Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-05 / 259. szám
I. ÉVFOLYAM, 233. SZÄM 1991. NOVEMBER 5., KEDD BUDA-YIDEKI BUDAÖRS 9 BHD • SZAZHALOMBA . TA 9 PILISVOKOSVAR 9 BUDAKESZI 9 BIATOR- BAG Y • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA 9 PATY 9 ZSAMBÉK 0 SOLYMÁR 9 TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI 9 BUDAJENO ® PERBAL • TOK 9 TINNYE 9 OROM Segít aki kipróbálta Tudatlan drogosok Megszeppent fiatal, tizenöt-tizenhat éves lányka lép be az ajtón. Félénken néz körül, dzsekijét fázósan húzza össze, biztató szót vár, hogy maradhasson. Leültetik, jó forró teával, zsíros kenyérrel kínálják ... A lány bátortalan, csak sokára kerül le róla a dzseki, aztán hirtelen zokogásban tör ki. Az általa elmondott történet nem újságba való, ami számára borzalmas tehertétel, az egy szóval így jellemezhető: drogos! Étellel ér fel a jé szó Kicsi otthon nagy szive Budaörsön, a Tizenéves Tanácsadóban már működik a drogambulancia. A névtelen drogosok amerikai szervezete mintájára Mile- tic.s Marcell, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola másodéves hallgatója foglalkozik a betévedt fiatalokkal. tm A MÚLTÉ — Milyen terápiát alkalmaznak az önként segítségért fordulókkal? — kérdeztem Miletics Marcellt. — Semmiféle terápiát nem alkalmazunk — mondja —, hanem elsősorban tanácsadást és felvilágosítást adunk. Mi a megelőzést tartjuk fontosnak. Azt tapasztalni, hogy a fiatalok alig-alig tudnak valamit a kábítószerek káros hatásá- rótl. — Sokan azt mondják, Így hívják fel még jobban a figyelmet a kábítószerre ... — Ez a szemlélet már a múlté. Korábban évtizedekig ez ügyben struccpolitikát folytatott az állam és az egészségügy. A droggal Hosszú sor áll a pilisszántói busz Árpád hídi megállójában. Hétvége van, ingázók és iskolások helyett most szatyrokkal, kosarakkal felszerelkezett, kerti munkához öltözött telek- tulajdonosok készülnek Pilis környéki „birtokaikra”. Míg a buszra várnak, politikáról, az előző napi tévéműsorról, áremelésről beszélgetnek: — Már így is olyan drága a buszjegy és most még fel akarják emelni! Mit szól hozzá? — Mit szólnék?! Kifizetjük, mit tehetünk egyebet? — nevet a beszélgetőtárs. (Furcsán hat a nevetése, inkább vidám, mint keserű. Talán érdekelt a Volánnál?) — Aztán itt van az adó BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachaier Edit. @ Fogadónap minden hétfőn 14—17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VÍZI., Somogyi B. u. 6, Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. kapcsolatban hírzárlat volt, még tudományos értékű publikációk sem jelenhettek meg. Közben pedig tudatlanságuk okán sorra haltak meg az ártatlan fiatalok. Mi nem a „hivatal” szerepét kívánjuk betölteni. Azt szeretnénk tudatosítani, hogy átérezzék esetenként a támogatásra szorulók, hogy saját magukkal szemben milyen nagy bűnt követnek el. Tudatosuljon bennük, hogy amit használnak, fogyasztanak, annak milyen káros következménye van. — Azt szokták mondani, csak az tudja igazán átérezni az alkoholisták, a kábítószeresek helyzetét, aki maga is próbálta. Maga személy szerint kipróbálta már? — Igen ... VÁLLALJA ÖNMAGÁT — Hogyhogy nem tagadja? — Semmi értelme nem lenne... Én hosszabb ideig éltem Hollandiában — amely köztudottan a drogosok hazája —, és megtais, amit az önkormányzat kivetett. Fizethetjük a drága közlekedést, a magas adót, azért, mert egész életünkben keményen dolgoztunk, és megengedhettük magunknak, hogy vegyünk egy kis telket. — Így van. Miért nekünk kell adózni, miért nem azok adóznak, akik kacsalábon forgó palotákat