolás Február 3. Balázs napja. A legenda szerint Szent Balázs püspök imájával megmentett egy halszálkától fuldokló fiút, ezért már évszázadok óta a torokfájósok védőszentje. E napon a katolikus templomokban szokássá vált az ún. balázsolás vagy más néven ba- lázsáldás: a pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe, miközben imát mond. Almát is szentelnek ilyenkor abban a hitben, hogy alkalmas gyógyszer a torokfájás ellen. Egyes vidékeken kis szeletkéket nyeleitek r. beteggel, másutt az alma héjával füstölték a torokfájást. Valószínűleg középkori diákszokás maradványa az ún. balázsjárás. Többnyire 10-12 éves fiúgyerekek voltak a balázsjárók. Egyikük püspöknek öltözött, a fején papírból készült süveget viselt, a többieken ugyancsak papír katonacsákó volt, az oldalukon fakard. Nyársat is vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát. Gyakran erre a tisztre külön kijelöltek egy fiút, akit „szalon nás”-nafv, „nyár- sas”-nak, „kosarasának neveztek. A játék szövege szinte falvanként változott. Noha sok szereplője volt, mégsem adtak elő összefüggő történetet. Ki-ki elmondta, hogy kicsoda, micsoda, és jutalmat vár. A balázsjárás, akárcsak a március 12-i gergelyjárás, a soványpénzű tanítók jövedelemkiegészítésére szolgált. A háziaktól kapott zsírt, babot, szalonnát, tojást elvitték a tanítónák, aki azután megvendégelte a diákjait. A balázsjárók éneke: „Ö Szent Balázs, légy mellettünk, óvj meg minden bajtól, Torokfájás, más nyavalya tölünk elmaradjon.’ Elmaradhatatlan az adományra való figyelmeztetés, noha a tarisznya, a kosár, a nyárs láttán bizonyára nem feledkeznének meg a háziak erről. A szereplő így buzdította a hallgatóságát. Pl. a „Kis katona”: „Én kis katona vagyok, hazámért harcolok, fáradságomért, húst, kolbászt, szalonnát várok.” Gyakran az ének szövegében szerepel az adománykérés: „Háziasszony, arra kérünk, légy szíves mihoz- zánk, / Ne gondoljad, hogy mi azért hálákat nem adnánk.” Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az adománykérés mellett a balázsjárás egyes változataiba a gergelyjárás iskolába verbuváló sorai is bekerültek, hogy kedvet csináljanak a tanuláshoz. — d —
