Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
PILISSZÁNTÓ: MIÉRT? Árva a közösségi ház „A tévé egyik reggeli műsorában megszólaltatták néhány pilisi község polgármesterét. Megfogott, milyen emberségesen és felelősséggel beszéltek a gondjaikra bízott falvakról. Elmondták, mi minden hiányzik, mire lenne szükségük” — emlékezik vissza Kálóczy Rita, a pilisszántói Domcek közösségi ház születésének körülményeire. Az a budapesti gépészeti kft., melynek alkalmazottja a „több lábra állásra” törekszik. A tévéműsor után hat pilisi községbe küldték el ajánlatukat egy közösségi-szolgáltató ház megszervezésére és működtetésére. Három faluból érkezett válasz, ezek közül, a körülmények és lehetőségek felmérése után Pilisszántó? ra esett a választásuk. Pilisszántó szlovák falu, ezért gesztusként, szótárból, szlovák nevet választottak a leendő közösségi háznak/ Domceknek, házikónak keresztelték. (Később csodálkozva hallották, hogy ez az ötlet nem aratott osztatlan sikert a faluban.) Megkapták az éppen kiürült, meglehetősen rossz állapotban levő orvosi szolgálati lakást, a rendelő mellett. Az ideiglenes szerződés értelmében rendbe hozták és vállalták az állagmegőrzést. Kialakítottak három barátságos helyiséget: kettőt közösségi célokra, egyet üzletnek. Mindez néhány hónapja, szeptember táján történt. Azóta nem sokan koptatták a közösségi ház küszöbét. Pedig Kálóczy Rita, a ház vezetője azonnal reagált a jelzett igényekre. A szolgáltatóháznak induló intézményt is azért bővítette ki a klubbal — játéklehetőséggel, videóval —, mert kérték tőle. A Lutra-klub néhány szülő javaslatára született, akik megelégelték az otthoni zajos csereberét. Erőfeszítései egyelőre kevés eredménnyel járnak. A kérések elhangzottak, de hogy teljesültek-e, arra senki nem kíváncsi. Mintha a falu nem is venne tudomást róla. Röpke közvélemény-kutatásom eredménye szerint sokan nem is tudnak a Domcek létezéséről — a rövid életű plakátok ellenére. Mások az alkoholt hiányolják. Akár így, akár úgy, a falu közösségi háza igencsak magányos. Üresen ásítoz- nak a kártyaasztalok, unatkoznak a társasjátékok, sötéten látja a világot a video képernyője. Senki nem kíváncsi az olyan — ma már klasszikusnak számító — remek filmekre, mint a Keresztapa, a Volt egyszer egy vadnyugat, vagy a Szindbád. Elegendő jelentkező hiányában nem kezdődött még el a női torna sem. Senki nem él a lehetőséggel, hogy itt helyben. Pilisszántón megtanulhat vezetni. Azt hittem, talán a klubtagság díja tartja vissza az Heti filmiegyzet 'A HALÁSZKIRÁLY LEGENDÁJA . Sok minden keveredik ebben az amerikai filmben (rendezője: Terry Gilliam). Van egy történet a nagyképű, rámenős, gátlástalan, karrierista rádiós lemezlovasról (Jeff Bridges), akinek egyszer valaki megfogadja a cinikus tanácsát és lelövi valakinek a feleségét. Ettől Jack (ez a neve) kiborul, tönkremegy az érzelmi élete stb. A sztori ismerős, láttuk az ... és te, szépségem, igen-igen, te című darabot a Radnóti Színpadon, láttuk a Szól a rádió című filmet, s még vagy három hasonló mozit; azok is efféléről szóltak. És van egy másik történet a csövessé lecsúszott hajdani tanárról, akinek a feleségét az az őrült lőtte le, akit Jack egy felelőtlen mondata sarkallt a tettre. Parry (ez a neve; az Ébredésekből és a Holt költők társaságából ismert Robin Williams játssza) egy éjszakán belebotlik Jackbe. ösz- szekötődik a sorsuk, és közben az is kiderül, milyen szörnyű kapocs létezik kettejük között. Valamint kiderül, hogy Parry, szelíd őrültségében, a legendás Grál-kelyhet kergeti. Ez a harmadik történet, vagy a történet harmadik szála. A csövesromantikába belép a misztikum. Mint tudjuk, a Grál az a mondabeli kehely, melyben a Golgotán Ari- mathiai József félfogta a Krisztus sebeiből csörgő vért. A csodás erejű kely- het a Grál-lovagok őrzik. 6 3iffírian Aki isméri Wagner operáit, a Lohengrint és a Parsifalt, tudja, miről van szó. De él ez a monda vagy legenda az angolszász nyelvterületen is; a halászkirály legendájaként ismerik. No mármost, a rendezés ezeket a különböző rétegeket rakja egymásra. Tömegkommunikációs, , diiszkós őrület, csőlakó-romantika, egy kis bűnözés, egy kis erőszak, csendes, de hatásos bolondénak, egy kis szerelem (nagyon jó figura a Parryhez kötődő kis szürke veréb, Lydia, kiválóan játssza Amanda Plummer, és hasonlóképp színes egyéniség Jack „se vele, se nélküle” szerelme, Anne — Mercedes Ruehl). A foly- tort látott, csillogó, lenyűgöző New York másik oldala, a lerobbant utcák, mocskos házak, a vegetatív lét szintjén tengődő nyomorultak. Parry vad látomásai a lángoló karddal rohamozó vörös lovagról a Central Park erdős-bokros részein, és a csendes, de nem normális pucér holdfürdőzések a park óriási rétjén. Kórház kataton elmebetegekkel, és pokoli lebuj nar- kósokkal. És a Grál-kehely elrablása a multimilliomos erődítményhez hasonló várából — a Grál-kehelyé, amelyről kiderül: csak egy születésnapi ajándék ezüst kehely. A sokféle anyag elég heterogén márad, csak a jó színészi játék tartja össze. Meg talán egy elég szájbarágós módon tudtunkra adott gondolat: az életben nagyon fontos a barátság és a szerelem. Ez, persze, óriási közhely — de azért még igaz. Takács István embereket. Felnőtteknek 300, diákoknak 200 forint, a napijegy ára 50 forint. Tévedtem. „Nyitva tartásunk négy hónapja alatt maga a negyedik, aki rákérdez az árakra” — mondja Rita. A boltban hasonlóképpen tarka választék fogad, kutyaeledeltől az általános iskolai füzetcsomagig nagyon sokféle áru megtalálható. Az olvasó lelki szemei előtt e sorokat olvasva talán egy kisebbfajta zsibvásár jelenik meg, holott erről szó sincs. A kínálat ízlésesen elrendezve, szinte díszként sorakozik a polcokon. A könyveket egy töpörödött, vasorrú bába — egy iparművész munkája — vigyázza. Talán ezért nem fogynak kellő mértékben ? Tény, hogy edzett idegrendszer kell az első találkozáshoz, amivel, úgy látszik, csak a krimiket és horrortörténeteket kedvelők rendelkeznek. E könyvek fogynak is. Nem úgy, mint a kínálat zömét kitevő szép- irodalom. A jelek szerint Juhász Gyula, vagy Ter- sánszky Józsi Jenő hívei jobban tartanak a boszorkányoktól. Kálóczy Rita és a kft. kitartó. Hiszik, hogy amit csinálnak jó, hasznos, szüksége van rá a falunak, s előbb-utóbb beindul a klubélet is. A sikerélményekben nemigen bővelkedő négy hónap őriz már egy igen kellemes hangulatú közönségtalálkozót, amikor a vezetőnő meghívására eljött Pogány Judit és Koltay Róbert. Mindketten azt mondták az est végén, hogy ilyen jó közönséggel már rég találkoztak. Ritának csak egy baja van. Hogy ezzel a jó közönséggel már ő is rég találkozott! Pachncr Edit SORS ES TÖRTÉNELEM Gondolatok múltról, nemzetről Sors és történelem címmel a Magyar Fórum Könyvkiadó gondozásábaa jelent meg egy kötet, amely Für Lajos történész, politikus, immár miniszter, 1970 és 1990 között keletkezett s különböző folyóiratokban napvilágot látott írásait gyűjtötte egybe. Természetesen e húsz esztendő során más-más jellegű esszéik, elemző tanulmányok, recenziók íródtak. Mégis egy gondolatkör összefűzi valamennyit. Ez a magyarság féltése, a nemzeti tudat szerepe fennmaradásunkban, talpra állásunkban. A szerző, bár hangsúlyozza az etnikainemzeti tudat fontosságát, mégsem tulajdonít ennek .kizárólagos történelmi szerepet. Inkább arra kívánja ösztönözni az olvasókat, s a múltat kutató tudomány szakembereit, hogy az utóbbi évtizedekben e tényezőik szerepét elhomályosító megítélésen változtassanak. Mert ideje lenne-annaK, hogy fejlődésünket, megtorpanásainkat, útkereséseinket és tévedéseinket számba véve, megújult nemzeti önismerettel tekintsünk a jövőbe, Abba a jövendőbe, melyet a mában formálunk meg, itt s mindannyian. A könyvvel kapcsolatban ma délután 4 órakora Könyvellátó Könyváruházban sajtótájékoztatót tartanak. A válogatást Chrudinák Alajos mutatja be az érdeklődőknek. A tájékoztatót követően Für Lajos dedikálja majd kötetét. Előzetesként annyit elárulhatunk a könyvről, hogy három nagyobb témakörbe csoportosítja 'az írásokat. Az első Nemzeti értékek, sorsfordulók címmel a Dózsa György vezette parasztháború, a mohácsi kettős bukás végzetes történelmi hatásait elemző írásokat gyűjti egybe. Hazánk és Kelet-Európa szerepéről, kapcsolatáról, a kisebbségi magyarok történ elemi udúsáról is szó esik ebben a fejezetben. Több is veszett Világosnál címet kapta a második témakör, mely 1848/49 eseményeit tekinti át. Azt fejti ki a szerző egyik tanulmányában, hogy „a világosi fegyverletétellel odalett az éppen csak boiftakozhi kezdődő közéleti demokratizmus”. S a bukással véget ért az a folyamat is, ami a reformkorban nyitottá tette hazánkat a haladó Európára. Ez a nyitottság a kiegyezést követően erősödhetett föl ismét. Művek és történészek elnevezéssel a harmadik témakörben közelmúltunk kérdéseiről, ezeket elemző köteteiről, történetírókról olvashatunk néhány gondolatot. 3. Sz. I. Érdekeltséget a szakmunkásképzésben! • Nehéz gazdasági helyzetünk arra ösztönzi a vállalatokat, hogy minél kevesebb ráfordítással minél több hasznot érjenek el. Az állami támogatások, kedvezmények csökkenése nyomán a vállalatoknál elkezdődött a szakoktatás hanyatlása. Sok vállalatnak nincs elég pénze a szakmunkásképzés megszervezéséhez, fenntartásához. A hetvenes évek vége, a nyolcvanas évek eleje óta a tanulók nyolcvan százaléka vállalati érdekek miatt egysíkú munkákon tanulgatta a szakmáját, és így vizsgázott le. Több esetben „tanulni kellett”, milyen feladatokat kapjon a vizsgázó, mert az eltelt három év alatt az ok? tató csak két-három témakört tudott feldolgozni. A tanmenet szerinti többi témát csak inproduktiv munkák keretében tudta érinteni. Kik fogják például felépíteni azokat a házakat, amelyekre szüksége van a felnövekvő nemzedékeknek? Talán azok a fiatalok, A Matrica Múzeumban Szovátai tárlat Erdélyi, közelebbről Szo- vátán élő, vagy onnan elszármazó képzőművészek alkotásaiból nyílt meg kiállítás Százhalombattán, a Matrica Múzeumban. A jövő hónap elejéig nyitva tartó tárlaton masi festők, szobrászok és grafikusok mutatkoztak be a testvérvárosi kapcsolatban álló fiattá művészeteket kedvelő polgárainak. Nemcsak a vendéggel szembeni kötelező udvariasság mondatja velünk, de az utóbbi évek egyik legszebb kiállítása került a százhalombattai múzeumba, a szépre vágyó látogatók szeme elé. (Hancsovszki János felvételei) akik betanított munkási ismeretekre kapott szakmun- kás-bizonyítvánnyal rendelkeznek? Kik fogják megtanítani az utánuk jövő nemzedéket? Ök, akik maguk sem tudták elsajátítani a szakmájukat? Kinek kellene egyszer és mindenkorra véget vetni ennek a folyamatnak? A vállalatoknak, az iskoláknak, a pedagógusoknak? Legfőbb probléma, hogy a vállalatok nem képesek a teljes tantervnek megfelelő munkaterületet biztosítani. A nagy építkezéseket leállították, egyre inkább épületeink felújításán fáradoznak a helyi önkormányzatok. Kell-e jobb terület tanulóink képzésére, mint egy felújításra váró épület, ahol a gyerekek olyan megoldásra váró feladatokra lelnek, amelyek elsajátítására egyébként nem sok lehetőség adódik? Megtanulnák a szakmát, s munkájuk eredménye szembetűnőbb lenne. Jó lenne, ha a tanulók által megtermelt pénz sem az építésvezetőséget illetné meg, hanem megkaphatná az önálló szakoktatási csoport. Ebből finanszírozhatná a vállalat az ösztöndíjat, a szerszámot, a munkaruhát. Az oktatók hatáskörébe kellene utalni a tanulók ösztöndíjának megállapítását. Így lehetne érdekeltté tenni a vállalatot a szakmunkásképzésben. Deák Attila Meditáció a könyvtárban A dabasi könyvtárban tavaly indított reform- életmód-sorozat idén is folytatódik. Az elmúlt évben tervezett transzcendentális meditáció tanfolyam akkor megfelelő számú jelentkező hiányában elmaradt, de ha valaki kedvet érez, most jelentkezhet. A tanfolyam akkor kezdődik el, ha legalább tizenöt résztvevő összegyűlik.
