Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
Ahol már a csőd kopogtatott^ ä gyenge kihullik A csődtörvényt — deklarált céljai ellenére, miszerint nem elsősorban megszüntetni, hanem segíteni kell a fizetésképtelen cégeket — némi. fenntartásokkal fogadták az érdekeltek. Az értelmezési problémákon túl elsősorban a várható következmények mérlegelése szerepel napirenden: hogy vajon a gazdaság jelen állapotában jól időzített-e az új szabályozás bevezetése. Az alábbiakban erről kértünk véleményeket. Kemény rosta — Ügy ítélem meg — mondja Pádár Sándor, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának igazgatója —, hogy egy jó törvény lépett hatályba, amelynek okos, átgondolt és érthető a logikája, ugyanakkor pedig a „rendcsinálás” kulcsát a vállalatok kezébe adja — mintegy érdekközösséget teremtve számukra. És ilyen megközelítésben a csőd nem a véget jelenti, sokkal inkább a kezdeteket, a dolgok észszerű elrendezésének metodikáját. Természetesen más kérdés — s azt hiszem ez okozza a bizonytalanságokat is —, hogy mindez egy jól működő gazdaságban igaz, a miénk pedig nem az. Mélyponton úan, s egyáltalán nem biztos, hogy a várt reakciók a Várt hatásfokon bekövetkeznének. Nekem legalábbis kétségeim vannak afelől, hogy a törvény betű szerint történő végrehajtása most, e pillanatban sikeres lehet. Az igazgató fenntartásai abból táplálkoznak, hogy a HAGY szintén benne van a bűvös körben, adós és követelő is egyben, s egyelőre — jóllehet a tárgyalások folyamatban vannak a partnerekkel — azonnali eredmények nem várhatóak. — Már régóta tart a felkészülés és a kapcsolatfelvétel — folytatja az igazgató —, hiszen a pénzügyi problémák megoldása közös érdek. Ügy látjuk, gyors siker nem lesz, ellenben a törvény kényszeríti a vállalatokat a lépésváltásra. S bár tisztában vagyunk vele, hogy kemény a rosta, a cégek fizetési kötelezettségük teljesítéséért erőfeszítésekre kényszerülnek, egyáltalán a fizetési morál javítására. S ez már önmagában is eredmény lesz. Feszültségek kel A szentendrei Ipari Szövetkezetnek tizenhárommillió forint a kintlévősége, amelyből tízmillióval egy állami cég tartozik. Eddig semmi remény nem volt az összeg behajtására, ugyanakkor gátolta a SZISZ kilencmilliós tartozásának kiegyenlítését is. Most valamelyest változott a helyzet. — Elvileg igen — fejti ki véleményét Szabó László elnök —, gyakorlatilag azonban nincs sok reményünk. Aki ugyanis eddig nem fizetett, valószínűleg ezután sem fizet, hiszen képtelen egyik napról a másikra váltani, s gazdaságossá lenni, ugyanakkor hitellehetősége sincs, hogy ily módon egyenlítse tartozásait. Bekövetkezik tehát, amit a csődtörvény el akar érni: a gyenge kihullik. Csakhogy ezzel megnő a munkahélküliség is, erősödnek a feszültségek, s az sem kizárt, hogy az ügyesek, a jól lavírozok ismét előnyös áron jutnak majd hozzá kiürült, kallódó ingatlanokhoz. Le kell nyelni Nyilvánvalóan a piacgazdaság célja a fizetésképtelenség felszámolása, de most az a helyzet állt elő, hogy az — elsősorban az állami mamutcégek által gerjesztett — fizetésképtelenség miatt ezeket az óriási tartozásokat le kell nyelni a partnereknek. S aki ezt nem bírja — belebukik. —Vasvári— Szalka, Budapest wammumMMKammmxBm i mi m t i'i ■■ ——q Harangszó a határon át Ipolyszalka-Sokolec tornyából négy égtáj felé szállt a déli harangszó. Pár évvel ezelőtt még nem írhattam erről az érdekes pillanatról, ami hozzá tartozhatott volna egy riporthoz. Álltunk ott Pest megyét az országot és Cseh-Szlová- kiát elválasztó Ipoly közelében. Árra gondoltam, lám a harangzúgás nem ismeri a határt. Átjön hozzánk, mint ahogy a madarak sem kérnek útlevelet, átszállva naponta többször, a folyó felett. Hétfőn este jutott eszembe az a nap, amikor a vendég Duray Miklóst, a csehszlovákiai magyarság Együttélés Politikai Mozgalom elnökét hallgattam. Itt van, magyar sorskérdésekről szólhat a változások jeleként — gondolhattam. — Amikor szerinte az ott élő magyarok a háború befejezése óta most kaptak először lehetőséget arra, hogy valamelyest irányíthassák saját életüket. Mert 1945-től jó ideig szinte a hontalanság állapotát lehetett élni azon a történelmi tájon, ahol oly sokszor mutat feltűnő ellentmondást a beszélt nyelv és a családnév. Mint ahogy az Ipoly innenső partján is hasonlóak a tapasztalataink. — Hány magyar élhet odaát kisebb-nagyobb csoportokban, szórványokban? Az előadásból értesülve, ha nem jön a háború, annak minden következményével, akkor élhetne akár másfél millió, míg ma közel 560 ezerről lehet beszélni. A súlyos trauma 1948- ban enyhült valamennyire, amikor a magyar kisebbség legalább állampolgárként élve, valamilyen pozíciót elfoglalhatott. Bár az elnök szerint a kommunista hatalomátvétel ennyi előnyével szemben az is tény: a rendszerbe épült az a szándék, amely e nemzetiség felőrlését gyorsította. Ma már sok mindent nem lehet újrateremteni — mondta a politikus. — Lesz, ami végleg eltűnik az életünkből, s nem érdemes ezért keseregni, mert a jövőt kockáztatnánk vele. Az örökölt kisebbségi társadalmat kell újra teremteni. Ezzel az eltökéltséggel indítottuk mozgalmunkat. Együtt élve a többségi nemzettel, a szlovákiai kisebbségekkel, lehetőleg tompítva az élét az egymásra acsarkodás tüneteinek. Ez a szándék nem egy-két év alatt valósul meg. Alkalmi, baráti ismeretségek révén is gyakran tudakozódunk, Duray Miklóstól pontosabb képet kaphatunk, milyen magyarnak lenni, milyen odaát a magyarság. Sokféle — ahogy hallgatom a fejtegetést. Általában a másságot tisztelő, de önmagát vállaló. Megindult körükben a politikai érle- lődés, de kiábrándulást, elkeseredést okoz az életkörülmények romlása, a munkanélküliség, az infláció, a Magyarországról átterjedt pártviszály. Tapasztalható a politikai szétszabdaltság. Demokrácia van, ennélfogva most demokratikus módszerekkel igyekeznek jogaikat, törekvéseiket korlátozni. Az elmúlt 45 évben lerakodott félelmekkel nehéz megbirkózni. Erről szerezhet tapasztalatot az új választásokra készülő, most ellenzéki Együttélés mozgalom, amely a kulturális autonómia és önkormányzat gondolatát fogalmazgatja, ám ettől a magyarság is fél. Pedig e- nélkül nem lehet talpra állni. Ismerős a történelemből az is, amint a buta jelzőt illeszti másra az előítélet. Megjelent itt, megjelenik ott, mert a nyelvi imperializmus korában mefogyat- kozott a magyar értelmiség, kisebbségi családokban sem ritka az a felfogás, hogy csak a másik kultúrájának elsőbbségét elfogadva lehet érvényesülni. Ugyanakkor legalább az elméleti politizálásra teremtődhet alkalom a szlovákok néhány csoportjával, ha gyakorlatilag nem is tudnak sokat segíteni. A kor elemzését hallhattuk közel negyven percben a szlovákiai magyarság vezetőjétől. Szerinte is a józan, türelmes, nem kevés-« bé küzdelmes politizálás vezethet csak eredményre. Nincs és nem is lesz könnyű dolguk. Kovács T. István VALLÁSOS FÉLÓRA, ÁTTÉVE M Iliik több mint bosszúsak (Folytatás az 1. oldalról.) csavarjuk a rádió hullámkeresőjét. Arra a kérdésre, vajon mi lesz azoknak az idős rádióhallgatóknak a sorsa, akik készülékén nincsen URH-sáv, a válasz: a Magyarországon forgalomba hozott rádiók 73 százaléka alkalmas erre. . Egyébként az igazgató hozzáfűzte, úgy gondolja, érdemesebb élőben hallgatni az istentiszteletet, a hívektől elvárható, menjenek el lehetőség szerint a templomba. Szalay Zsolt elismerte, a határainkon túli magyarság nem tudja a Bartók rádió adásait fogni: De úgy látja, a rádiónak elsősorban az a dolga, hogy Magyarországon sugározzon. Egyébként mindehhez hozzáfűzte, az egyházak már jelezték és kérték, lehetőség, szerint szeretnének olyan hullámhosszokat kérni, amelyeken az egész országban és az elzárt, a fővárostól messze lévő tanyákon is meghallgatják vallási műsoraikat az emberek. Mint megtudtuk, a mostani változás csak átmeneti, mert három hónapos próbaidő után visszatérnek mindenre, és a tapasztalatok birtokában fogják a műsorstruktúrát módosítani. Ablonczy Zsolt, a református egyház zsinatának missziós osztályvezetője szerint a Magyar Rádió csak áttételesen közölte a műsorváltoztatást, nem keresték emiatt az egyházakat, Gombár Csaba semmiféle módon nem tájékoztatta őket az egyházak számára sérelmes változtatásokról. Ablonczy Zsolt tudomása szerint minden fe lekezet tiltakozást jelentett be emiatt. A református egyház aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett, a mellékelt szöveget eddig 158 hazai gyülekezet 13 800 tagja írta alá. De csatlakozott a kérelemhez a kárpátaljai püspök és egyházmegyei főgondnok, Csiha Kálmán erdélyi püspök és egyházkerületi tisztségviselői egyaránt. Tőkés László püspök pedig egyenesen a miniszterelnöknek írt ez ügyben. Ablonczy Zsolt hozzáfűzte, anélkül, hogy bárki keresztény kurzust emlegetne, el kell fogadni a tényt: Magyarországon a legnagyobb közösség a keresztény embereké. És legalább egymillió ember kíváncsi az igehirdetési szolgálatra. A misszió-osztályvezető egyben csodálkozását fejezte ki Huszonnégy órával később Mindkét fél létérdeke Amennyiben az Európai Közösség hasonló lépést tesz, Magyarország azt követően 24 órán belül elismeri Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina és Macedónia önállóságát — erről kedden Debrecenben, az MTI tudósítójának érdeklődésére beszélt Katona Tamás. A Külügyminisztérium politikai államtitkára — aki előbb a me gyeszékhelyen hajdú-bihari települések polgármestereivel találkozott, majd a magyar—román határhoz közeli Berettyóújfaluba látogatott — elmondta: Jugoszlávia felbomlásával Montenegró és Szerbia automatikusan önálló állammá válik. Ezek az országok Európához való csatlakozásukban segítőkész partnerre lelnek hazánkban, s remélhetőleg belátják: a jószomszédi / együttműködés, a gazdasági érdekeken alapuló kapcsolattartás mindannyiunknak létérdeke. te: ha szeretnénk erkölcsös módon nevelni, tisztességes emberekké alakítani gyermekeinket, akkor ne csak a szennyet, a mocskot tálaljuk eléjük. Nemcsak a hitünkről, hanem a jövő nemzedékéről van itt szó. A Magyar Református Egyház tagjai és szolgálat- tevői még tavaly decemberben levélben fordultak a Magyar Rádió elnökéhez, Gombár Csabához. A levelet teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük. amiatt, hogy a Magyar Rádiónak heti egyetlen óra ideje olyan hullámhosszon, amelyet teljes biztonsággal vehetnének szerte az országban és a határainkon túl is a hívő emberek. Azok az egyedül élő öregek, akiknek nincs korszerű rádiókészülékük, azok a tehetetlenül fekvő, elesett emberek, akiknek a külvilágot és a kapcsolattartást csak egy kis zsebrádió jelentené. Végezetül — lelkészként — Ablonczy Zsolt kiemelMAGYAR RÁDIÓ GOMBÁR CSABA elnök úrnak BUDAPEST Tisztelt Elnök Űr! A Magyar Református Egyház tagjai és szolgálattevői a magunk részéről hátrányosnak találjuk, hogy a Magyar Rádió 1992. évi műsorstruktúrájában a vallásos félóra adását a Kossuth URH-n keresztül kívánják sugározni. A Petőfi rádió középhullámú adása sem fogható jel az országban mindenütt, a Kossuth URH- vételéhez az egyszerű családok — különösen az idősek — nincsenek megfelelő készülékkel felszerelve. Azt a szándékot, hogy a heti fél óra helyett immár 2 óra műsoridőt kapnak az egyházak vallási műsorok sugárzására, és ebből 1 óra élő közvetítés, igen szép gesztusnak tartjuk, ugyanakkor az az igényünk, hogy ez az ország területén jelenleg használatos készülékekkel mindenütt vehető legyen. Erre a legalkalmasabb a Kossuth rádió középhullámú adása. Sok esztendő hátratétele és elnyomása után azt várjuk a Magyar Rádiótól, hogy segítse szolgálatunkat. Az a hitünk és reménységünk, hogy munkánk a tiszta élet, az erkölcsös viselkedés, a Tiszteletadás és becsület értékeinek a formálásában igein szükséges népünk életében. Ezt az igényünket és kérésünket fejezzük ki aláírásunkkal. Budapest, 1991 decemberében. Az SZMKM küldöttsége Budapesten RENDSZERES TALÁLKOZÓK A Szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Bugár Béla elnök vezette küldöttségével találkozott a Kereszténydemokrata Néppárt vezetése dr. Surján László elnökkel az élen kedden, a KDNP székházában. A szlovákiai vendégek tájékoztatták a magyar szervezet képviselőit parlamenti munkájukról, bel- és külpolitikai elképzeléseikről. A megbeszélésen megvitatták a két párt együttműködésének lehetőségeit. A Magyar Demokrata Fórum képviselőivel is találkozott a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom delegációja. Kölcsönösen ismertették tevékenységüket, és megállapodtak abban, hogy képviselőik a jövőben rendszeresen találkoznak, fejlesztik kapcsolataikat, együttműködésüket Melyik tartós, melyik ideiglenes? Átalakuló álami vállalatok Szabó Tamás pénzügyi államtitkár cáfolta azokat a feltételezéseket, miszerint az állam meg akarja állítani a privatizációs folyamatokat és a legjelentősebb vállalatokat saját felügyelete alá kívánja vonni. A Veszprémben kedden tartott sajtótájékoztatóján rámutatott arra, hogy hiányzik viszont a rendszerváltás közgazdasági modellje, a privatizációt mindmáig a spontaneitás jellemzi. Egyértelművé kellene tenni, mi marad tartósan az állam tulajdonában és mi az, ami csak ideiglenesen. Az erre vonatkozó, törvénytervezetet ezekben a napokban tárgyalja a Gazdasági Kabinet és a kormány. Ugyancsak e fórumok foglalkoznak azzal is, hogy a megmaradó állami tulajdon — amelynek részaránya az egyes, tárcák javaslatai szerint az egyharmad körül mozog — milyen formában működtethető hatékonyan. Erre vonatkozóan számos külföldi példa áll rendelkezésre. A kormány dönti majd el, hogy milyen néven alakul meg nálunk az állami tulajdonosi részvénytársaság. Szabó Tamás véleménye szerint a következő hónapokban az állami vállalatoknál meggyorsul majd a társasággá alakulás folyamata, s úgy látja, hogy év végére valamennyi átalakul. A pénzügyi államtitkár szerint egyébként a közeljövőben bővül a privatizációt segítő intézmények és intézkedések rendszere. Máris csökkentették az állami tulajdon lebontására felvett hitelek kamatát, kormány előtt van a garanciaalapok és a jelzálog- rendszer intézményéneit .megteremtése.
