Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-12 / 36. szám
Másképpen sajnálják az árvát... Sorsát az üvegbe zárta Messziről még a nők is megfordulnak utána. Magas. szőke haja a vállát veri, formás a lába, szép kerek a keble. Igazi szép asszony. A kora? Ha nem tudnám, azt mondanám, huszonéves. Aztán, ha valaki közelről nézi, remegő kéz, püffedt arc, itt-ott piros erek, a szem alatt táskák. Éva alkoholista. Tizenegy éve iszik. Munkahelye, mint a mesében, hol volt, hol nem volt. Most három hete kiköltözött az örökölt családi házból a melléképületbe. A férj nem bírta tovább. Hogy élsz most? Mi vár itt és így rád? — teszem fel az együgyű kérdést, amikor összefutunk, és elmondja sorsának alakulását. — Nem bírta tovább, hogy iszom, pedig szeret, nagyon szeret, hiszen mindent megtett, hogy abbahagyjam. Kiköltöztem, van munkám is, lehet, így talpra állok, de most sietek, megyek a boltba — és menne, látom reszket a keze. Ma még biztos, hogy nem ivott. Gonosz vagyok, azt mondom. elkísérem. Erre ő mindent kitalál, hogy sokat beszélget a pénztárossal, s nekem bizonyára sietnem kell. Nem tágítok, kísérem, s azon töprengek, miért. A boltban már ismerik, -mdennapos „jó” kunaft. Zavarban van, de elszi a félliteres konyakot az egy üveg vörös bort. — Most játsszam meg az eszem, úgyis tudod. Nem bírom ki, ha nem iszom. Örököltem az apámtól vagy az isten tudja. Menj a francba! Könnyű neked, mert szociális ivó vagy. 'Ismerek mindent e területen annyit dumáltak az orvosok. Azok is le vannak .... segíteni nem tudnak. Pedig azt mondták, ha belátom, ha beismerem, hogy alkoNadrágkrach Kék kordbársony nadrágom kimúlt, egy lehajlás pillanatában keresztbe-kasba megrepedt. Ráadásul a szerkesztőségi szobámban, miközben vendéget vártam. Hölgyvendéget. A katasztrófa mellbe vágott, még kevésbé lelkiző kollégáim is elszörnyedtek. És jöttek a tippek. Volt, aki fogyókúrát javallt, esetleg új nőt, kocogást, tekézést, a-erobicot. A hivatalsegéd felajánl- ta, megférceli. Csak vessem le bátran. A legkézen- fekvőbbb tanácsot a társaság Benjáminja adta: menj át a Corvinba, és vegyél egy újat. A néhány méteres út felért egy kálváriával, az volt az érzésem, hogy mindenki engem néz. — ötvenhatos méretben kordnadróg? Nincs, nem is volt — hűt le az eladó. — Fáradjon el a körútra, a nadrágszalonba. Válaszként megfordulok, felfedem titkomat. Betuszkolnak egy próbafülkébe. — Tessék várni, keresünk valamit. Gondolom, most egy kamgarn is megfelel. Tíz percig szobrozok, remélek, várok, mikor hozzák az álmaim vágyát. Egy szilvakék kordbársony farmert. Van isten, és volt nadrág. Valahol, egy raktár mélyén szunnyadt és engem várt. Igaz, van egy kis szépséghibája. Másfél arasszal hosszabb. De sebaj. Egy telefon, és előtüsténkedik a háziszabó. Mér, krétáz, ígér: tíz perc és jövök. Oké. Tíz perc nem idő, azt már állva is kibírom. Állok a fülke jótékony félhomályában. A plüssfüggöny mögött. Lelki szemeimmel látom önmagamat. Olyan vagyok, mint egy elfuserált faunszobor. Amit nem mertek leleplezni. Gardróbom megújulása pont 30 percig tartott. Mikó úr — ez a neve megmentőmnek — kiállítja a számlát, majd elkísér a pénztárig. — Legyen máskor is szerencsénk, tessék elnyűni egészséggel. Nocsak — összegzem a tapasztalatokat. A rendszerváltás a kereskedelemre is kiterjedt? Lehet. Bár az sem kizárt, Mikó Gábor személyében egy olyanra akadtam, aki inasként két dolgot tanult meg elsőnek. Vizesnyolcasokat rajzolni a padlóra, és az udvariasság alaptörvényeit. Ami nélkül nincs és nem is lesz kereskedelem. Sem a Corvinban, sem máshol, (—matula—) "voltak filléres gondjaink. Szerelmi házasság volt a miénk és mégis ide jutottunk. Miért költöztetted ki a melléképületbe? Mit vársz ettől a lépéstől? — Már nem tudtam mit tenni, feláldoztam az életem. A lelkiismeretem tiszta. Mindent elkövettem. Vigyázok rá így is, de ezt meg kellett lépni. Hátha ez segít. Hátha önállóan még emberré tud válni. A gyerek miatt, bármi lesz vele, nem hagyom el. Nem dolgozik hat éve. Az orvosok bebeszélték neki, hogy ki kell kapcsolódni, kirakatot kell nézegetni, el kell szakadni a napi gondoktól. Ö szegény elszakadt, hitt nekik, ugyanakkor meggyűlölt mindenkit, aki rendesen .élt és dolgozott. Iriggyé vált és cinikussá is. Beteg, nagyon beteg — mondja szomorúan, s tehetetlenül tárja szét kezeit. Sajnos az alkoholizmus hazánkban népbetegséggé nőtte ki magát. A fent leírt eset. hogy egy anya iszik, szerencsére még ritka. Élvonalban vagyunk ivászatunkkal, családok mennek tönkre, gyermek szemek szomorodnak és hullatnak könnyeket, a részegen fekvő szülők, majd a nyitott sírok felett. Tenni kellene valamit. Tenni, de mit és hogyan? Árvái Magdolna Kis virág csontvázzal A művész bánata Kis virág, csontváz, kobra, sárkány, viking harcos feje — melyik a kakukktojás? Egyik sem. Ezek mind a lengyelek kedvenc tetoválásmintái közé tartoznak. Ez az őrület is kezdi elérni ugyanis Lengyelországot. Egy thai mester kezdte, akit ugyan néhány hónap után meghátrálásra kény- szerített a számára szokatlanul hideg lengyel időjárás, de tanítványa, Dariusz Góralczyk nagy sikerrel viszi tovább a céget. Mint elmondotta, a legtöbb ügyfele 20—40 év közötti férfi — csak felnőttek tetoválását vállalják —, de voltak huszonéves hölgyek is a megrendelők között, akik igen intim helyekre kérték a thaiföldi mester mintáit. Jönnek tehetős üzletemberek is. Természetesen minden kliens maga választhatja meg a mintát és a színeket is, az ár a kép nehézségi fokától függ. Góralczyk szerint jelenleg ő az egyetlen tetoválóművész az egész országban, s bár nem panaszkodhat az üzletmenetre, legnagyobb bánatára a tetoválást a lengyelek többsége még mindig a bűnözőkkel és a primitivitással kapcsolja össze gondolatban. Kolduljak neked? A gyereket borbélyhoz kell'vinni. Így döntött a mama, merthogy Imruska, a négyéves csemete haja túlságosan megnőtt, a szemébe lóg. A fazon- igazítás jól jönne, az ifjú mama tehát kézen fogja kisfiát és elindul a gyerekfodrászhoz. Az utcán, a házfalhoz tapadva egy koldus ücsörög a földön, kezét kérőn nyújtja feléjük. — Anyuka, mit csinál itt ez a bácsi? — kérdezi Imruska. merthogy ömég csak négyéves, és mit se tud holmi újfajta köz- gazdasági szabályokról, Kupa Mihályról egy árva szót sem hallott. — Koldul, kisfiam — feleli a mama. Egy utcasarokkal odébb, mit tesz isten, egy másik koldus ücsörög az aszfalton, az is kérőn emelgeti a jobbját. Imrus már nem kérdez semmit némán szorongatja az anyja védelmet, biztonságot jelentő kezét. A fodrásznál aztán nyissz-nyassz. két csippentés balról, egy kis vállkefélgetés a nem létező gyerekhajszálak után, és már közli is az árat a borbély: — négyszáz forint. Az anyuka elhűl. Imruska látja rajta, s kérdezi: — Mama. ugye négyszáz forint az nagyon sok pénz? Anyuka szomorúan bólogat. Igen, Imruska, az nagyon sok pénz. A gyérek töpreng egy kicsit, majd felderül az arca és már mondja is: — Kolduljak neked? — kk — MRTR Imit! HRZRTZBT Bájakért titkok BEFOLTOZZÁK AZ ÓZONPAJZSOT A freon a vádlottak padján grammos átlagot jelentett minden egyes magyar állampolgár számára, ugyanakkor ez csak a fejlett ipari országok átlagos felhasználásának a fele volt. A montreali jegyzőkönyv tagországai időközben azt is vállalták, hogy 2000-ig évente szigorúan megszabott mennyiségben, fokozatosan kiváltják, egészségre ártalmatlan anyagokkal helyettesítik ezeket a veszélyes gázokat. Magyarország 1990-ben máris 20 százalékkal csökkentette a fel- használásukat, 1995-re 50 százalékkal, 1997-re pedig 85 százalékkal tovább kell csökkentenie. A sprayek freonjának hazai szénhidrogénnel való kiváltása csak fokozatosan valósítható meg, mivel az átállás egyúttal jelentős gazdasági kérdés; új technológiai sorokat, új berendezéseket követel, ezenkívül kereskedelmi vonzata is van. Az átállás eddigi tapasztalatai máris jelzik, hogy noha a szénhidrogé- nes hajtógázok nagy része olcsóbb, mint a freon, árcsökkentő hatás helyett árkiegyenlítő, sőt árfelhajtó hatása van. Ez részben a hazai kereskedelmi viszonyok kialakulatlanságából fakad. Ezért egyelőre nemigen várhatjuk, hogy a környezetvédelmi szempontból korszerűbb szénhidrogénes hajtógázzal működő sprayek a freonosoknál olcsóbbak legyenek. Hazánkban a legnagyobb spraygyártó a Caola, amely a 80-as évek végén évente átlagosan 30 millió dobozt készített. Az átállást a legnagyobb hazai gyártó cégek —a Caola, a Claudia, a Medikémia — önerőből igyekeznek megvalósítani, noha a Környezetvédelmi Minisztérium a MTESZ segítségével tavaly projektet ajánlott nekik. Ám mégis úgy látszik, a gyártók inkább külön-külön igyekeznek boldogulni, nyilván ettől nagyobb anyagi hasznot remélnek. Kocsis Kiára land katonatiszthez, akivel a mai Indonéziában élt 1902-ig. Európába történt visszatérése után a házaspár különvált, s Margare ha 1905-től kezdve hivatásos táncosnő Párizsban. Először a Lady Macleod nevet vette fel, későbbe azonban Mata Hari néven szerepelt. Ez a szó maláj nyelven a napot jelenti. A magas növésű, sötét hajú táncosnő csaknem meztelenül lépett színpadra. Ahogyan hírneve nőtt, úgy vonzott mind nevesebb hódolókat, köztük Henri de Rotschild bárót és Giacomo Puccinit. Sok szeretője között katonatisztek is feltűntek, s ez lett a veszte. Bár az igazság mindmáig ismeretlen, a legenda szerint bájait arra használta fel, hogy szeretőitől az ágyban katonai titkokat csikarjon ki. A francia hatóságok megvádolták, hogy Németország javára kémkedik, s 1917. októberében kivégzőosztag elé állították. Leeuwardenban a város lakossága először 1976-ban bocsátott meg neki. Ekkor ■kis bronzszobrot állítottak emlékére. Most összegyűjtöttek számos fényképet, hódolóinak leveleit, színházi hirdetéseket s egyéb emlékeket, köztük azt az 1932-ben készült filmet is, amelyben Greta Garbo alakította Mata Hárít. A város turisztikai hivatala bízik abban, hogy a kiállítás sok látogatót vonz majd Leeuwardenba. Eredetileg 27 ország írta alá 1987-bcn az úgynevezett montreali jegyzőkönyvet, amely kimondja: a tagállamok az ezredfordulóra teljesen beszüntetik a telített freonok és halonok használatát. A nemzetközi megállapodás a sprayek hajtógázát, a műanyagok habosítását, az oldószerkénti alkalmazást, valamint a hőközlő hűtőgépeket, fagyasztókat, légkondicionáló berendezéseket egyaránt érinti, ugyanis ezek a környezetre ártalmas freongázzal vagy halonnal működnek. Hazánk 1989 áprilisában csatlakozott a nemzetközi megállapodáshoz, amelynek ma már 83 ország a résztvevője. A tagországok növekvő száma jelzi, az ionoszférát veszélyeztető gázok felhasználásának beszüntetése világjelentőségűvé vált. Mint tudjuk, a freonok és a halonok okozzák a földi élet védelmét jelentő ózonpajzson az egyre terebélyesedő lyukat, amely legjobban Ausztrália felett, főként ősszel, október táján figyelhető meg. A vizsgálatok kimutatták, hogy az ózonpajzs az utóbbi 10 évben 3-5 centiméterrel vékonyodott, eZzel mindjobban átengedve az emberre veszélyes, kemény ultraibolya-sugárzást. Elsősorban a béta-sugarak okozhatnak gondot, amelyek elősegítik a rák kialakulását. Magyarország freonokból és halonokból 1986-ban 5500 tonnát használt föl. Ez a mennyiség évente 0,6 kiloSZERENCSERE VAR Húsz éve „lakatlan" Húsz esztendeje immár annak, hogy üresen áll a dél-olaszországi Potenza közelében lévő Sant Andrea falucska újonnan létesített temetője. A falubeliek elbeszélése szerint egy babona az oka annak, hogy két évtizede senkit sem temettek oda. Azt tartja ugyanis a néphit, hogy az első halott, akit az új temetőben hántolnák el, annyira unatkozik ott, hogy gyoi’s egymásutánban „meghív" maga mellé másokat is, főleg családjának és baráti körének tagjait. Ezért aztán — mert közben azért halnak meg emberek a faluban — minden Sant Andrea-béli azt kéri, hogy hozzátartozóját a falutól nyolc kilométerre fekvő régi temetőben, Atellában temessék el, amely természetesen zsúfolásig megtelt már. Atclla polgármestere, Pasquela Ciani most azért imádkozik, hogy olyan „szerencséje” legyen, mint a környéken egy másik falunak volt, amelynek újonnan létesített temetője szintén hosszú ideig üresen állott, amíg aztán egy környékbeli öreg plébános, akinek nem éltek már a hozzátartozói, bele ' nem egyezett, hogy az új temetőben leljen örök nyugalmat. 13 Leeuwardenben, ebben az észak-hollandiai városban a közeljövőben állandó kiállítás nyílik, amelyet híres szülöttje emlékének szentelnek — írja a Reuter brit hírügynökség. — A híres szülött nem mást, mint Mata Hari, az első világháború legendás kémnője. Mata Hárít Leeuwardenban, a kálvinizmus egyik bástyájában sokáig szégyenfoltnak tartották. Most azonban, 75 évvel kivégzése után nemcsak megbocsátottak neki, hanem büszkék is rá. Mata Hari, akinek valódi neve Margaretha Geertrui- da Zelle volt, 1876-ban született. Apja, jómódú kalapkészítő iparos, 19 éves korában férjhez adta egy holholista vagyok, meggyógyulok. Hat elvonókúra, és így fogok megrothadni. Haha, a múltkor bepisiltem a buszon — mondta minden kérdezés nélkül, majd lecsavarta az üveg kupakját és az utcán meghúzta. Rám, meredt, és mint egy eszelős, ismét elküldött a francba. Sajnálom, segíteni kellene, de hogyan ? Elköszöntem, rám se nézett. A gyereke 13 éves. Másnap megvártam az iskolánál. Hosszan beszélgettünk. Szégyenli. A boltban, a buszon, a környéken mindenki tudja. De szereti, aggódik érte, s ugyanakkor ott a gyűlölet a szemében. Rám is mérges, holott nem én kezdtem az anyjáról beszélni.; Végül kimondja: ha meghalna, jobb lenne. No de csak 36 éves, válaszolom neki. — De akkor mindenki másképpen sajnálna engem, meg őt is. Nem vetnék meg, nem közösítenék ki és apának is könnyebb lenne — s tele szalad köny- nyel a kék szempár. Az apa alkalmazott egy kelmefestőnél. Reggeltől estig dolgozik, mos, főz, gyereket nevel és tanul vele. Eddig még az orvosokhoz is eljárt. Vitte az asszonykát kis- és nagycsoportos foglalkozásra, beadta reggelenként a gyógyszert, aztán este a sufniban találta. Várt évtizeden túl is. várt a csodára. Ma megtört és belefáradt. — Nincs mit tenni. Fel kell adnom, bár nem akartam. Ügy voltam vele, a gyerekem anyja. Nem váltam el, több mint tíz éven át hordtam az orvosokhoz. Meg akart gyógyulni, de nem tudott. Ki a hibás? És miért kezdte el? Nincs felelet az ilyen és hasonló kérdésekre. Mi jól éltünk, örököltük a házat. nem