Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

MimUOÁN ERŐS AZ ÖSSZETARTOZÁS A faluban van még virtus <4 távoli tanyákról reggelenként messzire vezetnek az apró gyerekléptek. Latyakos, később majd havas dülö- utakon vagy a szántáson, vetésen toronyiránt vágva ös­vényt bandukolnak a táskás kisdiákok. Nekifeszülnek a szélnek, hátukat a táska húzza. Cinkét fog az orruk, ki­pirosodik az arcuk, zúzmara cifrázza saljukat, sityak- jukat. Mennek, csak mennek, cipelve a sorsot, a kis em­ber nagy feladatát. Ne szeri ved jenek hátrányt Tavaly ilyenkor még a* Albertirsáro tartó autó­buszra szállt az aprónép. Mikebuda felső tagozatos diákjait is a szomszéd köz­ségbe parancsolta jó né­hány éve az ellentmondást nem tűrő „atyáskodás”. Körzetesítették a valaha jó szolgálatot tett tanyasi is­kolákat. A mikebudai szü­lők egy napig sem nyugod­tak bele a megkérdezésük nélkül hozott döntésbe. Csak egy néhány száz lel­ket számláló faluban lehet ilyen erős összetartozás. A máshol meggyűlölt tehóból náluk nyolcszázezer forint folyt be a megálmodott új falusi iskolára. Az akkori Művelődési Minisztérium vállalta az építkezés fede­zetét. Négy tantermes, taka­ros iskolát emelt a község. Az előrelátó tervek alapján a tetőtérben lehetőséget hagytak további helyiségek kialakítására. A képviselő- testület — egyetértve a szü­lők szándékával — úgy döntött, hazahozzák Albert- irsára járó gyerekeiket. Ezen az őszön már a mész- illatú fehér falak fogadták mind a hatvanhárom isko­lást. Dömösí András személyé­ben egy huszonhét eszten­dős tanárt választott meg igazgatónak a képviselő- testület. Vecsésről települ­tek át a szolgálati lakásba. Az új direktor nagy ambí­cióval fogott hozzá a tan­évkezdés előkészítéséhez, a hat fiatal pedagógusból ál­ló csapata szervezéséhez. Ez a szigorúan kikalkulált létszám bőven ró feladatot mindenkire. A kötelező heti hűszórai tanítás helyett harmincöt-harminchat órá­nyi munka hárul mindany- nyiójukra. A napközis fel­ügyeletet, tanulószobát, korrepetálást is ők látják el. Azzal a szent elhatáro­zással láttak munkához, hogy a mikebudai gyerkő­cök ne szenvedjenek hát­rányt a nagyobb iskolák nyújtotta lehetőségekhez képest. Továbbtanuláskor is megfelelő alapokkal áll­ják a versenyt. Villámgyorsan végrehaj­tott tetőtér-beépítéssel sike­rült hasznossá tenni min­den négyzetmétert. Most a földszinten van az 1—3. és a 2—4. osztályosok két tan­terme, a tágas zsibongó, a melegítőkonyha, amely na­gyobb felszereltséggel akár főzhetne is, továbbá a ta­nári szoba és a kazánház. A kémiai, fizikai kísérle­tekhez olyan szobát alakí­tottak ki, hogy minden munkaasztalon víz folyik a csapból. Az emeleten szer­tár csatlakozik a biológia- földrajz kabinethez, abban van Samu, a csontváz, az ásványok regimentje, a fel­göngyölt térképek meg még annyi más. A szomszéd is segített Dicséretes az a segítség- nyújtás, amely még nem mondható általánosnak a települések között. Egy szép napon levizitelt a csemöi igazgató kolléga Dömösí Andrásnál, és felajánlotta azokat a szemléltető eszkö­zöket, amelyek a tanyai is­kolák megszűnése után ná­luk fölös számban jelent­keztek. A térképeken, áb­rákon, maketteken kívül még tornapadokat is adtak. A mikebudaiaknak nagy segítség, hogy az óvodások és az iskolai napközisek ebédjét a csemői központi konyhán főzik, és „madár­látta” ételt ehetnek min­dennap. Ebben az isten háta mö­götti iskolában van para­bolaantenna, hogy széle­sebbre nyíljon a világ a ne­bulók előtt. Van színes té­vé, videolejátszó berende­zés. összefarigcsált padok, tintával leöntött asztalok, nyikorgó ajtajú szekrények helyett mindenhol csupa új berendezés. Az igazgató sorolja a ter­veket. Az általuk elegyen­getett udvaron facsemeté­ket ültetnek, amelyeket a helybeli erdészet ajánlott fel. Sportpályát szeretné­nek kialakítani, továbbá valamiféle szilárd burkolat­tal látni el az