Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

Saját, testre szabott ERESZ? PEST MEGYE KÖZLEKEDÉSI MORÁLJA Közlekedési morál? Is­meri Könyves Kálmán mondását: márpedig bo­szorkányok nincsenek. Épp így nincs morál sem. A közlekedésben legalábbis nincs — teszi hozzá Spisák Mihály mély meggyőződés­sel. Spisák Mihály rendőr őr­nagy, a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság közleke­dési osztályvezetője. Mint mondani szokás, ha valaki, ő aztán jól tudja, mi tör­ténik a megye útjain, s ami a. legszomorúbb, nincsenek illúziói. — Napjainkban úgy jel­lemezhetem a magyar pol­gár közlekedési morálját: mindenki a saját, testre szabott KRESZ-e szerint közlekedik. Aszerint értel­mezi a záróvonalat, a jelző­táblákat, az útburkolati je­leket, ahogy azt az ő per pillanat érdeke diktálja. Ez vonatkozik az autósra, fo- gatosra, kerékpárosra, gya­logosra egyaránt. — őrnagy úr, tapaszta­latból mondom, néhány év­vel ezelőtt a Kelet íelől ér­kező autósok azzal a tudat­tal léptek be Magyaror­szágra, hogy itt drákói a közúti szigor. Minek tulaj­donítja a visszaesést? — A magyar társadalom­ban mindig is volt egyfaj­ta, hatósággal szembeni el­lenszenv, kivált a fegyve­res testületek tagjait nem nézték jó szemmel. Ez a rendszerváltás átmeneti szakaszában még jobban felerősödött, a rosszul ér­telmezett, parttalan de­mokrácia hozzánk is be­gyűrűzött. A joggal intéz­kedő rendőrt gyalázkodó szavakkal illették, egy rutin- ellenőrzést is politikai zak­latásnak igyekeztek egye­sek feltüntetni. A rendőr eltűrte egyszer, lenyelte kétszer, aztán a „békésebb” megoldást választotta. Amit nem feltétlen muszáj, azt nem veszem észre. Ezért alakulhatott ki az aluljáró-szindróma, vagy ezért parkol mindenki a tiltott helyeken is. És még sorolhatnám a szabálysér­téseket napestig, de a sta­tisztika mindennél jobban jelzi az intézkedések elma­radását. Az idevonatkozó táblá­zatokból az alábbi derül ki: 1988-ban 10 459 közle­kedéssel kapcsolatos sza­bálysértési feljelentést ik­tattak, beleértve a nyolc napon alul gyógyuló sérü­léseket és a 0,8 ezrelék­nél kevesebb alkoholfo­gyasztást járművezetés ese­tén. Ez a szám 1989-ben le­zuhant 3657-re, 1990-ben visszatornázta magát 7596- ra, majd 1991-ben megint csökkent, 7025 szabálysér­tést jegyeztek. Azért a csökkenés, mert az elmúlt évben megnőtt a helyszíni megbírságolások száma, a rendőrök szíve­sebben élnek ezzel a mód­szerrel. A vétkes fizet, nincs jegyzőkönyv, igaz, fellebbezési lehetőség sincs. A szabálysértési fel­jelentést többnyire megvé­tózzák, mert közben taná­csot ad az ügyvéd, a barát: mit lehet elsumákolni, hol a hézag az intézkedésben. Az egy állítás, egy tagadás alapján a bíróságok na­gyon sok eljárást megszün­tetnek. Közben az intézke­dő járhat a tárgyalásokra, a szabadideje rovására. Ráadásul, ha őt marasztal­ják el, nyelheti a kárörven­dő megjegyzéseket. — Mennyire jellemző a fejlett országok igazság­szolgáltatására, hogy meg­kérdőjelezzék egy rendőr állítását, amit jegyzőkönyv rögzített? —• Nemrég Tatabányán rendeztünk egy tapasztalat- csere jellegű találkozót az osztrák kollégákkal. Ezt kérdeztem én is: mi van akkor, ha az állampolgár kétségbe vonja a rendőr in­tézkedéseinek jogosságát? Az osztrákok rám csodál­koztak: olyat nálunk nem ismerünk, hogy bárki is kétségbe vonná egy rendőr­hivatalnok állítását! Tes­sék a megfogalmazásra odafigyelni: nem rendőr, nem András, nem zsaru, nem fakabát. Rendőrhiva­talnok. Ausztriában