Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-30 / 281. szám
ADOIL1 TAROZÓ Azonos név, más tartalom Mint a közelmúltban beszámoltunk róla, két helyi adó bevezetésének lehetőségét vitatta meg a testület. Ha a későbbiekben úgy döntenek a képviselők, Vácon bevezetik a magánszemélyek kommunális adóját és a nem lakás céljára szolgáló építmények adóját. Az Országgyűlés is a napokban tárgyalt két adóról: a földadóról és a gépjárműadóról. Az esetleg bevezetendő általános és helyi adók részben a megszűnő adókat pótolnák. Ugyanis 1991. december 31-ével eddigi formájában hatféle adó, illetve bevételi forrás szűnik meg: a telekadó, a házadó, a nem lakás céljára szolgáló építmények adója, a gépjárműadó, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, valamint az állami telkek használati és igénybevételi díja. (A fentiek, a hasonló elnevezésű, bevezetni tervezett adóktól, elsősorban az érintettek körét tekintve különböznek.) A hatféle bevételi forrásból ebben az évben 23 és fél millióra számít a városi önkormányzat. A legnagyobb — és teljes mértékben kieső — tétel az állami telkek használati és igény- bevételi díja, amelynek összege 17 millió forint. Nyitottak mindenki felé Jelképes kulcsátadás a Szí. József Kollégiumban Régen hallottam a magyar Himnuszt olyan szépen énekelni, mint november 28-án, a Szent József Kollégium jelképes kulesátadá- si ünnepségén, amelyen ott voltak a katolikus egyház helyi képviselői, élükön Marosi Izidor megyés püspökkel, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, dr. Raskó György, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem képviselői, a város vezetői és természetesen a kollégium diákjai. Negyven év után újra egyházi tulajdonba került a Szent József Intézet, s ismét piarista diákok lakják, hogy az evangélium szellemében nevelkedjenek. A megjelenteket dr. Csáki Tibor káplán, a kollégium igazgatója köszöntötte, majd Raskó György állam-' titkár szólt — aki ünnepélyesen átadta a kollégium kulcsát Marosi Izidor megyés püspöknek. Raskó György — aki a hatvanas években pannonhalmi bencés diák volt — elmondta, nagyon örül ennek a napnak, amikor katolikus gimnáziumaink, iskoláink és intézményeink köre tovább bővül most itt, Vácon is. Számára az a Emlékek Bán Mártonról Ahol gyermek voltam A déli határunkon túli polgárháború ad keserű időszerűséget alábbi soraimnak. amikor Bán Márton piarista tanárra, Marci bácsira emlékezem. Nem valamiféle évforduló,, csak apámól örökölt atyai barátomra gondolva jutott eszembe az alábbi történet. Halála előti hónapokban — 1903-ban — kaptam tőle egy vékonyka füzetet, amelyben az 1943. június 4-én elhangzott rádióelőadása szövege olvasható. Ez az előadás teszi időszerűvé az. emlékezést, mert címe a következő: „Ahol gyermek voltam”. A hely: Zombor—Zenta— Szabadka — az igazi magyar Bácska, a mai Vajdaság háromszöge. Marci bácsi ajándéka — minden akkori vácinak Marci bácsi yolt! — azért is kedves, mert betétlapként egy levél van hozzátéve. Ezt nem más, mint Brisits Frigyes cisztercita pap, irodalomtörténész, a legnevesebb Vörösmarty- kutató irta. Azt hiszem, olvasóinknak örömet szerzek, ha szó szerint idézem a levelet. így szól: Szeretett, kedves, jó Marci bátyám! Herczeg Ferencnél. életében utoljára, 1954. február 12-én délelőtt voltam. Ekkor adta vissza „Ahol gyermek voltam” c. rádióelőadásodat, melyet januárban vittem el hozzá elolvasásra. Nevedre emlékezett, tudta, hogy piarista vagy. Előadásod tetszett neki. Szép, becsületes munka! — mondotta róla. Kértem, hogy véleményét írja rá tanulmányodra, de erre már nem volt képes, ükkor azt kértem tőle, írja rá nevét. De ezt sem tudta, mert keze már igen remegett. Ezért csak írógépen dolgozott. így tehát csak neve kezdőbetűit írta bele tanulmányodba. Tudtommal ez volt utolsó írása. Meleg szeretettel köszönt híved: Brisits Frigyes. 1954. március 21. A rádióadás szövegének első oldalán, a füzet felső részén valóban ott van az akkori írófejedelem kézjegye: Hg. f ... Ez lehetett Herczeg Ferenc utolsó kézírása, mert 1954. február 24-én (12 nap múlva) meghalt. Az említett időszerűség Bán Márton tanár urat zombori születéséhez kapcsolja, s ahhoz, hogy iskoláit Zentán kezdte, ahol édesapja rendőrkapitány volt. Paplanárként, földrajz- és természettant tanítani került Vácra, ahol haláláig élt. Talán ő volt az utolsó váci polihisztor, mert nem csak a kegyes- rendieknél oktatott, hanem már a harmincas években felismerte a fejlődő rádióban rejlő nevelés nagy lehetőségét. (Később, a televízióban lett utódja a szintén váci tanár, öveges professzor!) Az említett füzet 11 oldalon közli Marci bácsi rádióelőadásának szövegét. Kedves élményeit meséli el gyermekkoráról, Zentárói, ahol értelme nyiladozott, ahol déli szomszédaink országában még ma is az őslakos magyar kultúra teszi színessé azt a térséget. Teszi? Tette... Az előadásból csak a befejezést idézem, egy igazi bácskai lakodalom vőfélyversének részletét, amikor a sült malacot jelentetté be a vendégkoszorúnak: „Ez a gyenge malac még csak hathetes, / megölték szegényt, ó ez rettenetes, / , Tessék jó uraim, vegyék el, / Széles jó étvággyal költsék el.. Marci bácsi huszonhárom évvel ezelőtt ment el tőlünk, — csankó — négy év, amit a pannonhalmi gimnázium és kollégium is adott, az mindenképpen rendkívül pozitív volt, több talán min t amit-más állami gimnáziumok, illetve kollégiumok tudtak adni. Az államtitkár kifejtette: nagyon bízik abban, hogy az itt tanuló diákok hasonlóan ugyanilyen színvonalas képzésben részesülnek, azon az erkölcsi alapon, amely a mai magyar társadalomnak szükséges, hogy erőt adjon ezekben a nehéz időkben. amikor nemcsak politikai, gazdasági rendszerünket, hanem ideológiai, erkölcsi alapjainkat is le kell rakni. Ehhez minden egyes ilyen iinnen- ség egy újabb biztos kő, egy valódi kőszikla lehet a jövő generációja érdekében. — A kulcs hatalmat jelent — hallhattuk egyebek közt Marosi Izidor váci megyés püspök szavait a kulcs átvétele után — egyházi jelképeinkben is. Ez a kulcs itt van előttem, és most nem úgy nézek rá. hogy ez hatalmat jelképez, hanem úgy, hogy lehetőséget. A kulcs figyelmeztet arra is, hogy nekünk nyitottaknak kell lennünk azok iránt is, akik másként, de ugyanezt akarják. A komoly nevelést, a komoly tudást, kötődést ehhez a földhöz — mondjuk ki egyszer már azt —, a magyarságunkhoz. Nem bánnám, ha megvalósulna ez a vallás- erkölcsi magyar nevelés, a magyarságtudat, a hazának a szeretete. Nyitottak akarunk lenni mindenki felé. Ezzel a kulccsal nem akarjuk bezárni az intézményt. S nem akarjuk kizárni azokat, akiket itt neveltek vagy nevelkedtek és jó szándékkal, kultúrában, magyarságban megmaradtak. Ezután a püspök atya megáldotta az intézményt, majd az egyik kollégiumi diák kapott szót, köszönetét fejezte ki Marosi Izidornak és Vác polgármesterének, hogy ismét piarista diákok lakhatják az intézményt. Az ünnepség végét egy szimbolikus jelentőségű énekkel fejezték be a diákok, mély arról szólt, hogy a kereszténység váljon híddá, váljon összekötő kapoccsá a különböző népek között. H. E. VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM. 281. SZÁM 1991. NOVEMBER 30., SZOMBAT Mi lesz a nagymarosi gáttal? Ma is bizalmatlanok a beruházás szenvedő alanyai Lehet, hogy elfogult vagyok, ha a Dunakanyar rendezéséről van szó, de szerelmese vagyok e tájnak, ebben a környezetben érzem jól magam. Végigéltem a vízi erőmű tervezésétől a megvalósítás egyes szakaszait. Hallottam s láttam azt a rombolást, amelyet az erőmű építése kapcsán véghezvittek, s össze tudtam hasonlítani a magyar s az osztrák munkatempót. Ugyanis míg a készenléti lakótelepet kínkeservesen építették fel honfitársaim, addig az osztrákok minden percet kihasználva emelték fel a körgátat. Ott voltam, amikor falugyűlésen a vízi erőműről volt szó, s hallottam a nagymarosiak véleményét, akik a tüntetőket, az építkezés leállításának követelőit lehurrogták, s kifejtették azon véleményüket, hogy évtizedek óta hitegetik azzal a községet, hogy minden kommunális beruházás megvalósul az erőművel, amit előzőleg szerettek volna mór helyben megszervezni. TÚL SZÉP ÖTLETEK A november 26-i összejövetel — melyen a helyre- állítás volt a fő téma — kísértetiesen hasonlított az emlékezetemben élő, talán két esztendeje tartott falugyűléshez. Lehet, hogy a nagymarosiakat már any- nyiszor becsapták, hogy nem hisznek igazából annak, hogy a kormány öt esztendőn belül meg tudja oldani a helyreállítást, amely milliárdokat emészt majd fel? A nyilvános képviselő- testületi ülésen, melyen hallhattuk az önkormányzati képviselő, a lakosság s az akkori ellenzők — az utóbbiak ma úgy vélik, a helyreállításból nem lesz semmi — véleményét, végeredményben ugyanaz az álláspont csengett ki, mint két évvel ezelőtt. Vagyis: megint magukra maradnak a nagymarosiak. Az ötletpályázat díjnyertes alkotásait láthattuk-a helyszínen, két alkotóközösség képviselője kifejtette részletesen, mit tartalmaznak terveik. Nagyon szép s nemes ötletek hangzottak el, a jelenlévők kicsit túl szépnek értékelték mindezeket. Örömmel fogadták a kerékpárút kialakítását s talán a csőkomp tervet is meg a közmű- alagutat — amelynek megépítése feleannyiba kerülne most, mert a Duna-me- der egy része szárazon van. Ám kevésbé örültek annak, hogy hidat a központi elképzelés szerint csak Szob és Basaharc között tudnak elképzelni. NEM JÖN A VENDÉG Az üdülőfalu létesítését a jelenlegi készenléti lakótelepen egy kicsit irreálisnak érezték. S hogy szükség van-e jachtkikötőre? Ez az ötlet egy kicsit távol áll tőlünk, bár a vízi sport szerelmesei elég sokan vannak a nagyközségben. Az elképzelések nagyon szép jövőt vázoltak fel, ám aki helyben él, az tudja, hogy a panzióknak és egyéb vendégváró helyeknek, amióta elmentek az osztrák építők, nincs nagy keletje. Bár egyesek szerint a vendég azért riad vissza Nagymarostól, mert ott van az a „fránya” vízlépcsős munkagödör, rontva a táj eredeti szépségét. A dunai vízlépcső kormánybiztosi hivatalának titkárságvezetője reálisa» kifejtette az esélyeket a helyreállításra, ám fejtegetéséből kitűnt, hogy nem is olyan egyszerű a gát elbontása. Négy éven belül, azaz 1992 után el kell távolítani, mert utána csak rombolást okozhat, s némi partrendezés után a további helyreállítás az önkormányzat feladata lesz. E vélemény nem aratott nagjr sikert, mivel ismerve az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, mindez nem kis pénzébe kerül az országnak, ahogy a titkárságvezető fogalmazott, 10,5 millió magyarnak. HONNAN LESZ PÉNZ? A hozzászóló önkormányzati képviselők a helyreállítás finanszírozását firtatták, s azt, gondolkodtak-e azon, hogy külföldi tökét vonjanak be? Ám a titkárságvezető válaszából kitűnt az is, hogy a külföldi, pénzéért cserébe, nyilván területet szeretne, s ha ebbe belemennek, akkor a nagymarosiaknak bizony nem sok szabad hely marad. A műszaki fejlesztési bizottság vezetője, Müller József kifejtette: az állam rendezze adósságát, vonuljon ki a területről, a többit bízza az önkormányzatra. Hangsúlyozta azt is, hogy a nagymarosiak egy kapkodó beruházásnak voltak szenvedő alanyai, s két éve várják a helyreállítást. A pályaművekkel kapcsolatban elmondta, sok tekintetben egyeznek az elképzelések * helyi önkormányzat véleményével. Halász Erzsébet DUNA-PARTI FÁK (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKAJA) 5-ös ihí lasxlókörzcl Lakossági fórum Majer László, az 5-ös választókörzet önkormányzati képviselője lakossági fórumot tart december 4-én 18 órakor a Kereskedelmi Szakközépiskolában (Szt. Miklós tér 14., volt Ifjúság tér). VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség vezetője: Borgó János. 0 Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601, Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-töl ll-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9„) hétfőn és kedden délután M-től 17 óráig. ÍJLírian 7
