Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
Színházi levél Cabaret Nem tudni, miért írják most így, franciásan a közismert musical, a Kabaré címét a Madách Színházban. Talán, hogy emlékeztessenek rá: a Christopher Isherwood angol író 1929— 1933 közötti, berlini élményei alapján — főleg az ő Isten veled, Berlin című elbeszélés- és naplókötetét felhasználva — készült, 1966-ban bemutatott musicalnek az égvilágon semmi köze nincs sem a franciákhoz, sem Párizshoz? A Kabaré (Cabaret) ugyanis 1929 szilveszterén kezdődik — Berlinben, s ott is játszódik. Abban a Berlinben, amelyet az infláció, a politikai küzdelmek, az elszegényedés, a bűnözés sújt, s ahol már készülődik az először barna, majd zöld nemzetiszocialista veszedelem, horogkeresztes vörös karszalagjaival, zsidógyűlöletével, pángermán álmaival. Hitler már megírta a Mein Kampfot, a nyomor, a munkanélküliség már jó táptalaj a pártja szociális demagógiájának, a német tömegekben már érlelődik a hajlam, hogy befogadják ezt az ideológiát, s nagyon közel van már 1933, a náci hatalomátvétel ideje. Isherwood egy kedves és könnyűvérű kabaréénekesnő, az angol származású Sally Bowles alakját állítja az említett kötet legjobb írásának középpontjába. Joe Masteroff librettója, Fred Ebb dalszövegei, s főleg John Kander zenéje ebből a negyedrangú bárokban fellépő lányból hősnőt farag, aki a nem éppen párizsi színvonalú, de azért tisztesen tűrhető Kis-Kat kabaréban lép fel, s majdhogynem tragikus sorsot ér meg. Mindenesetre: happy end nincs, Sally és a (talán) igazi nagy szerelem, az amerikai író, Clifford Bradshaw útjai elválnak, a darab rokonszenves figurája, a kis gyümölcs- és zöldségkereskedő, Schultz úr megízleli a kezdődő zsidó pogromok légkörét, és útjára indul a nyílt fasizmus, mely sem idegeneket, sem zsidókat nem tűr meg, hiszen Németország a németeké. Egy musicalnek nem feladata, hogy" történelmi drámát helyettesítsen. A Cabaret annyira kötődik a történelembe*, amennyire a szituációk behatárolásához ez szükséges. Jó dramaturgiai megoldás a kabaré és a magán helyszínek váltakozása, így a látványos jelenetek természetes közegben „adhatók el”. A Ma- dácliban, Szirtes Tamás rendezésében, a forgószínpad ügyes alkalmazása a folyamatos színváltásokat is könnyen oldja meg, a játék lendülete semmit nem csökken. Lendület pedig van, főként a jól kitalált narrátorfigura, a Konferanszié (Paudits Béla) révén. Ez a groteszk, gunyo- ros, szatirikus fickó adja meg igazán a játék tónusát, a kicsit érzelmes, kicsit frivol, kicsit politizáló, kicsit antináci hangvételt. Sally alakítója, a Katona József Színházból vendégként érkezett Básti Juli meglepetés: nagyon jól énekel, kitűnően mozog, súlyt ad ennek a kis lokáltündérnek. Nagy szép alakítás Psota Iréné egy sokat látott berlini főbérlőnő, és Garas Dezső Schultz úr szerepében. Az előadás máris hangos siker; a Madách újabb teltházas szériára biztosította be magát a Cabaret szín- rehozatalával. Takács István yiTAK ES BOTRÁNYOK T anköny vháború Tankönyvháború — ez a címe annaik a kötetnek, amely a gimnáziumi reform-tankönyvsorozat megpróbáltatásait dokumentálja, és amelyet a közelmúltban mutattak be a sajtónak és a szakmának. A huzavona 1975-től, az első „reformtanterv” elkészítésétől 1936-ig, a negyedikes irodalomkönyv átdolgozott kiadásának megjelenéséig tartott. A hetvenes évok elején elindított oktatásügyi reform azon az oktatáspolitikán kíván változtatni, amely a marxista—leninista személyiségformálást tekintette az oktatás legfőbb céljának (ez természetesen a tantervekben gyakorlati formát is öltött). Irányelvei az 1972-es párthatározatban jelentek meg, amely előírja, hogy a tankönyvek szerzői a kérdéses tudományágak művelői és kiváló pedagógiai szakemberek legyenek. Az oktatási kormányzat komolyan vette a határozatot és elindította a reformmunkálatokat.. De a tankönyvíró irodalmárok — így Veres András, Szegedy- Maszák Mihály, Horvath Iván —■ és a reform hívei váratlan ellenállásba ütköztek. Amit szokatlan módon nem a „hivatal” részéről tapasztaltak, hiszen a változást épp ott kezdeményezték, hanem a „fennálló értékrend” őrei részéről. Az újítás legelkesere- dettebb ellenzői Pándi Pál és Király István voltak, akik tankönyvkritikájuk miatt nemcsak a szakemberekkel, de az apparátussal is szembe kerültek. Az Oktatási Minisztérium — élén Poliniszky Károly miniszterrel — az új tankönyvek és a reform híve volt. A két tábor közti polémia dokumentumait gyűjtötte össze és szerkesztette kötetté Pála Károly. Az írások egy része, például a levélváltások, most kerülnek először nyilvánosságra, más része pedig a sajtóban jelent meg a viták idején. A gyűjtemény tizenöt évet ölel fel, a tantervi vitáktól az 1990-es érettségi botrányig zajló eseményeket. A Tankönyvháború az Irányított irodalom című sorozat második darabja, amelynek szerkesztője Veres András, kiadója pedig az Akadémia Irodalomtudományi Intézete és az Argumentum Könyvkiadó. — d — ALAPÍTVÁNY TERVEKKEL, GONDOKKAL Muzsikáló Százhalombatta Még tavaly október végén hozta létre Százhalombattán az önkormányzati képviselő-testület és a fiatal énekesek kórusa azt az alapítványt, melynek célja a város zenei életének fejlesztése. A Muzsikáló Százhalombatta elnevezésű alapítvány 300 ezer forintos alaptőkével indult. Az elképzelések szerint a már meglevő két énekkar és a battai zeneiskola támogatása az alapítvány egyik része. A másik az, hogy a város zenekedvelő közönsége helyben látogathasson olyan előadásokat, koncerteket, amelyeken rangos művészek lépnek fel. Emellett egy zenei dijat is életre hívtak azok számára, akik tesznek valamit a zenei ólet fejlődéséért. — Milyen tervekkel kezdik az új esztendőt? — kérdeztük Strauszné Könö- zsi Veronikát, az alapítvány kuratóriumának elnökét. — Nagyon sok elképzelésünk van, de hogy mi valósul meg belőlük, az a kuratórium döntésétől függ. Az alapító tőke egy részét használhatjuk csak föl, ez is behatárolja a terveinket. Elhatároztuk, hogy különböző pályázatokat célzunk meg, hátha sikerül nyernünk valamilyen támogatást. Kicsit olyan ez az egész, mint amikor az ember álmodik valami szépet, azután kénytelen leszállni a földre. Arra gondolok, hogy bármilyen jó szándékúik, érdekesek is a terveink, mindent az anyagi lehetőség határoz meg igazán. — Nagyon sok lelkes támogatónk van a kuratórium tagjai között is. Kaptunk pénzt a Benta Völgye Mgísz-től. Ez sokat jelent az alapítvány jövőjét illetően. De azt is látnunk kell, hogy tennivaló is akad bőven. Nagyon jól sikerült a karácsonyi koncert, amelyen a város összes zenei intézménye képviseltette magát. S itt jön a „de”! Azaz az a tapasztalat, hogy nem figyeltek annyira egymásra, mint ahogy szerintem kellett volna. Nem a közönségben volt hiba, ők jöttek szép számmal, Hanem a zene művelői nem figyeltek igazán arra, hogy mit csinált a másik. Pedig úgy érzem, ez is fontos. Ezt a passzivitást szeretnénk- megtörni, s már az óvodában kicsit nagyobb súlyt adni a zenei nevelésnek. Talán e téren is segíteni tud az alapítványunk. Legnagyobb gondunk az, hogy nem találunk olyan pénzügyi szakembert, aki menedzselné anyagi ügyeinket. — Mire gondol konkrétan? — Olyasmire, hogy valaki megmondja, mibe érdemes befektetnünk, s kevés pénzből is miképpen lehet valami hasznosat csinálni. A dolognak ez a része még homályos. S ami tovább nehezíti, hogy megtaláljuk a megfelelő pénzügyi szakembert erre a célra, az az, hogy fizetni nem tudunk tevékenységéért. A kuratórium tagjai, jómagam sem kapunk ezért fizetséget, nem is futná kereteinkből. Pedig, sok minden múlna egy ilyen segítőtárs munkáján. Vidéken egy hang- versanyjegyért nem lehet | sok pénzt kérni. Pedig törekvéseink között szerepel az, hogy neves művészeket léptessünk fel a városban. — A következő évad október elsején kezdődik, a zene világnapján. Bízom abban, hogy addigra már valamivel több pénzzel rendelkezünk. Ezt a félévet, januártól júniusig terjedő időszakot kell átvészelnünk. Szeretnénk, hogy a folyamatosság meglegyen. Volt őszi, téli koncert, s megvalósulhasson a tavaszi is. Igyekszünk mindent megtenni annak érdekébe, hogy az elképzeléseink valóra váljanak. — Van egy további tervünk, ami, azt hiszem, idén sem valósulhat meg. Egy gregorián énekikurzust szeretnénk indítani, mert bár sok kórus énekel ilyen dallamot, az éneklés technikájának nincs kialakult iskolája. Megismerhetnék, hogyan jelenik meg a gregorián az énekes zenében, a barokkban. Ilyen iskola nincs, elég olcsón meg lehetne oldani, de hát mi maradna az egyéb tervek megvalósítására? Azért ezt jó ötletnek tartom, majd meglátjuk, a sorsa hogyan alakul. — A fontos, hogy létrejött az alapítvány, s voltak már koncertek. Februárban Jandó Jenő és Takács Tamara lép föl a művelődési házban a 4. hangversenyen. Gondolom, ez sokakat vonz majd. De nemcsak az úgynevezett „komoly”-zenével kívánunk foglalkozni. Van dzsessz- klub a városban, s egy évben legalább egyszer ilyen rendezvényt is szeretnénk szervezni. A többit majd meglátjuk... J. Szabó Irén Premier 23-án Rossini Mózesa az Operában először Rossini Mózes című ope- Tájának bemutatójára készül a Magyar Állami Operaház. A mű zenei betanítását Lamberto Gardelli irányítja és ő vezényli az első előadásokat is. A premiert január 23-án, olasz nyelven tartják. Az opera magyar nyelvű előadásait Medveczky Ádám dirigálja, a rendező Korányi Miklós Gábor, a díszlettervező Csikós Attila. A jelmezeket meghívott ven6 JsMídsm dégként Jánoskúti Márta tervezte. A darabot párhuzamos szereposztásban mutatják be. Mózes szerepét Airizer Csaba és Berczelly István énekli, Elisero: Andrej Láncot) és Gerdesits Ferenc. Fáraó: Sólyom-Nagy Sándor és Stanislav Mickievich lesznek. A Magyar Állami Operaház társulata most először mutatja be Rossini Mózesét. A darabot a magyar közönség 1970. január 20- án és 22-én a Teatro Com- munale di Bologna társulatának vendégszereplésekor láthatta, ugyancsak az Operaház színpadán. TE DEUM Amikor utoljára itt jártam, még fecskék cikáztak a nyersfa boltozat alatt, s a nyitott ablakon át nyárvégi fény ömlött be a nyárvégi virágokra. A virágok két meszesvödörben pompáztak, ott, ahol most az ideiglenes oltár áll, s az ambó a szentkönyvvel. A virágokat naponta váltották. Azok az asszonyok, akik szívrepesve várták a nagy pillanatot, amikor először hangzik el az új templomban: Te Deum! Téged dicsérünk, Istenünk. A pakonyi katolikus templom viszonylag rövid idő alatt készült el, a sors mégis úgy hozta, aki megálmodta, idő előtt tért meg az egek Urához, s két paptárs életútja is másfelé vitt, talán azért, hogy végül is egy olyan pásztor fejezze be az akol építését, aki... De talán idézzük őt, Hef- fer Gábort, Gyál és Felső- pakony plébánosát. — Gyermekkoromban sokszor jártam errefelé, amikor Ócsárol Pakonyon keresztül mentünk a gyáli, lőrinci piacra. Hátul, a kocsikasban bóbiskoltam, fáztam a hajnali hidegben. Az út pont itt vitt el, ahol rhost a templom áll. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha Isten háza fog magasodni ezen a helyen, melynek én leszek az első, méltatlan szolgája. Áldas- sék érte az Ür neve! A pakonyi templom elkészült, de még nincs felszentelve. Mert nincs oltár, szentély, s még sok minden más, mely feltétele a püspöki áldásnak. És nincs fűtés, dermesztő hidegben ülnek az ideiglenes padokon. A félhomályban csak a tabernákulum fölötti vörös fény világít, s a két gyertya az oltárt helyettesítő asztalon. Szól a csengő, felállónk. A sekrestye felől bevonul Heffer Gábor egyszerű, hófehér miseruhában, az alba fölött nincs karing, csak a stóla. Az is fehér, az arannyal hímzett kereszt csillog a gyertyafényben. — Miért fehérben misézett tisztelendőséged? — kérdem később, a szentmise végen. — Mert a fehér az öröm és hálaadás színe — válaszol az atya, majd hozzáteszi: minden ökom megvan az örömre. Pakonyi híveimnek megadatott, hogy részesei lehessenek Isten végtelen irgalmának, saját templomukban köszönt- hettók a megszülető Jézust, az új évet, s most a vízkereszt ünnepét is e falak közt éltük meg, melyben a saját munkájuk, áldozat- vállalásuk, s a maguktól elvont forintok is benne vannak. Csupán az elmúlt négy hónapban közel 600 ezer forintot adományoztak, ennek köszönhető, hogy felszentelés nélkül, de használatba vették a templomot. Eddig két keresztelés volt, és két házasság köttetett itt, melyek nem a gyűli, hanem a pakonyi anyakönyvbe lettek bejegyezve, az új, pakonyi anyakönyvbe. Vizkereszt. A templom majdnem tele van. Pedig negyven év alatt jócskán elfelejtettük, mit is jelent ez a szó, mi a jelentősége. Epiphania Domini: Az Úr megjelenésének ünnepe. Ezen a napon látogatta meg Gáspár, Menyhért és Boldizsár az újszülött Jézust. Van ennek a napnak egy régi, kedves hagyománya is. Ilyenkor szokás a porták fölé kiírni az évszámot, s a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűit. Valahogy így: 19-*-G-!-M+B+92. És ilyenkor hangzik el a fohász: Krisztus áldja meg ezt a hajlékot. Az. össznépi fohász is elkel: Krisztus, áldd meg ezt a kis nemzetet. Matula Gy. Oszkár Újabb Madách- dokumentu mok A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum birtokába került a Madách famíliával rokonságban lévő Balogh család hagyatéka. A család egy ma Budapesten élő leszármazottjától jelképes áron vette meg a múzeum a családi dokumentumok csaknem félszáz darabból álló együttesét. Ezzel, s a korábbi vásárlásokkal most már Madách minden fontos családi dokumentuma a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményének birtokában van. A legidősebb, Balogh Károly Madách Imre nővérének, Máriának a második férje volt. így a családi dokumentumok a Madách- kapcsolat miatt különösen figyelemreméltóak. A hagyaték értékét növeli az a tény, hogy a dokumentumok a múlt századi nógrádi családoknak azt a típusát példázzák, amely az anyagi javak megbecsülése mellett nagy fontosságot tulajdonított a művelődésnek, a szellemi-művészi értékeknek. A megvásárolt gyűjtemény érdekes darabjai azok az iskolai bizonyítványok, amelyek egyértelműen igazolják. hogy a váci Piarista Gimnázium mellett Losoncnak volt kiemelkedő szerepe a nógrádi ifjak oktatásában. Valódi különlegesség az a pűr soros levél, amelyben Darányi földművelésügyi miniszter 1899 tavaszán megköszöni a család egyik, Alsó-Bodonyban élő tagjának, hogy a „boldogult Királyné Őfelsége” emlékére 8000 darab fenyőt és 200 darab tölgyfát ültetett. 'i 'i a l i ■4L.JL
