Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
EGYELŐRE PIACKÉPESEK DIAGNOSZTIKAI CENTRUM Jó esély a túlélésre (Folytatás az 1. oldalról) évvel ezelőtt ivem volt könnyű munkát találni, úgy ma sem egyszerű, az egyedüli körülmény, amely a foglalkoztató oldalára billenti a mérleget, hogy az alacsonyabb vállalási árai versenyképesek. Kérdés persze, meddig, hiszen egyre nehezebb megrendelőt találni. ügyelőre három partner írásos nyilatkozata garantálja a ráckevei és a makádi telephelyen történő évindítást, » másik három céggel folyamatban •van a tárgyalás. Ügy néz ki, a majdani szerződés feltételeit is képes a szociális foglalkoztató biztosítani, & ami nem lényegtelen: a ráfordítási költségek az árban megtérülnek, s továbbra is olyan munka lesz, amelyhez beruházás nem kell. Nem szabad nagy dolgokra gondolni, a szociális foglalkoztatóban folyadék és kozmetikumok csomagolása, sorjázás, reklám- szatyrok, címkék és koszorúk készítése, s kereskedelmi tevékenység történik. Ez utóbbi részeként a szentesi Asztalos- és Vasipari Kisszövetkezettel közös tulajdonú boltban bútort és vegyes cikkeket árusítanak, a tervek szerint az új évben gazdagabb választékban. Sőt, az az elgondolás, hogy a gyártótól beszerzett lakásfelszerelési tárgyakat is kínálnak majd — a nagykereskedelem kiiktatásával vélhetően nagyobb haszonnal. Mindezt persze jó reklámmal, nagyobb hírveréssel kísérve, hiszen a piacon maradásnak ez is feltétele. S mint — helyesen — az új vezető látja; ez nem is utolsó a sorban. Mindenesetre a propagandára nagyobb gondot szeretne fordítani. Zöld út a tárgyalásokhoz Eddig ismeretlen törekvések bontakoznak ki az egészségügyben, ma már például nem tűnik szentségtörésnek a betegellátás és az üzlet, a vállalkozás együttes emlegetése. Igaz, a kényszer, a fenn- és a megmaradás gazdasági szükséglete motiválja e lépéseket, de minden bizonnyal — távlatokban értékelve a folyamatokat — ez a gyógyulást remélő ember esélyeit is megalapozza. A tervezett centrum egységben kapcsolódna a meglévő hagyományos radiológiai, laboratóriumi, citológiai (stb.) szolgáltatásokhoz, ugyanakkor a diagnosztikai centrum betegei számára is lehetőség nyílna a kórház osztályain történő fekvőbeteg-ellátásra. Az esetleges szabad kapacitást — szerződések alapján — szűrővizsgálatokra lehetne fordítani, nagyban segítve ezzel a ma még igencsak hiányos prevenciót. Egyelőre csupán körvonalazódnak a tervek, hiszen rendkívül sok irányú szakmai-üzleti tájékozódásra van szükség, hogy a megye, a kórház, s nem utolsósorban a beteg számára a legjobb megoldás szülessen. Mindenesetre a kórház a tárgyalások folytatásához zöld utat kapott, melyet — ígérete szerint — a legjobb hatékonysággal kíván végigjárni. JELEN, MÚLT, JÖVŐ Magyarország — történelmében sokadszor — ismét nehéz esztendőiket él meg. Tekintetünk megint a jövőt fürkészi, mert jelenünk gondokkal terhes. A jelenben kényelmetlenül érezzük magunkat. Az időt nem megállítani szeretnénk, mint boldog szerelmesek, hanem nógatni, mint műtét előtt álló betegek, vizsgára készülődő diákok. Mindennap jelenné válik' egy-ogy jövődarab, napról napra múltba vész morzsája a jelennek. Miként a folyó: a mederben mindig víz hömpölyög, de mégsem ugyanaz. Mindig jelenben élünk, amely egyúttal jövő és múlt is. Roppant terheink az elmúlt jelenben, a rózsaszínűnek festett, jelenné vált jövőben halmozódtak föl. Tévedés azonban azt himni, hagy ter- heink batyuja csak melléfogások, hibák, vétkek és bűnök miatt ólomnehéz; a remélt szebb jövőben — kevesebb és kisebb hiba, tévedés nyomán — lassan-Lassan kiürül a vállainkat roppantó zsák, életünk könnyű és gondtalan lesz. A jövőben nem terheink lesznek kisebbek, hanem naá válunk teherbíróbbá. Harmincas éveiben járó építész panasza: kínkeservesen halad cége privatizációja. Hiába, mi még nem tudunk piaci ésszel gondolkozni, vonja le a következtetést. Úttörők lehetünk, de ’egy-két generáció még elhasználódik addig, míg ez nálunk is igazán jól fog menni. A leggyakrabban sportolókról szólván halljuk, gondolkodásban nem tudják fölvenni a versenyt nyugati ellenfeleikkel. Lassúbbak a reflexeik, késedelmesen reagálnak. Az ellenfél gondolatai cikáznak, a mieink kényelmesen csörgedeznek. Az elmúlt rendszerben olyanná váltunk, mint a városa tereken, szökőkutak környékén totyogó, elhízott galambok. Önmagukat kinevezett vezérlik ígérték, hogy ellátnak bennünket, mint a galambokat saatyros öregemberek. A nyugati, piacgazdasági ember inkább az erdei madárhoz hasonlatos. Szüntelenül kémlel, les, kalkulál, kutat, keres, lépéseket, döntéseket latolgat. Állandóan készenlétiben van. Folyton kész védekezni, bármikor képes támadásba lendülni. A szabadság sok tekintetben terhesebb az alattvalói létnél. Szabad ember nagyobb terhet képes elviselni. Az elmúlt jelenben nem csak terheink batyuja hízott meg merhetetlenül, szoktatni kezdtük magunkat az elkövetkező szabad élethez. A legtöbben csak gondolatilag, de számosán — nagyrésat a második gazdaságban — a gyakorlatban ü mind többet elsajátítottak a piaci gondolkodásból. Néhány*« közülük ma már a klasszikus piaci ars »águkban is helytállnak. Példájuk bizonysága amrtak, hogy nem alkati fogyatékosság, hanem karámba s-zorítottságunik miatt vált gc«t- do.KoááSLimk Lassúvá. Teljesítményük és ezeréves történelmünk azzal a : fy ,ye.; lőtt hét «1 bennünket, hogy mai neherséQeinken ti úrrá leszünk. De ne áltassuk magunkat. Ütünk kínkeserves lesz a továbbiakban is K nem mindenki ér célba. A nemzet azonban bizonyoson. Hangozzék bar patetikusan, a nóHWOt-ügr vál- hatik egyre magabiztosabbá, ahogyan az erű Abbék, sikeresebbek, szerencsésebbek — intézményesen — fölkarolják a gyengébbeket. Ezzel vagyunk és lehetünk többek az erdei madaraknál, hiszen ott a lemaradóra biztos pusztulás vár. Kör Pál KORMÁNYNYILATKOZAT A KÖLTSÉGVETÉSRŐL Ha nehezen is, de megszületett Félreértés ne essék, a ráckevei szociális foglalkoztató nem jótékonysági intézmény. Fenn kell tartania önmagát, munkát és piacot keresve, illetve megélhetést biztosítva az embereknek, de — s ezt nem árt hangsúlyozni — az ön- kormányzat támogatásától és bizalmától kísérve. Egyértelmű az álláspont: nem lenne szabad és nem volna érdemes az életképtelent pártolni, hiszen hiába a forintpumpa, ha hosz- szú távon nincs munka. Így viszont, hogy a foglalkoztató bizonyított, érdemes segíteni. Jó dolog ez, de nem elsősorban az önkormányzatnak, hanem a rászoruló embereknek, akiknek kenyeret és biztonságot jelent a munkahely. V». E. A politikai érdekek parlamenti érvényesítéséhez hozzátartozik az obstrukeió. Olyan eszköz ez, amellyel a parlamenti kisebbség a szabályok adta lehetőségekkel élve vagy inkább visszaélve igyekszik meghiúsítani a többségi akarat törvényerőre emelését. Az obstrukeió leggyakoribb módja, hogy a kisebbség hosszúra nyúló felszólalások végeláthatatlan sorával próbálja elhúzni a döntéshozatalt. Ugyancsak obstrukeió, ha módosító indítványok indokolatlanul nagy tömegét nyújtják be a tárgyalás alatt álló törvényhez, De obstruk- ció az is, ha jelentéktelen ügyekben hosszú szavazási procedúrát igénylő név szerinti szavazást kezdeményeznek a képviselők, A költségvetési törvény tárgyalása során az ellenzék szinte valamennyi módszert alkalmazta. Nem első eset ez a magyar parlamentarizmus történetében. A dualizmus Időszakában gyakran nyúlt ehhez az eszközhöz az ellenzék, s * kormányzó pártnak, illetve pártkoaliciónak nem sok lehetősége maradt ennek megakadályozására. A terjengős vagy indokolatlanul, sole fölszólal ássál szemben alkalmazható ugyan — szavazás után — a felszólalások időtartamának korlátozása vagy éppen a vita lezárása. De például a név szerinti szavazás kezdeményezése a megfelelő számú A megyei Semmelweis kórház vezetői is külföldre tok ingeknek, s a nagy terv, az orvosdiagnosztikai centrum létesítésére előzetes tárgyalásokat kezdtek. Még nincs végleges forma, mindenesetre a megye szakbizottságaitól már megérkezett a zöld jelzés, miszerint a kórház szakemberei megtehetik a szükséges, szerződést előkészítő lépéseket,. Az elképzelések szerint e centrum extenzív betegdiagnosztikai szolgáltatást nyújtana, jelentős javulást eredményezve a megye betegellátásában, hiszen így mód kínálkozna a jelenleg is működő egységek kibővítésére, illetve olyan eszközökkel és berendezésekkel történő kiegészítésére, amely a megyében sehol, s országosan is csak korlátozottan áll rendelkezésre. támogatás esetében mindenképpen időt vesz el az érdemi munkától, és a módosító indítványok sorával szemben is védtelen lehet a többség. Tisza István 1912-ben kemény lépésre szánta el magát: karhatalommal vezettette ki az ülésteremből az obstruáló ellenzéki képviselőket, megsértve ezzel a képviselők mentelmi jogút. A rendszerváltoztatás parlamentjének történetében is találkozhatunk az obst- rukció példáival. A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvény tárgyalása során például * Fidesz módosító indítványt terjesztett elő, amelynek az volt a lényege: egy es volt pártállami kitüntetések, köztük az 1956-ős forradalom leveréséért adományozott Szocialista Hazáért kitüntetés viselése ünnepi alkalmukkor legyen kötelező. A minősíthetetlen, sajnos már nem is nevetséges javaslatról a parlamentnek időt rabló módon kellett szavaznia, elvonva ezzel az időt és a figyelmet más, fontosabb kérdésekről. Jellemző, hogy az indítványt a Fidesz akkor terjesztette elő, amikor az ülést a televízió mác nem közvetítette, és jellemző hogy az indítványt a Fidesz frakciója meg is szavazta. A költségvetési törvény tárgyalásakor a Fidesz és az SZDSZ a legváltozatosabb obstrukcíós aszközö(Folytatás az l. oldalról) vábbá a határozathozatal törvényes rendben történő lefolytatását elősegítő független és ellenzéki képviselőknek, valamint a fáradhatatlan segítőknek, hogy hősies helytállásukkal a meglévő és támasztott nehézségek dacára is lehetőket alkalmazta mind a plenáris üléseken, mind a bizottságokban. Or. Becker Bál képviselő tájékoztatott például arról, hogy a bizottsági üléseket miként kísérelték meg határozatképtelenné tenni az ellenzékiek. Ha a teremben tartózkodó kormánypárti képviselők száma a határozatképességhez szükséges alá csökkent, akkor akár mondat közben is kivonultak a teremből egy kis folyosói tereferére, akadályozva ezzel az érdemi munkát. Ám ha a kormánypártiak száma ismét elegendő lett a határozat- képességhez, azon nyomban rohantak vissza az ülésre. Már csak azért is, hogy követeljék még a kétmonda- tos módosító indítvány írásba foglalását is, mondván, hogy az számukra szóban nem követhető. Horváth József képviselő Tölgyessy Péter egyik nyilatkozatából kiindulva vezette le, hogy az ellenzék célja kizárólag a költségvetés január 1-je előtti elfogadásának megakadályozása volt. Kulrucz Katalin szerint az ellenzékiek az obslrukcióval a kormányt akarták megbüntetni, ám figyelmen kívül hagyták, hogy ezzel a magatartással nemcsalt a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hanem az egész , országot büntetik. Grezsa Ferenc képviselő megerősítette, hogy az obst- rwkció már a bizottsági üléseken is folyt annak ellenére, hogy a küitségvevé tették a kormány alkotmányos kötelezettségének teljesítését és az 1992. évi állami költségvetésről rendelkező törvény elfogadását. A kormány külön köszönetét mond azoknak, akik a költségvetési vita alatt a lakosság részéről támogatásukról biztosították. tés tervezetével a kormány lényeges késedelembe nem esett, hiszen azt a képviselők már november végén kézhez kapták. T alán lapunk olvasói számúra is fontos lehet még egy körülmény. Jelenleg folyik az egye* országok hitelképességének rangsorolása. Amennyiben ezen a listán Magyarország néhány hellyel feljebb kerül, úgy átlép egy kritikus határt, amely az ország kedvezőbb finanszírozási lehetőségeit teremtené meg. Költségvetés hiányában erre nem lett volna esély. Felvetődik tehát a kérdés, hogy mégis ki képviseli az ország valódi érdekeit. A kérdésre Bogárdi Zoltán képviselő egy Jókaí- idé/.ettől válaszolt: „Az ellenzék mind azt híreszteli, hogy országunk tönkrejutott, hogy népünk kétségbe van esve, hogy a jelen kormány gyűlöletes. Tudom én, hogy sok baj van még a hazában, sok elintézetlen kívánság, sok megorvos- landó panasz. De ítélj* meg a közönség, melyikünk törekszik e bajok megszüntetésén, a panaszok meg- orvoslásán jobban: azok-e, akik kiállnak a piac közepére a népet felizgatni, s mikor ezt megtették, akkor odébb mennek, új bajt keresnek elő — vagy pedig mi, akik a meglévő bajokat, panaszokat akisént- orvosoljuk, hogy a kormánynyal egyetértve, annak az elhatározásaira befolyva, törvényeket alkotni sietünk s azokat a kormánnyal együtt előre megvitatjuk, s a közönség érdekeit ott képviseljük, ahol azokat ki lehet elégíteni.” Tallós Emit <JfMnn 3 Obstrukeió az ország ellenére?
