Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-05 / 285. szám
gyenge „lábon" a magánerős építkezés Időzavarban a T. Ház Kedvezményért nem nyújtják kezüket A demokrácia karavánja halad Sajnos nem tudunk szenzációval szolgálni, pedig nőst azzal kéne indítanom íz írást, hogy néhány hosz- izú hónapig tartó visszaesés után, végre felgyorsult i lakásépítés üteme, ímelynek eredményeként Gödöllőn, Ráckevén és ■'.sámbékon ötezer új lakásba költözhettek be a íatal és kevésbé fiatal há- ■asok. Természetesen csak képzeletemben épült fel az nezer lakás, mert a sta- isztikai adatok egészen bontosan megállapították, jiogy Pest megyében 1991. szeptember végéig pontosan 2071 lakás készült el, valamivel kevesebb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ezek alapján állíthatjuk tehát, hogy nem, a gyors visszaesésben van látványos változás és nem várt izenzáció, hanem abban, hogy immár folyamatosan stagnál a lakásépítkezés, és válságban van az egész építőipar. Néhány évvel ezelőtt viszonylag látványosan fejlődött a lakásállomány, új utcasorok születtek, de a jelenlegi gazdasági konjunktúra még nem teszi lehetővé a magánerős építkezések ütemének a fel- gyorsulását. Az esztendő első felében tapasztalt élénkülés után a harmadik negyedévben ismét csökkent a lakásátadások száma, és ez főleg a magánerős építkezéseket érintette kellemetlenül. A visszaesés mintegy húsz százalék az esztendő első kilenc hónapjában, és ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor hivatkoznunk kell az OTP és a Kereskedelmi Bank Rt, Pest Megyei Igazgatóságának adataira, amelyekből világosan kitűnik, hogy az idén családi ház építésére 1903 kölcsönt engedélyeztek és folyósítottak, 1150-nel kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezek ismeretében már sokkalta szemléletesebbé válik a kép, és tulajdonképpen nincs is szükség kommentálásra. Némi javulás mutatkozik az önkormányzati költségvetésből finanszírozott lakásoknál, mert ezek száma ötvenkettőről nyolcvanháromra emelkedett. Nem látványos tendenciáról van szó. de ez érthető is, legfeljebb azon csodálkozik el az ember, hogy ennyi lakás az európai KÖZÖSBEN A török hódoltság — a nemzeti függetlenség elvesztése mellett — azért jelentett számunkra rendkívüli károkat, mert az országot egy a miénkhez képest fejletlenebb gazdálkodási rendbe kényszerítette. Nagyjából ugyanez történt a szovjet megszállás idején. Mi több: iszonyatos anakronizmusként a magyarságnak a XX. század második felében is találkoznia kellett az ázsiai termelési mód bizonyos-elemeivel. Hogy ez kényszertalálkozó volt, azt a tények bizonyítják. A múlt század harmadik harmadától hazánk az úgynevezett európai civilizáció gazdálkodási formáját, hatékonyságát, már nemcsak „követő országként” alkalmazta és élvezte, hanem bizonyos ipari és mezőgazdasági ágakban élen járó teljesítményt nyújtott. Gondoljunk csak a világhírű magyar malomiparra, vasútijármü-gyártásra, némely európai ismertségü állami és magánbirtokra. A gazdaságtörténeti előzmények tükrében nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen hihetetlenül nagy jelentősége van annak, hogy a véglegesítő aláírások után Magyarország jövőre a Közös Piac társult tagja lesz. Ez az esemény elhomályosít minden pártpolitikai küzdelmet, társadalmi bet- viszályt. Egy pozitív történelmi tendencia megerősödésének lehetünk tanúi. Évszázados törekvések megvalósulását láthatjuk abban, hogy hazánk immár intézményesen is Európa fejlett régiójához kapcsolódik, és belátható időn belül szerves részié less annak. Természetesen nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy — a vám- és kvótakedvezmények következtében — már 1992-ben 100 millió dolláros nagyságrendben növelhetjük kivitelünket a kontinens nyugati, jól fizető felébe. Ugyanakkor a társult tagság puszta ténye stabilizáló, tőkét vonzó helyzetet teremt számunkra. Nem véletlen, hogy amikor elérhető közelségbe került a Közös Piachoz való kapcsolódásunk, japán állami és üzleti körökben minden korábbinál nagyobb érdeklődés mutatkozott Magyarország iránt. De mit nyer ezen a kisember? — kérdezhetnénk. — Egy jóléti társadalmat — adhatjuk meg a választ. És nem amolyan — marxista szemináriumokban hallható volt — ködös jólétre, gazdaságra kell asszociálnunk. Mert esetünkben van élő példa. Hogy csak egyet említsünk: Spanyolország. Ez az ország a magyarhoz hasonló fejlettségi fokon állt akkor, amikor az első tapogatózó lépéseit megtette a Közös Piac felé. Ma a spanyol gazdaság növekedési üteme szédületesen jó. Bizonyos részeken (például Katalóniában) az európai gazdasági centrum fejlettségi színjén állnak. Hazánk révbe érhet az „európai közösben”. Annál is inkább, mert a Brüsszelben tárgyaló felek kölcsönösen kifejezték reményüket, hogy még az ezredforduló előtt Magyarország teljes jogú tagja lesz a Közös Piacnak. Adonyl Sztanos János felépítésére is sikerült pénz teremteni az amúgy szűkös költségvetésből. Amennyiben mindenképpen eredményekről is szeretnénk hírt adni, akkor talán azt érdemes'leírni, hogy ebben az esztendőben a gazdasági szervezetek megrendelésére is építkeztek. A harmadik negyedév végéig 256 lakás készült el. Az igazsághoz tartozik, hogy az építkezések szinte kivétel nélkül a városok lakásállományát gyarapították. Szigetszent- miklóson 122, Szentendrén 130. Százhalombattán 40, Nagykátán 21, Gödöllőn pedig 11 lakást építettek fel az említett időszakban. Az építkezések területi megoszlásában bekövetkezett arányeltolódáshoz az is hozzájárult, hogy a községekben mintegy egyötöddel kevesebb lakás készült el, mint egy évvel ezelőtt, A legnagyobb visszaesést viszont az üdülők építkezésének csökkenésében tapasztalhatjuk. Szeptember végére Pest megyében 309 ilyen építmény készült el, és ha hinni lehet a számadatoknak, akkor ez negyven százalékkal kevesebb, mint a múlt év időpontjáig felépült üdülők száma. A lakásépítésben tapasztalt visszaesést igazolja az építkezési anyagok piacán kialakult helyzet is. Hiába hirdetnek szinte naponta újabb meg újabb kedvezményes vásárlási akciókat, a magyar építkezők mégsem sorakoznak a Tüzép- telepek kapui előtt. Jelenleg csak az a kérdés, hogy meddig tart a stagnálás? Sokan tudni vélik, hogy jövőre sem következik be a várt növekedés, mások viszont azt jósolják, hogy előbb-utóbb megváltoznak a gazdasági viszonyok, és akkor már számíthatunk egy lassú fejlődésre. P. J. Az Országgyűlés szerdai plenáris tanácskozásának kezdete sem volt mentes indulatos szópárbajtól: erre ezúttal az MDF egyik kerületi székházának felgyújtása adott okot. Horváth Béla MDF-es képviselő a gyújtogatás kapcsán párhuzamot vont az elkövetők és a demokratikus charta aláírói között, rámutatva, hogy a Surányi György felmentésekor közölt egész oldalas Népszabadság-hirdetést találtak a helyszínen. Mindebben a képviselő az MDF elleni sorozatos támadásokat sejtett, majd leszögezte: „a demokrácia karavánja mindennek ellenére halad, és a világító fényt nem sikerül kioltani”. A kormánypárti honatya felszólalását az arra reflektáló ellenzéki, illetve független képviselők egybehangzóan politikai hangulatkeltésnek minősítették, és elfogadhatatlannak tartották a képviselő által felállított párhuzamot a gyújtogatok és az újságírók, illetve a chartához csatlakozók között. Magához a gyújtoga- tási ügyhöz a belügyminiszter is tett egy rövid bejelentést, s ebből kiderült: az MDF-székházban okozott tűz néhány perc után magától elaludt, az anyagi kár pedig nem haladja meg az 500 forintot. Az érdemi munkára térve a társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitáját folytatta a Ház. A vezérszónokok felszólalásaiból egyértelműen kiderült: az MDF mellett csupán a KDNP képviselőcsoportja támogatja az új tár- saságiadó-tervezetben fel- vázoltakat. Az elutasító álláspontot képviselők elsősorban a korábbi kedvezmények tervezett megvonásával nem tudtak egyetérteni. Szintén az adózást érintő téma volt a következő napirendi pont: a jogalkotásról szóló 1987-es törvény módosítására vonatkozó kormányzati előterjesztés. A módosítás — amelynek révén egyes adónemek mértékéről rendeletileg dönthetne a kormány — végül is nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Mindennek ellenére nem biztos, hogy a kormány ez irányú szándéka meghiúsul, hiszen a gépjármű-adóról és a fogyasztási adókról szóló törvény- javaslatokban továbbra is szerepel a most leszavazott indítvány. A képviselők egyhangúlag elfogadták — a szociális bizottság által támogatott módosító indítványokkal egyetemben — a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről, továbbá a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXL törvény módosításáról rendelkező 1991. évi III. törvény módosítását indítványozó törvényjavaslatot. A képviselők ezt követően több mint egyórás vitát folytattak az Ország- gyűlés házszabályának módosításáról rendelkező országgyűlési határozati javaslatról. A vita elnapolását kővetően az elnöklő Dörnbach Alajos megpróbált rátérni a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásával kapcsolatos törvényjavaslat tárgyalására. Ekkor azonban több képviselő határozott hangú ügyrendi felszólalásban jelezte, hogy a délután kezdődő bizottsági ülések miatt ragaszkodik a* eredeti napirend-ütemezéshez. Így az elnök az ülést bezárta. BIZTOS HASZNOT KÍNÁL Befektethető jegyek Január közeprére mintegy ezren jutnak kárpótláshoz az előrejelzések szerint A kibocsátott kárpótlási jegyek fedezetéül az Állami Vagyonügynökség mintegy 1 milliárd forint értékű portfoliót ajánl fel az állami vagyonból. Később — a kárpótoltak számának növekedésével — mintegy 8 milliárd forintra növekszik a megvásárolható állami vagyon értéke — mondotta az ÁVÜ szerdai sajtótájékoztatóján Slosár Gábor ügyvezető igazgatóhelyettes. A sajtótájékoztatón e3- hang/.ott az is: a kárpótlási j egyek értékállóságának megőrzésére különösen nagy gondot fordít ott ÁVÜ, a tervek szerint két befektetési társaságot hoznak létre. Várhatóan márciusban kezdi meg működését az Ingatlanbefektetési Társaság. Néhány hónap múlva p>edig az ÁVÜ tulajdonában lévő portfolió (vagyonrészek) felhasználásával alakítanak befektetési társaságot. Ezzel azt kívánják elérni, hogy szerény, de biztos hozamot élvezzenek azok, akik kár- prétlási jegyüket ily módon kívánják felhasználni. A munkaerőpiac szelek fái Mit ér a gimnáziumi érettségi? Pest megy« munkaerőfoglalkoztatási helyzete mindig is kedvezőbb volt az országos átlagnál, így tehát nem lehetett egyenlőségjelet tenni a főváros és a vidék foglalkoztatási helyzete közé. Elég, ha arra gondolunk, hogy péntekenként ezer meg ezer személy igyekszik helyet találni a Mátészalkára, Miskolcra vagy Békéscsabára induló vonatszerelvényeken, manapság viszont Pest megyét is elérte a gyors ütemű romlás. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonjon le az ember abból a tényből: míg tavaly 1,0 volt a munkanélküliségi ráta, addig az idén szeptemberben 6,0-ra emelkedett ez a sokatmondó mutató. Akt veszi magának azt a fáradságot, hogy naponta megnézi a munkaközvetítő irodákban lezajló nagy forgalmat, az már azon sem lepődik meg igazából, hogy 1991-ben csak az első negyedév során több esetben foglalkoztak ügyfelekkel, mint tavaly egész esztendőben. Több mint hatszorosára nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, és jelenleg meghaladja a 19 ezret, de ez a szám folyamatosan növekszik. Csupán a harmadik negyedév során huszonhét munkáltató jelezte leépítési szándékát, amely újabb 2700 embert érint. Ennek nagyobb hányada a Csepel Autógyártól távozik majd. Még szerencse, hogy a munkaviszony-megszüntetést lépcsőzetesen tervezik végrehajtani, és az elképzelések szerint közel 400 fő helyzetét öregségi, illetve korkedvezményes nyugdíjazással kívánják megoldani. A munkanélküliség kezdetben az iskolázatlan segéd- és betanított munkásokat sújtotta, de a hónapok elteltével a munkanélküliség elérte a szellemi foglalkozásúakat is. Az idei esztendőben növekvő tendenciát mutat a szakmunkások kényszerpályára való kerülése. A kimutatások alapján azt is állíthatjuk, hogy egyre iskolázottabbak a munkanélküliek, amit az is bizonyít, hogy szeptember végére csak 47 százalékuk mondhatta el, hogy csak általános iskolát végzett. Tovább nőtt a középfokú oktatási intézményekben végzettek aránya, ezen belül leginkább a szak- képzettséget nem nyújtó gimnáziumi érettségivel rendelkezőké. Ezen viszont nincs mit csodálkozni, mert ez így volt, mióta a világ van. A nyilvántartott munkalehetőségek számában különösen március elseje után következett be nagymértékű visszaesés, amióta nem kötelező az üres álláshelyek bejelentése. A munkaerőpiac a mélypontot június végén érte el, amikor száz regisztrált munkanélkülire mindössze két álláslehetőség jutott a megyében. Legnehezebbnek változatlanul a szellemi foglalkozásúak elhelyezkedése tűnik. A 3700 nem fizikai állományú munkanélkülinek szeptember végére mindössze 62 állást tudtak ajánlani. Érdekes módon alakult a regisztrált munkanélküliek száma. 1990-ben 3362 munkanélkülit tartottak nyilván, 1991 március utolsó napján 7933-at, április hónapban ez a szám felkúszott 11 856-ra és 1991 szeptemberében 19 358-ra nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. A foglalkoztatási törvény megjelenése előrelépést jelent, mert lehetőséget teremtett a munkanélkülivé válás megelőzésére és a munkába való visszatérés esélyeinek növelésére. Papp János