építettek? Fizessenek a gazdagok! — Amikor bementem az önkormányzathoz, azzal „vigasztaltak”, hogy örüljek, mert nekem csak 100 forintot kell fizetnem a házam négyzetméteréért, míg a luxusvillák tulajdonosainak 300-at. Ezt is igazságtalannak tartom. Ök miért nem fizetnek többet? — Ez a szorgalmas munka jutalma! Ha elittuk volna a fizetésünket, most nem kéne adót fizetnünk. Az jár jól, aki a kocsmába viszi a pénzét. — Azt mondják, hogy nekik az ital árába építik be az adót. ök sem ússzák meg! Mire a busz bekanyarodik az állomásra, megegyeznek abban, hogy senkinek sem jó. Kellően felpaprikázott hangulatban mehetnek kapálni. (Pachnner) nultam, hogy a következmények sohasem az egyéntől függetlenek. Az ember vállalja önmagát, különösen, ha másokon is akar segíteni. — Magyarországon menynyire tájékozottak a fiatalok a drogtémában? — Szomorúak a tapasztalataink: borzalmas a naivitás, az álszemérmes ha- zudozás. Éppen ezért határoztuk el Paulinyi Tamással, hogy könyvet írunk a témáról. Ez egy szociográfia lesz, a könyv lektorálására dr. Takács Józsefet, a hazai drogtudomány kiváló tudósát szeretnénk megnyerni. IRODALMI KÖR — Azt szokták mondani, hogy az önökéhez hasonló szervezetek akkor dolgoznak jól, ha nincs páciens. — Annak csak örülni tudunk. Amikor nincsenek drogosok, addig irodalmi kört szervezek. Olyan hátrányos helyzetű fiatalokkal szeretném megismertetni az irodalmat, akik eddig „csak” elfordultak attól. Megszeretni az irodalmat, annyit is jelent, mint az életet igényelni. Ahogy Pilisvörösvárról Csobánka felé autózunk, néhány kilométernyire egy magányos farmra bukkanunk. Lovak a karámban, senki és semmi nem zavarja a nyugalmukat. A lovász, Faragó István barátságosan fogad bennünket, bemutatja a lovakat, de sajnálattal közli, hogy lovagolni nem lehet. Ezek fogatlovak, ő és a főnöke, a farm gazdája — Fekete László mezőgazda- sági mérnök — járják velük a versenyeket. Ahhoz képest, hogy nem olyan rég indult a vállalkozás, szép eredményeket értek el, általában ötödik-hatodik helyen szoktak végezni. Kivétel persze akad, mint a legutóbbi Üllőn rendezett országos bajnoki döntő, ahol tizenkettedikek lettek. Az öt vemhes kanca és a kiscsikók kint sütkéreznek az őszi napfényben, a három fogatló és a két új lipicai az istállóban hűsöl. A lipicai páros egyelőre tanulóidejét tölti, kemény alapkiképzést kap. Fekete László és Faragó István hasonló gyermekkori élményekről mesél. Mindkettőjük családjában Amióta kirobbant a debreceni szociális otthon körüli botrány, azóta mindenütt gyanakodva fogadják az újságírókat, amikor az idős emberek napközi otthona felöl érdeklődik. Mindezt csak azért írtuk le, mert Kovács Erika nyílt szívvel ajánlotta fel segítséget Budaörsön az idősek napközi otthonában. A hivatalos elnevezés nem fedi teljesen a valóságot, mert egy tulajdonképpeni gondozási központról van szó, amelynek tevékenységi köre nem szorítkozik csupán az intézmény falai közé. — Az alkalmazottak megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek, de túl ezen, nagyon fontosnak tartom az idős emberekhez való viszonyulásukat. Meleg emberi szavaikkal és munkájukkal azon fáradoznak, hogy megkönnyítsék ezeknek az embereknek a hétköznapjait — kezdte a beszélgetést Kovács Erika. Az épületben rend és tisztaság, látszik, hogy nem az ismeretlen látogató kedvéért sikálták tisztára a szobákat. A családokban is él a városban az idős emberek iránti tisztelet és gondoskodás. Ezen nincs mit csodálkozni, mert a település íratlan törvényei még élnek, de az élet sokszor teremt olyan helyzeteket is, amikor magára marad az ember, és mások gondoskodására van bízva. Az elesettek és a munkában megfáradt és magukra maradt embertársainkról viszont kötelessége gondon- kodnia a társadalomnak. Sokan megkérdőjelezik ezt a szervezett gondoskodási formát, de áz élet azt bizonyította. hogy az idősek valóban igénylik a velük való törődést. tartottak lovakat, egyikük számára sem jelent gondot a lovak gondozása, képzése és a lovaglás tudománya. Fekete László 1980-ban vette meg a farm területét, 1986-ban készült el a lakóház és az istálló. Eldugott— Húsz-huszonkét ember jár hozzánk — folytatja az intézmény vezetője. — Számuk változik, és nekünk figyelembe kell vennünk az egyéni óhajokat is, mert ahány ember, annyiféle. Egyesek csak ebédet kérnek, mások viszont nálunk étkeznek napi háromszor. Hetente többször is elmondhatják panaszaikat az orvosnak, és bármikor készen állnak a gyors segítségre az intézmény szakképzett alkalmazottai is. Az emberek jól érzik magukat, étkezés után megvitatják az élet apró-cseprő dolgait, emlékeznek a régmúltra. Az idősek életeleme a társaság és a közösségi életforma. Ezen nincs miért csodálkozni, mert a magánynál és az egyedüllétnél semmi sem szomorúbb az életben. Azt is megtudtuk, hogy szerencsére még nem veszett ki teljesen az emberekből a szolidaritás. Az egyre nehezebb életkörülmények közepette is szép Lezárult a megyei női kézilabda-bajnokság első félideje. Az Északi csoportban a 12 pontos Váci DSE mögött a 8 pontos Isaszeg, Tököl és az Érd sorakozik. Az 1977. évben alakult érdi gárda alapító tagjai közül néhányan még most is játszanak. Sorukban Czir- ják Erzsébet, Csidáné Dobó Katalin, Krolné Keszler Klára, Töreki Anna, Tátnak hitte a helyet, de a divat magyar diktátorai, hogy, hogy nem felfedezték, azóta ide járnak divatfotókat készíteni. Milyen igazuk van! A divat állandóan változik, a ló azonban örök divat marad. P. E. számmal vannak olyanok, akik erejükhöz mérten segítenek. Adományokból szaporították nemrég a berendezési tárgyakat, amelyeknek eredményeként kényelmesebb körülményeket tudnak biztosítani a közös foglalkozásokon. Időnként ruhaneműt is kapnak különböző társadalmi szervezetek jóvoltából, de örvendenek minden kis és nagy adománynak, mert azt tartják, hogy nem az ajándék nagysága szabja meg annak értékét, hanem az adományozó szeretete és gondoskodása. Az elmúlt esztendők tapasztalata alapján már most megkezdték a karácsony előkészítését. Nagyon remélik, hogy az idén is lesz mit a fenyőfa alá tenni, mert nincs annál nagyobb öröm, mint amikor azt tapasztalják, másoknak tudnak szép perceket szerezni az idősek otthonában. rainé, Oláhné Balogh Tünde. A Százhalombattáról érkezett Hegedűs Mariann, Keszler Józsefné és Dus- nokiné erősíti meg a csapatot. Az együttesnek 3 éve nincs hivatalos edzője, jóllehet a kollektíva megérdemelne egy szakképzett irányítót. így a játékosok öntevékenyen gyakorolnak. Az elmúlt év nyaráig a Haskó házaspár, azóta pedig Csonka Gyula az együttes mindenese. Az utánpótlás kezd kibontakozni, társadalmi munkában Balog Tünde tanárnő készíti fel a fiatalokat. Az érdi ifjúsági csapat a felnőttekhez hasonlóan negyedik lett ősszel, fél tucat pontot gyűjtve. Itt is a Vác vezeti á sort a Tököl és Erdőkertes előtt. R. L. ■ÜT M OZIHH Tököl; Dózsa: November 9-10-én este 6 órakor: Lánglovagok (szín. mb. am. kát.), 11-én este 6 órakor: Hegylakó visszatér (szín. mb. am. fant. kai.). (Erdősi Agnes felvétele) Kontra — re kontra Ki mit (nem) fizet? D. A. Farm a vörösvári határban Semmi sem zavarja a nyugalmat Papp János Vége a félidőnek Negyedik az Érd
