Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

ALAPÍTVÁNY Tehetséges gyermekekért Tehetségkutató és -gon­dozó alapítvány létrehozásá­ról számolt be csütörtökön a Pedagógusok Szakszer- .vezete székházában meg­tartott sajtótájékoztatóján Szöllósi Istvánná, a szer­vezet főtitkára. Elmondta, hogy a 145 ezer forintos induló tőkével létrehozott alapítvány célja: elsősor­ban hátrányos helyzetű te­hetséges gyermekek felku­tatása és felkarolása. Első ■lépcsőben egy Ki mit tud? ■ szervezéséhez kezdenek. A szinte jelképes összegű in­duló tőkénél sokkal na­gyobb értéket képvisel az a szervező tevékenység, amit az alapítók a gyer­mekek támogatásában fej­tenek ki. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Csányi László karnagy, a rádió gyermekkórusának alapítója elmondta: nagy örömmel vállalta el ezt a feladatot, hiszen kora if­júságától a tehetséges gyer­mekek felkutatását, képes­ségei kibontakoztatásának segítését tartotta élete cél­jának. Az alapítvány nyilvános, ahhoz bárki csatlakozhat, a további támogatásokat a következő címre és számla- számra lehet feladni: Esz­tergom és Vidéke Takarék- szövetkezet Budapesti Ki- rendeltség, 1054 Budapest, Aulich utca 7. MNB: 219- 93.351. A csekk közlemény részében kérik feltüntetni:. —■ tehetségkutató és -gon­dozó alapítvány 15 304 számlára. Színházi levél FALAK Általában nem gondol­nánk, hogy egy népballada súlyos és főleg időszerű társadalmi utalásokat is tartalmazhat. Azt ugyan mindenki tudja, hogy ezek a balladák (a magyar folk­lór e sajátos és gyönyörű rétegéről vagy műfajáról beszélek) áttételesen bár, mégis elég pontosan tükrö­zik létrejöttük korának tár­sadalmi viszonyait, vagyoni és/vagy társadalmi ellen­téteit. De hogy épp az egyik legismertebb, a Kő­műves Kelemen ballada szolgálhat fontos morális kérdések mai vetületeinek a kimondására, azt mind­addig nem nagyon gondol­tuk volna, míg, tíz évvel ezelőtt, a Pesti Színházban be nem mutatták a Kőmű­ves Kelemen című rock­balladát. Már maga az, hogy a népballada rockballadává alakult, melyben ugyan el­hangzik a ballada ismert dallama is, ám a cselek­mény menetét önálló, zárt rockszámok szakítják meg, elég nagy felhördülést oko­zott. Akkor még nem volt olyan el- és befogadott ez a műfaj. Sehol nem szere­pelt a színpadokon egyet­len híres, nagy rockmusical vagy rockopera sem, és a Kőműves Kelemen szerző­párosa, Bródy János és Szörényi Levente sem írta még meg az István, a ki­rályt. Ami pedig a szöve­get illeti: Sarkadi Imre egy töredékben maradt Kőműves Kelemen-drámá­jának anyagát használta fel — a ballada szövegét, s az abban foglalt cselek­ményt is segítségül híva — Ivánka Csaba. Ez a pró­zai szöveg, valamint a Bró- dy-féle dalszövegek együtt igen hatásosan formáltak ki egy morális alapkérdés körül forgó drámát. Arról volt ugyanis szó, hogy le­het-e, szabad-e életet ál­dozni valamely cél érdeké­ben. Létezhet-e olyan cél — mint ebben az esetben a folyton leomló var felépíté­sének vállalt feladata —, amely indokolhat egy vér­áldozatot? S ha mégis megtörténik az áldozat, akkor ki a felelős? Egy ember vagy mindenki, aki nem tiltakozott, egyetértett, vagy csak elfogadta a dön­tést? Tíz évvel ezelőtt ez a roppant súlyos morális probléma robbanásszerűen hatott a színpadról, külö­nösen, hogy Noválc Ferenc koreográfus nagyon ke­mény táncdrámát épített föl a szöveg s a zene köré, Most a Nemzeti Színház­ban újították föl a darabot. Novak, a rendező koreog­ráfus ezúttal még kemé­nyebb, még intenzívebb, sőt alapvetően meghatáro­zó elemévé tette'a játék­nak a táncot. Tehette ezt azért is, mert most a tizen­két kőművesből tíz a Hon­véd Együttes táncszínházá­nak tagja. A három színész (Kelemen: Sörös Sándor, Boldizsár: Rabold Ödön, Máté: Végh Péter) is kitű­nően illeszkedik ebbe a roppant fegyelmezett és a szükséges prózai szövege­ket is átélten mondó csa­patba. Egy pompásan kita­lált, a várat és a kényszer, a morális bezártság érzetét egyszerre jelző fémketrec díszlet (Götz Béla munká­ja) s a most is friss, erő­teljes zene együtt sodró él­ményt nyújt. A néző átérzi: a falak, a valódiak s a mo­rálisak, itt vannak körü­löttünk is. Kőműves Kele­mennek és társainak a kér­déseivel nekünk is szembe kell néznünk. A választ mi sem kerülhetjük meg. Takács István Moliere Mizantrópja Gödöllőn Ascher Tamás rendező és a Kaposvári Csiky Ger­gely Színház művészei is­mét remekművet hoztak létre. Egy olyan komédiát láthattunk Gödöllőn, ame­lyen csak az éretlenek tud­tak olykor kacarászni. Moliere Mizantrópja elő­adásukban elsöpörte a fran­cia színház rizsporparókás játékmódját, mára anakro­nisztikus világszemléletét. S maradt az örök klasszi­kus — megszületett az ez­redvégi Moliere! Nem a nagyon is huszadik száza­di szobabelsőkre (Khell Zsolt), jelmezekre (Szakács Györgyi), hangeffektusokra vagy kellékekre gondolok (porszívó, öngyújtó, fűtő­test stb.), hanem a mai .társadalmat is telibe találó őszinteségre. A szókimon­dás nyerseségére, egy bar­bár kor (korunkhoz) való igazítására. Mit láttunk? Briliáns fordításban (Petri György) megújított Mizantrópot. Az olykori karikírozás ellené­re is hajlííhatatlan erkölcs szembeszegülését a „ki­rályi Franciaország” hazug légkörével. Ez a mizantróp Lukáts Andor játékában a mai társadalomból közösí­ti ki magát igazmondásá­val, megalkuvásra váló képtelenségével, már-már mániákus tisztaságkeresé­sével. A darab telibe talált — Gödöllőn is! Bezerédi Zoltán frappáns ellenpólusként élt a színpa­don; Molnár Piroska pe­dig utánozhatatlan mime- sissel egyszerűen „leját­szotta” volna partnernőjét, ha nem Börcsök Enikőnek hívják. Ezen az estén azon­ban — számomra — szí­nésznő született! Börcsök Enikő mindent tudó tehet­ségét nagyszerűen kama­toztatva alakította ki az ezután már csak hozzá ha­sonlítható Céliméne-t. A társulatban gondolko­dó színház és Ascher most sem hagyta, hogy az em­lítetten szereplők könnyed­re vegyék a figurákat. Va­lódi csapatmunka volt a kaposváriak alakítása, me­lyet a szép számmal Buda­pestről is érkező közönség vastapssal jutalmazott vol­na, ha lenne vasfüggöny. Gödöllőn törzsközönség vár­ja az újabb kaposvári szí­nielőadásokat. Szikra János PROGRAMOK EGÉSZ HÉTRE Ezt látni, hallani kell A január végi farsang a régi szokások szerint a te­let, a hideget, a sötétséget legyőző tavasz egyik öröm­ünnepe, melyre már a kö­zépkori források is emlé­keznek. Minden bizonnyal nyugatról került a magyar­sághoz, amint azt osztrák— bajor neve is mutatja, mely családi név formájában már a XIV. században is feltűnt. Farsang táján rég­óta tártanak vidám összejö­veteleket, mint azt egy 1757-ből származó feljegy­zés is bizonyítja: „játékos tréfát mocskot űző cseleke­deteiből formáltak; akik sokféle játékot s bolondsá­gokat indítottak'’. Nos, a hétvégén is lesz farsangi mulatság, mégpe­dig Solymáron a sportcsar­nokban, szombaton este 8 órától hajnalig tart majd a faluból, amelyen, a zenét a Wulcan-Sramli szolgál­tatja. A rendezvény teljes bevételét a Templom tér- alapítvány javára fordít­ják. Az önkormányzat ne­vében azt kérik a szerve­zők — dr. Borovszky Éva és M. Cservenyi Magdolna —, hogy a báli vendégek tá­mogassák azt a nemes célt, hogy a solymári Templom tér és környéke múltjához méltóan, s a község céljai­nak megfelelően szépüljön meg. Tökölön a hagyományok­hoz híven ismét megrende­zik a művelődési házban az asszonybált, január 25-én, szombaton 20 órai kezdettel. Férfiak nem keveredhetnek a bálozó asz- szonyok közé, erről egyéb­ként a helybéli önvédelmi csoport tagjai igyekeznek majd gondoskodni. Az est vendége lesz Pécsi Ildikó színművésznő, s fellép majd a tököli nyugdijasklub né­hány tagja is. Vasárnap délelőttönként régóta gyermekzsivaj és ka­caj tölti be a budakeszi Er­kel Ferenc Művelődési Központ nagytermét. Most vasárnap délelőtt 10 óra­kor az Állami Bábszínház Gidaház az erdőszélen című előadásával vendégszerepel. A Váci Reménység Egye­sület természetjáró körének tagjai vasárnap reggel nyolc órako^ találkoznak a vasútállomás pénztárcsar­nokában. A hétvégi túrát tíz kilométeresre tervezik, njelynek útvonala: Rom­hány — Kurucberek — Rá­kóczi-emlékía—Alsópe- tény. Az egyesület tagjai ezen a túrán emlékeznek meg az 1710. január 22-i váci csata 282. évfordulójá­ról is. Gödöllőn vasárnap dél­után 14 órától a Petőfi Sán­dor Művelődési Központban antikvár könyvvásárt ren­deznek. Törökbálinton, az immár húszesztendős szokáshoz híven rendezik meg vasár­nap a sördélutánt a műve­lődési házban. Zenét az in­tézmény fúvószenekara biz­tosít a 18 órakor kezdődő rendezvényen. Az utóbbi időben egyre több egyházi összejövetelről is hírt adhattunk; az ökumenikus imahét végén a váci dóm oldalkápolnájá­ban szombaton 17 órától imanyolcadot tartanak a keresztények egységéért. Vácott, a művelődési köz­pontban pénteken délután 16 órakor a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági és alkotó- csoportja tartja összejöve­telét. Este szintén Vácott, a kulturális kávézóban Strip Tease-koncertet tar­tanak. Tökölön a Dózsa moziban szombaton és vasárnap 18 órától vetítik az Ök is a fejükre estek című színes, magyarul beszélő amerikai vígjátékot. Szombaton 16 órakor Vá­cott, a nők klubjában An­gyal Józsefné tart vetített képes előadást Svédország­ban jártam címmel. A Gödöllői Művelődési Központban hétfőn este 19 órakor a Kortárs filmek so­rozat keretében a Prospero könyvei című angol filmet vetítik, amelyet PeleE Gréeneway rendezett. Mostanában nagy sikerük van az egészséges életmó­dot segítő előadásoknak; Budakeszin, az Erkel Fe­renc Művelődési Központ­ban január 30-án. csütörtö­kön ismét találkozhatnak az érdeklődők dr. Mentényi Tiborral, aki „Természet- gyógyászat az orvos szemé­vel” címmel tart előadást, és természetesen válaszol a feltett kérdésekre is. Dömsödön, a Petőfi Sán­dor Oktatási és Művelődési Központ szervezésében pénteken délután a Hajós úti iskolában fafaragó szakkör bemutatójára is sor kerül. Cegléden, a Kossuth Mű­velődési Központban hét­főn este 7 órakor „Ma éjjel” címmel Gergely Róbert tartja meg zenés estjét. A művelődési ház kamarater­mében a Pódium bérlet 3. előadására január 31-én, pénteken kerül sor, amikor is Koncz Gábor érdemes művész a „Gyorsvonat” cí­mű önálló estjét mutatja be. Gödöllőn, a Petőfi Sándor Művelődési Központban 23-an, kedden a Nyugdíjas­akadémia második előadá­sára kerül sor; Polonyi Pé­ter muzeológus Gödöllő tör­ténetének főbb eseményei­ről tart beszámolót. , Solymáron, pénteken 14.30 órakor az Apáczai Csere János Művelődési Házban az iskolásoknak a Micimackó című mesejáté­kot mutatják be. Szigetszenlmiklóson a Kossuth moziban hétfőn és kedden este 18 és 20 óra­kora Visszatérés a kék la­gúnába című színes ame­rikai filmet vetítik. Deák Attila 6 <J{irínn SZAKMA T eljesül egy régi és jogos kívánság: megszűn­nek a felsőoktatási intézményekben a koráb­bi felvételi vizsgák. A főiskolák, egyetemek adottságaiknak és lehetőségeiknek megfelelően fo­kozatosan felszámolják a létszám korlátozását is, azaz, aki valamilyen diplomás szakma birtokába kíván jutni, az megteheti. Ha persze kellő felké­szültségű és nem hull ki a vizsgarostán az első félesztendőben, ha viselni tudja a tanulás anyagi terheit... Másféle feltételrendszerrel kell számol­ni, de számolni kell. A szakma éppen attól szak­ma, hogy bizonyos követelményeknek megfelel az," akit végzettnek (a szakma alapfokú ismerőjének) nyilvánítanak. Látszatra nem tartozik ide,, ám nagyon is szoros a kettő közötti összefüggés: a megyében az állást kereső szellemi foglalkozásúak minden százas cso­portjának 3-4 helyet tudnak a közvetítőirodák felkínálni. Száz embernek hármat, négyet... A közhiedelemmel ellentétben a főiskolai oklevél, az egyetemi diploma nem garanciája annak, aminek sokan garanciáját szeretnék látni abban: a „biz­tos” állásnak. A kinek a kötelessége az állást kí­nálás -kérdésre egyértelmű a felelet: senkinek sem kötelessége. A piacgazdaság elillant köddé tette azt a látszatbiztonságot, amelyet a verseny, kiiktatása' és annak torz vetülete, a teljes foglalkoztatás te­remtett. Ma nincs „biztos” állás, ma nincs járan­dósági státus a felsőoktatásból kikerülőnek (de nincsen a középfokon végzettnek sem), van viszont egyre érzékelhetőbb igény a gazdaságban (legalább ott) a profi szakmai ismeretekre, a tudás és a fo­lyamatosan változó követelmények szembesítésé­re. Ami akkor is Igaz, ha ma még a gazdaságban sok jel utal átmeneti zavarokra, a szakmai isme­retek nélkül csinos vagyont rövid idő alatt össze­szedőkre, szerencsevadászokra. Hosszú távon alig­ha ők azok, akikre alapozódhat a piacgazdaság: az áradatnak mindig van hordaléka. A megyében az anyagi és a nem anyagi ágakat együtt nézve, a szellemi foglalkozásúak tábora 86 ezer fős. Kétharmaduk olyan munkakört tölt be, amely valamilyen szakmai végzettséghez kötött. Az újonnan alakult gazdasági szervezeteknél sze­rezhető tapasztalatok azt mutatják — most elte­kintve a kizárólag közvetítő kereskedelmet folyta­tó cégektől —, hogy gyorsan növekszik a szakmai tudás értéke, fontossága és nem mellékesen, meg­becsültsége. Ezek a szervezetek döntő mértékben függnek a gyorsaságtól, az igények kielégítésének színvonalától, azaz munkájuk minőségétől. Aligha véletlen a hírlapírónak az- a tapasztalata, amely ezerint a fejlesztéssel foglalkozó, vagy árut terme­lő kisszervezetek — elsősorban kft.-k — nemcsak a tervezést, az áru legyártását vállalják, hanem ún. teljes körű szolgáltatást nyújtanak. Amibe be­letartozik az eszközök, berendezések stb. telepíté­se, rendszerbe állítása, a gyakorlati használat meg­kezdése. azaz annak a bizonyos művezetőj szintnek a vállalása is. Ezt csakis magas fokú szakmai tu­dással lehet biztonságosan megtenni, azaz lét és nemlét múlik a sikerességen. K evés lenne az a 23-24 ezer diploma, amelyet a legutóbbi években esztendőnként átvettek a végzettek a felsőoktatás intézményéiben, avagy túlságosan is sok?'A vita azért eldönthetet­len, mert nincsen válasz arra, mihez képest sok á sok, kevés a kevés. A nemzetgazdaság alapjaiban újul mag. azaz majd csak most teremtődnék meg azok a mércék, melyek nyilvánvalóvá teszik a reá­lis igényeket egy-egy diplomás szakma képzési, alkalmazási létszámadatainál. Ma ezek az adatok a levegőben lebegnek. Egyszerre van jelen ugyanis a régi és az új: az átmenet keserveit itt sem kerül­hetjük meg. Az átmenet iránya azonban nem két­séges. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom