Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

MÚLTUNKBÓL Példa Biatorbágy Napjainkban is igen ta­nulságos a Zsámbéki-me- dence etnikai térképe, mi­vel a második világháború után az itt lakó svábok ez­rei a „béke áldozatai” let­tek: németországi kitelepí­tés sorsára jutottak. Leszár­mazottaik, illetve a még él" kitelepítettek az utób­bi években egyre rendsze­resebben látogatnak haza, s vesznek részt a falvak életében. 1945—46-ban a kiürült sváb házakba (Bu- dajenőre, Telkire, Etyekre, Biatorbágyra) mintegy 200 székelyföldi család telepe­dett le, akik több állomás­helyen keresztül (szintén a történelem sodrában) jutot­tak el ide. Az együttélés ma békés, az évtizedekkel ezelőtti né­pességváltozás hullámveré­sei már rég elültek. Példa lehetne erre a magyar— sváb—székely lakosságú Biatorbágy, amelynek test­vérvárosi kapcsolata van a németországi Herbrechtin- gen településsel. Az e kap­csolatra a figyelmet felhívó táblával a falu határában találkozhatunk. S bármely nemzetiséghez tartozzék is az itt lakó, természetes számára, hogy kiálljon saját környezete megóvásáért, amúgy „nyakasan”. Nemzetiségi óvodásoknak Rimaszombatban nyomtatták A nemzetiségi művelődés- történetben páratlan kez­deményezésként nemzetisé­gi óvodások számára nyelv­oktató programot jelente­tett meg a salgótarjáni Mikszáth Kiadó. A szlovák, német, horvát, román és magyar nyelv­könyvek két részből áll­nak: a szép kivitelű, szí­nes képeskönyveket peda­gógusoknak szóló segéd­könyvek egészítik ki. A nyelvkönyvvel egyenérté­kű képes kiadvány temati­kusán, az élet különféle helyzeteihez igazodóan dol­gozza fel az egyes nyelvi leckéket, az óvodás korú gyermekek számára köny- nyen elsajátítható módon. A Mikszáth Kiadó ezzel a vállalkozásával a kisebb­ségi lét legfontosabb esz­közéhez, az anyanyelv el­sajátításához juttatja közel á nemzetiségi gyerekeket. A könyveket február utol­só hetében már postázzák a vevőknek. Eddig három­ezer garnitúrára kapott ren­delést a kiadó. A nyomdai munkákat egyébként a szlovákiai Rimaszombatban egy privát nyomda vállal­ta. Budaörsön január régéig Kínai festmények Yang Deshan kínai festő­művész alkotásai január végéig vendégeskednek a Jókai Mór Művelődési Köz­pontban. A Pekingben élő és alkotó művész folytatja Világhírű regényt jelen­tetett meg a rangos hazai kiadó. Végre. A mű ugyan­is másfél évtizede napvilá­got látott, ám szemlélete, politikai mondandója miatt még a legpuhább diktatúra sem tűrhette volna el a ki­nyomtatását. Most tehát a mű végre eljut az olvasó­hoz, azaz célba érkezik. Van azonban valami furcsa *z egyébként szokványos kivitelezésű köteten: árat nem nyomtattak rá! A hi­ányra könyvtárosok hívták fel a figyelmemet, ök ugyanis kizárólag számla alapján gyarapíthatják az állományt, de miként ké- tzülhet megfelelő számla olyan művekről, amelyeken nincs ár, s amelyek az egyik helyen 20-30-40 szá­zalékkal olcsóbban! drágáb­ban vásárolhatók meg, mint a másikon? Az említett re­gény ugyanis korántsem az egyetlen az ár nélkül megjelentetett munkák kö­zül. Egyre gyakrabban megtörténik ez, az említett mű például az egyik üzlet­ben 300 forintért kapható, a másikban 270-ért, a har­madikban 320-ért, de — mondta az egyik könyvtá­ros —, amikor a fővárosban kínálták, az árus 250 fo­rintot is elegendőnek tar­tott érte. A betű hű szol­gái azon tipródnak, valójá­ban mekkora lehet a ha­szonkulcs ezen a — meg a többi — művön, ha a het- venforintos árkülönbözet is belefér abba?! Kényeztetés soha nem ju­tott ki a megyében a könyvtáraknak. A kölcsö­nözhető művek egy lakos­ra vetített száma alapján a rangsor végén lévő bolyban volt/van a helyünk, azaz mindig is harcolni kellett a pénzért: az állomány gyarapíthatóságáért. Ez a szerény gyarapodás is meg­állt 1991-ben — és 1990- ben sem volt több egy tized, igen, 0,1 százaléknál —, mert az ezer helyen égető­en szükséges forintokból ne­hezen gurul néhány a könyvtárakhoz. Ezt a né­hány forintot kényszerül­nek kétséges körülmények között elkölteni a könyvtá­rosok vásárláskor, amikor nincsen ár a művön, s egy­re több munkán nincsen ár. Gyakran megtörténik most már az is, hogy ugyan ott szerepel a kiadott köteten a nyomtatott ár, ám az annyi nem annyi: több vagy kevesebb. Klasszikus eset volt erre a világhírű lexikon első hazai köteté­nek a sorsa: a 2500 forintos nyomtatott ár ellenére áru­soknál ötszáz forinttal, az­az húsz százalékkal olcsób­ban is megvásárolható volt, igaz, számla nélkül... Számla nélkül viszont a könyvtárak nem vehetnek könyvet, számukra tehát maradt az eredeti ár. A könyvtár forintja ezek sze­rint kevesebbet ér, mint a magánvásárló pénze. Fura helyzet. Veszedelmes hely­zet. Kínálati listát tesznek elém a könyvtárakban. A leggyatrább ponyvák kelle­tik magukat 218, 276, 344 forintos áron, ami nem baj, hiszen ezekből — bár kere­sik a kölcsönzők! — eszé­be sem jut vásárolni egyet­len önyvtárosnak sem. A nagyobb baj az, hogy Mik- száthot, Jókait, azaz az ún. törzsállományhoz tartozó­kat sem mérik a kiadók, terjesztők 170, 210 forintnál kevesebbért. S ott, ahol öt­ezer forint az évi állo­mánygyarapítás fedezete, bizony egy tízes bankónak is súlya van. Na persze, a versenyhelyzet... Már­mint a kiadók, a terjesztők között. A formális logika diktálta ellenkezés, a ver­senyhelyzet említése azért hamis ebben az esetben, mert a vásárlók nincsenek versenyhelyzetben: a ma­gánember ott vesz könyvet, ahol tud/akar, ahol a ki sem nyomtatott ár a leg­kedvezőbb, ám ezt nem te­heti meg egy iskolai, avagy önkormányzati könyvtár, a gyermekkönyvtárakról már említést sem téve, holott ott, a legkisebb olvasóknál sóit eldől abból, betűszerető lesz-e valaki, avagy sem. A társadalmi szükségle­tekkel szemben a könyvki­adás ma nem érték-, ha­nem csakis haszonorientált. Ami a könyvkiadást el­özönlőit szerencsevadászok, profitsajtoló dilettánsok szemszögéből érthető. A pénz számít, más nem. A közérdeknek azonban alig­ha lehet ez az alapja. Az ára nincs: jelzés. Ertjük-e? Mészáros Ottó a nemes kínai festészet ha­gyományait: rizspapírra festi tekercsképeit a kínai táj vizuális eseményeiről. Pagodákról, folyókról, fák­ról. cipekedő emberekről, ünneplőbe öltözött asszo­nyokról és a színek ezernyi vonulásáról, átváltozásáról. Ö a kínai piktúra öröksé­géhez híven ábrázolja, és egyben átkölti a valóságot. A függőleges lendület a ké­pein szép formákat hoz lét­re: emlékei és képzelete alapján a festői tér bizo­nyos helyeken sűrű, másutt szinte alig érintett rajzo­lattal. Yang Deshan máskülön­ben hangszeren is játszik, ősi és általa komponált kí­nai dallamokat szólaltat meg, s ez az éteri zeneiség áthatja olajképeit és akva- relljeit is. Hónapok óta vendégeskedik hazánkban, önálló kiállításon mutatko­zott be Eny ingen, Székes­fehérvárott, Budapesten és Kecskeméten. Tavasszal Németországba és Francia- országba utazik tanulmány­útra, és csak utána tér visz- sza hazájába. A magyar táj annyira megragadta, hogy az ősi és általa gyakorolt speciális kínai festőtechni­kával egész sorozatban örökítette meg az enyingi dombokat és a budapesti panorámát, a Lánchidat és a Parlamentet. Mindez már tematikai bővítmény, a kí­nai festészet formai, gon­dolati újítása. Az külön örömet jelentett a megnyi­tón nagy létszámban meg­jelent budaörsi művészetba­rátoknak, hogy Yang De­shan a helyszínen festette meg legújabb képét ördön- gös ügyességgel és az érzel­mek elmélyültségével. L. M. Érettségi — felsőfokéi végzettséggel Belépés csak papucsban Az új esztendő első napjaiban sokan megfogadjuk, új életet kezdünk. Vannak azonban olyanok, akiknek — ha nem is az első napokban, de az első hónapokban min­denképpen — nem fogadkozniuk kell az új életkezdésről, hanem megtenniük a döntő lépést a felnőtt élet felé. Az alapképzést idén befejező, a továbbtanulásról határozó nyolcadikosokról van szó, akik nemsokára elküldik je­lentkezési alpjaikat a különböző középfokú oktatási in­tézményekbe. A dilemma nagy, hiszen számos szakmunkásképzőben, szakközépiskolában megszűnt az ösztöndíj, s nem egy szakma megszerzése után előfordulhat, hogy a friss bi­zonyítvány birtokában a munkanélküliség réme fenye­geti a kezdő, fiatal szakembert. Még nagyobb a veszély gimnáziumi érettségi esetén, hiszen, ha nem veszik fel a gyereket egyetemre, vagy főiskolára, nemigen tud mit kezdeni a mindössze általános műveltséget igazoló okle­velével. Azért most már akadnak kivételek. Ilyen a budake­szi gimnázium ősszel in­duló speciális osztálya is, ahol a számítástechnikát magasabb színvonalon ok­tatják, s a gyerekek az érettségivel egy időben fel­sőfokú számítástechnikai vizsgát tehetnek. — Sokat gondolkoztunk azon, hogyan emelhetnénk iskolánk színvonalát, mi­ként vonzhatnánk ide a jó képességű diákok nagyobb hányadát. így jutottuk arra az elhatározásra, hogy emelt szinten oktatjuk a számítástechnikát. Minisz­tériumi engedéllyel jelen­leg egy fél osztályunk ta­nul ilyen módon, s a kö­vetkező tanévben már 32 elsősnek biztosítjuk ezt a lehetőséget — magyarázza Ember István igazgató. □ Mit takar valójában az elnevezés: speciális szá­mítástechnikai tagozat? — Az első évben heti 5 órában tanítjuk a tárgyat, a másodikban heti 4-ben, a harmadikban heti 8-ban, a negyedikben pedig hetente 7-ben. Ez összességében kö­zel ezer óra. A szabályok szerint, aki 800 óránál töb­bet tanulja a számítástech­nikát, az vizsgát tehet, s ha eredményes, akkor fel­sőfokú képesítést kap. □ Gondolom, ennek megfelelően már a felvéte­linél. jó, ha valaki ismeri a számítógépet. — Nem kívánunk meg effajta tudást, sőt még azt sem. hogy legyen otthon számítógép. Mindent házon belül biztosítunk. A felvé­telizők logikai és matema­tikai feladatokból írásbe­liznek, amelyet egy beszél­getés követ — egészíti ki az eddig hallottakat Török József számítástechnikai szakmérnök tanár. — Egyébként, aki ebbe az osz­tályba kerül — folytatja —, az az érettségi mellé két­fajta képesítést kap; har­madikban leteheti a számí­tógép-operátori szakmát, s negyedik év végén szerez­Iskolai énekkar Vácott Két fellépés, két helyszín A váci Petőfi Sándor Ál­talános Iskola énekkara má­jus végén, június elején belgiumi és németországi kórusfesztiválon vehet majd részt. Ahogy Végvári Nán- dorné igazgatótól megtud­tuk, a két fellépés időben nem ütközik egymással, s mivel pályázat útján nyer­ték el azt a lehetőséget, hogy e találkozón bemu­tatkozhassanak, előírt, kö­tött programmal indulnak majd útra a gyerekek. Emel­lett, Kodály Zoltán, s né­hány klasszikus zeneszerző műveiből áll össze a kórus tervezett, s a fesztiválra szánt programja. Gyakran vállalnak helyi szerepléseket is, így nem je­lent különösebb gondot a művek kiválasztása. Az is­kola zenei tagozatos diák­jaiból áll össze a kar, s a kőruséneklésnek már húsz­esztendős hagyományai vannak az intézményben. Eddig is elértek már szép eredményeket, tavalyelőtt az Év kórusa címet nyerték el. —jisz— — Természetesen — mo- solyodik el az igazgató. —■ Török József írta a jegy­zetet, amelyet aztán számí­tógépeinken kinyomtat­tunk. Ami az első évben kell, az nyolc különféle számítástechnikai könyv felhasználásával készült. Megtehetnénk, hogy min­det megvetetjük a szülővel, darabját átlag 300 forin­tért. Ehelyett mi vásárol­tuk meg, s Török József a nyolcból csinált egyet, amelyet, így egyszer há­romszázért adhatunk. □ Vonzó, amit elmond­tak, de él bennem a kétség, hogy elbillen a mérleg nyelve, és szakbarbárokat találnak képezni. — Nem először kerülök szembe ezzel, de biztosít­hatom, nekünk más a cé­lunk. A tőlünk kikerülő gyerekek, ha akarnak, a felsőfokú végzettségüknek megfelelően is elhelyezked­hetnek, de arra tanítjuk meg elsősorban őket, hogy akármilyen szakmát vá­lasztanak majd, a munká­jukban profi szinten hasz­nálják a számítógépet. Ép­pen ezért építjük a szak­tárgyakat a humán mű­veltségre — kísérli meg oldani dilemmámat az igaz­gató. — Más, hasonló profilú iskolákban főleg progra­mozókat képeznek, míg mi, ellentétben velük, elsősor­ban felhasználói ismerete­ket adunk — egészíti ki a hallottakat a mérnök tanár. A budakeszi önkormány­zat nemrég számítógépes rendszert kapott. A gimná­zium felajánlotta, hogy ön­költségen megtanítja az ott dolgozókat a kezelésére. A polgármester mozgósította munkatársait, s a napok­ban húszán fejezték be a 4X2 órás alapfokú tanfo­lyamot, amelynek költsé­geit a polgármesteri hivatal állta. Az iskola fölajánlása több volt udvarias gesztus­nál; bizonyítékul szolgált arra, hogy az önkormány­zat és a gimnázium koráb­ban sok negatívumot hor­dozó kapcsolata megválto­zott, s az első lépéseket minden bizonnyal további kölcsönös baráti gesztusok Van ehhez megfelelő követik majd. Körmendi Zsuzsa heti meg a felsőfokú szá­mi tóközpont-üzemeltetés­vezetői képesítést. □ Budakeszi nem nagy település. Ügy vélik, lesz­nek elegen a jelentkezők között egy teljes osztály elindításához? — Bár elsősorban a hely­beli gyerekekre számítunk, de szívesen látunk diáko­kat a megye egész területé­ről, hiszen van egy nyolc­vanfős kollégiumunk is — ahol a nevelők közül kettő számítógép szakos —, de nem zárkózunk el a fővá­rosban lakó tanulók elől sem — mondja Ember Ist­ván, majd hangjában nem kis büszkeséggel arra biz­tatja Török Józsefet, ugyan, sorolja már el, mi minden található a jól föl­szerelt, tiszta és szinte ott­honos számítástechnikai la­boratóriumban. Török József meginvitál a szentélybe, ahová csak cipőre húzott papucsban szabad belépni. A fiatal ta­nár nagy lelkesedéssel ma­gyaráz, s mutatja, milyen sokféle dologra használha­tók ezek,' a számomra oly idegen világba tartozó ma­sinák: a tizenkét IBM PC/AT diákgép, az egy-egy IBM PC/386 AT központi, illetve tanári számítógép, a három matrix- és egy lé­zernyomtató, valamint az A/4-es lapleolvasó. A lá­tottak. hallottak alapján nincs kétségem afelől, hogy itt csak jól érezheti magát a huszadik század végének gyermeke. Ám magam is gyakorló szülő lévén, ön­kéntelenül adódik a kérdés: □ tankönyv? m Kassák Múzeum Uitz Béla kiállítása A két évtizede elhunyt Uitz Béla grafikáiból nyílt kiállítás a Kassák Múzeumban vasárnap. A tárlaton az 1913 és 1925 kö­zött keletkezett ötven — a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe tartozó — válogatott grafikáját mu­tatják be. Uitz Béla alkotóművésze­tének ezen évtizede három különböző szakaszra oszt­ható: más és más' jellemzi a budapesti (1913—1919), a bécsi (1920—1924) és a fran­ciaországi (1924—1925) mű­veket. Erőteljes tusrajzai­nak reprodukciói és képző- művészeti témájú írásai gyakran szerepeltek a ma­gyar avantgárdmozgalom Kassák Lajos szerkesztette folyóirataiban, a Tettben és a Mában. A tárlat anyaga a múlt évben nagy sikert aratott Európa egyik leghíresebb grafikai múzeumában, a bécsi Albertinában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom