Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

Budapest és Hegyeshalom között áll egy viadukt REND A LELKE MINDENNEK A vaspályák katonái LENNI VAGY NEM LENNI (III.) —Mám- ■— Ax élet szent A vasút külön világ. Hajdani csillogásából sok dolog elvesztette eredeti ragyogását, megkopott a vasút biztonságot jelentő munkahelyteremtő ereje, megkoptak az emberek is, de a vasúti alkalmazottak ma is büszkék egyenruhá­jukra. Büszkék, mert ma is rangot és viszonylag biztos megélhetést jelent vasutasnak lenni. Sásdi Zoltán biatorbágyi állomásfőnök irodája való­di kis vasúttörténeti mú­zeum. Íróasztalán korabeli gőzmozdony makettje em­lékeztet a régi szép idők-, re, a falakra pedig már rég elfelejtett jelzőket ag­gattak feL — Amikor 1953-ban le­érettségiztem, és akkor el­határoztam, hogy tovább folytatom a családi hagyo­mányokat, én is felcsapok vasúti alkalmazottnak. Az egyik nagyszülőm vonatve­zető volt. Ügy ismerte a sínpályákat, hogy becsu­kott szemmel is tudta, hol kell lassítani és hol kell megállni. A másik nagy­szülőm is vasutas volt. Így aztán nem csoda, hogy az én szüleim is folytatták a tradíciót, mindketten a vasútnál találtak biztos megélhetést. Jómagam vé­gigjártam a szolgálati ranglétrának minden foko­zatát, és 1990-től én va­gyok Biatorbágy állomás­főnöke. A beszélgetés során meg­tudtam, hogy -különöseb­ben nem változott a vas­utasok élete az utóbbi né­hány esztendőben, mert a vasút csak ismételni tud­ja önmagát, amikor helyt­állást, felelősséget és mun­kaszeretetét követel meg minden alkalmazottjától. A vasútnál nincsen helye a linkségnek és a pontatlan­ságnak, mert emberi éle­tekkel és anyagi javakkal játszik az, aki felelőtlenül dolgozik. Igaz, szerencséi-e Biatorbágyon rend és fe­gyelem van. Mindenki tud­ja a dolgát. Biatorbágy vasútállomá­sán nincs idő azon méláz­ni, hogy sztrájkoljanak-e vagy sem az emberek, mert itt szinte tízpercenként át­robog egy szerelvény. A Budapest—Hegyeshalom egyes számú főútvonal ran­got jelent még vasutasber­kekben is. Itt bonyolódik le a Nyugatra irányuló for­galom jelentős része. Az utóbbi időben megcsap­pant ugyan a teherforga­lom, mert nem jönnek már az IFA-szállítmányok, ame­lyeket innen továbbítottak Zsámbékra, de ez nem je­lenti azt, hogy kisebb len­ne az átmenő forgalom. Ti­zenhárom vasutas biztosít­ja az állomás zavartalan tevékenységét. Sásdi Zoltántól azt is megtudtam, hogy létezik egy igen szép elgondolás, ami most még álomnak tűnik, de mégsem elkép­zelhetetlen a későbbi meg­valósítása. Néhány lelkes vasutas és nem vasutas ar­ról álmodozik, hogy a ré­gi nyomtávon kiépül majd egyszer egy kisvasút, amely az idegenforgalmi neveze­tességen túl megkönnyíte­né a fővárossal való köz­lekedési kapcsolatot is. A régi állomás épületét falu­házzá alakítják át, és min­denkit foglalkoztat a régi viadukt állaga is, hiszen olyan megoldást szeretné­nek találni, amely újból használhatóvá tenné az az ipari műemléket. Sokat beszélgettünk a vasutasok életéről és élet- körülményeiről. Sásdi Zol­tán szerint úgy tűnik, hogy ebben az esztendőben vég­re rendeződnek az anya­giak is, és a tavalyi nagy érdekegyeztetések eredmé­nyeként most már figye­lembe fogják venni az is­kolai végzettséget, a szol­gálati időt és a vasúti szak- képzettséget is. Amennyi­ben ez megvalósul, akkor több elégedett emberre) találkozhatunk majd a Ma­gyar Államvasutaknál. Papp János Mindenki magánügye, hogy hány kutyát tart, bár a sok kutya megtéveszti az idegent. Olyasmit sugall, hogy a gazdának sok az őriznivalója, tehetősebb az átlagpolgárnál. A Csipikésék portáján há­rom canis familiáris acsar- kodik a látogatóra, jólle­het Csipkés ék nem tartoz­nak a jómódban élők tár­sadalmához. Már csak azért sem, mert a portához nyolc gyerek is tartozik, akik kö­zül csupán egy a kereső. Meggyőződésem, hogy a Csipkés házaspárnál alig­ha létezik természetben két ellentétesebb ember. A férj agresszív, rapszodiku­san csapongó, az asszony higgadt, csendes, megfon­tolt, kétszer is meggondol­ja, mielőtt cselekszik. Egyetlen kérdésben azon­ban egy húron pendülnek. Szeretik és tisztelik az éle­tet. Amikor megkérdez­tem, minek annyi kutya, amikor anélkül is van elég éhes száj, Csipkés József csak annyit mond: ha már megszülettek, sajnáltuk őket eldobni. Nos, aki egy kutyakölyköt sajnál megölni, hogyan is tenné egy megfogant em­berélettel ? Tegyem hozzá, Csipkések nem hívők, nem tartoznak semmilyen val­lási szektához. Egyetlen hitvallásúik van:, az élet szent, minden más csak másodlagos probléma. Nem kétséges, a kérdés­hez való ilyetén hozzáál­lást Csipkésék esetében a családi indíttatás is befo­lyásolta. Szabolcsban, ahol Csipkés József született, gyakori a nagy család, ne­ki is hél testvére van. Csip­késnének „csak" három, de mint mondja, Hajdú-Bi- harban sem jellemző az egykeszemlélet. — Mi a véleményük az abortuszról? — teszem fel a kérdést, lévén, hogy emiatt kopogtattam be a gyűli Somogyi Béla utcai portára. Szinte előre hal­lom a választ, a terhesség- megszakítás egyéi’telmű le­szavazását. Mi mást is mondhatnának egy ilyen családban? Tévedtem. Csipkéseknek, pontosabban Csipkésnének merőben más a véleménye, mint gondoltam. — Káros voltához nem férhet kétség, ma már min­den orvos ezt mondja. A demográfiát befolyásoló ha­tását sem vitatom. De azt, hogy meg akarom-e hagy­ni a gyerekemet vagy nem. azt bízzák rám. Ne törvény szabja meg a csa­ládtervezést, olyan törvé­nyek, amiket többnyire hu­szonéves és hatvanon felü­li képviselők agyainak ki, szavaznak meg a parla­mentben, Kikérem magam­nak, hogy egy bennem végbemenő folyamatról más döntsön. Ha ez vala­ha is bekövetkezik, kétség­be vonom, hogy Magyaror­szágon van demokrácia. — Ne vegye tolakodás­nak a kérdést, de kényte­len vagyok feltenni. Az ön férje elég fiataldn lett le­százalékolva, így indokolt­nak látnám, ha nem vál­lalnak ennyi gyereket. Nemcsak terhességmeg- szakítás, de -megelőzés is létezik.., Csipkésné most először elmosolyodik, látja, hogy kínlódok, keresem a ta­pintatos megfogalmazást. — Azt akarja kérdezni, miért nem vigyáztunk. Ugye ismeri a mondást: van olyan nő, akire elég, ha rá­néz a férje, és úgy marad. Ráadásul nálam még az antibébi sem segített, az­zal is teherben maradtam. Terhességmegszakítás? Ma­ga még nem állt egy olyan bizottság előtt, mely erről domt. El nem tudja képzelni, milyen megalázó az ilyen helyzet, milyen pofálltat vág egy olyan dok­tornő, akinek lehet, csak egy gyereke van, de lega­lább öt kaparása volt. És ö akar engéniét lebeszélni! Hát az ilyenből nem ké­rek! — Ügy hallottam, ön ba­rnaságban volt a néhai párt- főtitkárral. Mi késztette arra, hogy pont Kádár Já­A MÁV jó ideje közis­merten a veszteséges vál­lalatok közé tartozik. Nyil­ván ennek köszönhető, hogy idén január 1-jétől a szobi állomásfőnökség fel­mondta a helyi Volánnal évtizedek óta fenálló Szob —Bernecebaj’áti szerződé­ses járatra szóló megálla­podását. így ezentúl 172 utasnak ugyanarra a busz­járatra bérletet kell válta­nia, egyúttal elesnek a MÁV korábbi húszszázalé­nost kérje fel keresztapá­nak? — kérdem a házi­gazdától. — Élőben soha nem lát­tam, csak tévében. Nagyon tetszett az egyszerű, kere­setlen szövege. Amikor az ötödik gyeeket vártuk, ’80- ban, írtam egy levelet, kér­tem, hogy legyen a név­adó. őszintén szólva csa­lódtam. Azt hittem, sze­mélyesen fog eljönni. De csak egy csomagot küldött a titkárságán keresztül. Később megtudtam, a da- basi és a gyáli parttHká- rok keze is benne volt a döntésben. Féltek, hogy olyat fogok mondani, ami rossz fényt vet a járás és a község akkori vezetőire. Ezért aztán lebeszélték a megjelenésről. (Jogosan félték, Csipkés nem szo­kott lakatot tenni a szá­jára.) — Szóval az nem igaz, hogy Kádárék biztatták magukat az újabb gyerek- szülésre? — nézek kérdőn az asszonyra. — Ugyan! Hisz mondta a férjem, személyesen soha nem találkoztunk. Külön­ben is, én nem vagyok az a fajta, akii felső buzdítás­ra szül gyereket. Sajnos Ágival, a 20 éves, legidősebb Csipkés gyerek­kel nem tudtam beszélni, szolgálatban volt. Pedig szerettem volna hallani az ő véleményét is az abor­tuszról. Ági ugyanis meny­asszony, s mint jövendő anyának, nyilván nelvá is van véleménye, elképzelé­se a kérdésről. tói is. Igaz, a Volán-bérlet nemcsak a naponta négy­szer közlekedő szerződéses járatra jó, hanem a Volán Szob és Bernecebaráti kö­zött közlekedő valamennyi járatára, ám azok, akiknek eddig is csak ki­zárólag munkahelyi uta­záshoz kellett a busz, ezu­tán se igen fogják élvezni az ily módon bővülő szol­gáltatást, K. K. Faluházzá alakítják a régi állomás épületet (Vimola Károly felvételei) Matula Gy. Oszkár BUSZBÉRLETTEL BRÁGÁBB UGYANAZ AZ ÚT FÖLMONDTÁK A SZERZŐDÉSES JÁRATOT kos bérletdíj-támogatásá­Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4, Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. 1, Cegléd, Körösi út 61. A bony, Piactér Abony, Ceglédi út 10. N’agykúta, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér I, Törtei, Kossuth L. u. 10. Túpióbicske, Rákóczi út 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25, Tápiógyörgye, Ady F. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, Júszkarajenö, Néphadsereg u. 61. Túpiószenlmúrton, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Hirdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperiníóban jelennek meg. Aranvqallér a wl

Next

/
Oldalképek
Tartalom