Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
MÚLTUNKBÓL Példa Biatorbágy Napjainkban is igen tanulságos a Zsámbéki-me- dence etnikai térképe, mivel a második világháború után az itt lakó svábok ezrei a „béke áldozatai” lettek: németországi kitelepítés sorsára jutottak. Leszármazottaik, illetve a még él" kitelepítettek az utóbbi években egyre rendszeresebben látogatnak haza, s vesznek részt a falvak életében. 1945—46-ban a kiürült sváb házakba (Bu- dajenőre, Telkire, Etyekre, Biatorbágyra) mintegy 200 székelyföldi család telepedett le, akik több állomáshelyen keresztül (szintén a történelem sodrában) jutottak el ide. Az együttélés ma békés, az évtizedekkel ezelőtti népességváltozás hullámverései már rég elültek. Példa lehetne erre a magyar— sváb—székely lakosságú Biatorbágy, amelynek testvérvárosi kapcsolata van a németországi Herbrechtin- gen településsel. Az e kapcsolatra a figyelmet felhívó táblával a falu határában találkozhatunk. S bármely nemzetiséghez tartozzék is az itt lakó, természetes számára, hogy kiálljon saját környezete megóvásáért, amúgy „nyakasan”. Nemzetiségi óvodásoknak Rimaszombatban nyomtatták A nemzetiségi művelődés- történetben páratlan kezdeményezésként nemzetiségi óvodások számára nyelvoktató programot jelentetett meg a salgótarjáni Mikszáth Kiadó. A szlovák, német, horvát, román és magyar nyelvkönyvek két részből állnak: a szép kivitelű, színes képeskönyveket pedagógusoknak szóló segédkönyvek egészítik ki. A nyelvkönyvvel egyenértékű képes kiadvány tematikusán, az élet különféle helyzeteihez igazodóan dolgozza fel az egyes nyelvi leckéket, az óvodás korú gyermekek számára köny- nyen elsajátítható módon. A Mikszáth Kiadó ezzel a vállalkozásával a kisebbségi lét legfontosabb eszközéhez, az anyanyelv elsajátításához juttatja közel á nemzetiségi gyerekeket. A könyveket február utolsó hetében már postázzák a vevőknek. Eddig háromezer garnitúrára kapott rendelést a kiadó. A nyomdai munkákat egyébként a szlovákiai Rimaszombatban egy privát nyomda vállalta. Budaörsön január régéig Kínai festmények Yang Deshan kínai festőművész alkotásai január végéig vendégeskednek a Jókai Mór Művelődési Központban. A Pekingben élő és alkotó művész folytatja Világhírű regényt jelentetett meg a rangos hazai kiadó. Végre. A mű ugyanis másfél évtizede napvilágot látott, ám szemlélete, politikai mondandója miatt még a legpuhább diktatúra sem tűrhette volna el a kinyomtatását. Most tehát a mű végre eljut az olvasóhoz, azaz célba érkezik. Van azonban valami furcsa *z egyébként szokványos kivitelezésű köteten: árat nem nyomtattak rá! A hiányra könyvtárosok hívták fel a figyelmemet, ök ugyanis kizárólag számla alapján gyarapíthatják az állományt, de miként ké- tzülhet megfelelő számla olyan művekről, amelyeken nincs ár, s amelyek az egyik helyen 20-30-40 százalékkal olcsóbban! drágábban vásárolhatók meg, mint a másikon? Az említett regény ugyanis korántsem az egyetlen az ár nélkül megjelentetett munkák közül. Egyre gyakrabban megtörténik ez, az említett mű például az egyik üzletben 300 forintért kapható, a másikban 270-ért, a harmadikban 320-ért, de — mondta az egyik könyvtáros —, amikor a fővárosban kínálták, az árus 250 forintot is elegendőnek tartott érte. A betű hű szolgái azon tipródnak, valójában mekkora lehet a haszonkulcs ezen a — meg a többi — művön, ha a het- venforintos árkülönbözet is belefér abba?! Kényeztetés soha nem jutott ki a megyében a könyvtáraknak. A kölcsönözhető művek egy lakosra vetített száma alapján a rangsor végén lévő bolyban volt/van a helyünk, azaz mindig is harcolni kellett a pénzért: az állomány gyarapíthatóságáért. Ez a szerény gyarapodás is megállt 1991-ben — és 1990- ben sem volt több egy tized, igen, 0,1 százaléknál —, mert az ezer helyen égetően szükséges forintokból nehezen gurul néhány a könyvtárakhoz. Ezt a néhány forintot kényszerülnek kétséges körülmények között elkölteni a könyvtárosok vásárláskor, amikor nincsen ár a művön, s egyre több munkán nincsen ár. Gyakran megtörténik most már az is, hogy ugyan ott szerepel a kiadott köteten a nyomtatott ár, ám az annyi nem annyi: több vagy kevesebb. Klasszikus eset volt erre a világhírű lexikon első hazai kötetének a sorsa: a 2500 forintos nyomtatott ár ellenére árusoknál ötszáz forinttal, azaz húsz százalékkal olcsóbban is megvásárolható volt, igaz, számla nélkül... Számla nélkül viszont a könyvtárak nem vehetnek könyvet, számukra tehát maradt az eredeti ár. A könyvtár forintja ezek szerint kevesebbet ér, mint a magánvásárló pénze. Fura helyzet. Veszedelmes helyzet. Kínálati listát tesznek elém a könyvtárakban. A leggyatrább ponyvák kelletik magukat 218, 276, 344 forintos áron, ami nem baj, hiszen ezekből — bár keresik a kölcsönzők! — eszébe sem jut vásárolni egyetlen önyvtárosnak sem. A nagyobb baj az, hogy Mik- száthot, Jókait, azaz az ún. törzsállományhoz tartozókat sem mérik a kiadók, terjesztők 170, 210 forintnál kevesebbért. S ott, ahol ötezer forint az évi állománygyarapítás fedezete, bizony egy tízes bankónak is súlya van. Na persze, a versenyhelyzet... Mármint a kiadók, a terjesztők között. A formális logika diktálta ellenkezés, a versenyhelyzet említése azért hamis ebben az esetben, mert a vásárlók nincsenek versenyhelyzetben: a magánember ott vesz könyvet, ahol tud/akar, ahol a ki sem nyomtatott ár a legkedvezőbb, ám ezt nem teheti meg egy iskolai, avagy önkormányzati könyvtár, a gyermekkönyvtárakról már említést sem téve, holott ott, a legkisebb olvasóknál sóit eldől abból, betűszerető lesz-e valaki, avagy sem. A társadalmi szükségletekkel szemben a könyvkiadás ma nem érték-, hanem csakis haszonorientált. Ami a könyvkiadást elözönlőit szerencsevadászok, profitsajtoló dilettánsok szemszögéből érthető. A pénz számít, más nem. A közérdeknek azonban aligha lehet ez az alapja. Az ára nincs: jelzés. Ertjük-e? Mészáros Ottó a nemes kínai festészet hagyományait: rizspapírra festi tekercsképeit a kínai táj vizuális eseményeiről. Pagodákról, folyókról, fákról. cipekedő emberekről, ünneplőbe öltözött asszonyokról és a színek ezernyi vonulásáról, átváltozásáról. Ö a kínai piktúra örökségéhez híven ábrázolja, és egyben átkölti a valóságot. A függőleges lendület a képein szép formákat hoz létre: emlékei és képzelete alapján a festői tér bizonyos helyeken sűrű, másutt szinte alig érintett rajzolattal. Yang Deshan máskülönben hangszeren is játszik, ősi és általa komponált kínai dallamokat szólaltat meg, s ez az éteri zeneiség áthatja olajképeit és akva- relljeit is. Hónapok óta vendégeskedik hazánkban, önálló kiállításon mutatkozott be Eny ingen, Székesfehérvárott, Budapesten és Kecskeméten. Tavasszal Németországba és Francia- országba utazik tanulmányútra, és csak utána tér visz- sza hazájába. A magyar táj annyira megragadta, hogy az ősi és általa gyakorolt speciális kínai festőtechnikával egész sorozatban örökítette meg az enyingi dombokat és a budapesti panorámát, a Lánchidat és a Parlamentet. Mindez már tematikai bővítmény, a kínai festészet formai, gondolati újítása. Az külön örömet jelentett a megnyitón nagy létszámban megjelent budaörsi művészetbarátoknak, hogy Yang Deshan a helyszínen festette meg legújabb képét ördön- gös