Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
4 református szellemiség Dr. Hegedűs Lóránt püspök nyilatkozata Az Országgyűlés elfogadta a törvényt, miszerint az egyházak visszaigényelhetik elvett, államosított ingatlanaikat. Ez azonban nyilvánvalóan rendkívül bonyolult ügy, nemcsak, hogy sok embert érint, de arra való alkalmat is teremt, amelyben kételyek, félelmek, aggályok törhetnek a felszínre. Ezek oka — sokszor — az is lehet, hogy akik állást foglalnak, nem tudják, nem ismerik megfelelően, pontosan, egyfelől a körülményeket, másfelől a terveket. így lehet ez Nagykőrösön is, ahol a református egyház a törvényt összesen 21 ingatlanra szeretné alkalmazni, eszel mintegy sárospataki, deb.' récénf szintű, református, teljes ívű képzésfeltételeket teremtve, általános-elemi iskolától, a gimnáziumon át, a tanítókép- “ző-hitoktatóképző főiskoláig. A református nevelés célját, programját, terveit dr. Hegedűs Lóránt, a Duna melléki református egyházkerület püspöke foglalta össze abban a nyilatkozatban, amelyet a Pest Megyei Hírlap számára adott. — ALAPVETŐ jelentőségű és a korszerűségben elodázhatatlan, nagy kérdésünk intézményeink történelmi hagyományainak és jelenlegi felhasználásának á kérdése. Ezen belül különösen is jelentősek a tanintézetek, amelyek közismerten olyan hagyományos ér. lékeket képviselnek — és nemcsak a reformátusok természetesen —, amelyek a nemzeti kultúra megbecsült kincsei. Nem új hangsúly, hanem régi, felismert jnegállapítás az, hogy a reformáció és a protestantizmus kultúrája nélkül, a magyar kálvinizmus okta- tása-kultúrája nélkül, az égész magyar szellemiség elgondolhatatlan. Különösen ilyen népi-nemzeti, sajátos jellegében, amilyenné Károli Gáspár Vizsolyi Bibliáján keresztül, valóban Arany Jánoson, a kálvinista Ady Endrén, Tóth Árpádon át alakult. Mindebben á magyar református középiskoláknak döntő szerepük volt. A nagykörösinek is, amelynek Arany János volt egykor tanára, de a többiek sem maradtak e! Arany mögött. Ez a szellem egyedülálló magasságokba emelte a nagykőrösi református gimnáziumot. Már eme hagyományos értékek miatt is, óriási jelentősége van számunkra a nagykőrösi református gimnáziumnak. 1992-ben, a XX. évszázadnak a legvégső évtizedében, az évezredforduló küszöbén. Ez az időmeghatározás természetesen azt jelenti, hogy mindezt több mint negyven év totális d)ktatú- rája után, és az évezredfordulónak a sok bizonytalanságot jelentő jelen idejében és nem távoli jövő idejében kell szemügyre vennünk és a változtatásokat véghez- vinnünk. S hogy mi most a jellemző? A TÖRTÉNELEM eme új korszakában összeomlás történt, de forradalom nem. Ez a negatívumok erősödéséhez, a pozitívumok bizonytalanná válásához vezet. Ezek együttese egy bizonytalansági légkört teremt, s azt már Madách Adámja megmondta: Uram, világosíts fel, hálásan fogom várni végzetem, csak nyerhetek cserébe, mert a bizonytalanság a pokol... Napnál világosabb, hogy a bizonytalansági együtthatók kiválthatnak egy bizonyos szorongást, amely Kierkegaard szerint, abban különbözik a félelemtől, hogy míg a félelemnek mindig van konkrét tárgya, addig a szorongásnak konkrét tárgya nincs, és épp ezért a konkrét tárggyal nem indokolható szorongás minden konkrét tárgyban sejt valami szoronganiva- lót. A mai helyzet bizonytalansága, a negyvenéves diktatúra állal teremtett Vákuumot jelent. Sohasem hittek annyi mindenben az emberek, mióta semmiben sem hisznek, és senkinek. Ezért egy eljövendő, nem ismert református oktatásügyi koncepcióban sem hisznek, hogy a katolikusban vagy az e világiban sem hisznek: a bizonytalansági együttható uralkodik mindenekfölött. Melyek a mi koncepciónk döntő jellemzői? A református oktatás első konkrét hangsúlya és döntő erővonala a bibliai alapokon álló, igazi protestáns princípium, amelyik minden más abszolútummal szemben egyetlen abszolú- tumot, egyetlen Istent ismer el, az örökkévaló, a végtelen szeretet Atyját, aki a Bibliában megjövendölt Jézus Krisztusban testet ölt, közénk jön és emberré lesz. Tehát az emberré lett örökkévaló szeretet az egyetlen Isten, s nem az állam, az egyház, a diktátor, a püspök, de nem Isten még a Biblia sem. Vagyis a református nevelés sohasem irgalmazott az áláb- szolútumöknak, az álisteneknek. Mindebből következik, hogy az ilyen alapokon álló nevelés nem lesz abszolutista ideológiává! Sohasem fogja az jellemezni, hogy állításai tévedhetetlen igazságok! A XX. SZÁZAD végén döntő jelentősége van annak, hogy sem szellemi, sem lelki, sem társadalompolitikai, sem anyagi szinten, hamis abszo.lútumoknak ne engedjünk, mert ez összeomláshoz vezetett még egy totális diktatórikus szuper- hatalom esetében is. Ugyanúgy, manapság abszolutizálni a relativizmust, tehát, ami éppen most van, az úgy jó, ahogy van, vagy, amit a többség, esetleg mindennél hangosabb kisebbség akar, az szent és sérthetetlen —, a szabadságnak a nevében —, megint hamis abszolú- tumot jelent, mert atomizálja és szétfoszlatja az egész társadalmat. Mi az abszolút igazságot meghagyjuk a felettünk levő Istennek, s emberséges módon közelíteni akarjuk ezt. Az a csodálatos, hogy van mit közelítenünk, tehát a mi élethajónknak és oktatáshajónknak van sarkcsillaga, mágneses pólusa; sohasem fogjuk tökéletesen elérni, de tudjuk, mi felé megyünk. Azt hiszem, ez a legegészségesebb dolog, amikor van egy dinamikus koordináta-rendszerünk, efölött az örökkévaló Szeretet abszolútuma, nekünk pedig marad annak állandó, párbeszédes közelítése és megvalósítása. ■ Mindezekből következik a másik fő jellemző: a tolerancia. Ha egyedül Isten az abszolút és mi nem, akkor egymásra hallgatnunk kell, éspedig toleránsán kell egymásra hallgatnunk. Ez egyébként mindig jellemezte a protestantizmust, még ha voltak is fájdalmas kivételek. (Ezek azonban mindig a reformáció szellemének áthágásából és nem követéséből származtak.) A jellemző a Bethlen Gábor-i politika volt, aki naggyá tette Erdélyt, aki katolikus kancellárt alkalmazott, a teljes vallásszabadsággal, s olyan kultúrpolitikával, amelynek azóta is csodájára járunk. Ráadásul ez az egyenlősítő kultúrpolitika nem úgy működött, hogy a nemeseket a mindennapi napszámosok színvonalára süllyesztette volna, hanem éppen ellenkezőleg, őket emelte a nemes színvonalára. Ezért támogatta, támogathatta mindenki az általa kezdeményezett és megvalósított politikát. Mindig mindenki megértette a másikat és engedte, hogy öt is megértsék mások. E TOLERANCIÁHOZ természetesen manapság egy rendkívül jelentős kiegészítés járul, ahogy egykor a tolerancia azt jelentette, hogy a református megér, tette a katolikust, a más vallását, úgy manapság ezt ki kell egészítenünk azzal, hogy megértjük a más világvallások képviselőit. A megértés persze nem egyetértést jelent, s a tolerancia kiterjed a szekularizációra és az ateizmusra. Mert aki ázt gondolja, hogy most egy református gimnáziumban toleránsnak kell lenni a nem reformátusokkal szemben, és nem kell megérteni azt, hogy valaki nem tud hinni, negyven év totális diktatúrája és negyven év totális diktatúrája nélkül az abszolút szekularizáció korszakában, akkor az nem mai ember, és nem tudja elfogadni Biblia-ellenesen azt a bibliai, igét, mely szerint Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Mert csak első értelmét fogadja el. de involvált, benne rejlő. mélyebb igazságát már nem, ugyanis ebből az is következik, hogy a tegnap, a ma, az örökké lévő az nem ugyanaz. A tékozló fiú példázata is ilyen. Eddig csak egyenesben érthettük, pedig van egy mai vonulata is. Nem azért hagyják el a szülői házat, mert annak eszményeit, életrendjét, tökéletességét megcáfolták volna, hanem azért, mert túlságosan magától értetődővé vált ez életükben. megunták ... Sokan nem odahagyták a szülői házat: odakinn születtek .. . Tehát az örökkévalóság, a végtelenség klasszikus törvénye, felülmúlhatatlan teljessége, az emberi egzisztencia számára unalmassá válhat. Spéngler is utal erre: a kultúrák nem azért pusztultak el, mert megcáfolták őket, hanem mert megunták alapvető életigazságaikat. Először szellemileg, aztán erkölcsileg, aztán fizikailag: „Minden ország támasza és tartója a tiszta erkölcs, mely ha meg- vész, Róma ledől, rabigába görbéd” — és valóban, senki más nem tudta megdön- teni, csak maga ... Ha nem vesszük tudomásul, hogy kétezer év után ilyen gyökerei voltak a szekularizációnak, az elvilágiasodás- nak, a Világ felfedezése mellett, és ez.hamis abszolutizmussá lett, akkor nem értjük őket, tehát, nem is tudunk toleránsak lenni. Az odakinn születettek nem ismerik, nincs fogalmuk Jézus Krisztusról, arról, hogy csak az örökkévaló Szeretet az Isten, s nem Isten a szex, a pénz, a hatalom, nem az az önistenítő ember, s hogy ebből a felismerésből micsoda nyereségek jöhetnek. Az unalom után tehát vissza kell térni, csak most már az ateizmust is megértő, az ateizmus utáni hittel, az evangéliumhoz. Vagyis, mái egy más ateizmus utáni hittel szeretnénk nevelni, mert ez nekünk is a legnagyobb tapasztalásunk: a totalitárius ateizmus nemhogy megváltást, hanem még megoldást sem tudott hozni az emberiségnek. E nélkül az igazság nélkül a tolerancia üres, ahogyan az igazság e tolerancia nélkül vak. Nekünk se elvakult igazságra, se üres toleranciára nincs szükségünk. A HARMADIK alapelve a református nevelésnek az életszerűség. A tízparancsolatnál jobbat eddig . nem tudtak kitalálni, és ez min. dénki számára jó lesz. Megszűnnek a bálványok, a káromlások, az éjjel-nappal való rohanások, szünnapok helyett ünnepnapok jönnek, egymásra találhat a család, a családban a szülők a gyerekekkel, a megszületendő gyermekekkel. Világos, hogy az életért fogunk élni, egy megbízható anyagiassággal, a vádaskodások és az irigységek helyett pedig egy egymás kezét megfogó, új országépítésnek a mondha- tatlan perspektívája bontakozik ki, vár reánk. Ez mindenkinek csak javára válhat, mi mindenkinek csali szolgálni akarunk — húzta alá végezetül dr. Hegedűs Lóránt püspök. B. O. Csak a bűnös bűnhődjön Béke az ártatlanoknak Levelet juttattak el szerkesztőségünkbe, az elmúlt hétvégén megtartott megbékélési istentisztelet részvevői. „Mi, akik Afrikából, Ázsiából érkeztünk Magyarországra, kifejezzük mélységes sajnálatunkat a megtörtént tragikus haláleset miatt, ugyanakkor elkeseredve tapasztaljuk, hogy naponta zaklatások, és üldöztetések érnek minket a városban, csak azért, mert a bőrünk színe más. Szeretnénk félelem nélkül élni! Tanulni, dolgozni -jöttünk, a magyar törvényeket betartjuk. Kérjük, a lakosság, a rendőrség, a kormány védjen meg minket!” Több ország, illetve diákszövetség — a Dél-Afrikai Köztársaság, Etiópia, Ghana, Japán, Jordánia, Mo- -zambik, Nigéria és Magyarország — képviselői írták alá ezt a kérést. Az istentisztelet, szándéka szerint azt a gondolatot igyekezeti közvetíteni, mely a békét hirdeti a népek és országok között. Mindenkit megrázott az emberölés, az az esemény, ami történt. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy mások szenvedjenek attól a légkörtől, mely most körülfogja a színes bőrűeket. Emberek vagyunk, jók, rosszak, ilyenek és olyanok. Ne kelljen félnünk egymástól, próbáljunk meg türelemmel, egymás mellett élni. Békében. J. Sz. I. AJÁNDÉK TIARA. II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmával a hazai egyházaktól tiarát (pápai korona) kapott ajándékba, amely Obrozik Edit és Jenéi Tibor művész házaspár alkotása. A Szentatya most az alkotóknak levélben köszönte meg munkájukat Az évszázados templom prépostplébánosa A gyermekiélek művelője A hitoktatásról beszélgettünk dr. Pelsőczy Ferenc prépostplébánossal, aki vagy harmincöt esztendeje tanít Törökbálinton. Nemzedékek nőttek föl ez idő alatt, most hatszáz gyermek tanul katolikus hittant a többezres1 lélekszámú településen. ARANYFEDEZET A SZÍV A templom, a plébánia hétszázötven éves. Az Árpád-házi királynék járlak ide egykoron misére. ,A templom a környéken a legrégibb épület, ablakkeretei eredetiek. Megőrizte azokat az idő. Arra a kérdésre, hogy mi a hitoktatásban az elsődleges, a Biblia megismertetése, vagy a hit és erkölcstan, messzire mutató,. mélyen átgondolt választ adojt a plébános. — Kit- és erkölcstant tanítok. A tanítás lényege az emberi lélek fejlődésének figyelése. A növelés hivatás, nem szabályok alkalmazása. Sok mindenhez értünk, de olykor hiányzik az aranyfedezet, a szív. Ahogy Szent Pál mondotta, vannak olyan törvényeink^ amelyek a szívünk táblájára vannak írva ... Meg kellene . látnunk, hogy közös tőről fakadtunk. Az ember a társában találja meg önmagát. Mások vagyunk, de a lélek az közös. S ezt kellene kibontakoztatnunk. Ahogyan Descartes, kora nagy filozófusa mondta: Gondolkodom, tehát vagyok. Ebben benne van az önismeret, az, hogy nem őrzöm, hanem kibontakoztatom & tudást mások javára. A nevelésnek az a célja, hogy rávezesse az embert az önismeretre. Egyéniség ott bontakozik ki, ahol lehet variálni az ésszel. Különbözőek az emberek. Vannak, akiknek természetes az ösztönviláguk, az egyik az iparhoz, a másik az üzlethez ért. Fontos, hogy ne akarjunk légvarakban élni, ismerjük meg képességeinket. Vannak természeti, öröklött adottságaink, a világmindenség függvényei vagyunk. Az önismeretre való rádöbbentés a hittan alapja. SZEMÉLYISÉGET FORMÁLNI A gyermek legegyszerűbb kérdése is kutatás. A hittannál minden afelé halad, hogy ezt gondolattá varázsolja. Amivel nem találkoztam magamban, eszmeileg azt meg sem tehetem. Az alap az, hogy a gyerek kezdi érezni, ő egy személyiség. Ha félénkebb valamelyikük, azt nem intem le soha. Igyekszem őt öntudatra ébreszteni. S a hatás érezhető, otthon is. Sok dolgom van, de ha nem taníthatnék, összeroppannék. Minden gyereknek van valamilyen adottsága, ezeket igyekszem kibontakoztatni. A dicséret meg a kérdőre vonás is fontos, de a dicséret fontosabb. Ma is arra emlékszem, az iskolában mikor dicsértek meg. Sok éve élek itt, az emberek megismernek az utcán, magam szintén ismerem őket, még az iskolapadból. Öra előtt a gyerekek várnak, átveszik a táskámat. Számukra ez egy játék, de ezt is komolyan kell venni, mert ebben is benne van az ember. Talán az újjáépítést azzal kéne kezdeni, hogy azokat engedjék a gyökerekhez nyúlni, akik azt képesek megragadni. A nevelésre gondolok, a gyökér alatt pedig a személyiség- formálást értem. Alapelvek kellenek, elindulni csak úgy lehet. ESZMÉNYEINK TALAJÁN E pusztai nép, a magyar, megjelent Európában. Azután e nép kapott elveket, melyek nemzetté tették. Kibírta a tatárdúlást, a török hódoltságot, utóbb a kommunizmust. Mindig jött egy lehetőség, az Isten letörölte a sakktáblákat. Most is. A kipróbált erkölcsi elvekből fejlődött ki Európa is. Elveszett az iránytűnk, ezt pedig meg kéne találni-. S ez nem más, mint az emberi lelkiismeret. Pannonhalmán van egy kép, a címe: Szabadságában elveszett. Ehhez fűződik a történet: a nemes bor a hordóban úgy vélekedik, mit néki fa, abroncs, mennyire nem talál ez hozzá, s szétroppantja a hordót. Elfolyik ... Felissza a föld. Ezzel azt akartam példázni, ne dobjuk el az eszményeinket. S ehhez kell a nevelés, mely nemcsak az egyén megragadása, hanem a családé, a nemzeté, az egységes emberiségé is. Nyúljunk vissza a tiszta forráshoz, ne itassuk másból gyermekeinket... J. Sz. I. \
