Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 8. szám
A normákhoz igazodva Régóta várták, most végre elfogadta a parlament. Á találgatások és esélylatolgatások időszakának vége; a szövetkezeti s az átmeneti törvény immár egyértelműen szabályozza az ipari szövetkezetek életében is esedékes teendőket : a vagyonnevesítéssel, az esetleges szervezeti átalakulással, avagy az új alapszabály elfogadásával kapcsolatos „menetrendet”. Végre rendezhetik soraikat — tiszta vizet önthetnek a pohárba. — Erre van a legnagyobb szükség — vélekedik Kremmer László, a százhalombattai illetékességű üzemmel is működő Ruhaipari Szövetkezet elnöke —, ugyanis a tulajdonviszonyok tisztázatlansága szinte lehetetlenné tette a jövő megtervezését. Amikor nemrégiben nyugati partnerünkkel egy vegyes vállalat alapításáról tárgyaltunk, a tulajdonviszonyokat taglaló fejtegetésünk után az illető értetlenkedve nézett ránk, s elképedve annyit közölt: majd akkor üljünk újra asztalhoz, ha végre tisztázzuk, kié is a szövetkezet ... Gondolom, ilyesmi másokkal is előfordult, megakadályozva komoly üzletkötések létrejöttét. Mi ugyanis itt, Európának ezen a részén,- úgy-ahogy értettük ezt a felemás, sántító tulajdonosi formát, a racionális Nyugat számára azonban követhetetlen volt. Én tehát úgy gondolom, a törvény legnagyobb jelentősége abban áll, hogy egyértelművé, s az európai normák szerint elfogadhatóvá teszi a tulajdon- viszonyokat. Az új szabályozás minÚRBÉRI PÁTENS K irályi jóság? A gazdasági lag-politikailag szükségszerűnek a felismerése? A nyomorúság tarthatatlanságának a belátása? Az önkény korlátok közé szorítása? A mérték nélküli kiszolgáltatottság mérséklése? Valamennyiből és még sok másból egy-egy darabka? Mi vezérelte az akaratot, amikor 1767. január 23-án Mária Terézia kiadta rendeletét, az Úrbéri pátens néven azóta is számon tartott nagy fontosságú kormányt? Az indítékok sokféléi szemlélhe- tők, a hatás, a következmény azonban egyértelmű. Az Űnbéri pátensnek köszönhetően — amely végre szabályozta a földesúrnak nyújtandó kötelező szolgáltatások felső határát — néhány esztendő elteltével már megfigyelhetjük a megye paraszti lakosságának szerény gyarapodását. A könnyített terhek következtében a sokasodó esztendőik meghozták a „luxus” lehetőségét. Olyan tárgyaik bukkannak fel a paraszti háztartásokban, amelyek 'korábban csakis az urak otthonában voltak fellelhetők. Ezek a tárgyak mai szemmel nézve — főként textíliákról, térítőkről, abroszokról, öltözékdarsbokród van szó az első évtizedekben, majd bútorokról — bizony nem tartoznak a luxus körébe. Akkor viszont annak számítottak, mert végre jutott ilyesmire is, bár legtöbbször nem a napi használat tárgyaiként, han-em az ún. tisztaszoba féltett kincseiként; mutogatni-, őriznl- valóként. A személyi jövedelemadó idei rendszere 750 ezer forintos értékhatárig adómentessé teszi a mezőgazdasági kistermelést. A kedvezmény meg- tartása/megszüntetése körüli vita azt mutatta, folytatódili a történelmi hagyomány; a földművelő megszorongattatása, ijesztgetése. A „nem kell félteni a parasztot”, a „bőrük alatt is pénz van” híg bölcsességei sok évszázados hatalmi magatartás megtestesítői. Aki azt hiszi, hogy a megye földművelői ma paradicsomi állapotok között élnek, az keveset tud a valóságról. A tipikusan mezőgazdasági jellegű településeken a legkevésbé fejlett 'az ún. háttórágazalok terepe, az ilyen falvak egy tetemes részében egyetlen közmű létezik: az áramszolgáltatás. Még vezetékes ivóvíz sincsen, nemhogy más ... Az egymást váltó rendszerek és modellek éppen arra fordították a legkevesebb figyelmet, ami a legfontosabb lett volna: a mikroméretekre, azaz egy-egy településre, egy-égy családfoofcor életterére, egy-egy háztartás mozgási terepére. Puszta illusztrációként: a XIII. században már álló Aban település mai utódján, Abonyban a lakásoknak a szűk egyharma- da részese a vezetékes vízszolgáltatásnak ... Ilyen és hasonló példák sokaságát — a mezőgazdasági termékek szállításában döntő szerepet játszó útpályáktól a telefonhálózatig — sorolhatnám fel arra bizonyítékként, sok-sok évtizede milyen nagy szükség lenne egy új úrbéri pátensre. Aligha véletlen, hogy a külföldi töke érintetlenül hagyja a mezőgazdaságot; a vegyes vállalatoknak mindösz- sze a másfél százaléka található ezen a területen. Azt gondolni pedig naivitás, hogy a földművelő ember a saját erejéből képes „európai” technikai, technológiai színvonalat teremteni. S árba ragadt szállító járművek sokasága mutatta a legutóbbi, esős őszön, miről is kellene hogy szóljon a nóta a falvak többségében; a mezőgazdasági termelés feltételrendszerérői. Azon belül is arról, mi az, amit a maga körében megtehet az önkormányzat. Veszedelmes vélekedés hallható ugyanis! Ami szerint semmi köze az önkormányzatnak az ilyesmihez, a vállalkozók magánügye a boldogulás... S van ideológia is hozzá! Vége az állami gyámkodásnak — így hangzik az oktondi okoskodás. <A világnak nincsen olyan országa, ahol a mezőgazdasági termelés útját ne egyengetné a hatalom, a közigazgatás!) Az így vélekedőktől vajon várható egy új korszakot nyitó mai úrbéri pátens?! Mészáros Ottó den bizonnyal Jótékonyan hat majd a szövetkezet százhalombattai üzeme életére is, hiszen várhatóan megtörténik a vagyonnevesítés, s az osztalék reményében nyilván nagyobb ösztönzést érezhetnek az emberek. S ez, nagy tartalék lehet az — egyébként ez idáig is eredményes — működésben. A Ceglédi Háziipari Szövetkezet csak nevében őrzi a kézművességre utaló jelzést, már régen nem történik itt kosárfonás és szőnyegszövés; az itt dolgozók textilesek, munkaruházati cikkeket varrnak belföldre. S mint másutt, itt is várták a törvény elfogadását. — Alaposan feloldódik az az anomália — magyarázza hórinczy Lászlóné főkönyvelő —, hogy bár a szövetkezet nem állami tulajdon, mégis az állami cégek szabályozása alá esik. Sok kötöttség megszűnik, ugyanakkor lehetőség nyílik a különféle gazdasági társaságokként történő működésre is. Mi valószínűleg nem alakulunk át, ámbár e kérdésekről majd a közgyűlés dönt. S arról is közösen határozunk, hogy a szövetkezeti vagyonnal mi történjen, a már nevesített negyven százalék feletti részt kiosztjuk-e üzletrészként. A főkönyvelő szerint azonban a törvény legfontosabb következménye a tulajdonosi érzet erősödése. Eddig megfoghatatlanul lógott a levegőben, most ellenben egyértelmű lesz. S jóllehet, a tulajdonosi rész nem fordítható azonnal forintokra, a tagok mégis gazdái lesznek a vagyonnak. Amellyel felelősséggel. tudatosan, s jól kell gazdálkodniuk. Mert ettől függ valamennyiük jövője. Va. É. A közvélemény reflektorában Az átvilágított városgazdák Ezek a magyarországi telefonvonalak! Napok óta hívogatom Szentendrét. A városgazdálkodási vállalat telefonja foglalt, máskor kicseng, de nem veszik fel. Aztán megtudom, hogy már nincs a helyén a főmérnök. leköszönt az igazgató. Végül, mint minden út, most ez is a polgármesteri hivatalhoz vezet az ilyen ügyekben. — Kivel értekezhetnék a cég dolgairól? — kérdezem a titkárságon, mire Szilágyi Lászlót ajánlják felkeresni. A pénzügyi osztály- vezető már eddig is afféle kormánybiztosi szerepet töltött be, most megbízott igazgatónak nevezte ki a képviselő-testület. LAKÓTELEPI HŐHULLÁMOK Az újdonsült direktor csöndes belenyugvással egyezteti velem az időpontot. — A cég átalakulásáról szeretnék valamit hallani — közlöm, s másnap délután a megadott időben ott ülök az ő titkárságán. — Kicsit várni kell — közlik velem. — Szilágyi úr éppen tárgyal. Az ajtó nyitva, ha akarom, ha nem, mindent hallhatok. Ámbár ezzel akkor sem mennék sokra, ha titkot akarnék megtudni. Számok, milliók, köz- gazdasági fogalmak hangzanak el. Összefüggések ismerete nélkül az egész érthetetlen és bonjmlult. Végül egy idős úr távozik, és közli, hogy hamarosan elkészül a munkával, s akkor lehet határozni. Később megtudom, hogy a városi fűtőmű gazdálkodását vizsgálja a független szakértő. Azért kérték fel, mert már harmadszor gyű- léseztek a lakótelepiek, so- kallva a tervezett melegvíz- és távfűtési díjakat. Csökkenteni kell valahogy a terheket, mert mindenütt kevés a pénz, de leginkább a bizonyítást segítik elő a feltárt adatok. Igazolhatják a költségek realitását, amitől persze még senki sem lesz boldogabb. BÍRÁLÓK PERGŐTÜZE Mondom, amit tudok. Ügy, ahogy nekem mondták. Ahogy Németh Gábor polgármesternek kritikusan szóvá tették. Nagyon elhúzódik a városgazdálkodási vállalat átalakítása. Egyesek szerint kidobott pénznek számít, hogy tavaly májusban egy megbízott cég elvégezte az átvilágítást, ám nem tudni, mit kezdtek a feltárt tényekkel. Átszervezésre akkor ugyanis nem került sor, most viszont újabb átvilágításért fizet az önkormányzat. Más vélemények szerint meg azért kellett ad acta tenni a múlt évi tanulmány megállapításait, mert a legtöbben kétségbe vonták az állításait Nem akarták elhinni, hogy ez a vállalat olyan jól áll, mint ahogy ezt igazolni próbálják. — Tényleg jól működött a cég? Ha igen, mégis mikor, miért és mivé kell átalakítani? — kérdezem Szilágyi Lászlótól. Meg is nehezítem a dolgát, mert tu- ladonképpen először neki is alapfeladata a tájékozódás. A döntéseinek később Mér beleillik a szövetkezeti törvénybe Az Újvilágból kilépett a Farmer Az elmúlt év jócskán tartogatott fordulatokban bővelkedő meglepetéseket az abonyi fljvilág Termelőszövetkezetben. Még tavaly áprilisban történt, hogy a tsz vezetőségének egy maroknyi csoport bejelentette kiválási szándékát. A közgyűlésen 70 ember döntött úgy, hogy új szövetkezetét alapít. Időközben a Nemzetközi Vagyonértékelési Rt., amely pénzügyi szakembereket foglalkoztató amerikai— magyar cég, elkészítette a mezőgazdasági nagyüzem vagyonértékelését. A múlt esztendőben december 31-én a szétválási szándékát hivatalosan bejelentő már 71 tagú csoport, az új év első munkanapján megalakította a Farmer Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, amelynek elnökéül a közgyűlés Molnár Józsefet választotta, ö mondta el, hogy az egykori tsz-tagokhoz magántermelők is csatlakoztak, s mintegy 80 hektár földdel gyarapították a Farmer szövetkezet 400 hektáros területét. Ez a gazdaság a tagjai számáfa biztosítja a magántulajdonon alapuló földművelést. A belső privatizáció keretében rövidesen kezdetét veszi a szövetkezet gépparkjának, vagyontárgyainak személyekre szóló kiosztása. A magtárt, s a központi irodaépület rájuk eső részét szeretnék rt.-be vagy kft.-be vinni, tehát ezekre tulajdonostársakat keresnek. Felosztották a nevesített vagyonrészt is. Az Újvilág Tsz összevonásából csaknem 23 százalékban részesednek, ami értékben 29 millió forintot jelent. Ez az összeg a még nem nevesített vagyonnal együtt úgy 45 millió forintra kerekedik. A Farmer közös gazdaság megkapta a használaton kívüli édesipari új üzemcsarnokot is, s ebbe olasz gyártmányú extrudáló- és csomagológépet telepítenek. Az új szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban az elnök elmondta, hogy a kétkedők, a kedvüket vesztett, s egykori földjeikre igényt tartó gazdák most végre megnyugodhatnak. Természetesen ők is, hiszen hozzáláthatnak majd a kárrendezési és kártalanítási ügyek gyakorlati kivitelezéséhez. A törvény értelmében a már említett 400 hektárnyi termőföld 50 százalékát elkülönítették. Tehát azokon márciusban kezdetét veheti a licitálás, a tulajdonba vétel. Sikerült beszélnünk Mihály Józseffel, aiz Űjvilág Termelőszövetkezet újsütetű elnökével is, aki a nemrég nyugállományba vonult Mészáros Gyula örökébe lépett. Várták és örülnek a sokáig vajúdó törvénytervezet gyors parlamenti elfogadásának, viszont még homályos előtte a vagyoni felelősség kérdése. A közös gazdaság 1400 hektárnyi termőföldjének 50 százalékát ők is elkülönítették. Van, ami fő út mellett fekszik, s közel a településhez. Természetesen ők is figyelemmel vannak arra, hogy jórészt az eredeti állapothoz közelítően helyezkedjenek el a majdani tulajdonosoknak kiosztandó szántók. Miközben a két szövetkezetnél, mint mindenütt az országban, várják az új szövetkezeti és átalakulási törvény hatályba lépésének az időpontját, addig is az abonyi Farmer Termelőszövetkezetben az osztozkodás technikai részének kidolgozásán munkálkodnak. Az édesipari termékek gyártására szolgáló csarnoképületben a fűtésszerelők serénykednek. Az anyaszö- vetkezettől, sportnyelven szólva, átigazolt adminisztrátori gárda pedig a zárszámadást készíti. Ez utóbbiról Molnár József elmondta, sikeres, nyereséges évet zárhatnak. Gyóesi László abból kell kiindulnia, amit már tud. Legfőbb dolga, hogy a szervezetet egyben tartsa, az átalakulást irányítsa. A vállalatra ugyanis mindig szükség lesz. Meglévő létszámukkal és eszköztárukkal elvégezték a köztisztasági feladatokat, az ingatlanok kezelését, közvetítését, fűtötték a távhőszolgáltatás rendszeréhez tartozó lakásokat, és vállalkoztak. — Mire? — Szóval az ország négy rugalmasan gazdálkodó vállalata közül ez volt a* egyik, amelyik gyarapította a vagyonát, nem volt ráfizetéses, sőt nyereséget ért el. Foglalkozott kereskedelemmel, vendéglátással, saját kempingtábor fenntartásával vidéken. Például Kiskörén, Sarudon, Érden. Jóllehet ezért bírálták is, mert pénzt vitt ki a városból. Vállalkozhatott volna inkább idehaza, fejleszthette volna a fűtőművei — mondják. Ahogy én ismerem ezt az átvilágítási ügyet, az első alkalommal 250 ezer forintot fizettek ki. A most megbízott Mikroorg Kft. tanulmánya részben az akkor megállapított tényeket használja fel. Javaslatuk február 14-én kerül a képviselő-testület elé. Várható, hogy nagy vita lesz belőle. MEGJELENT A VERSENYTÁRS — Az új anyag szerint hová akarnak eljutni? — Ez az ötvenes évek elején alakult cég hosszú ideig tanácsi felügyelet alatt működve önálló volt. Most önkormányzati tulajdon. A testületi döntéstől függően később kft.-vó vagy részvénytársasággá alakulna át. Dolgozói alapítvány formájában részesednének a vagyonból maguk a dolgozók is. Az elképzelések szerint tulajdonukba mehetnének át a szociális létesítmények, például az említett vállalati üdülők. — Ha viszont nem a termelőeszközök, akkor csak formalitásnak tűnik, hogy két tulajdonos lesz. — Nem az, mert a vállalati tanácsban a képviselőik által beleszólhatnak a gazdálkodás egészébe. Történeti adalék, hogy a közel 800 munkavállalót foglalkoztató intézmény létszáma mára alig több száznál. Sokan elmentek. Kft.-k, gazdasági társaságok jöttek létre az osztódás során. Az átszervezés után ide olvad majd be a velük sokszor párhuzamos feladatot ellátó gesz és a ga- mesz. Az igazgató reményei szerint a természetes fogyás előnye, hogy nem kell majd karcsúsítani, a munkanélküliek létszámát szaporítani. Előreláthatólag még ebben a negyedévben megszületik a döntés. Pályázatot írnak ki a vezetői posztokra. Lesz mit tenniük az új vezetőknek. A köztisztasági szolgáltatásokat most is sok bírálat éri. Intő jel, hogy már megjelent a területen a versenytárs. A konkurens magáncég. Kovács T. István