ügyességgel és az érzelmek elmélyültségével. L. M. Érettségi — felsőfokéi végzettséggel Belépés csak papucsban Az új esztendő első napjaiban sokan megfogadjuk, új életet kezdünk. Vannak azonban olyanok, akiknek — ha nem is az első napokban, de az első hónapokban mindenképpen — nem fogadkozniuk kell az új életkezdésről, hanem megtenniük a döntő lépést a felnőtt élet felé. Az alapképzést idén befejező, a továbbtanulásról határozó nyolcadikosokról van szó, akik nemsokára elküldik jelentkezési alpjaikat a különböző középfokú oktatási intézményekbe. A dilemma nagy, hiszen számos szakmunkásképzőben, szakközépiskolában megszűnt az ösztöndíj, s nem egy szakma megszerzése után előfordulhat, hogy a friss bizonyítvány birtokában a munkanélküliség réme fenyegeti a kezdő, fiatal szakembert. Még nagyobb a veszély gimnáziumi érettségi esetén, hiszen, ha nem veszik fel a gyereket egyetemre, vagy főiskolára, nemigen tud mit kezdeni a mindössze általános műveltséget igazoló oklevelével. Azért most már akadnak kivételek. Ilyen a budakeszi gimnázium ősszel induló speciális osztálya is, ahol a számítástechnikát magasabb színvonalon oktatják, s a gyerekek az érettségivel egy időben felsőfokú számítástechnikai vizsgát tehetnek. — Sokat gondolkoztunk azon, hogyan emelhetnénk iskolánk színvonalát, miként vonzhatnánk ide a jó képességű diákok nagyobb hányadát. így jutottuk arra az elhatározásra, hogy emelt szinten oktatjuk a számítástechnikát. Minisztériumi engedéllyel jelenleg egy fél osztályunk tanul ilyen módon, s a következő tanévben már 32 elsősnek biztosítjuk ezt a lehetőséget — magyarázza Ember István igazgató. □ Mit takar valójában az elnevezés: speciális számítástechnikai tagozat? — Az első évben heti 5 órában tanítjuk a tárgyat, a másodikban heti 4-ben, a harmadikban heti 8-ban, a negyedikben pedig hetente 7-ben. Ez összességében közel ezer óra. A szabályok szerint, aki 800 óránál többet tanulja a számítástechnikát, az vizsgát tehet, s ha eredményes, akkor felsőfokú képesítést kap. □ Gondolom, ennek megfelelően már a felvételinél. jó, ha valaki ismeri a számítógépet. — Nem kívánunk meg effajta tudást, sőt még azt sem. hogy legyen otthon számítógép. Mindent házon belül biztosítunk. A felvételizők logikai és matematikai feladatokból írásbeliznek, amelyet egy beszélgetés követ — egészíti ki az eddig hallottakat Török József számítástechnikai szakmérnök tanár. — Egyébként, aki ebbe az osztályba kerül — folytatja —, az az érettségi mellé kétfajta képesítést kap; harmadikban leteheti a számítógép-operátori szakmát, s negyedik év végén szerezIskolai énekkar Vácott Két fellépés, két helyszín A váci Petőfi Sándor Általános Iskola énekkara május végén, június elején belgiumi és németországi kórusfesztiválon vehet majd részt. Ahogy Végvári Nán- dorné igazgatótól megtudtuk, a két fellépés időben nem ütközik egymással, s mivel pályázat útján nyerték el azt a lehetőséget, hogy e találkozón bemutatkozhassanak, előírt, kötött programmal indulnak majd útra a gyerekek. Emellett, Kodály Zoltán, s néhány klasszikus zeneszerző műveiből áll össze a kórus tervezett, s a fesztiválra szánt programja. Gyakran vállalnak helyi szerepléseket is, így nem jelent különösebb gondot a művek kiválasztása. Az iskola zenei tagozatos diákjaiból áll össze a kar, s a kőruséneklésnek már húszesztendős hagyományai vannak az intézményben. Eddig is elértek már szép eredményeket, tavalyelőtt az Év kórusa címet nyerték el. —jisz— — Természetesen — mo- solyodik el az igazgató. —■ Török József írta a jegyzetet, amelyet aztán számítógépeinken kinyomtattunk. Ami az első évben kell, az nyolc különféle számítástechnikai könyv felhasználásával készült. Megtehetnénk, hogy mindet megvetetjük a szülővel, darabját átlag 300 forintért. Ehelyett mi vásároltuk meg, s Török József a nyolcból csinált egyet, amelyet, így egyszer háromszázért adhatunk. □ Vonzó, amit elmondtak, de él bennem a kétség, hogy elbillen a mérleg nyelve, és szakbarbárokat találnak képezni. — Nem először kerülök szembe ezzel, de biztosíthatom, nekünk más a célunk. A tőlünk kikerülő gyerekek, ha akarnak, a felsőfokú végzettségüknek megfelelően is elhelyezkedhetnek, de arra tanítjuk meg elsősorban őket, hogy akármilyen szakmát választanak majd, a munkájukban profi szinten használják a számítógépet. Éppen ezért építjük a szaktárgyakat a humán műveltségre — kísérli meg oldani dilemmámat az igazgató. — Más, hasonló profilú iskolákban főleg programozókat képeznek, míg mi, ellentétben velük, elsősorban felhasználói ismereteket adunk — egészíti ki a hallottakat a mérnök tanár. A budakeszi önkormányzat nemrég számítógépes rendszert kapott. A gimnázium felajánlotta, hogy önköltségen megtanítja az ott dolgozókat a kezelésére. A polgármester mozgósította munkatársait, s a napokban húszán fejezték be a 4X2 órás alapfokú tanfolyamot, amelynek költségeit a polgármesteri hivatal állta. Az iskola fölajánlása több volt udvarias gesztusnál; bizonyítékul szolgált arra, hogy az önkormányzat és a gimnázium korábban sok negatívumot hordozó kapcsolata megváltozott, s az első lépéseket minden bizonnyal további kölcsönös baráti gesztusok Van ehhez megfelelő követik majd. Körmendi Zsuzsa heti meg a felsőfokú számi tóközpont-üzemeltetésvezetői képesítést. □ Budakeszi nem nagy település. Ügy vélik, lesznek elegen a jelentkezők között egy teljes osztály elindításához? — Bár elsősorban a helybeli gyerekekre számítunk, de szívesen látunk diákokat a megye egész területéről, hiszen van egy nyolcvanfős kollégiumunk is — ahol a nevelők közül kettő számítógép szakos —, de nem zárkózunk el a fővárosban lakó tanulók elől sem — mondja Ember István, majd hangjában nem kis büszkeséggel arra biztatja Török Józsefet, ugyan, sorolja már el, mi minden található a jól fölszerelt, tiszta és szinte otthonos számítástechnikai laboratóriumban. Török József meginvitál a szentélybe, ahová csak cipőre húzott papucsban szabad belépni. A fiatal tanár nagy lelkesedéssel magyaráz, s mutatja, milyen sokféle dologra használhatók ezek,' a számomra oly idegen világba tartozó masinák: a tizenkét IBM PC/AT diákgép, az egy-egy IBM PC/386 AT központi, illetve tanári számítógép, a három matrix- és egy lézernyomtató, valamint az A/4-es lapleolvasó. A látottak. hallottak alapján nincs kétségem afelől, hogy itt csak jól érezheti magát a huszadik század végének gyermeke. Ám magam is gyakorló szülő lévén, önkéntelenül adódik a kérdés: □ tankönyv? m Kassák Múzeum Uitz Béla kiállítása A két évtizede elhunyt Uitz Béla grafikáiból nyílt kiállítás a Kassák Múzeumban vasárnap. A tárlaton az 1913 és 1925 között keletkezett ötven — a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe tartozó — válogatott grafikáját mutatják be. Uitz Béla alkotóművészetének ezen évtizede három különböző szakaszra osztható: más és más' jellemzi a budapesti (1913—1919), a bécsi (1920—1924) és a franciaországi (1924—1925) műveket. Erőteljes tusrajzainak reprodukciói és képző- művészeti témájú írásai gyakran szerepeltek a magyar avantgárdmozgalom Kassák Lajos szerkesztette folyóirataiban, a Tettben és a Mában. A tárlat anyaga a múlt évben nagy sikert aratott Európa egyik leghíresebb grafikai múzeumában, a bécsi Albertinában.