tekint- télye van a rendőrségnek, a rendőr szó után nem fűz­nek pejoratív jelzőket. A fegyelem lazulását a baleseti statisztika is pon­tosan jelzi. íme: 1988-ban 1884 személyi sérüléssel já­ró baleset történt a megyé­ben, ebből 168 halálos ki­menetelű. A halottak szá­ma 183, a súlyos és könnyű sérülteké 2604. Ugyanez 1989-ben: 2617 baleset, 265 belőle halálos, meghalt 288 személy, összesen 3683-an szenvedlek sérülést. Az el­múlt évben javulás ta­pasztalható, „már csak” 2489 balesetet regisztráltak, „csak ” 224-en haltak meg, viszont a sérültek szá­ma megegyezik az 1990-es évivel. — Nyugodtan mellőzheti a javulás kifejezést. Másról van itt szó. A közúti igaz­gatóság szerint — nyilván a benzinárak emelkedése miatt — a megye útjain 13-20 százalékkal csökkent a forgalom. A személygépkocsik mi­nőségi változása a közúti biztonság javulását feltéte­lezi. de ez nem így van. Csökkent a műszaki meg­hibásodásokból bekövetke­zett baleset, viszont sok azért történt meg, mert a Trabantról Fordra átült ve­zetők nem tudják a plusz­lóerőket kezelni. A cserbenhagyásos ese­tek száma is ugrásszerűen megnőtt, s ez nem csupán gázolásoknál, de a kisebb- nagyobb koccanásoknál is jellemző, ahol csak a kocsi a szenvedő alany. — Ez utóbbiért a bizto­sító is hibás. Aki egyszer végigjárt egy kártérítési kálváriát, az okul az eset­ből. Számtalan károsultat ide irányítanak hozzánk, hogy kérjen tőlünk bizony­latokat. A károsultnak jo­ga van beletekinteni az el­járási anyagba, de ez min­denkor a biztosító köteles­sége, tehát nekik kellene eljönniük hozzánk. Ha ezt minden esetben megten­nék, nem kellene hónapo­kat várjon az állampolgár a pénzére. — Eddig csupán a gép- járművezetők moráljáról esett szó. Ám van még két kategória: a kerékpáros és gyalogos. — A kerékpárosokról jobb nem beszélni. Kivált vidéken. A kerékpárok többségén se lámpa, se macskaszem, maguk a pe- dálozók pedig a KRESZ leg­alapvetőbb szabályait sem ismerik. A gyalogosok baleseti statisztikája: 1990-ben 481- en szenvedtek sérülést, eb­ből 167 esetben a gyalogos volt a vétkes. Tavaly csök­kent a balesetek száma, 415 eset volt. Viszont nőtt a „gyalogosvétség”, 185-en szenvedtek sérülést az ön­hibájukból. Itt meg kell je­gyezzem, számtalan esetben az alkohol volt az ok. Arra a kérdésre, hogy mik a feltételei a közleke­désbiztonság megreformá­lásának, Spisák őrnagy is azt válaszolja, amit a töt>bi kolléga: — Mindenekelőtt vissza­adni a rendőri munka te­kintélyét. Ezt viszont csak úgy lehet, ha minden esz­közzel tudatosítjuk a pol­gárban, a rendőr nem elle­ne, hanem érte van. Matula Gy. Oszkár Szabadulnának a Ny sótól, várják a Toyotákat A nagykátai mentősök A mentőszolgálatnál ja­vában tart a mentőautók tipusváltása. Mint ismere­tes, az eddig használt kor­szerűtlen Nysákat ország­szerte Toyotákra cserélik le. Nagykátán a napokban vették át a harmadik japán gyártmányú mentőkocsit. Pest megye 16 mentőállo­másán jelenleg — a nagy­kátai hárommal együtt — 31 a Toyoták száma. A kor­szerű autókat örömmel ve­szik használatba a mentő­sök, hiszen a 95 lóerős, öt- sebességes márkák vég­sebessége 145 kilométer óránként. Tökéletes a fűté­se és nem ráz. Lendvai Gá- borné gazdasági ügyvezető szerint Nagykátán még két évig futnak Nysák. azonban számuk fokozatosan csök­ken. Nem is tagadják: sze­retnének minél előbb meg­szabadulni tőlük. Ezért amikor csak lehet, Nysákat használnak, legalább csök­ken a rájuk szabott kifutási idő. Tavalyi statisztikai ada­tok bizonysága szerint a kilométerek fogyasztásával nincs is gondjuk a nagyká­tai mentősöknek: 1991-ben 13 514 alkalommal végeztek betegszállítást. A gépkocsik közel félmillió kilométert tettek meg. Sürgős, azormali feladatot 1763-szor teljesí­tetitek, ebből 356-szor az egyik esetkocsiként hasz­nált Toyota vonult ki. Saj­nálatos, hogy az esetkocsi jelenleg csupán 8 órában van szolgálatban, hétvégén egyáltalán nem üzemel. Az állomáson ugj^anis mind­össze egy mentőtiszt telje­sít szolgálatot. Biztató jel, hogy a mentőtiszti főisko­lán már tanul két mentő­szakápoló. Belépésükkel te­hát ez a gond is megoldódik majd. Az állomás eszköztárából nagyon hiányzik egy szala­gos EKG-készülék, amely­nek az esetkocsin lenne a helye. Menet közben ugyan­is ezzel az eszközzel lehet­ne dokumentálni a beteg állapotát egészen a kórház­ba való beérkeztéig. A hiány pótlására a Magyar Caritas Nagykáta Alapít­vány tett ígéretet. Az ala­pítvány tavaly nyáron egy darab defibrillátort — újra- élesztőt — vásárolt a men­tőállomásnak. Az OTP nagykátai fiókjában bárki befizetheti pénzbeni ado­mányát a számlájára. Lend­vai Gáborné megjegyezte: még mindig sokan össze­keverik a helyi Caritas Ala­pítványt az Aerocaritassal, melynek üveggömbje a gyógyszertárban található. A kettő pedig nem ugyan­az: ha valaki a szalagos EKG beszerzését támogat­ja, az a Magyar Caritas Nagykáta Alapítvány OTP- számlájára fizessen be. A mentősök szívesen vál­lalnak elsősegélynyújtó tan­folyamokat. Ilyen igénnyel azonban csak az általános iskolák jelentkeztek eddig, holott örömmel vennék munkahelyek ilyen irányú érdeklődését is. ttóth) szmzőm:$ szabályózza Szakképzés és átképzés .4 Pest megyei agglomeráció számos településéről érkezik jelzés: ellentmondások és működési zavarok forrása, hogy az átalakuló gazdasághoz nem illeszkedik az isko­larendszerbe épült szakképzés. Számos helyen —az ipa­ri vállalatok megszűntével — válságba került a tanmű- helyek és az oktatást biztosító háttér. Azzal, hogy a működő szervezetek kivonultak a szakképzésből, a gya­korlati oktatás feltételei szűntek meg. A szakképzésről szóló új törvénytervezet szerint mind az iskolarendszerben MIT VAR TOLUNK AZ OLVASO Kevesebb jut újságokra December végén hallhat­tuk a hírt, hazánkban any- nyi könyv fogyott el kará­csony előtt, mint még soha. Érthető is, hiszen a kiadók ontották a legkülönbözőbb témájú és értékű kiadvá­nyokat. Ugyanez igaz az új­ságokra is. Talán soha nem volt ennyiféle kiadvány, hogy mind megvívja a ma­ga harcát a fenn- és piacon maradásért. Hogy valójá­ban szűkebb pátriánkban, megyénkben mely lapokat szeretik az olvasók, mi az amiért még ma, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is pénzt adnak, annak pró­bálunk utánajárni. Feltet­tük azt a kérdést is, mit várnak egy napilaptól, mit szeretnek, s mi az ami bosszantja őket. A találomra kiválasztott négy település, Abony, Csö­mör, Perbál és Szokolya volt, Kérdeztük a postáso­kat és természetesen a leg­illetékesebbet az olvasót. — Válogatnának az em­berek, de nem tehetik, nincs rá pénzük. Tapasztaljuk, hogy egy-egy lapáremelést követően esnek vissza a példányszámok, kevesebb az előfizető. Mi persze sa­játos helyzetben vagyunk, sokan ingáznak és a fővá­rosban veszik az újságokat, hogy hazafelé a HÉV-en már átlapozgassák. Nálunk az előfizetők zöme nyugdí­jas, legtöbben a régi bevált országos napilapokat ked­velik — vélekedett Gubek Mária csömöri hírlapfelelős. Perbál szintén az agglo­meráció egyik települése, náluk is mindenből keve­sebb fogy, lapunkat mint azt a hivatalvezető Bodnár Rafaelné elmondta azért kedvelik, mert a környező falvak életét, gondjait elem­zi, ugyanakkor a világ, az ország híreit is közli. Örömre ad okot és mun­kára ösztönöz az a tény, hogy a napilapok közül leg­többen a Pest Megyei Hír­lapot választják napi olvas­nivalónak Szokolyán és Abonyban. 778 olvasó veszi kézbe a lapot az abonyiak közül, keresve a ceglédi hí­reket, figyelemmel kísérve a sportrovatban leírtakat, s nagyon kedveltek a bűn­ügyek a bírósági tudósítá­sok. Zelei Józsefné úgy fog­lalta össze a véleményét, hogy a nagypolitika nem­igen érdekli a vidék lakos­ságát, azt megtudja a tele­vízióból és a rádióból. A színes írások, a riportok, az életközeli tudósítások, amit várnak és megkapnak. Akadt olvasó, aki lapunk­ról negatív véleményt mondott, úgy látja, hogy lenne min javítani, s ezt minit állítja megírta nekünk a nemrégiben kiadott kér­dőívünkön. Igyekszünk ele­get tenni a ma még elége­detlen olvasók kérésének is. Szokolya megyéink északi települések, náluk is sok a hírlapkedvelő. Juhász Jó­zsefné nyugdíjastól meg­tudtuk, ott még elfogadható árúnak tartják, bár a vi­déknek szóló hetilap is igen népszerű a faluban. A kri­mi, a bűnügyek, s főleg a szombati olvasmányos lap­számok a kedvencei Rózsa­hegyi Ferencnének. aki ja­vasolta, közölhetnénk no­vellákat, érdekes életképe­ket is. ö mondta el azt is, hogy örül annak, hogy egyenlő terjedelemben is­merkedhet meg a megye déli részén történtekkel. Megtudhatja Cegléd, Nagy­kőrös és Monor híreit is, ami számára fontos, hiszen az egész megye élete is ré­sze valahol egy-egy falunak. Mások szerint több poli­tika kellene, s akadt, aki lassúnak ítéli munkánkat, s frissességre buzdít. Mi pe­dig bár mindig jobbra tö­rekszünk, tudjuk a pénz nagy úr és az árak befolyá­solják és behatárolják az igényeket. Megértjük, hogy sokan lemondták, ugyan­akkor bízunk abban, színes jó írásokkal vissza tudjuk csalogatni a pillanatnyilag hűtlenkedö kedves olvasóin­kat is. A kitartóaknak, az igényüket kiváróknak pe­dig köszönjük. —í —a történő szakképzést, mind az átképzést szabályozzák majd. Az állam továbbra is támogatni fogja az első szakképesítés megszerzé­sét. Ez azt jelenti, hogy az ehhez szükséges tanulmá­nyok — az elméleti és a gyakorlati képzés is — in­gyenesek maradnak. Újdonság, hogy az elmé­leti oktatás feladatát nem­csak az állami iskolák, ha­nem a gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások is vé­gezhetik. Gyakorlati oktatás pedig bármelyik vállalat­nál, üzemben, vállalkozónál, kisiparosnál végezhető, ahol az adott szakma számára az Országos Szakmai Jegy­zékben meghatározott fel­tételek adottak. Újdonság továbbá, hogy a tankötelezettséget köve­tően az újraintézményesülő szakmai tanulói jogviszony nyújt garanciát a szakkép­zettség elnyerését követő munkába állásra. Ez a jog­viszony a tanulószerződés­sel jön létre. Ezzel megszű­nik majd az alanyi jogon járó ösztöndíj, helyébe a tanulószerződés esetén ta­nulóbér lép, ami főleg a szakmunkásképzőkben ta­nulókat érinti, és havonta legkevesebb a minimálbér egyötöde lesz, évfolyamon­ként pedig emelkedő ösz- szeget fog jelenteni. A tervezet szerint az ál­lam támogatni fogja a mun­kanélküliség csökkenté­sét szolgáló képzéseket is. Deák Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom