Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

Képviselő-testületi ülés Fontos témák Lapunk keddi számában már hírül adtuk, igaz, sajnálatosan fölcserélődött főcím alatt, hogy ja­nuár 9-én — tehát ma, csütörtökön — délután kettő órától tartja soros nyilvános ülését a Mo- nori Városi Önkormányzat kép viselő-testület« a polgármesteri hivatal földszinti tanácskozóter­mében. A napirendi javaslat szerint, az ülés végére szánt interpelláció előtt 8 témát tárgyalnak meg a városatyák, s az előterjesztett írásos anyagok­ból kitűnik, hogy szinte kivétel nélkül, rendkívül fontos kérdések kerülnek terítékre. Feltétlenül Hyejn a telefonhálózat-fejlesztés kérdésében szük­séges állásfoglalás, aminek előkészítéséhez nem­csak szakembereket, hanem a környékbeli tele­pülések polgármestereit is meghívták. Sort kell keríteni az önkormányzati ülésen, a képviselő- testület idei első félévi munkaprogramjának jó­váhagyására dr. Kapási Pál jegyző javaslata alapján. A testület, a képviselők, és a bizott­ságok munkájának hatékonyabbá tételére, és jobb koordinációjára vonatkozó javaslatot az ügyren­di és jogi bizottság elnöke terjeszti elő. Az egész­ségügyi és szociális bizottság elnöke a segélyezé­si ügyekről szóló elemzését ismerteti meg a kép­viselőkkel. Ifj. Sinkovicz László képviselő önál­ló indítványt terjeszt a plénum elé. A testület a napirendi javaslat szerint módo­sítja a címerről és a kitüntetésről szóló korábbi önkormányzati rendeletét. Az alpolgármester ja­vaslatot terjeszt elő, a közgazdasági, vagyongaz­dálkodási és külföldi kapcsolatok bizottságának megválasztására. A lemondott, illetve passzivi­tásba vonult személyek helyett az ipari és keres­kedelmi bizottságba új külső tagot kell választa­ni. A testületi ülés. amelyre tanácskozási joggal mindenkor meghívják az etnikai kisebbség szó­szólóját is, természetesen ezúttal is nyilvános, várják tehát az érdeklődő monoriakat. Amerikai népdalok a műsorban Horvátországi menekül­tek és rászorulók megsegí­tésére tartanak jótékony­sági műsort január 12-én, vasárnap, 16 órai kezdettel a Monori Művelődési Köz­pont nagytermében. Ezzel kapcsolatosan má­tól vasárnapig élelmiszer- és ruhagyűjtési akciót szer­veznek a déli szomszé­dunkból érkezett menekül­tek számára. A felajánlott élelmiszereket és ruhákat a művelődési központban lehet leadni — csütörtök­től vasárnapig. Lapunk tavaly december 13-i számában közöltük a felhívást, amelyben a mű­velődési központ amatőr és esetleg hivatásos előadók közreműködését kérte a jótékonysági műsorban. Nos, amint Laza István­tól, a művelődési központ igazgatójától megtudtuk, szép számban jelentkeztek a felhívásra. A most vasár­napi műsorban szerepel­nek, a Monori Állami Ze­neiskola különböző évfolya­mának növendékei. Pó­diumra lépnek a Monori Jóasef Attila Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpadának tagjai. Ugyancsak a gimnazisták produkciója lesz a közelgő szalagavató ünnepség egy- egy műsorrészletének be­mutatása. Ezenkívül lesz népdal­duett, párosnéptánc-bemu- tató is. Veér Imre ének- és gitárbemutatóval szórakoz­tatja majd a nagyérdeműt, a jótékonysági műsor né­zőit. A szervezők külön örö­mére, az üllői általános is­kolában angol nyelvet ta­nító amerikai Mark Ri­chardson is jelentkezett a műsorban való fellépésre. Amerikai népdalokat éne­kel majd, saját gitárkísé­rettel, a nézők, illetve hall­gatók szórakoztatására. A Monori Művelődési Központ munkatársai biz­8 "<J(ítlan nak a városbeliek jó szán­dékában, abban, hogy a csütörtöktől vasárnapig tar­tó gyűjtési akció eredmé­nyes lesz. Bizakodnak, hogy a január 12-i, vasárnapi jó­tékonysági műsorra sokan elmennek, ezzel is kifejez­ve együttérzésüket, segítő szándékukat a jugoszláviai polgárháború elől hazánk­ba menekültekkel. G. J. ÁB-FKM Új igazgató Az új évet új igazgatóval kezdte az Állami Biztosító Részvénytársaság monori fiókja. Dr. Vecserek Lajos, a ré­gi igazgató nyugdíjba vo­nult, helyére — pályázat útján — Somogyi Károly, a Gyömrői 1. Számú Általá­nos Iskola volt földrajz— testnevelés szakos tanára került, akit kineveztek új beosztásába. NŐ A SZÁMUK Munkanélküliek Monoron és vonzáskör­zetében összesen 61 ezer 522 az aktív keresőképes lakosság száma. Sajnála­tos, hogy a munkanélküli­ség az új esztendőben sem kíméli a körzetbelieket. A legfrissebb adatok szerint számuk ma már közelít a háromezerhez. A legtöbb munkanélkülit Monoron, Vecsésen, Gyomron, Pilisen, Üllőn, Maglódon és Süly­sápon tartják nyilván, de ugrásszerűen emelkedett Úriban is, ahol több fővá­rosi központú kihelyezett üzemet felszámoltak. Holnap megírjuk... ... hogy a csúcstech­nológia minél előbbi megtanítását tűztek ki célul a monori 205. Szá­mú Ipari Szakmunkás­képző Intézetben. Az ok­tatási intézmény a tava­lyi különböző pályázatok útján 10 millió forint tá­mogatást kapott a kor­mánytól, illetve a Pest Megyei Önkormányzat­tól, a pénzt az iskola bővítésére és a legmo­dernebb oktatógépek be­szerzésére fordítják. ... hogy túljutottak a félidőn a Duna Fűszert labdarúgó-teremtornán Albertirsán. MONORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1992. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK A képviselők válaszolnak Hol a koncepció? Rendet, de hogyan? — főcímmel, s „Egy őrsparancsnok gondjai” feleimmel az óév végén, december 28-án közöl­tük lapunkban Lőrincz Ferenc rendőr alhadnagynak, vecsési őrparancsnoknak az írását, amelyben elkesere­dettségének és elégedetlenségének adott hangot a helyi képviselő-testület egyik — a közibiztonságot érintő — döntésével kapcsolatiban. Ügy ítélte meg, hogy javasla­tát leseperték az asztalról, s nem vették figyelembe a lakosság, a település érdekeit. Lőrincz Ferenc írására a helyi képviselő-testület — különböző pártállású — hét tagja reagált. írásukat az alábbiakban közöljük. (Ter­mészetesen szívesen adnánk helyt a Monori Városi Rend­őrkapitányság szakmai véleményének is.) „A cikkben vázolt rend­őrőrs a jelenlegi struktú­rában nem az önkormány­zat intézménye, hanem az Országos Rendőr Főkapi­tányság egyik szerve (a mű­ködtetéséhez szükséges költségek a BM költség- vetését terhelik). Az »ala­csony szinten vegetáló« (cikkből idézve) helyi rend­őrség támogatásának több változata lehetséges, ebből azonban csak a következő alternatívákkal érdemes a cikk olvasása után érdem­ben foglalkozni: — az önkormányzat a rendőrség által szükséges­nek látott rendőrlétszám­bővítés bér- és közteher- költségeit a település költ­ségvetésébe minden évben beilleszteni. — az önkormányzat nyi­tott alapítványt hoz létre, amely alapítvány induló összegéhez az állampolgá­rok, az intézmények bár­mikor, bármekkora összeg­gel hozzájárulhatnak (ter­mészetesen az önkormány­zat is!). Az újságcikkben megdi­csért Üllő község önkor­mányzata az első változa­tot fogadta el (csak 2 rend­őr költségeit kellett finan­szírozni). Vecsés község vo­natkozásában a helyi őrs­parancsnok 6 fő létszám- bővítés igényét terjesztette az önkormányzati testület elé. A testület az igény ki­elégítéséhez szükséges pénz­összeg ismeretében a máso­dik változatot választotta (ismerve az 1992. évi költ­ségvetés bevételi oldalát, s a helyi adók bevezetésének realitását). Üllőn tehát a rendőr- létszám-bővítés költségeit minden állampolgár viseli (a helyi költségvetés újra­elosztó szerepén keresztül Aznap reggel már tér­dig latyakban caplkit- tam be a szerkesztőség­be, ronda, szürke-fekete lett a tegnapelőtt még szépséges téli táj. Né­mely járdákon agyagba ragadt a csizmám bo­káig, másutt 'meg dom­ború jégpáncélon idét- lenkedtem. mint aki má­sodpercenként hanyatt akar esni. Szemerkélni kezdett az eső is, a bu­szok késtek, nyúlt és ra­gadt a világ. Azért ez nem fair dolog a ter­mészettől. Lehetne ke­vésbé rapszodikus. Ha egyszer január van, le­gyen január: hideg és havas. Mint a december, amikor egy szép napon úgy gondoltam: pokol­ba az összes ismétlődő és folyton újratermelődő háztartási teendővel, ha már a síparadicsomokat csak a hirdetésekben lát­hatom, legalább felbal­lagok a Strázsahegyre, s a legtetejéről lenézek a füstöt és gázpamacsokat pipázó városra. És úgy is lön. A csendesnek szánt gyalogtúra meg- tetéződött szánkóval, gyerekkel, síbotokkal és két kutyával, de semmi nem szeghette kedve­met. Mentünk, nagy lé­legzetekkel szellőzött a tüdőm, káprázatos volt az út a behavazott hét­végi házak között, a szőlősorok gyalogút­jain, ahol mintha a szü­ret óta nem is járt vol­na ember. A fenyőerdő is olyan méltóságtelje­sen ragyogott a sötét­zöldjével a hófehér táj­ban, mintha nem szab­dalták volna meg kará­csonyra fűrésszel, bal­tával. . A gyerek aztán a szán­kóval egy pompás le- siklóhelyen összegyűlt sokadalomban lemaradt, a két földszintes eb a nyomomban ugrándozott. Az ebkölyök pár hete valami titokzatos oknál fogva engem szemelt ki A két márkás behe- mót a semmiből támadt elénk. Az egyik egy né­met juhász volt, hatal­mas, jól tartott állat, a másik számomra isme­retlen fajta, csak annyit láttam, hogy koromfe­kete, és borjú nagysá­gú. Tudtam, hogy a hét­végi házak tulajdonosai közül sokan a főváros­ból ruccannak le hétvé­gekre, hozzák olyankor _Jsaíand gazdájául a járókelők közül, el nem mozdult a sarkamból, s olyan sze­rencsétlenül nézett ki, hogy nem volt szívem elűzni. Maradt. Hogy kemény ütlegek emlé­két őrzi, az a viselke­déséből nyilvánvaló volt, ám hogy utóbb rá­jött, ilyesmire nálunk nem kell számítania, lassan kihunyt benne az örökösen nyüszítő féle­lem, s visszanyerte a kiskutyák eredendő já­tékosságát. Ballagtunk hát hár­masban a vakító fehér­ségben, le és fel az uta­kon, ösvényeken, meg­csodálva öreg cseresz­nyefákat, új hétvégi pa­lotákat, vénséges pincét s hegyoldalba vájt, bo­rostyánnal befutott lép­csősorokat. a kutyáikat is, s szaba­don engedik őket, hadd élvezzék a természetben való rohangálás örömeit a városi jószágok. Tud­tam, mert a nyáron eljött hozzám egy sebesült férfi, akit a szabadság­tól megrészegült ku­tyák a motorjáról dön­töttek le. Megmutatta a lábán ejtett, gyógyuló­félben is rémes sebeket, és megkérdezte: a zárt­kertekben ilyesmit is le­het? Na, most én magam is megtapasztalhattam. Mindössze két gyerek- síbot volt velem, meg a két halálra rémült, korcs házőrző, amelyek ponto­san úgy beledermedtek a hóba, mint én. A német juhász a se élő, se holt kölyökkutyának rontott, a borjú nagyságú feke­te a másiknak. Az em­ber ösztönszerűen a ki­csik védelmére kel leg­előbb, gondolkodás nél­kül fejbevágtam a német juhászt a síbottal, s fel­kaptam előle a megré­mült kölyköt, amelyik, mintegy reakcióképpen a mentésre, meleg su­gárral locsolta le a ke­zemet. Hogy az a ... Ez volt az én reakcióm, né­mi megkönnyebbülés­sel is, mert a farkasku­tya, ahelyett hogy ránk támadt volna, társával együtt űzőbe vette a má­sik kutyámat. Az öre­gebbet, amelyik annyi viszontagságot megélt már, de ettől a táma­dástól valami rémséges, iszonytató fejhangon üvöltve, eszelősen me­nekülni kezdett. Nem tehettem semmit. És per­sze hiába tudtam, hogy a természetben is min­dig az erősebb győz, a gyengébb pedig elpusz­tul — más az ilyesmit tudni, mint látni. En­gem kivert a víz, és már oda se mertem nézni a hófelhőt kavaró mene­külőre és üldözőire, a fülemet is szerettem volna bezárni, hogy ne halljam az állkapcsok csattogását, a hörgést. A kiskutyát hazáig ci­peltem, a gyereket ha- zaparancsoltam a szán­kózásból. Az idegnyug­tató téli séta Vége ez lett. Vér a havon, s a lassan zsibbadó féle­lem. közvetve), akár kívánja a helyi rendőrség létszámbő­vítésének önkormányzati finanszírozását, akár nem! Vecsésen ezzel szemben az önkormányzat az ala­pítványon keresztül lehető­vé teszi a helyi állampolgá­rok, gazdálkodó szerveze­tek, vállalkozók részére a helyi rendőrőrs személyi és anyagi támogatását. Ha a cikkben jelzett lakossági igény olyan nagy, hogy ez jelentős póniztámogatásban érvényesül (5-6 .millió fo­rint), akkor lehetőség nyí­lik a 6 rendőr költségeinek átvállalására. Vecsésen te­hát a rendőrlétszám-bő- vítés finanszírozását az azt igénylők részben közvet­len viselhetik. Sajnálatos, hogy a cikk szerzője elfelejtette meg­említeni azt a csekélységet, miszerint az alapítvány a bejegyzés után egy gépko­csi beszerzését teszi lehe­tővé a rendőrőrs részére (kuratórium döntése szük­séges). A vecsési önkor­mányzat ugyanis akkora összeggel és feltételekkel kezdeményezte az alapít­ványt! A helyi közbiztonsági ál­lapotok javításának „ön­erős” lehetőségeit sem ár­tott volna a cikkben meg­említeni. Például: — a belügyminiszter a rendőrlétszámot az 1992. év­ben 3000 fővel kívánja nö­velni, s talán jut ebből az ország lagnagyobb községé­be is. — A polgármesteri hi­vatalok több közigazgatási feladatot átvesznek a rend­őrségtől (útlevél, stb.), így valószínűleg létszám szaba­dul fel a rendőrségen be­lül, s az esetleg átcsoporto­sítható lenne. Az alulírott képviselők — megértve a rendőrség gondjait — kételkednek ab­ban, hogy a növekvő bűnö­zés megállítása községünk­ben a rendőrök létszámá­nak növelésével, a techni­kai ellátottság javításával megoldható lenne. Hiányol­ták az őrsparancsnoki be­számolóból és a cikkből a szakmai koncepciót, a bűn- megelőzés és a bűnüldözés módszereinek hatékonyság- növelő terveit. Településünk önkormány­zatának nem csak a köz- biztonság, hanem az élet elviselhetőbbé tétele érde­kében — minden területen pótolni kell községünkben az elmúlt évtizedek alatt felhailmozott elmaradáso­kat. Sajnos az azonnali or­voslást gátolja a források hiánya, s csak a fokozatos­ság elve érvényesülhet. Gál István, Kecskeméti Róbert, Kérész Sándor, Nyitrai Péter, Laurenczy Tamás, Szalontai János, Tóth Elemér önkormányzati képviselők MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Köb­lén» Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. Sí. 2281. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-té4 U-lg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom