Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

Lakáshitel-törlesztés változó kamattal VÁLÁS UTÁN Hitelt kaphat a folyószámlára (Folytatás az 1. oldalról.) ban, mikor és hány ilyen készüléket állítanak fel. Újdonság az is, hogy szintén január 1-jétől meg­változott a kamatszámítás módszere az OTP-nél. Ed­dig minden hó 26-án ha­vi átlagot, azaz 17 száza­lékot, vagyis megemelt, lát­ra szóló kamatot fizettek az ügyfélinek. Ezentúl na­ponkénti kamatot számíta­nak és fizetnek. Az OTP megyei igazgatóhelyettese szerint ebben a« a ráció, hogy minden ügyfél ponto­san annyi kamatot kap, ahány napig van benn a betétje. Ha tehát valaki csupán két-három napra teszi be a pénzét, akikor az nem méltányos, hogy ugyanannyi kamatot kap­jon rá — magas kamatláb mellett! —, mint aki egy tel­jes hónapra köti ie a pén­zét a bankban. Ez az OTP- nek veszteséget jelentett eddig, főként nagyobb asz- szegű betéteknél. A naponkénti kamatát­írásra való áttérés Pest megyében zökkenőmente­sen, gépesített ügymenettel folyik. Az áttérés semmi­fajta veszélyt nem jelent a lakosoknak, hogy ezzel megnyirbálják, csökkentik korábbi betétük után járó 17 százalékos kamatukat. Felesleges tehát félelemből vagy tájékozatlanságból azonnal megrohamozni az OTP-fióikokat, hogy rögtön kamatosítsák bent lévő be­téteiket. Ezt mindennemű anyagi veszteség nélkül ezután is bármikor megte­hetik. Az OTP-lakáshitellel ren­delkezőket érinti az a vál­tozás, hogyha 3,5. száza­léknál nagyobb — 6, 8, 10 és 12 százalékos — kama­tuk van, és a törlesztésnél nem vállalták a változó ka­matot, 1992. január 1-jétől 15 százalékos kamatot fi­zetnek. A korábbi feltéte­leknek megfelelően ezentúl is mód van a fennálló OTP-lakáshitel kedvezmé­ny es törlesztésére. K. K. A XI. kerületben, a Móricz Zsigmend kül téri OTP-fiók- nál nemcsak a fővárosiaknak, hanem igen sok Pest me­gyei lakosnak van betétje, számlája. Mégse kell sorba állniuk, mert a korszerű adatfeldolgozó gépek két perc alatt elvégzik egy ügyfél kamatszámítását. Ez a helyzet megyénkben is (Vimola Károly (elvétele) VÁLLALKOZÓ TEXTILESEK Eladják fejűk fölül a gyárat? (Folytatás az 1. oldalról.) rom évvel ezelőtt a Hazai Fésűsfonó egyik gyára volt. A névadó holding­ként működött tovább, míg az önálló kft.-k az ingat­lant és a termelőberende­zéseket is a holdingtól bér­lik, s az indulásnál a készleteket kamatmentesen kapták meg. A Ikalmazkodní — Amikor megalakul­tunk, mi vezetők sem vol­tunk teljesen tisztában azzal, mibe csöppentünk bele — mondja Laczonyi László ügyvezető igazgató. — Emlékszem, akkoriban megvásároltuk a Társasági Törvénykönyv című kiad­ványt, s abból tájékozód­tunk, hiszen a negyven-öt- ven éves korosztály tagjai ezekről nem tanulhattak az egyetemen. Üj volt az is, hogy magunknak kel­lett kipuhatolni, mit igé­nyel a piac. Régen a ve­zetők ahhoz szoktak hozzá, a központban megmond­ták, hogy miből mennyit kell gyártani, s annak az elkészüléséről kellett gon­doskodni. A kereskedésen kívül az önálló pénzügvi, költségelszámolási rend­szerrel is meg kellett ba­rátkoznunk. — A jelek szerint siker­rel, hiszen az egyre-másra csődbe jutó textilescégek között önök még mindig talpon maradtak. — Tavaly is hétmilliós nyereséget értünk el, s úgy, hogy a gyapjú iránti kereslet visszaesett. Ne­künk pedig a legértéke­sebb üzemrészünk a gyap- júfésülö volt, amely év­tizedekig szinte nonstop üzemelt, most pedig jó, ha a kapacitásának húsz százalékát ki tudjuk hasz­nálni. Ma már leszoktunk arról, hogy hosszabb távra készítsünk terveket, ve­vőink főleg kisiparosok, akik szintén nem rendel­nek előre, hanem alkalom­szerűen vásárolnak. Ehhez kell alkalmazkodnunk, ha kell, vasárnap is dolgo­zunk. Egyik hétről a má­sikra élünk, de hát ez is hozzátartozik a piacgazda­sághoz. — S persze az is, hogy a kihasználatlan területeiket is igyekeztek hasznosítani. Jobban járnak — Erre kezdettől fogva készültünk, hiszen nem mindegy, hogy mennyi a költségünk. Láthatta, a volt szociális létesítmé­nyeink manapság már másként festenek, mint cgy-két évvel" ezelőtt. Az üzemi étkezőből étterem lett, amelyet először ma­gunk üzemeltettünk, de rá­jöttünk, jobban járunk, ha kiadjuk bérbe. Hasonló­képpen cselekedtünk a volt leányszállással is, ahol ma már egy szeretetotthon működik. A volt bölcsődei­óvodai részt is átalakítot­tük, s ott diszkontáruházát nyitottunk, amelyet mi működtetünk, s havonta egy-kétmilliós forgalmat bonyolítunk le, s mellette hamarosan megnyílik egy önkiszolgáló fonalboltunk is. Persze ne higgye, hogy ezek a vállalkozások eltar­tanak egy textilgyárat, de arra mindenképpen jók, hogy ezeknek a fenntar­tása nekünk nem okoz pluszköltséget. — Miközben úgy tűnik, már ráéreztek egy újfajta gazdálkodás ízére — s közben még nagyobb ará­nyú létszámleépítést sem kellett végrehajtaniuk —, az sem hallgatható el, hogy a jövőjük meglehetősen bi­Ismét önállóak a tököljek (Folytatás az 1. oldalról.) csatlakoztak az öntöde és dobozüzem dolgozói is, csu­pán a Betonüzem tagjai döntöttek úgy, hogy ők az Épszar Rt.-vel válnak ki a Duna Tsz-iből. Kelemen Pál elmondta, hogy jó néhány éjszakába nyúló megbeszélés után megszületett a megegyezés- a kiválni szándékozó egy­ségek között, s ezt novem­ber közepén a. Duna Tsz tagsága is elfogadta. Végül is a tököli tagi cso­port 249 fővel vált ki a Dunából, s a tulajdonukba került a dobozüzem, a vas­ipari és a tehenészeti telep, a hozzájuk tartozó gépek­kel és berendezésekkel együtt. Ami a tőidet illeti, Kelemen Pál hozzátette, bogy a kárpótlási törvény szerint a Duna Tsz föld­alapja 7700 aranykorona- értéket képvisel. A meg­egyezés szerint a tököli eket — a hivatásszerűen földből élő tagokat — 30 aranyko­rona-értékű föld illeti meg. Megállapodás született ab­ban is, hogy ameddig vég­legesen nem rendeződik a kárpótlási törvény végre­hajtása, addig az aranyko­rona szerint felosztott föl­deket a jelenleg használó tagi csoportok ingyenesen művelhetik. Ennyi a válás rövid tör­ténete, de ennél sokkal ér- dékesebbnek ígérkezik a jelen és a jövő, hiszen ja­nuártól a tököldek már önál­lóan gazdálkodhatnak. Feb­ruár közepén tartanak köz­gyűlést, amikor is eldőlhet, hogy a kivált tsz-tagok akamak-e a jövőben is ön­kéntes alapon szövetkezeti keretek között működni. Nem kis izgalommal vár­ják Tökölön a földügyek zonytalanná vált, hiszen is­mert, hogy az anyavállalat ellen megindult a felszá­molás. — Igen, ez valóban így van, hiszen a Hazai vagyo­na az általa alapított kft.- kben fekszik, így várható, hogy a gyárakat — nem­csak Kistarcsán, hanem Vácott, Pomázon és Bodaj- kon is — értékesíteni fog­ják. Még a felszámolás közzététele előtt mi már készítettünk egy úgyneve­zett privatizációs tervet, amelyet számításokkal is alátámasztottunk, s ez már arról szól, hogy lehetne ki­sebb területen, kisebb stábbal tevékenykedni. Persze ezek után kérdés, hogy ezt még meg tudjuk-e valósítani. — Nem foglalkoznak az­zal a gondolattal, hogy az itt dolgozók vegyék meg a gyárat? Sok a kérdés — Ennek a lehetőségeit is vizsgáljuk, persze, sok még a bizonytalanság. S ha elindul egy licitálás, nem biztos, hogy mi le­szünk a befutók, az a győztes, aki többet tesz le az asztalra. Azt monda­nom sem kell, hogy a tex­tiliparban dolgozók sem tudtak az elmúlt évtize­dekben komoly tőkét fel­halmozni. Egyébként meg­győződésem, ha nincs a felszámolás, a gyárat akkor is előbb-utóbb eladnánk, hiszen az a törekvés, hogy a kis- és középvállalatok­nak valódi tulaidonosa le­gyen, s ehhez, ha tudunk, nekünk is alkalmazkod­nunk kell. — hargitai — rendezését is, amit — egyeztetve a helyi pártok képviselőivel és a polgár- mesteri hivatallal — sze­retnének egy lépcsőben vég­rehajtani, amikor az arra jogosultak visszakapiiatnák az őket megillető földjüket. Természetesen a legtöbben a község melletti táblákban szeretnének termőterület­hez jutni, s azon gazdál­kodni. Az immár önállóvá vált tököli tsz — amennyi­ben a tagság a termelőszö­vetkezet megalakítása mel­lett voksol — szolgáltatási díj ellenében kész művelé­si eszközökkel, szakmai ta­nácsadással segíteni a ma­gángazdálkodókat, s as alapanyag-beszerzés ben, terményértékesítésben is elképzelhető közöttük as együttműködés. H. a Érvényben: 1992. január 10-töt VAÍ.yTAÁ9SraiYAM9K Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 138.12 140.92 Ausztrál dollár 55.94 57.18 Belga frank (100) 236,18 240.84 Dán korona 12.53 12,79 Finn márka 17,86 18.26 Francia frank 14,26 14.54 Görög drachma (100) 42,20 43.04 Holland forint 43,21 44,07 ír font 130.33 132.93 Japán yen (100) 60.25 61,45 Kanadai dollár 65.82 67,22 Kuvaiti dinár 266.34 271.84 Német márka 48.64 49,60 Norvég korona 12.37 12.61 Olasz líra (1000) 64,27 65,55 Osztrák schilling (100) 691,88 705,48 Portugál escudo (100) 55,79 56,89 Spanyol peseta (100) 76,42 77.94 Svájci frank 51,56 55,64 Svéd korona 13.36 13,62 US \-dollár 75.83 77.39 ECU (Közös Piac) »8,88 100,84 A kényszerszabadságnak vége Újra dolgozhatnak A közvélemény figyelme az elmúlt napokban a bányász-! szakszervezet és a kormány tárgyalásai felé fordult. Csütörtökön megállapodás született, az azonnali bánya­bezárások veszélye elmúlt, s a bányászoknak egyelőre nem kell tartaniuk attól, hogy munkanélkülivé válnak. Az egyeztető tárgyalásokat nemcsak a föld alatt dolgo­zók kísérték figyelemmel, hanem azok a cégek is, ame­lyek a szénbányáknak szállítottak különböző késztermé­keket. Ezek közé tartozik a bu­daörsi Porkorit Szerszám- és Porkohászati Gyára is, ahol Kelemen Ernő igazgató fellélegezhetett, hogy a két bányaüzemen kívül újab­bakat nem csuknak be. A Porkorit ugyanis különbö­ző fúró- és fejtőszerszámo­kat szállít a szénbányák­nak, s a megegyezés azt je­lenti, hogy erről az üzlet­ről ezután sem kell lemon­daniuk. A mai gazdasági viszo­nyok között ennek a jelen­tősége nem elhanyagolható, hiszen olvasóink is emlé­kezhetnek rá, hogy a Por- korit éppen megrendelés­hiány miatt kénysz.erült november közepén leállás­ra. A hét elején sikerült új­raindítaniuk a termelést, s egyelőre tudnak munkát adni az ott dolgozóknak. Az igazgató arról is beszá­molhatott, hogy egy olasz céggel is sikerült még az óév végén üzletet kötniük, s húsz-huszonötmillió fo­rint értékben szállítanak hidegalakító húzószerszá­mokat Itáliába. Tárgyalásban állnak egy másik potenciális olasz ve­vővel is, s ha sikerülne megállapodást kötniük, az jóval többet hozna a kony­hára. A Porkolitban re­ménykednek abban is, hogy a járműipari vállalatok — Ikarus, Csepel Autó, Rába — helyzete is rendeződik, s tőlük is kaphatnak újra megrendelést. A nehéz pia­ci viszonyok mellett a por­kohászati gyárat az is nyomasztja, hogy különbö­ző cégek több mint kilenc- venmillió forinttal tartoz­nak nekik. Teljesen bi­zonytalan, hogy mikor jut­hatnak a. pénzükhöz, hiszen ha egy céget felszámolnak, először a bank követeléseit egyenlítik ki, Az igazgatótól megtud­tuk azt is, készülnek a gyár privatizációjára. A vagyon­értékelés már megtörtént, s egyelőre úgy tűnik, hogy zártkörű részvénytársaság­gá alakulnak át. Kelemen Ernő elmondta, szeretné, ha a dolgozók is részvénye­sek lennének, mert így fel­tételezhetően másképpen dolgoznának, s az belső hajtóerőt jelenthetne, ha éreznék, ők is tulajdono­sok lettek. Arra a kérdés­re, hogy terveznek-e kül­földi tőkebevonást, az igazgató elmondta, meg­próbáltak már befektetőt keresni, a cégükről szóló ajánlatot többfelé elküld­ték, de egyelőre ez nem járt eredménnyel. Az igaz­gató szerint Nyugat-Euró- pában is érződik egy gaz­dasági recesszió, s ilyen helyzetben a tőkebefekte­tők is visszafogottabbak, óvatosabbak. II. ij&ritsn 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom