Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
CEGLÉDI ^tíHa XXXVI. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1992. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Gyerekkora óta vágyai vezérlik Nyolc szárat tartott egy kézben Jól vizsgázott a földhivatal Sikerrel állták az első rohamot Az átöröklés apró génmanói — ki tudja, hanyadíziglen — bennünk laknak. Velünk vannak egy mozdulatban, arcvonásban, készségben, becsvágyban.. Néha nagyszerűen ötvöződnek, és táltóssá tehetnek egy embert, ösztönzést és beteljesülést adva vágyainak. Eme szerencsés szülöttek egyike Malya Pál. Élete a lovak körül telik, s ez a fiatalember felcsipegetett mindent, ami ebben a témakörben érdekes, fontos, illetve már-már feledésbe ment. A ceglédi földhivatal mostanában ismét a csend és a béke szigete. Igaz, békétlenség, nézeteltérés az embert próbáló hónapokban sem volt, amikor nap mint nap sokan összezsúfolódtak a szűknek bizonyuló folyosókon. A kárpótlási igények beadási határideje december derekán lejárt. A rohamról és a további teendőkről kérdeztük Nagy Lászlót, a hivatal vezetőjét. GYORSÍTOTT HIÁNYPÓTLÁS ■— Milyen eredménnyel tudtak eleget tenni feladataiknak? — Sajnos volt néhány olyan kérelem, amelyet nem sikerült teljesíteni, például valamely ingatlan államosításáról igazolást adni, de — becslésem szerint — az esetek kilencven százalékában kielégítettük ügyfeleink igényeit. Amikor lehetetlennek bizonyult a segítségnyújtás, akkor Is javasoltuk, hogy a polgár- mesteri hivatalban, az érintett mezőgazdasági nagyüzemben vagy a nagykőrösi levéltárban próbálkozzon az illető. Volt például egy asszony Kecskemétről, aki harminc hold föld Sorsát szerette volna felkutatni. Első nekifutásra nem sikerült, de a levéltárban hozzájutott az adatokhoz. A végeredményt természetesen még nem ismerjük. A megyei kárpótlási hivatalban dől el, milyen eredményességgel dolgoztunk. Hogyan alakul az együttműködés a kárpótlási hivatallal? — Az a hatalmas nyomás, amely eddig minket terhelt, most áttevődött hozzájuk. Várhatóan sok beadvány szorul hiánypótlásra. Abban állapodtunk meg, hogy ebből — lehetőség szerint — kihagyjuk az ügyfeleket. Gyorsabban és szervezettebben tudunk eljárni, ha a 'szükséges adatokat á magunk hatáskörében keressük ki. Várhatóan a pesti kollégáit ide jönnek a kigyűjtött aktákkal, és közösen próbálunk pontot tenni az ügyek végére. Becslésünk szerint ezek az utómunkálatok még hónapokig eltarthatnak. — Milyen eszmei, személyi, tárgyi segítséget kaptak ehhez a különleges munkához? > — Összesen 4609 iktatott kérelemmel foglalkoztunk, továbbá 1636 érdeklődőnek adtunk felvilágosítást, tanácsot. Köszönetét érdemelnek a polgármesteri hivatalok és a nagyüzemek, amelyek megadták a tőlük várható segítséget. Elismerés illeti az ügyes-bajos dolgokat intéző embereket is, mert higgadtan és fegyelmezetten viselkedtek, nem volt semmiféle torzsalkodás, noha sokat kellett várakozniuk. ÚJABB HULLÁM VÁRHATÓ — Három személyt vehettünk fel kisegítőként. Nekik is köszönhető, hogy a rendeletben megadott határidő előtt minden beadott kérelemre válaszoltunk. Miután szabadnapokon és ünnepnapokon is dolgoztunk, egy meghatározott időre bérkiegészítésben részesültünk. Ettől azonban most — sajnos — elesünk, pedig még újabb hullámok levonulása várható. Megkönnyítette az adminisztrációt a nagy teljesítményű fénymásoló és a telefax beállítása. Mindkettőnek jó hasznát vesszük. A hivatal valamennyi munkatársa megérdemli az elismerést, mert fegyelmezetten helytállt. December húszadika után kivehették a szabadnapjaikat, a még meglévő szabadságukat, csak ügyeletet tartottunk. NINCS NAGY LEMARADÁS — A továbbiakban várhatók-e még az 1991-eshez hasonló kampányok? — A földlicitálások után jelentős feladatok hárulnak ránk. A területek kimérése, birtokba adása, a tulajdonjog bejegyzése ismét megszaporítja a tennivalóinkat. A törvényhozók dolgoznak a második kárpótlási törvény tervezetén, amely azoknak a sérelmeit orvosalja majd, akik 1939. és 1949. között vesztették el ingatlanaikat. — A megszokott hivatali forgalomban mekkora lemaradást okozott a nyári, őszi beadványáradat? — Nincs nagy restanciánk. A folyamatban lévő ügveket január 20-ig sikerül feldolgoznunk. T. T. Néhány sportágban rövid a téli szünet, s már január derekán csatasorba állnak a csapatok. Ekkor kezdi a második félévet a Ceglédi Közgép NB I-es férfi tekecsapata, valamint a Ceglédi Vasutas ugyancsak első osztályú pingpongegyüttese. Természetesen a csapat- bajnokságon kívül egyéni viadalok is mozgósítják az ütőforgatókat, az elsők között rendezik az utánpótlás megyei as2talitenisz-bajA tenyésztő _ Albertirsa. rétekre rúgó, szélső házában beszélgetünk. Az apai ménest épp kinn járatják a havas határban. Szebbnél szebb faj- csikók kecses sziluettje rajzolódik elénk a téli tájban. Az édesapa a Budapesti Közlekedési Vállalat főkönyvelőiéként ment nyugdíjba. Amíg a fővároshoz kötötte a munkája, az ősi portán addig is lovakat tartott, most meg már együtt a Malya-ménes. Csoda-e' hát, hogy a pesti születésű, flaszterkoptato fiú gondolkodás nélkül az állattenyésztő üzemmérnöki pályát választotta? Amikor Kaposváron felvételizett, meg is kérdezték; nagyvárosi ember létére miért döntött így. Válaszként elmondhatta volna, hogy őt már tizennégy éves korában megkérdezte az édesapja, egy lovat vegyenek-e vagy kettőt. Ebben neki is szava volt, mint ahogy nyári szünetekben a gondozásukat is ő látta él. ; Az Állatorvostudomány i Egyetem Lovas Tanüzemében dolgozik, a Kerepesi úti Nemzeti Lovardában, ahol egy ideig a lovászok voltak a keze alatt, majd a szíjgyártók, kovácsok irányítását is rábízták. Amint lehetett, elvégzett egy lóinszeminá- tori tanfolyamot, s azóta a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozik. Ki- lencvenben és kilencven- egyben sok munkája volt a tenyésztésben, bár országos viszonylatban nincs nagy érdeklődés a ló iránt. Benn a házban szebbnél nokságát: január 11-én Vecsésen lesz az újonc- és serdülőbajnok-avatás. A Ceglédi Vasutas fiataljai jól helytálltak a múlt év végi viadalokon, így jó néhány babért szereztek a budaörsi Szikla Kupa-versenyen. Képünkön a ceglédi Antal Gábor és Hörömpő József. A ceglédi Hörömpő bronzérmet szerzett Budaörsön a fiú serdülők mezőnyében. szebb nyergek sorakoznak. Gondosan elhelyezve, féltő kezek által letakarva. Nem akármilyen példányok ezek, Malya Pál keze munkái. Ott van például a füredi nyereg. Ehhez hasonlót legutóbb talán a századelőn készítettek a tiszafüredi nyergesmesterek. Elfelejtődött már ez az ősi magyar mesterség is, hozzáértő tudója nemigen van. Ö még főiskolásként kiagyalta, meg kellene próbálni a magyarság történelmi nyergeinek rekonstruálását. Elkezdett hát kutatni, könyvtárakba járni. László Gyula néprajzi tanulmányai egyengették az útját, aztán meg a Néprajzi Múzeumban őrzött példányokat szemlélhette meg közelebbről. Méricskélt, rajzolga- tott, próbálgatta a szerszámokat, és még a bőrösszakmát is ki kellett tanulnia^ kezdve a bőrkikészítéstől a festésig, más egyéb praktikákig. A nyergesmoster Itt áll most előttünk a konyha kövén a piros bőrrel pompázó füredi nyereg. Megalkotója az aranyhordáról beszél, a keleti kezdetekről, a kunokról, akik valószínű magukkal hozták ezt a lóra illő ülőalkalmatosságot. Moszkvában a cári kincstárban is látni ehhez hasonló szerkezetűt. Oda- kinn cseremisz nyereggé formálódott, de a váza ugyanaz maradt. A törökök is azt használták. „Bármilyen drága nyerged van, ha feltöri a lovad, dobd a tűzbe!" — hangzott a máig érvényes keleti közmondás. Ennél a formánál a kápák nem nyúlnak mélyre, nem gátolják az állat mozgását. Közben, amíg erről értekezünk, egy öreg faládából előkerülnek a régi szerszámok. A vonókés meg az alabárdnyi méretű szekerce kádár dédapjáé volt, ott a sablon, amelyet már maga készített a nyeregdeszkák megformálásához, néhány gondosan élezett véső kerül még elő a famunkákhoz. Van egy bőrszíjhúzó készsége is, amely a nyereg összeállításához nélkülözhetetlen, Előttünk a kész nyereg, a két keze munkája, a két nyeregdeszkával, a kápákkal, az ülőbőrrel, a bőrszárnyakkal, a párnával a tetején, a szügyelővel, a far- matringgal és a kengyelszíjjal, végén a kengyelekkel. A farészekhez az idők folyamán főleg nyárfát és nyírfát használtak, ö a nyeregtalpat juharból, a kápákat kőris fából alkotta meg. A kápa dúsan faragott. A kalotaszegi rovásfaragás motívumai díszítik. Szinte csipkefinomságú. Keleten és a századfordulóig nálunk is timsóval kikészített bőrből szerszámozták fel a nyergeket. Erre tért rá ő is, mert olyan bőrminőséget ad, amit köny- nyen lehet csomózni. A hevederek a csatoknál szakadnak el leghamarabb, míg a felkötött heveder hosszabb életű. Furfangos a fiú? Egyik Cegléd környéki ismerősöm mesélte a minap. Ismer a faluban egy tizenhét éves kamaszfiút, aki egy-két ravasz ötletért nem megy a szomszédba. Legkedveltebb mániája a televízió. Nos, félreértés ne essék: nem nézni szereti, hanem bütykölni. Nemrégiben — szülei legnagyobb megdöbbenésére — szokatlan ötletét ültette át a gyakorlatba. Egy még használható fekete-fehér készüléket átalakított Nem kacsakeltetőt készített a televízió dobozából, hanem az egészet „megreformálta’’, és világvevő rádió lett bedőle. Abból a nem alaptalan meggondolásból indult ki, hogy rádióból úgysem tud televíziót csinálni... A másik televíziós „csínytevése” már keményebb volt. Az édesapja esztergályosként kinn dolgozott két évig Né- metorsz igban. A video és miegymás mellett végleges hazatérésekor hozott egy Philips színes televíziót is. Ezáltal a fekete-fehér készülék kegyvesztett lett. Tökéletesen működött, ám a nagyszobából átkerült — mintegy száműzöttként — a kisszobába. Körmönfont hősünk e tényt (magában) nehezményezte és hamarosan a tettek mezejére lépett. Kihasználva a téli szünet adta lehetőséget — és azt, hogy napközben szülei dolgoztak — a kegy- vesztett készüléket eladta 2500 forintért. A hazatérő szülők megdöbbenve tapasztalták, hogy egy televízióval kevesebbjük van. Nosza, szaladtak a rendőrségre, hogy bizony náluk betörő járt. Ugyanis az ifjonc hallgatott, mint a sír! A hatóság emberei hamarosan eljutottak a vevőhöz, aki elmondott mindent. A tények láttán a siheder nyelve is megeredt. Egyetlen este egy ceglédi diszkóban elverte mind a 2500 forintot. A televízió pedig azé maradt, aki megvette... <r.) Korai pingpongtavasz Ceglédi utánpótlás A nyeregszárny és a pár-: na piros bokszbőrből készült. Szironyozott díszítéséhez kecskebőrből hasított másfél milliméter széles csíkokat. Amikor a „bőrfonal” elkészült, szalmiákkal, rézporral festette kékeszöldre, a többi színt ruha- , festékkel kísérletezte ki. Ékítményei gazdag változatosságát erdélyi tüszőkről kölcsönözte. Népi iparművészeti remeket alkotott, amilyet ma már ha egy-két ember tudna megcsinálni. Ö azonban nem szánta vitrinbe a készítményét; amikor hazajön, ráteszi valamelyik paripára, és rendszeresen használja. Az' •édesapját egy cserkesz nyereggel lepte meg, akkurátus; szép munka az is. Egyébként olyan terveket forgat a fejében, hogy sorra megcsinálja a régi nyeregtípusokat. Igaz, jó néhány hónapig keli eggvel-eggyel bíbelődni, de amikor munkához lát, nem érzékeli az idő múlását, megfeledkezik minden másról. Ennek a csendes szavú, magát a fényes társaságoktól távol tartó férfiúnak emlékezetes sikerei voltak. A Fővárosi Nagycirkusz porondján ráirányultak a reflektorok, amikor 1988 nyarán Lénárt Bélával, idős munkatársával bemutatták látványos lovasműsorukat. Két évig idomították a tizenegy arabs mént és he- réltet, meg a pónit, mire beérett a produkció. A szám több részből állt, szabad idomításból, majd lovászlányok mutattak be szinte akrobatikus mutatványokat. Az ördögloras A műsor fénypontja az a befejező szám volt, amelyben Malya Pál vonult a manézsba két ló hátán állva, s ahogy ott benn körözött, minden körnél egy újabb lovat engedtek be, összesen hatot. Mire a körlovaglás befejeződött, nyolc szárat tartott egy kézben ez a mai ördöglovas. Világszámként emlegette a szakma. Három hónapon át majd minden este nekik tapsolt a leghangosabban a cirkusz lelkesen ámuló közönsége. Utána még a huszártalálkozó nemzetközi nézőserege előtt is megismételte a tudományát, nem kisebb tapsot aratva. Malya Pál szerény életvitelű, befelé élő ember. Pontosan megfogalmazóit tervei vannak. Tudja, hogy mit akar, s ami legalább ilyen fontos, hogy miként lehet megvalósítani, örül egy szép csikónak, aminek a születésénél bábáskodott, a kezébe illő, engedelmes szerszámnak, annak a sok gyönyörűségnek, amire az Isten rányitotta a szemét. Tamasi Tamás CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség: vezetője! Fehér Ferenc. • Munkatársak: Tamasi Tamás és Rozgonyl István. • Postacím: Cegléd, Pl. 19. 2701. Telefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6S53. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd. Teleki u. S0.: kedd. csütörtök, péntek 9-től 12-íg, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-7SS, ■
