Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

A rendelőket nem lehet becsukni Adócsaták városról városra — Nem nagyon érdekel, hogy milyen helyi adókat állapít meg az önkormány­zat. Csak azt fizetem be, amire lesz pénzem. Enni, világítani, fűteni mindig kell. Az esti zuhanyt sem akarom nélkülözni, jó me­leg vízzel. így válaszol kérdésemre- a közepes keresetű gyári munkás, amikor a vélemé­nyét kérdezem. Arra azért 6 is botint, hogy nézetem szerint sakk-matt helyzetbe kerültek a települések elöl­járói. Helyi gazdasági for­rásaik gyéren csordogálnak, a vállalatoktól érkező tá­mogatások egyre ritkábbak. Ennek ellenére fent kell tartani a közintézményeket. Fűteni kell az iskolákat, nyitva kell tartani az orvo­si rendelőket. Sőt még fej­leszteni is muszáj. Nehéz szívvel Első olvasásra sehol sem hagyták jóvá a képviselők a polgármesteri hivatalok helyi adókra vonatkozó, ja­vaslatait. A szentendrei önkor­mányzat először visszautal­ta azt a bizottságoknak, majd december 17-én jó­váhagyta a módosított, sze­rényebb mértékű terveze­tet. Ezek közül nem fogad­ta el az építményi és te- i lekadót, mert ebben a pol­gárok életszínvonalának veszélyeztetését látta. Érintette volna ez a döntés a vállalkozásokat is. Vi­szont nem szeretnék elven­ni azok kedvét, akik veszik a bátorságot és belevágnak. A vállalkozás részben azért fontos ebben a városban, mert a szolgáltatások ja­vítása mellett adóbevételi forrásokat bővít. Ezenkívül számít minden, akár né­hány személyes új munka­hely létrejötte is. Hisz ke­vés az üzem, pedig sokan vesztik el az állásukat. Az úgynevezett magán- személyek kommunális adóját az épületek és bel­területi telkek után kell fi­zetni. Évi összege 3 ezer forint lesz. A vállalkozók kommunális adóját előre­láthatólag 885 cég fizeti majd. Az idegenforgalmi adó fizetésére a harminc négyzetméteresnél nagyobb alapterületű nyaralók tu­lajdonosait kötelezik. A szálláshely-értékesítéssel foglalkozók, vagyis a fize- tővendég-szolgáiatot válla­lók évente közel 4 ezer 400 forintot fizetnek majd. ígéret ellenére — Semmiképpen sem le­hetett elkerülni ezt a meg­oldást? — kérdeztem Puhl Mártától, a polgármesteri hivatal pénzügyi csoport- vezetőjétől. — Sajnos nem. Nagy szükség van az összesen 35 millió forintot jelentő be­vételre, mivel a költségve­tés ebben az évben 800 millió forintos kiadást programozott. Ám így is 180 millió forint hiánnyal számol. Ehhez még hozzá kell számítani, hogy eset­leg a 35 millió sem érkezik be maradéktalanul. — A kommunális adó nyugdíjasokra is vonatko­zik? — Általában igen. Bár sokféle kedvezmény és kü­lönböző címeken adható mentesség is Szerepel. Töb­bek között a szociális se­gélyben részesülőknek sem kell fizetniük. A dunakeszi csatának sok sértettje volt a tárgyalás első fordulójában. Magasra csaptak az adópártiak és az ellenzők indulatai. 'Érthető, hogy legjobban a szociális és egészségügyi bizottság sorakoztatta az ellenérveit. Volt, aki úgy vélte: A be­vételek és kiadások fő ösz- szegéhez képest olyan kicsi az elérhető eredmény, hogv annál nagyobb kárt okoz­nának vele az önkormány­zat tekintélyének. Hiszen a választás előtt azt ígér­ték: nem vetnek ki helyi adókat. A második alkalommal mégis kénytelenek voltak Minden család igyekszik kijutni. Legyen bármire szükség: előbb a hetipiacot kell megnézni. Hátha akad olcsóbb gáztűzhely, tar­tós elem. fehérnemű vagy Dacia-alkatrész. Ennélfogva szinte hátrányos helyzetű az a család, amelyiknek legalább egv tagja nem tud rendszeresen kijárni a csütörtöki piacra. Ebben a helyzetben különösen nagy­becsűvé válik a nagyma­ma, a kötetlen munkaidő­ben vagy polgármesteri hi­vatalban dolgozó anyós. Netán egy munka nélküli családtag, aki ráér a válo­gatásra, alkudozásra, mel­lesleg egyenrangúnak érez­heti magát. A piacon eltűnni látsza­nak az emberi gátlások. Az árusítópadok mögött nem számít, ki a pedagógus, ki a könyvtáros, ki az agrár­mérnök. Az a fontos, milyen a portéka, s mennyi az ára, amit kínál. S a piac. a ver­seny különleges fortélyok­ra késztet. Italárus — ki gondolta volna, hogv eny- nyi palackozottital-bolt belátni a képviselők, hogy nincs más megoldás. Ki­sebb mértékben, de elfo­gadták az idegenforgalmi, az építmény- és az ipar­űzési adót. Ma még fikció — Egyiknek sem vagyok valami nagy híve — mondta dr. Örményi László polgármester. — A jövőben mindenképpen a saját be­vételek szerzésére kell tö­rekednünk. Sajnos, mivel többé-kevésbé ismerem már az állami költségve­tést, tudom, hogy mire szá­miihatunk. Ezért volt elke­rülhetetlen ez ß döntésünk. Nézze, jelenleg a gazdasá­gilag önálló önkormányzat fikció. A stratégiailag fon­tos tulajdon nem kerül át a közigazgatáshoz. Csak az, amitől mások menekül­nek, mert veszteségekkel jár. A közintézményeket viszont fent kell tartani. Ebben az évben sok költsé­ges változás, feladat várha­tó az egészségügyben. Lesz­nek újabb hivatali tenni­valók. amiket központilag rendelnek el, de nincs hoz­zá személyzet, meg pénz, amiből azt meg tudnánk fizetni. Kovács T. István mellett még itt is ringben marad valaki? — nagybe­tűs, hirtelen rajzolt plaká­ton hirdeti: ..aki nálam 500 forint fölött vásárol, az sorsjegyet kap. Húzás a szombati piacon. A nyer­tes jutalma egy rádiós magnó!" Mintha in­gyen adná, úgy viszik tőle a jugoszláv konyakot, pedig bőséges a kínálat. Ám az ötlet „tyúklépésnyi előnyt” hozott. A heti kátai nagypiac (is) csibészes fintorral vi­seltetik a politika iránt. Áldia, hogy nincs már KGST, miközben az ily módon túléli hivatalos ön­magát. népivé változtatja a kormányközi nagykereske­delmet. örül, hogy meg­szűnt a munkásőrség, mi; közben a kiárusított műm kásőrzubbonyt, -nadrágot úgy viszik (rOO-ért, mint a cukrot. De ugyanennyiért sikere-van a pufajkának is. S ehhez még csak sorsje­gyet sem adnak a kátai pia­con. Ügy látszik, ebben nincs igazi konkurencia ... (fetó) A kátai nagypiacon Tyúklépésnyi előny A csütörtöki kátai nagypiae lassan fogalommá válik messze e vidéken. Ezen a napon megfordul itt minden­féle náció. Jönnek eladni, vásárolni közelről, távolról, délről, keletről, sőt még keletebbről is. Nemzetközi talál­kozóhely ilyenkor a város. ÁLMOK, VÁGYAK HÓFEHÉR VÁSZNA Az utolsó stáció \ Gyermekkoromban, rövid ideig, egy zerd-rideg ^ ház mellett laktunk, melynek homlokzatán az volt ^ kiírva: Azilum. Magyarul ez azt jelenti, menhely. ^ Egyszer vagy kétszer jártam bent, de épp elég ^ volt. Évtizedekig kísérteit az áporodott, káposzta- > szagú szegénység riasztó képe, a konyhaszöglctből 5 is kiutált, kiűzött öregek sorsa. Száz szempár kereszttü­zében állok, száz szempár figyel. Szokatlan helyzet, hosszú pályafutásom alatt még nem történt meg, hogy egyszerre százfelé figyel­jek. Mégsem feszélyez, mert érzem a kontaktust, az első pillanattól egy hul­lámhosszon vagyunk, egy nyelven beszélünk: a sokat megéltek, sokat csalódot­tak nyelvén. Olyanok ülnek itt körülöttem, akik áhítva várják a szeretetet sugalló jó szót. RÓZSI NÉNI a korelnök, 92 éves. A családból min­denkit túlélt, ami könnye volt, azt már mind elsírta. Egyszer minden seb begyó­gyul, legfeljebb ilyenkor sajdul fel. Mert az ember is olyan, mint a kü a pa­takban. A bánat vize átzúg, átbukdácsol rajta. A kő mindent kibír. Rózsi néni a harangozó. Reggel, délben és este ő húzza meg az ott­hon harangját, mely figyel­meztet a múló időre. Néha meg búcsúztat. Mert ez a harang a lélekharang is ... MARIKA. Az ő nevéhez még nem teszik hozzá a né­nit. Alig múlt hal van. Négy gyereke van. Az egyik kül­dött egy lapot. Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánt. A-másik há­romtól még ennyire *em tellett. Évszámra felé sem néznek. Utoljára tíz éve volt együtt a család. A ka­rácsonyfa körül. Azóta csak az emlékekből él. ANNA NÉNI. Tanítónő volt, 32 évet és 113 napot állt katedrán. Madárarcú, szikár, ódivatú fűzős cipő­ben. Magyar Poppins Mary. Hány embert tanított meg írni, olvasni? Ki tartja ezt nyilván? S hányán hasz­nálták fel a tőle kapott írástudást arra, hogy néha megkeressék egy üdvözlő­lappal. Névnapkor, kará­csonykor. vagy csak úgy al­kalomszerűen, csupán öt szóval: Szeretettel csókolja a kezét Marci. Vagy Jolán. A név lényegtelen. A gesz­tus számít. Számitana. Anna néni szelíden füllent. Azt mondja, néha kap ilyen levelet. De a szeme nincs szinkronban a nyel­vével, a szeme nem tud hazudni. Mennyi szomorú­ság tud összegvűlni az őz­barna szemben! PISTA BÁCSI ÉS TERI NÉNI. Nemrég jöttek be. Két gyereket neveltek. Miért itt, és miért nem ná­luk? Konok hallgatás, még nem jött el a kitárulkozás ideje. Majd egy másik ka­rácsonykor. Ha még lesz másik karácsony. ★ A DABASI SZOCIÁLIS OTTHON január 1-jétől tu­lajdonjogilag visszaszállt az egyházra, hivatalos ne­ve Római Katolikus Szere­tetszolgálat ökumenikus Szociális Otthon, angyala Csoó László né, röviden Marika. A gondozottak csak így emlegetik. És an­gyalnak becézik. Marika -21 éve dolgozik itt. Egyszerű gondozónőként kezdte, vé­gigjárta a tisztségek minden grádicsát az igazgatói címig. — Aki idejön dolgozni, az hivatást vállal. Tudatá­ban kell lennie, hogy olya­nokért van itt, akiket egy hosszú életen keresztül sok­szor megtapostak, s leg­alább itt és most, az életük alkonyán, az utolsó stáción jusson nekik is valami a megbecsülésből. Maga a környezet esz­ményi. A pavilonokat park veszi körül, ősöreg platá­nok, fenyők és rengeteg bo­kor. Bent pedáns tisztaság, korszerű bútorok. A 150 la­kóra 52 fős személyzet főz, mos, takarít, a magatehe­tetleneket füröszti, eteti, gondozza. Egy személy el­tartása 147 ezer forintba kerül az államnak, amiből nem egészen 25 ezret térít az egyén. Már akinek van nyugdíja* — Sokféle ember lakik itt. Sokan úgy jönnek, hogy előtte soha nem ettek kés­sel, villával, fogalmuk sincs p higiénáról. Hallatlan tü­relem kell nevelésükhöz, míg megszokják, hogy ez az igazi élet. Sok esetben nem a gyerekek szívtelen­sége miatt kerülnek ide az emberek. A mi társadal­munk szerkezete, felépítése nem alkalmas az idősek házi gondozására, vagy más esetben a szülők összefér­hetetlensége ad okot a ke­nyértörésre. Akár így, akár úgy, nem az a baj, hogy behozzák ide őket, hanem hogy elfelejtik, hogy itt vannak, s hónapszámra fe­léjük sem néznek. A dabasi otthonnak van egy mellékszárnya. Itt lak­nak azok, akik magatehe­tetlen bénák, s akik már csak fizikailag élnek. Szak­nyelven dementált állapot­ban. Az örökös fekvésre kárhoztatottak egyike a 84 éves Anna nénf. Bénulását követően öngyilkos akart lenni, aztán megtanult hí­mezni. Azóta az álmait, t)á- gyait, bánatát színes ölté­sekkel kottázza fél a hófe­hér vászonra. Ritkán látni ilyen megbékélt, derűsen mosolygó embert. És milyen bölcs! — Van, akit még nálamnál is jobban próbá­ra tett az Isten — mondja halkan, s kifelé mutat a folyosóra, ahol egy meg­bomlott agyú asszony mo­noton hangon gajdol. Kis csomaggal a kezem­ben riadt lélekkel lépdelek Marika mellett. A csomag­ban egy hímzett terítő, em­lék Anna nénitől. A fal mellett távolba révedő em­berek ülnek. Nők, férfiak vegyesen. Van, aki rám néz, van, aki nem lát. Egy bot leesik, neki koppan az asz­talnak. A tompa zaj dörej­ként hat a csendes folyo­són ... Maiula Gy. Oszkár Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6, Cegléd, Vadász u. 4« Cegléd, Festi út 67. Cegléd, Ipartelepi n. 7, Cegléd, Körösi út 61 • A bony. Piactér Atony, Ceglédi út 10. Nagyhitel, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász I.. tér 1» Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiászecső, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 6ú79 JászkarajcnÖ, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 75, Aranygallér Rt. 2W0 $egléd, Kossuth Ferenc u. 6. e/r-------------------acankSjAuér. Rr.-remi^K-f-esr'feeefc. ■---------------­Hirdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom