Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-22 / 18. szám
MI LESZ VELED, EMBERKE? (I) Magunknak s a holnapnak tanulunk Fórum az iskolázás szabadságáért VITA AZ ÖNKORMÁNYZATOKKAL Különös, egyes próféciák, • megállapítások vagy kérdésként elhangzó korképminősítések milyen időál- loak. Ilyen Fulladó. Kleiner Mann-was nun — Mi lesz veled, emberke? kiáltó kérdése - is, mely éppen úgy időszerű volt 1932-ben, mint napjainkban. Tízezrek léptek ki az alma mater ajtaján 1991 jú- . niusában, és tízezrek állnak az életre szóló döntés előtt, milyen pályát vúlasz- szanak, hol tanuljanak tovább. Hogy az emberkékkel mi lesz emberként, az sokban függ e mostani döntéstől. Mi legyen tehát az általános iskola elvégzése után? Tanuljon szak- ■ mát, tanuljon tovább? Szakközépben vagy gimnáziumban? Egyes vélemények szerint ez utóbbi iránt csökkent az érdeklődés, egy „sima” érettségi csak annak jó, aki bejut egy főiskolára, egyetemre. Különben — így szokás mondani — elmehet vele jeget aszalni. A kérdést tisztázandó két iskolánál végeztem felmérést. Az Örkényi Mező- gazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetnél és az Öcsai Bolyai János Gimnáziumban. Mindkét tanintézet Pest megye legjobbjai közé tartozik, az elmúlt negyven év során több ezer végzőst bocsátott útjára. ★ Zsadányi László igazgató állítja, az Öcsán maturált gimnazisták nagyon jól eligazodnak az életben, akár továbbtanulnak, akár szakmát választanak, vagy netán leülnek kistisztviselőnek kezdésként. Arról nincs tudomása, hogy az utóbbi két év végzősei közül valaki is munka nélkül lenne. Találomra kiválasztunk két osztályt. A ’90-ben végzett IV/B-t, és a ’91-ben promovált IV/A-t. Zsadányi igazgató úr egy hét türelmet kér, hogy pontos, -naprakész információt szerezzen. a volt növendékekről. A IV/B osztályfőnöke, Düdla László 19 végzőst bocsátott útjára, 16 lányt és 3 fiút. Ezek közül heten felvételiztek sikerrel az egyetemen, főiskolákon, ami igen jó eredmény. Az összlétszám közel 40 százaléka, mely magasabb az országos átlagnál. Öten ki-' tanultak egy-egy szakmát, a többi rögvest becsöppent valahová dolgozni. Van, aki tisztviselőnek, dajkának, kiszolgálónak vagy betanított munkásnak. A munka nem szégyen. Külön szót érdemel az egyik kislány, aki diákként is a jók közé tartozott. Bu- rián Júlia, aki vállalkozásba kezdett. Alighanem ő a legfiatalabb maszek Öcsán. Zsadányi László tanácsára megkeresem az állomás melletti Juli-f-Móni „céget”. Vágott és cserepes virágot kínálnak, meg minden mást, ami ebbe a kategóriába tartozik: csokrot, koszorút, pántlikát, szalagot, színes gyertyákat. A kis üzlet ragyog a tisztaságtól. — Nem kell ehhez szak- képesítés? — kérdem a „főnöknőtől”. — De igen — bólint Juli. — Mikor végeztem, azonnal elmentem presszósnak egy motelbe. A keresetemet félretettem, a szabadidőmben pedig elvégeztem a virágkötő tanfolyamot egy pesti szakmunkásképzőben. Ezt követően kibéreltem az üzletet, októberben nyitottam, most kezdek „felfutni”. Idő kell a bejáratáshoz. A kilátások? A Piroskáktól, Zsuzsáktól, Júliáktól sokat várok, meg a nők napjától. Számításaim szerint akkor megugrik a forgalom. Júlia nemcsak remél, de tervez is. Jelenleg a budai nagybani világpiacról hordja az árut, de talán eljön az ideje, amikor helyben, Öcsán termelnek szegfűt, gladiolát, cikláment és melegházi rózsát. Idő és pénz kérdése az egész. No meg a kitartásé. Hogy kell-e mindehhez érettségi? Júlia szerint igen. Jobban eligazodik vele az üzleti életben. A IV/A-ból — osztályfőnök dr. Nagyiványiné — 18-an érettségiztek sikerrel, 15 lány és három fiú. Hatan jutottak tovább, ami úgyszintén a jó felkészítést igazolja. Ezen a listán van egy olyan minősítés, ami a másikon nem volt, két lány neve után ezt írták: férjhez ment. Végsősoron ez is hivatás, munka. Már indultak olyan rövid és hosszú távú taníolva- mok, melyeken háztartást, gyermeknevelést oktatnak. — Ügy tudom, ön igen sokat foglalkozik a végzősökkel, mindenkit a továbbtanulásra buzdít. De vajon arányban áll-e a továbbtanulással járó anyagi és fizikai áldozat a majdani ellenszolgáltatással? — Jln nem mehetek cl innen... ' Caritas-gálaest 1992. január 31-én a Pa- taky Művelődési Házban este 7 órai kezdettel gálaestet szervez az Ifjúsági Demokrata Fórum Caritas csoportja a vajdasági magyarok megsegítésére: Én nem mehetek el innen ... címmel. A rendezvény fővédnöke: Csoóri Sándor. A fellépő művészek között vannak: Bitskey Tibor, Berecz András, Biri- nyi József, Budai Ilona, Cseh Tamás, Dinnyés József, Egyszólam együttes, Juhász Zoltán, Kobzos-Kis Tamás. Muzsikás együttes, Tolcsvay Béla, Tompa László, Sándor György, Vitai András. A rendezvényt a Pataky Művelődési Ház támogatja. A jegyek ára egységesen 159 Ft. Elővételben kaphatók: a Pataky Művelődési Házban, cím: Bp. 1105 Szent László tér 7—14. T.: 157-3138, 157-0712 vagy az Ifjúsági Demokrata Fórum központjában cím: Budapest 1066 Ö utca 8— TO. T.: 131-0176, 111-02330. ’égek vagy magánszemélyek adakozását várjuk az MHB 202-13015 (a csekkre kérjük, írják rá Caritas-gálaest) számú számlára. kérdezem Zsadányi Lászlótól. — Az ember nem a mának tanul, hartem a holnapnak. Igaz, manapság nem könnyű elhelyezkednie egy friss diplomásnak, ám várjuk ki a dolgok végét. A szellemi beruházásnál aligha van jobb befektetés, a szorgalom idővel mindig elnyeri jutalmát. (Ez igaz, mint ahogy az is, nekünk hagyományaink vannak ezen a téren, gondoljunk csak a harmincas évek diplomásaira, akik parkőri és hivatalsegédi státusokért ajtóztak, mert más munka nem volt.) Ha az ország kilábal a bajból, mély meggyőződésem, hogy ezek az emberek szóhoz jutnak. Még vaia-, mi, amire jó odafigyelni. Ma még megengedheti a szülő, hogy taníttassa a gyerekét. Egyrészt mert a négyes médiától jár az ösztöndíj, másrészt a tandíj —• a 3,5 alattiaknál már kötelező — csak jelképes. Ha sor kerül a valós értékű tandíjak bevezetésére, a nem tandíjmentesek továbbtanulása csak egy nagyon szűk rétegnek adatik meg. Az 1991-es beiratkozások során Ócsún „minden hely elkelt”, s az előzetes felmérések alapján 1992 őszén új tantermekre lesz szükség. A magyarázat egyszerű: egyre több szakma elsajátításának kritériuma az érettségi. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk Az Iskolázás Szabadságának Európai Fórumát tizennégy európai ország szülői, tanárai, oktatásszervezői, nevelés- kutatóija közelmúltban alakították meg. Sokakban — talán nem is jogtalanul — merül fel a kérdés: mi lehet a célja a fórumnak? Nos, az Iskolázás Szabadságának Európai- Fórumát azért hozták létre, hogy összefogják azokat az embereket. akik más és más országokban, különböző oktatáspolitikai és törvényi szabályozás közepette azért harcolnak, hogy a gyerekek iskolázáshoz való jogát a gyermek személyiségi joga- kénf ismerjék el. Azok a szakemberek voltak a kezdeményezők, akik szerint a szülőknek, később pedig a gyermekeknek önállóan kell eldönteniük, hogy milyen nevelésben, oktatásban részesüljön az ifjúság. BELESZÓLÁST! Természetesen — fogalmazták meg a fórum megalakí- tói — az államnak is vannak feladatai. Gondoskodni kell olyan iskola- és képzési rendszerről, amilyen a gyermekeknek szükséges. Mit is takar valójában ez a „szükséges” kijelentés? Elsősorban azt. hogy az iskoláztatáshoz való hozzájárulást nem lehet különböző kritériumokhoz kötni. Ez a hozzájárulás — vélekednek a fórum létrehozói — végső soron az adófizetők pénzéből adódik össze, méltányos tehát, ha az adófizetőknek beleszólása van abba. hogy az állam milyen oktatásra fordítja a pénzüket, és milyen oktatási rendszert tart fenn. Elvekben eddig sem volt hiba, de a legutóbbi időkben számos Pest megyei kistelepülésen, de városban is különösen panaszkodnak az önkormányzatok és az oktatási intézmények vezetői. Az előbbiek azért, hogy mind több magániskola kér, követel helyiséget, tanulói után támogatást. A pedagógusok pedig a velük szemben tapasztalható érzéketlenséget róják fel: szeretnék, ha az önkormányzat partnernek tekintené őket. KÉT ÉV MÚLVA Mint azt Mihály Ottótól, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központjának igazgatójától megtudtuk, Magyarországon jelenleg nincs olyan oktatással kapcsolatos gond, ami közvetlenül a fórum „támogatására” szorulna. Az igazgató véleménye szerint inkább valószínűsíthető, hogy Magyarország egykét esztendő múlva ad majd munkát a fórumnak. Ennek előjele az önkormányzatok és a pedagógusok között zajló számtalan vita. És várhatóan egyre több lesz az alkotmányos jogát érvényesíteni kívánó szülő is, aki a gyerekének „megfelelő” oktatás megteremtéséért harcol. A fórum álláspontja szerint, aki nem talál gyermekének megfelelő iskolát, az akár otthon is taníthassa, taníttathassa fiát, lányát. Ilyen esetben az állam a szülőt támogassa a gyerek után járó, az iskolainak megfelelő, úgynevezett fejkvótával. Bizonyára a fentiek olvastán sokan felkapják a fejüket. Nemcsak szakemberek, de laikusok is elcsodálkoznak. FÉRJKÉNT IS? A leírtak ma még Magyarországon aligha kivitelezhetek. Éppen a közelmúltban hallottunk egy történetet az egyik Buda vidéki iskolában: a tizennegyedik életévét csak alig betöltő fiúgyereket azért nem járatták iskolába a szülők, mert hát mit szólna a féleség?! Az iskolaigazgató nem győzte magyarázni; igaz, hogy az etnikai szokások alapján megnősítették a gyereket, aztán úgy gondolták, már iskolába sem kell járnia, de hát a tankötelezettség tizenhat éves korig tart. A fenti példa is mutatja, hogy a közelmúlban Helsinkiben tanácskozó fórum képviselőinek még jócskán lesz gondjuk a kelet-európai országokkal. D. A. Körösi Csoma-évforduló Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulójára — a méltó megemlékezést szolgáló programok koordinálása érdekében — előkészítő bizottság alakult Kálmán Attila művelődési minisztériumi államtitkár vezetésével. A bizottság munkájában tudományos társaságok, a kiváló orientalista nevét viselő intézmények, valamint buddhista kis egyházak képviselői vesznek részt — közölte a minisztérium sajtóirodája. Az április 11-i évforduló alkalmából világszerte emléküléseket rendeznek, kiadványokat jelentetnek meg a világhírű Ázsia-ku- tató munkásságáról. A közeljövőben megalakul az előkészítő bizottság munkáját segítő, jeles tudósokból és szakértőkből álló országos emlékbizottság. jaki tempóm Régi fényében, pompájában A Blaskovich Múzeum Kistelepüléseink értékes gyűjteményei közül a község halárán túlnő a tápiószclei Blaskovich Múzeumé. A két fivér e század elejétől gyűjtötte a Kárpát-medence ásványi kincseit, vadásztak ritka állatok trófeáiért, de a falakon látható festmények arról tanúskodnak, hogy nagy mesterek alkotásait is nagy műértésscl tudták kiválasztani. Az ötvenes évek államosítását szerencsésen ki tudták kerülni, így látható többek között a nevükhöz fűződő „aranyszarvas” feltárására emlékeztető másolat (az eredeti a Nemzeti Múzeumban található), valamint sok nemzeti érték, amely mindenképpen megér egy kirándulást (Vimola Károly felvétele) Remélhetően visszakerülnek hazánk egyik leghíresebb román kori műemlékének, a XIII. században épült jáki templomnak különböző múzeumokba, kőtárakba szállított és ott kiállított eredeti szobrai, díszei. Ismét eredeti helyén látható majd a budapesti Képzőművészeti Múzeumban őrzött, a millennium alkalmával bemutatott kő- táti anyag, vagy a kőszegi Zwingerben, a szombathelyi Savaria Múzeumban és másutt található emlékek. Az Országos Műemléki Felügyelőség a felújítási és restaurálási munkálatok folytatásaként pedig a díszes főkapuzat apostoli szobrainak másolatait készíti el. illetőleg a különösen jelentős kődíszeket korróziógátló és a károsodásokat javító úgynevezett kőszilárdító bevonattal látja el. A tervek szerint az apostolok szobrait leemelik és a fővárosi központi restaurátorműhelyben elkészített másolataik kerülnek vissza a főkapu építményére, mivel az eredeti szobrok igen nagy mértékben károsodtak. Ez utóbbiakat a jáki kőtárban láthatja majd a közönség, felújításuk után. Az apátsági templom tavaly elkezdett restaurálásának zöme még hátravan, így például a Szent Jakab- kápolna teljes felújítása, a kőtár épületének helyreállítása, a nemrégiben talált középkori szárnyasollár restaurálása, amivel hús- vétra talán el is készülnek. A munkálatok mintegy 50 millió forintba kerülnek, s a pénz előteremtéséhez segítséget adhat a tavaly év végén létrehozott alapítvány a jáki templomért is, amit a vasi községben működtetnek. Az önkormányzat, a helyi takarékszövetkezet és termelőszövetkezet, valamint a templom plébánosa, Rát- kai László által kezelt alap egyelőre ötszázezer forinttal gazdálkodik. Véleménye szerint évente az idegen- forgalomból mintegy félmillió forinttal gyarapodnak majd.
