Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-15 / 12. szám

Magyar—török külügyminiszteri tárgyslásck Kapcsolatok építése Kék sisakosak Bdgráóhan Békeerők telepítése Kedden megérkezett Ju­goszláviába az ENSZ elő­készítő csoportja, amely részint Belgrádban, részint Zágrábban tart kapcsolatot a szövetségi vezetőkkel, a hadsereg képviselőivel és a horvát kormány megbízott­jaival. A csoport feladata az, hogy előkészítse a tízezer fős ENSZ-békeerő jugoszlá­viai érkezését, s kidolgozza az utolsó részleteket a bé­kééről: telepítésével kap­csolatban A horvátországi szerb vezetők és egyes szél­sőséges szerb pártok még mindig ellenzik azt, hogy az ENSZ-erők Krajinában is állásokat építsenek ki, s úgy vélik, hogy a kék sisa­kosoknak csak a krajinai szerb köztársaság határai­nál kellene szétválasztó szerepet betölteniük. A belgrádi repülőtérre különrepüiővel érkezett meg Bécsből az ENSZ ösz- szekötő tisztjeinek csoport­ja, akiket John Wilson ez­redes, ausztráliai tiszt ve­zet. Székelyföldi kér döf elek A romániai népszámlálás A bonni Die Welt hétvé­gi számában terjedelmes cikket közölt bonni tudó­sítója, Kálnoky Boris tollá­ból a romániai népszámlá­lás hátteréről. Mint írja: Romániában a januári népszámlálással és a feb­ruárra tervezett helyható­sági választásokkal ismét előtérbe kerül egy téma, amely körül Nyugaton egy ideje már csend honol. Ez pedig a magyar kisebbség, amely változatlanul hiába törekszik kulturális önren­delkezési jogainak megva­lósítására. A román nacionalisták attól tartanak, hogy külön magyar gimnáziumok vagy pláne egyetemek, csak a kezdetét jelentenék egy olyan folyamatnak, amely­nek végén a területi auto­nómia és — Erdélyben és a Bánátban — elszakadási törekvések állnának. Ezért az új nemzetbiztonsági tör­vényben, de még az alkot­mányban is olyan passzu­sok találhatók, amelyek közvetlenül az oktatás­ügyön belüli kulturális autonómia ellen irányuló­ként értelmezhetők. A román aggályok ab­szurditása — már csak de­mográfiai okokból is — a legtöbb magyar számára nyilvánvalóbb, mint sok román szemében. Éppen e vidéken hatá­rozta el nemrég radikális székelyek — félmillióan, a lakosság többsége — Kato­na Ádám körül tömörülő csoportja, hogy kikiáltja a Székelyföld függetlenségét. A kezdeményezés többé- kevésbé dugába dőlt; a magyarok között már alig jelent beszédtémát. Kato­nát kizárták a Romániai Ma­gyarok Demokratikus Szö­vetségéből. Bukarestben viszont szabályos politikai pánik tört ki. Spiroiu vé­delmi miniszter Erdélybe utazott, hogy az ottani ka­tonai vezetésnek a lelkére kösse Románia „területi integritásának” megvédé­sét. Hadgyakorlatokra ke­rült sor —< ezeknek alapját polgárháborús forgató- könyvek képezték. A székelyek most attól tartanak, hogy durva ma­nipulációk történhetnek a ‘helyhatósági választásokon. A bizottság jelentése, a hadsereg gyakorlatai, a vá­lasztási manipulációktól érzett félelem, továbbá ro­mán nacionalisták ismétlő­dő felhívásai, miszerint a Székelyföldet végre „in­tegrálni” kell Romániába, aggodalommal töltik el a magyarokat, ök attól fél­nek, hogy újabb próbálko­zások kezdődhetnek a Szé­kelyföld „romanizálása” ér­dekében. Beruházásvédelml meg­állapodást írt alá kedden Ankarában, hivatalos láto­gatásának első napján Je­szenszky Géza magyar külügyminiszter. A két or­szág közti megállapodást török részről vendéglátója, Hikmet Cetin külügymi­niszter látta el kézjegyével. A magyar diplomácia ve­zetőjének személyében 15 év óta először jár magyar külügyminiszter Törökor­szágban. A külügyminisz­teri tárgyalásokon elsősor­ban a kétoldalú politikai, gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit vi­tatták meg. A nemzetközi kérdések közül főként a ju­goszláviai válság alakulá­sával és a független szovjet utódállam létrejötte nyo­mán kialakult új helyzettel foglalkoztak. Jeszenszky Géza szerdán találkozik Süleyman Demi­rel miniszterelnökkel, és a tervek szerint fogadná öt Turgut özal török köztár­sasági elnök is. Visegrádi háromszög At járktstó ka tárok Pavol Demes, a szlovák nemzetközi kapcsolatok mi­nisztere varsói tartózkodá­sa során kedden látogatást tett Bronislaw Geremek- nél, a lengyel parlament külügyi bizottságának el­nökénél. Geremek a megbeszélés során kifejtette, hogy a mindkét fél által óhajtott átjárható határok ügyét is elő fogják mozdítani a vi­segrádi háromszög kereté­ben megvalósuló konkrét programok s a magyar— lengyel—csehszlovák gaz­dasági együttműködés. Algériai utcakép Gépfegyverfészkek Feszült várakozással, de incidensek nélkül telt a keddi nap Algériában, ahol a választások első forduló­jában győztes Iszlám Üdv­front hétfőn kemény hangú nyilatkozatban foglalt állást az államfő lemondása, il­Pokolgépes merényiét Robbantgatnak Pokolgépes merénylet célpontja volt keddre vir­radó éjszaka a bosznia-her- cegovinai rádió és televízió székháza a boszniai Mos­tarban — jelentette az AFP francia hírügynökség a Tanjugra hivatkozva. A helyi rendőrség szerint a nagy erejű robbanás sú­lyos anyagi károkat oko­zott, de sebesülés nem tör­tént. Az éjszaka folyamán a rendőrségnek két másik po­kolgépes merényletet sike­rült meghiúsítania. A cél­pontokat a rendőrség nem hozta nyilvánosságra. letve a választások máso­dik fordulójának törlése ügyében. Miközben a fun­damentalisták állásfogla­lásukban egységfrontot sür­gettek az elnök távozta után alakult legfelsőbb biztonsági tanáccsal szem­ben, több politikai párt nyugalomra intette a la­kosságot. Kedd estére a hadsereg növelte jelenlétét Algírban, az utcákon gép­fegyverfészkeket is kiépí­tettek, s a katonák igen szigorú ellenőrzéseket vé­geznek. Külföldi diplomaták arra számítanak, hogy a hatósá­gok rendkívüli állapotot hirdetnek. A hadsereg ta­nult az iráni leckéből és nem hagyja, hogy elsőként essen áldozatul a funda­mentalisták vallási buzgal­mának — vélik az idézett körökben. Közben egyébként Tuné­zia rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosí­tott az algériai határon, de cáfolta, hogy lezárták vol­na a határokat. Mára várható az Európai Közösség nyilatkozata egyes volt jugoszláv tagköztársa­ságok önálló államiságá­nak elismeréséről. A pozi­tív döntés lényeges válto­zást jelentene a konfliktus megítélése és a válság ke­zelése szempontjából, an­nak ellenére is, hogy nem jelentene változást a már kialakult és ténylegesen lé­tező helyzetben. Az államelismerés nem­zetközi jogi kategória. Olyan egyoldalú nyilatko­zat vagy magatartás más államok részéről, amellyel kifejezik, hogy egy újonnan keletkezett állam fennállá­sát tudomásul vették. Az elismerés tehát nem új ál­lamot keletkeztető tény, hanem mindössze az új ál­lam keletkezésének tudo­másulvételét kinyilvánító deklaráció, anleilyel a nemzetközi közösség tel­jes jogú tagjának, a nemzet­közi jog alanyának fogad­ják el a létrejött új álla­mot. Van természetesen olyan nézet is, amely sze- • rint az új állam csak az el­ismeréssel válik nemzetközi jog alanyává, ám a realitá­soknak az előbbi, úgyneve­zett deklaratív elmélet felel meg inkább és ez tekinthe­tő elterjedtnek is. Az állam jogalanyiságának kérdése ugyanis független az elis­meréstől, kivált akkor, ha Si’ti 8 ! ■ ■ VILÁGPOLITIKAI FIGYELŐ ALLAMELISMERES az — mint jelen esetben is —5 a népek önrendelkezési jogának érvényesítésével létrejött új állammal kap­csolatban merül fel. Elis­merés hiányában is joga van az új államnak területi sérthetetlenségre, a politi­kai függetlenség védelmére és elismerés hiányában is vonatkoznak az új államra azok a kötelezettségek, amelyeket a nemzetközi jog általánosan elismert nor­mái megszabnak. Horvátor­szág és Szlovénia esetében ez azt jelenti, hogy a hor­vát, illetve a szlovén nép függetlenségének kinyilvá­nításától a horvát és a szlo­vén állam létezik. Az elis­merés jelentősége abban áll, hogy ezt követően az elismerő államok már nem Jugoszlávia belügyeként, hanem nemzetközi konflik­tusként ítélik majd meg a déli határaink mentén ki­alakult helyzetet. Nyilván­való, hogy ebben az eset­ben a nemzetközi jogi sza­bályok alapján kell majd állásfoglalniuk a vitás kér­désekben is. Az államelismerésnek két fajtája van. Az úgyneve­zett „de facto” vagy tény­leges elismerés nem hatá­rozott állásfoglalást, ha­nem tartózkodó magatar­tást jelent, és többnyire csak konzuli és kereskedel­mi kapcsolatok létesítését eredményezi. A „de jure’’, vagyis jogi elismerés ezzel szemben annak kifejezése, hogy az elismerő állam tel­jes körű és a nemzetközi jog által szabályozott kapcsola­tot kíván az elismert ál­lammal létesíteni. Az elismerés formájára nincsenek nemzetközi sza­bályok. Történhet az elis­merés nyilatkozattal, de történhet hallgatólagosan is, például úgy, hogy az el­ismerő állam az elismert állammal nagyköveteket cserél, esetleg államközi szerződést köt. Ez utóbbi formában történt meg pél­dául magyar részről az orosz és az ukrán állam el­ismerése. A Vatikán, Né­metország és a balti álla­mok részéről már kinyilvá­nított elismerés úgyneve­zett „kifejezett” elismerés, vagyis nyilatkozati formá­ban történt. Érdekesség, hogy az egyes volt tagköztársaságok elis­merése az Európai Közös­ség többi tagállama részé­ről kollektív formában tör­ténne akkor is, ha nem minden tagja teszi meg ezt a nyilatkozatot. Hasonlóan, mint 1873-ban. amikor nemzetközi kongresszus résztvevői ismerték el Szer­bia és Montenegro függet­lenségét. Nem minősül vi­szont kollektív elismerés­nek, ha az új államot egy nemzetközi szervezetbe tag­ként felveszik. Ha tehát Horvátország és Szlovénia ENSZ-lagfelvételére sor ke­rülne, az nem jelentene va­lamennyi ENSZ-tagállam részéről elismerést. Az elismerés politikai döntés kérdése. A nemzet­közi jogi szabályok nem kötelezik erre az államo­kat, de az alapelvek bői az következik, hogy a népek önrendelkezési joga alap­ján létrejött új államok el­ismerésének megtagadása kétélű dolog. Könnyen visz- szaüthet. mint éppen most Ausztriában, ahol Vranitzky kancellárnak esetleg bizal­mi szavazással kell szem­benéznie az elismerés halo­gatása miatt. Déli szomszédainknál a szemben álló felek mind­egyike tisztában van azzal, hogy bár az elismerés csu­pán a korábban kialakult tények tudomásulvétele, azért mégis döntő kérdés a válság rendezése szempont­jából, Horvátország és Szlovénia ugyanis ezután már jobban támaszkodhat a demokratikus Európa tá­mogatására, a nemzetközi szervezetekre és azokra a konfliktusmegoldó eljárá­sokra, amelyek nemzetközi viták esetében igénybe ve­hetők. 'Tallós Emil A VMDK elnökének nyilatkozata Végveszélyben lévők Ágoston András, a Vaj­dasági Magyarok Demokra­tikus Közösségének elnöke a minap tért vissza nyugat­európai útjáról, amelynek során több ország és nem­zetközi fórum képviselői­vel tárgyalt. Tájékoztatta őket a vajdasági magyar­ság helyzetéről, és nemzet­közi támogatást kért sor­suk alkotmányjogi rendezé­séhez. Ágoston András egy rö­vid jelentést is eljuttatott a vajdasági magyarok hely­zetéről. A dokumentumban rögzí­tett kisebbségi jogokat a VMDK jó alapnak tartja az általa elképzelt rendezés­hez. Külön foglalkozik a je­lentés a vajdasági magyar­ság háború okozta szenve­déseivel. Megállapítja, hogy a mintegy 25 000 menekü­lőnek a távozása alapjában veszélyezteli az ottani ma­gyarság megmaradását. — Ha a menekültek nem tér­nek vissza, joggal beszél­hetünk a magyarlakta vaj­dasági területek nemzetisé­gi összetételének erőszakos megváltoztatásáról, amit az ENSZ dokumentumai is til­tanak. Mivel a menekülök ■hátrahagyták ingóságaik nagy részét, és természete­sen ingatlanukat is. A vaj­dasági magyarok most at­tól félnek, hogy a polgár- háború által sújtott és haj­léktalanná vált horvátor­szági szerbek egy részét betelepítik az elmenekült magyarok által otthagyott házakba, úgy, ahogy ez a szerbek által elfoglalt Ba­ranyában részben már meg is történt. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy Szerbiában egyedül a magyaroknak nincs kiosztott vagy be­csempészett fegyverük, ak­kor egyértelművé válik, hogy nemzetközi segítség nélkül ez-a népcsoport vég­veszélybe kerül — áll a je­lentésben. Az FKGP készülődik Rejtekhelyre vonulnak A szömbati FKGP nagy­választmányi ülés döntésé­nek értelmében a párt or­szágos elnöksége és a me­gyei elnökök e hét csütör­tökön és pénteken dolgoz­zák ki a koalícióból való kilépés, illetve az esetle­ges bennmaradás feltétel- rendszerét. A résztvevők meghatározzák, hogy ki le­gyen tagja a koalíciós tár­gyalódelegációnak a kis­gazdák részéről, s döntenek arról is, hogy milyen for­mában értesítik koalíciós partnereiket a tárgyalások lefolytatásáról. Mivel a ta­nácskozás nem a párt szék­házában, hanem titokban tartott helyen zajlik, ezért a résztvevők tervei szerint eredményről csak hétfőn tájékoztatják a sajtót. Az MTI munkatársának értesülése szerint a párt elnöksége levelet készül ír­ni Antall József miniszter- elnöknek, Szabad György házelnöknek, Surján László KDNP-elnöknek, valamint az összes parlamenti frak­ció vezetőjének, s tájékoz­tatja őket a nagyválaszt­mány határozatairól. Mint ismeretes, a kisgaz­da 33-ak vasárnap frakció- ülésen tekintik át a nagy­választmányon történteket, és dolgozzák ki offenzív programjukat. Sajtószabadság Klub A Sajtószabadság Klub — a korábbi híresztelésekkel ellentétben — január 18-án, szombaton 11 órakor a Gel- lért Szállóban tartja első országos tanácskozását — jelentették be tegnap este a klub szóvivői, Kósa Csaba és Moldoványi Ákos. VILLANÓFÉNY BÍRÁK Szerencsés csillagzat alatt születhettem, mert hiszen szinte naponta találkozom ritkaságnak szá­mító emberekkel: hősökkel. Illetve olyanokkal, akik ezt a rangot/szerepet kiosztották önmaguk­nak, elvárva annak mások általi elismerését. A hősök sokasodása (ilyen sokasodása) felkelti az emberben a gyanút, ha valóban annyian és any- nyíféle módon bontották/rombolták azt az előző rendszert, akkor miért magától dőlt össze? Az is baj ezekkel a hősökkel, hogy a környezetük pon­tosan tudja, mit tettek és mit nem, s bár ők fe­ledékenyek, a környezet emlékezete pontos. Mentségek és érdemek friss vetését máris arat­ni akarják némelyek, legtöbbször olyanok, akik se a szántásnál, se a magszórásnál nem voltak ott. Kegyetlen kritikus egy-egy kisközösség! A falu tudja azt, a mai hősök hol álltak tegnap, amint a kisvárosok közélete is nyitott könyv, akár a múl­tat, akár a jelent nézzük is. Jóslatnak beillő — mert 1990-ben elhangzott — szavak: „...senkinek közülünk nem kellene feltolnia magát azok birá- jává, akik a túlerőt jelentő szovjet nyomás alatt nem arra használták fel befolyásukat, hogy hősi halálra szólítsák fel minél több honfitársukat." S lám, kerek két esztendő sem kellett, határokon belül és kívül mennyi a bíró, mennyi a hős har­cos, a rettenthetetlen küzdő! Az előző bekezdésben szereplő idézet egyébként Helmut Schmidt tői származik, azaz a politikában meglehetősen jártas személyiségtől. Az utólagos érdemképzés folyamatát azért vélem veszedelmes­nek, mert hiszen ha sokasodik a bírák száma, ak­kor sokasodnia kell az eléjük kerülő vádlottaké­nak is, s majd jönnek a bíráknak a bírái, akik... Nem furcsa? Ismét tegnapi érdemek (és utólag csi­nált érdemek) látszanak fontossá válni. Miért nem a mai és holnapi tettek kovácsolnak érdemeket?! (M) . 3 i; r> c b V t . í, F f iE-i\ ß u r & Ifi ' g r o E l e i I • if v ti ? r g il < t* jf u q >! •! i v. n j l ' i: i ,i a »'&’«

Next

/
Oldalképek
Tartalom