udvart, mert a mikebudai homoktalaj a legnagyobb elővigyázatos­sággal is bevándorol az épületbe a cipőtalpakon. A művelődési házzal napi kapcsolat fűzi össze őket. Bölcsőben az utánpótlás Rita nyolcadikos. Három­negyed hatkor kelt, három kilométert tett meg a busz­megállóig alsó-mi kebudai tanyájuktól. Albertirsáról délután kettőkor vagy négykor ért haza. Most ap­ja hozza be reggel autóval a faluba. Cegléden szeret­ne tovább tanulni a keres­kedelmi iskolában. Osz­tálytársa. Gábor a falu szé­lén lakik. Albertirsán egy évig rádiós szakkörbe járt, most a logi-bogi rejtvé­nyeit bogozza. Ö közgaz­dasági 'szakközépiskolába készül. Szabolcsnak a régi osztálytársai hiányoznak. Egyszer még elment velük kirándulni. Apró falu Mikebuda, nem szeli át forgalmas főút, el­kerülte a vasút is. Az em­berek az erdészet faüzemé­ben, a környező téeszekben dolgoznak. Bezárt az asszo­nyoknak kenyeret adó cipő­üzem. Szerényen élő, tisz­tességes nép lakja. Erős bennük az összetartás. Évente nyolc-kilenc újszü­löttet vehet számításba az óvoda meg az iskola. Meg­tartó ereje van a közösség­nek. Taniasi Tamás Veszélyben a kistelepülések olvasói Mi lesz a könyvtárakkal?------r-r=SI —-----------------=== T öbb mint három évtizeden keresztül megyénkben a munkahelyi közművelődési könyvtári ellátást a Szakszervezetek Pest Megyei Könyvtára végzi. E megyei könyvtári hálózat 1959-ben jött létre, ami­kor is megteremtették a lehetőségét annak, hogy az olyan kistelepüléseken, ahol nem volt egyleti, ol­vasóköri könyvtár, a munkahelyeken jussanak ol­vasnivalóhoz az emberek. Most sorra szűnnek meg a megyében is a nagyüzemek, és egyre-más- ra kapjuk a hírt, hogy ezzel együtt a települések egyetlen könyvtára is végveszélybe került. Elöljáróban csak egy pél­da: Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyár könyvtá­rának sorsa már veszélybe került, mert a művelődési házzal együtt eladásra kí­nálták. Vajon aki megveszi majd a nagy épületet, biz­tos, hogy kulturális célra hasznosítja? A gondok hal­mozottan jelentkeznek, és ezért is kerestük meg Ke­nyéri Kornéliát, a Szak- szervezetek Pest Megyei Központi Könyvtárának igazgatóját. — A munkahelyi könyv­tári rendszer szervezetileg „párhuzamos” a lakóhelyi ellátással, de a használói ol­dalt tekintve gyakorlatilag nem párhuzamos. Különö­sen igaz ez a mi megyénk­re — mondja a központi könyvtár igazgatója. — Itt korábbi vizsgálódásokkal is bizonyítható ez, hogy a munkahelyi könyvtárakat igénybevevő aktív életkorú olvasóréteg életmódja miatt — kétlakiság, ingázás — szinte kizárólag ezeket a könyvtárakat tudja felke­resni. Önátvilágításban Csak néhány tény: a szakszervezeti munkahelyi könyvtárak a megyei lakos­ságból 52 ezer főt láttak és még látnak el, 179 könyvtári szolgáltató helyen. E könyvtárak könyvállomá­nya 599 ezer kötet közel 26 millió forint értékben, melynek gyarapítására az elmúlt évben is több mint egymillió forintot költöttek a munkahelyek és szak- szervezetek. — A munkahelyi közmű­velődési könyvtárak szer­vezete és fenntartása a je­len pillanatban még az úgynevezett ellátórendszert formában működik — foly­tatja Kenyéri Kornélia —•, melynek lényege, hogy a helyi vállalatok és szak- szervezetek könyvtárfej­lesztési hozzájárulással jut­nak könyvekhez? A szak- szervezeti működtetésben két ilyen ellátórendszeri központ van a megyében; maga a Megyei Szakszerve­zeti Könyvtár és egy körze­ti könyvtár Cegléden. Az ellátórendszeri központot Vácon 1991 februárjában összevonták a városi könyv­tárral. A munkahelyi el­látórendszeri központ fenn­tartása — melynek létén az egész rendszer működteté­se áll, vagy bukik — 1991. évben biztosított. Az álla­mi költségvetési támogatás — a szakszervezeti művelő­dési intézmények címén —: 2,8 millió forint, egyéb szer­vek támogatásai: 1 millió forint. Bizonytalanságban — Mi várható 1992-ben? Félnek a központi támoga­tás megszűnésétől? — A legnagyobb gond va­lamennyi hasonló típusú könyvtári rendszer továb­bi működtetésében az álla­mi dotáció bizonytalansá­ga. A szakszerveztek va­gyonmegosztási lépéseiből adódó elhelyezési bizonyta­lanság. Az iparstruktúra át­alakulása miatt az ellátó rendszer beszűkülése, vala- menyi központi könyvtár jogi státusának rendezet­lensége. A tárgyalások alapja és célja egy olyan állami-szakszervezeti fi­nanszírozási forma kialakí­tása. — Munkavállalói kul­turális alap keretében — melyet demokratikus ön­igazgató szervezet kezelne. Mindezen túl Pest megye is elvégezte önátvilágítását és kialakította azokat az el­képzeléseket, melyek a könyvtárhálózat feladatai­nak mgerősítését és esetle­gesen kibővítését jelenthet­nék. Történelmi pillanat A szakemberek és az igazgatónő véleménye is az, hogy Pest megyében a munkahelyi könyvtári el­látórendszer elsősorban te­vékenységében, de könyv- vagyonát tekintve is olyan érték, amit bővülő feladat­körrel szükséges tovább működtetni. A könyvtár- hálózat kövesse nagy ru­galmassággal az iparstruk- iúra átalakulását, mégpedig oly módon, hogy gondos­kodjék a megszűnő munka­helyek könyvállományának elsősorban könyvtári célú hasznosításáról a megye te­rületén. Végezzen komoly szervezőmunkát annak ér­dekében, hogy alakuló új gazdálkodó szervezetek munkahelyi könyvtárakat m alapítsanak, elsősorban vállalati fenntartásban, va­lamennyi szakszervezet ér­dekérvényesítésének segít­ségével. A központi könyvtár te­gye meg Pest megyének azt az ajánlatot, hogy nemcsak a munkahelyi könyvtári el­látórendszer végzésére, ha­nem kis települések könyv­tárainak bevonására is al­kalmas. Erre most van itt a történelmi pillanat, mert vélhetően a városi könyv­táraknak a közeljövőben nem lesz anyagi alapjuk ar­ra, hogy a Vácon kísérlet­képpen elindított körzeti ellátórendszeri formát to­vább építsék a megyében Ugyanakkor a szakszerve­zeti megyei könyvtár gyűj­teményében is éppen most vannak felszabaduló tarta­lékok. Az ellátórendszer igénybevételének lehetősé­gét a szakszervezeti megyei könyvtár fel szeretné aján­lani kis települések önkor­mányzatainak, természete­sen egyeztetve a megyei könyvtárral. Deák Attila NYELVISMERETTEL Pénzváltás szabadon PEARL HARBOR, 1941. DECEMBER 7, VASÁRNAP A szégyen napja — Ez a legrohadtabbul pontos gyakorlat, amit a lé­gierő valaha is végrehaj­tott — mondta egy matróz az Arizona csatahajó fe­délzetén, amikor a regge­li zászlófelvonás közben repülőgépek zúdultak az amerikai flotta csendes- óceáni legnagyobb bázisá­ra, a Hawaiirszigeteken le­vő Pearl Harbor kikötő­jére. De nem gyakorlat volt. Japán torpedóvető gé­pek, zuhanóbombázók és magassági bombázógépek — az első hullámban 183, a másodikban 170 gép, a Pearl Harbortől mindössze 230 mérföldre tartózkodó japán repülőgép-anyaha- j ókról felszállva — megtá­madták, és nem egészen két óra leforgása alatt tönkrezúzták a kikötőben tartózkodó hadihajók több­ségét. Felrobbant az Arizo­na, s csak azon 1102 ame­rikai tengerész pusztult el. Elsüllyedt még négy csata­hajó, megrongálódott há­rom (tehát a kikötőben le­vő valamennyi csatahajó harcképtelenné vált). Harc- képtelenné vált három cir­káló, három torpedórom­boló, négy segélyhajó. A Pearl Harbor-i repülőtere­ken semmisítettek meg 188 amerikai repülőgépet, meg­rongáltak 159-et. Az ame­rikaiak 2433 halottat, 1178 sebesültet vesztettek. A ja­pánok vesztesége ehhez képest elenyésző volt, noha' úgy számították, hogy a tá­madó erők legkevesebb egyharmadát elvesztik. Ez­zel szemben nem vesztettek egyetlen hajót sem, és csak 29 repülőjükbe, 55 pilótá­jukba és 74 tengerészükbe került a támadás. 1941. december 7-ét más­nap, december 8-án Frank­lin D. Roosevelt amerikai elnök ,.o szégyen napjának” nevezte. A Pearl Harbor el­leni támadás idején ugyan­is az USA és Japán nem állt hadiállapotban egy­mással. A szégyen, az áru­lás, a hitszegés napja had­üzenet nélkül ment végbe. Viszont a második világ­háború történetében olya n fordulópontot jelentett, amely után már merőben másként alakultak a hábo­rú kimenetelének esélyei. Amerika eladdig távol­ról szemlélte a franciaor­szági, a Benelux-államok, vágj- a Lengyelország és Csehszlovákia elleni, majd a szovjet fronton végbe­ment német támadások eseményeit. Az ekkor igen veszélyeztetett helyzetben levő két antifasiszta had­viselő fél, Anglia és a Szov­jetunió várta, sőt, elvárta, hogy Amerika csatlakoz­zon hozzájuk. A német csapatok tizenegynéhány kilométerre álltak Moszk­vától. Nyugaton, az Atlan­ti-óceánon dúlt a csata a német tengeralattjárók és a brit flotta között. 1941. május 27-én angol hadiha­jók ugyan elsüllyesztették a félelmetes német csata­hajót, a Bismarckot, de a német tengeralattjárók to­vábbra is a tenger feneké­re küldték az Amerikából Angliába tartó konvojok hajóinak majdnem a felét. A Pearl Harbor elleni ja­pán támadást hosszú időn át készítették elő, oly pon­tosan, hogy a kikötőről ké­szült terepasztalon gyako­roltak a japán pilóták, sőt, egy távoli kis szigeten meg­építették a hadikikötö pon­tos mását, s ott a bombá­zást is gyakorolták. A tit­kosszolgálatok észlelték az előjeleket. Állítólag a brit Intelligence Service igen jól értesült volt, de Chur­chill nem sietett Roosevelt tudomására adni értesülé­seit, hiszen egy váratlan japán támadás elkerülhe­tetlenül maga után vonta volna a háború kitörését, a hadiállapot kinyilvánítását Japánnal. Sztálin félt, hogy Japán őt is megtámadja kelet felől. Neki is érdeke volt, hogy az amerikaiak­kal keveredjen háborúba Japán, mert így másfelé kell lekötni az erőit. Neki is voltak értesülései, ő sem sietett megosztani azokat az amerikaiakkal. Viszont amikor bizonyossá vált, hogy Japán nem támad a Szovjetunióra, Sztálin el­vonhatta onnan azokat a hadosztályokat, melyekkel fel tudta szabadítani a majdnem teljesen gyűrűbe zárt Moszkvát. Amerika háborúba lépett Japánnal, s mivel akkor már létezett a Berlin—Ró­ma—Tokió tengely, gyakor­latilag a tengely másik két tagjával is. Igen sok hibát követettel az amerikai dip­lomácia Pearl Harbor előtt (sokak szerint tehetségte­lenül és felelőtlenül kezel­ték saját értesüléseiket is, hiszen ekkor már pontosan le tudták hallgatni az ösz- szes japán rejtjeles távira­tot és rádióadást). Ezért a támadás úgy volt a szégyen napja, hogy Japán szé­gyenszemre, hadüzenet nél­kül támadott, az USA pe­dig, szégyenszemre, egyál­talán nem volt felkészülve erre a támadásra. 1941. de­cember 7-ével azonban va­lami olyan kezdődött, ami — talán nem túlzás ezt mondani — máig kihatóan megváltoztatta a világ ké­pét. Pearl Harbor sokkját Amerika azóta sem tudta elfeledni. Japánnal hiába vannak most jó viszony­ban, a megemlékező ün­nepségre, melyen ma ott lesz Bush elnök, meg a Pearl Harbor-i, életben maradt veteránok, japán hivatalos vagy katonai kö­rök nem kaptak meghí­vót. (takács) December l-jétől lénye­gében bárki foglalkozhat pénzváltással — derül ki a most megjelent kormány- rendeletből. Az ehhez szükséges enge­délyt a Magyar Nemzeti Bank területileg illetékes igazgatóságai adják ki, ha a kérelmező legalább két nyelvet alapfokon ismer, és rendelkezik megfelelő szak­mai — devizapénztárosi és ügyintézői — képesítéssel. Nem kaphatnak pénzvál­tásra engedélyt a büntetett előéletűek és azok sem, akik a kérelem benyújtását megelőző két évben tulaj­don elleni, deviza- vagy pénzügyi szabálysértést kö­vettek el, illetve, ha öt éven belül engedély nélkül foly­tattak pénzváltási tevé­kenységet. Fontos megkötés: az át- vál tóhelyek valutavételi ár­folyamai nem haladhatják meg, a valutaeladási árfo­lyamai pedig meg kell hogy haladják a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza-középárfolyamait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom