Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

A VONÓSOK KÉSŐBB JÖNNEK Törékeny zeneoktatás Mégis lesz zeneiskolája Biatorbágynak. Az intéz­mény létesítéséről már ta­valy határozott az önkor­mányzat képviselő-testüle- te, ám helyiség- és tanár­gondok miatt csak ez év márciusában költözhetnek saját épületükbe. A diáko­kat addig kényszerű meg­oldásként a községháza és az óvoda — igaz, zenei óvo­da — fogadja be. Végleges helyük a faluházzá átalakí­tandó egykori vasútállomás épülete lesz, amelynek fel­újítása most folyik. A ze­neiskola ennek az épületnek az első emeletét kapja. A mostani átmeneti kö­rülmények megnehezítik a zeneoktatást és az oda járó 108 tanuló és három zeneta­nár életét. Félévkor például Érden, az ottani zeneiskolá­ban kellett . a tanulóknak vizsgázniuk és az óratartás, a gyakorlás is nehézségek­be ütközött. A saját épület befejezé­séig a zongora tanszaknak is mindössze egy régi és egy új pianínóval kell beérnie. A rezeseknek és a fafúvó­soknak kissé könnyebb a helyzetük, ugyanis a hall­gatók zömének saját hang­szere van. Vonós tanszak előreláthatólag csak 1993- ban indul. Az új zeneiskola alapítá­sát nemcsak a biatorbágyi önkormányzat szorgalmaz­ta, hanem a közismerten magas színvonalú, jó tanári karral rendelkező, nagy lét­számú érdi zeneiskola is. Az ott tanító Bolyki Eszter zongora- és karvezető tanár sokat tett azért, hogy a bia­torbágyi testvériskola kez­deti lépéseit egyengesse. Emiatt is kérték fel éppen őt, hogy — egyelőre másod­állásban — vállalja el a bia­torbágyi zeneiskola igazga­tói megbízatását. Igazgató, három tanár, 108 diák és néhány hang­szer tehát már van, bár az önálló épület és az ebből fakadó kényelem még hi­ányzik az oktatás feltételei közül. A helyi polgármester megígérte, hogy az 1992/93- as tanév kezdetétől, vagyis ez év szeptemberétől egy negyedik zenetanárt is fel­vesznek, hogy ezzel is ja­vítsanak az oktatás körül­ményein. Az intézmény a biator­bágyi önkormányzat tulaj­dona. Az állami normatív támogatás a fejenkénti 19 ezerről idén 21 ezer forint-, ra nőtt. Ezt minden ma­gyarországi zeneiskola a tanulók létszáma után megkapja. A biatorbágyiak azonban most csak 60 di­ákjuk után kapták meg ezt, mivel a jóval korábbi je­lentkezés idején mindössze 60 főnyi volt a létszámuk. Azóta 108-ra nőtt a ze­neiskolai tanulók száma, ezért a 48 diák hiányzó ösz- szegét céltámogatási pá­lyázattal szeretné megkapni az önkormányzat. K. K. Nem kívánságlista Kiszolgáltatottak Ezer általános és középis­kolai tanárt, köztük számos Pest megyei oktatót kérdez­tek meg az Oktatáskutató Intézet munkatársai arról, hogyan vélekednek az új közoktatási törvény kon­cepciójáról. A decemberben és januárban lezajlott fel­mérés eredményeit sajtótá­jékoztatón ismertették. Kozma Tamás főigazgató elmondta, hogy a megkér­dezettek 64 százaléka sze­rint szükség van iskolaszer­kezeti változtatásra: a 6+6 típusú változatra 28 száza­lékuk, a 10 osztályos álta­lános iskolával kombinált 2 évfolyamos gimnáziumra 26 százalékuk, míg a 4+8 és a 8+4-es formára 19. illetve 21 százalékuk voksolt. Lukács Péter főigazgató- helyettes tájékoztatásából kiderült: az oktatásfinan­szírozás reformját csak a bérrendszer megújításá­val együtt tudják elképzel­ni a tanítók, tanárok. A legtöbben azt szeretnék, ha az oktatási intézmények nem önkormányzati, hanem állami fenntartásban mű­ködhetnének — központi fi­nanszírozással —, és a pe­dagógusok bérét is közpon­tilag folyósítanák. Vagyis: nincs rendben az iskolák és az önkormányzatok kö­zött a kapcsolat, a pedagó­gusok kiszolgáltatottnak ér­zik magukat, ezért állami védettséget kívánnak. D. A. TÖKÖL KULTÚRÁJÁÉRT A művelődési ház gazdálkodik Tavaly augusztusban ke­rült a tököli művelődési ház élére Nádasdy Lajos. Az idei tervekről, elképzelé­sekről beszélgetve, a Nép­hadsereg Művészegyüttesé­nek egykori táncosa el­mondta, a napokban nyúj­totta be az önkormányzat­hoz a költségvetési terve­zetet. A házban működő kultu­rális csoportok támogatá­sán, egyes fellépők tiszte­letdíján túl tartalmazza a terv szükséges felújítási ki­adásait. Régi már az épü­let, ráfér a rendbetétel. Bár egy művelődési in­tézmény attól lesz élő, ha olyan programokat kínál, mely vonzó, érdekes az ot­tani lakosok számára. Sitt van kínálat bőven. Horvát nemzetiségi táncegyüttes — kicsiknek, nagyobbaknak — kap otthont a házban. De a diák- és sportkörök is itt találkoznak rendszere­sen, a cserkészek, környe­zetvédők, horgászok, vadá­szok és sakkozók szintén. Egy évre kilenc nagy ren­dezvényt terveznek. Három színházi előadást — nyáron, júniusban egy szabadtéri rendezvényt szeretnének megszervezni — rockkon­certet is akarnak tartani, egy nevesebb együttes fel­léptetésével. Kiállítások is szerepelnek az elképzelések­ben. Szaktanfolyamokat is indítanak, hogy a jelentke­zők újabb szakmával, na­gyobb eséllyel indulhassa­nak álláskeresőbe. Az in­Magyar Művészeti Akadémia A magyar művészeti élet 18 képviselője 1991. decem­ber 2-án összejött, hogy az alkotómunka lehetőségei­ről és a rendszerváltás kö­vetkeztében előállt új hely­zetről tanácskozzon. Az összegyűltek megválasztot­ták a Magyar Művészeti Akadémia szervezőbizott­ságát, amely múlt péntekre alakuló ülést hívott össze. „A Magyar Művészeti Akadémia fórumot biztosít azoknak a jeles alkotómű­vészeknek, akik különös fe­lelősséget éreznek a ma­gyar kultúra folyamatossá, gáért, történelmi hagyomá­nyainak újrateremtéséért. Fórumot az eszmék, gondo­latok, vélemények, gondok megvitatására. Fórumot a magyar szellemi élet legje­lentősebb értékeinek védel­mére, értékrendjének hely­reállítására, társadalmi és nemzetközi tekintélyének emelésére. Fórumot, amely­nek erkölcsi súlya hozzájá­rulhat ahhoz a szerephez, amit a művészeteknek a nemzeti tudat formálásá­ban be kell tölteniük. Az alapítók különösen fontos­nak tartják ezt a demokra­tikus átalakulás időszaká­ban, amikor a politikai és jogi keretek szélesre tárták az önmegvalósítás lehető­ségeit. Az elmúlt évtizedekben igyekeztek a tanulóifjúság tudatában csökkenteni a magyar szellemi élet múlt­beli és születő értékeinek jelentőségét. Nemzedékek nőttek fel a magyar törté­nelem hiteles ismerete nél­kül, jórészt kirekesztve ab­ból a sokrétű hatásból, amit az irodalom, a zene, a mű­vészetek gyakorolhatnak a gondolkodás és önkifejezés kifejlődésére. A Magyar Művészeti Akadémia az alkotó szel­lem képviselője kíván lenni — függetlenül irányzatok­tól, politikai nézetektől, egyéni vagy csoportos tö­rekvésektől —, a magyar­ság és emberi egyetemesség eszmei hagyományának megfelelően. Azokat fogad­ja tagjai közé, akik a ma­guk alkotóművészi életmű­vében általánosan elismert értékeket hoztak létre. Az alakulás évében kívánja meghatározni azokat az alapelveket, szervezeti ke­reteket, amelyek eredmé­nyes működését biztosít­hatják. Céljának tekinti, hogy az előbbiek keretében később a magyar szellemi élet további kiemelkedő személyiségeit is meghívja tagjai közé.” A Magyar Művészeti Ala- démia elnökéyé Makovecz Imrét, a nyolctagú elnökség tagjává Bak Imrét, Balas­sa Sándort, Bodonyi Csa­bát, Gyurkovics Tibort, Páskándi Gézát, Schram­mel Imrét, Somogyi Józse­fet és Soproni Józsefet vá­lasztották. Alapító tagok: Bak Imre, Balassa Sándor, Bartha László, Bencsik István, Bertha Bulcsu, Bodonyi Csaba, Bozay Attila, Csaba László, Deim Pál. Eigel Ist­ván, Finta József, Gerzson Pál, Görgey Gábor, Gyar- mathy Tihamér, Gyurko­vics Tibor, Hernádi Gyula, Kerényi József, Keserű Ilo­na, Kokas Ignác, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Pás­kándi Géza. Petrovics Emil, Somogyi József, Sváby La­jos, Soproni József, Schö­ner Mihály, Schrammel Károly, Szakonyi Károly, Szalay Lajos, Szokolay Sándor, Szőllősy András, Tornai József, Vígh Tatmás. Kiállítás Budaörsön Vasárnapi művész Az elmúlt napokban Ge- röly Tibor, a Budapesti Mű­vészbarátok Egyesületének főtitkára nyitotta meg dr. Tömösváry Aranka festő­művész kiállítását a buda­örsi Jókai Mór Művelődési Központban. Geröly Tibor meleg sza­vakkal vezette be egy olyan festőművész tárlatát, aki azon kevesek közé tartozik, aki nem pénzért, nem a megélhetésért, hanem ön­maga örömére és boldogsá­gára kezdett el alkotni. Az ilyen alkotókat „vasárnapi művészek”-nek szokták ne­vezni. Nincs ebben semmi pejoratív, hanem inkább felemelő — hangsúlyozta a szónok —, hiszen nagyon ke­vés embernek adatik meg, hogy évtizedek szorgalmas munkájával művésszé for­málja magát. Dr. Tömösváry Aranka a Képzőművészeti Főiskolán vendéghallgatóként tanult. Napjainkban az Uvaterv Szőnyi István képzőművé­szeti körében működik. Nyaranta Tihanyban több hetet is eltölt — élményeit képein is megörökíti. Több­ször rendezett már Tihany­ban kiállítást. Most mint­egy harminckét képében gyönyörködhetnek a buda­örsiek. Kalapos nő tézmény egy kft.-vel kötött szerződés értelmében árufu­varozóvá, könnyű- és ne­hézgépkezelővé. nemzetközi autóbusz-vezetővé képezi át — a többi között — a je­lentkezőket. A művelődési ház gaz­dálkodik is lehetőségeihez mérten. Kisebb-nag37obb lét­számú esküvői rendezvé­nyekre kibérelhető az épü­let. árusítási akciókat szer­veznek néha, a bérleti díj marad a házé ilyenkor. — Ahogy szegényedett az ország, ügy egyre keve­sebb jutott a művelődési há­zak fenntartására — tűnő­dik Nádasdy Lajos. — De látok megmenthető értéke­ket. Ami változott, az az, hogy nincs „felülről” irá­nyított kultúrpolitika, mely a közönségre erőszakolná elképzeléseit. Most — bár ezt a megfogalmazást nem kedvelem — az úgynevezett „alulról jövő kezdeménye­zések” időszaka köszöntött be. Azaz, olyan programok­ra jönnek el többen, ami érdekli is az embereket. S ők maguk is szerveznek kü­lönféle kulturális csopor­tokat. Megjegyezte, kicsit „meg­haragudott” a központi mé­diákra, televízióra, rádióra. Nemrégiben Kúrán Tibor 100. születésnapját ünne­pelték, s ő meghívta e két intézmény munkatársait, hogy hírt adhassanak az eseményről. Senkit nem ér­dekelt, hogy Tökölön él va­laki, aki betöltötte századik életévét. — Olyan bővében va­gyunk az idős embereknek? — kérdezte Nádasdy La­jos. Majd mesélt az ünnep­ről, melyet Kúrán Tibor köszöntésére tartottak, S arról, milyen csodálatos do­log az, ha valaki ennyi évet megélve, ilyen friss még szellemileg, még dalolni is kedve támad, együtt, az énekkarral... A művelődési intézmény programjairól szólva meg­említette, négy alkalommal hívják meg az Állami Báb­színház művészeit. Az álta­lános iskola tanáraival egyeztetik a műsort, hogy olyan mesét tekinthessenek meg a gyerekek, amiről ép­pen szó esik az irodalom­órákon. Mindent számba véve, úgy tűnik, érdemes felkeresni a házat, s a ta­pasztalat szerint a tököllek ezt már tudják ... J. Sz. I. Budaörsi pincesor (Erdősi Ágnes felvételei) Újabb pályázati felhívás A Körösi Csorna Sándor Közművelődési Egyesület pályázatot hirdet olyan iro­dalmi, képzőművészeti, ze­nei művek alkotására, ame­lyek kifejezik a nagy ma­gyar tudós kitartását, jelle­mét, szellemi nagyságát. A pályázatot abból az alka­lomból írták ki, hogy ápri­lis 11-én lesz Körösi Csorna Sándor halálának 150. év­fordulója. A képzőművészeti alko­tásokból kiállítást rendez­nek és a későbbiekben gon­doskodnak az irodalmi, ze­nei művek bemutatásáról is. A műveket 2120 Duna­keszi, Garas u. 26. Körösi Csorna Sándor Általános Iskola címére március 15- ig lehet elküldeni. Régi népszokás Balázsolás Február 3. Balázs napja. A legenda szerint Szent Ba­lázs püspök imájával meg­mentett egy halszálkától fuldokló fiút, ezért már év­századok óta a torokfájó­sok védőszentje. E napon a katolikus templomokban szokássá vált az ún. balá­zsolás vagy más néven ba- lázsáldás: a pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe, miközben imát mond. Almát is szentelnek ilyenkor abban a hitben, hogy alkalmas gyógyszer a torokfájás ellen. Egyes vi­dékeken kis szeletkéket nyeleitek r. beteggel, másutt az alma héjával füstölték a torokfájást. Valószínűleg középkori diákszokás maradványa az ún. balázsjárás. Többnyire 10-12 éves fiúgyerekek vol­tak a balázsjárók. Egyikük püspöknek öltözött, a fején papírból készült süveget viselt, a többieken ugyan­csak papír katonacsákó volt, az oldalukon fakard. Nyársat is vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát. Gyakran erre a tisztre kü­lön kijelöltek egy fiút, akit „szalon nás”-nafv, „nyár- sas”-nak, „kosarasának neveztek. A játék szövege szinte falvanként változott. Noha sok szereplője volt, mégsem adtak elő összefüg­gő történetet. Ki-ki elmond­ta, hogy kicsoda, micsoda, és jutalmat vár. A balázs­járás, akárcsak a március 12-i gergelyjárás, a sovány­pénzű tanítók jövedelemki­egészítésére szolgált. A há­ziaktól kapott zsírt, babot, szalonnát, tojást elvitték a tanítónák, aki azután meg­vendégelte a diákjait. A ba­lázsjárók éneke: „Ö Szent Balázs, légy mel­lettünk, óvj meg minden bajtól, Torokfájás, más nyavalya tölünk elmaradjon.’ Elmaradhatatlan az ado­mányra való figyelmezte­tés, noha a tarisznya, a ko­sár, a nyárs láttán bizonyá­ra nem feledkeznének meg a háziak erről. A szereplő így buzdította a hallgató­ságát. Pl. a „Kis katona”: „Én kis katona vagyok, ha­zámért harcolok, fáradsá­gomért, húst, kolbászt, sza­lonnát várok.” Gyakran az ének szöve­gében szerepel az adomány­kérés: „Háziasszony, arra kérünk, légy szíves mihoz- zánk, / Ne gondoljad, hogy mi azért hálákat nem ad­nánk.” Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ado­mánykérés mellett a ba­lázsjárás egyes változatai­ba a gergelyjárás iskolába verbuváló sorai is bekerül­tek, hogy kedvet csinálja­nak a tanuláshoz. — d —

Next

/
Oldalképek
Tartalom