Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-04 / 258. szám
BAJNOK BÉLA MŰVÉSZETE Igazi kihívás a számára A pilisvörüsvári Dugovics utcának csak az egyik oldalán sorakoznak házak, a másikon földek, távolabb erdők és hegyek. Itt a fala vége. Madárdalon, kutyaugatáson és tii'csökciripelé- sen kívül semmi nem zavarja a csendet. Alkotáshoz ideális környezet. Itt, az utca egyik házában él és dolgozik több mint 20 éve a gyulai születésű Bajnok Béla szobrászművész. A ház minden zuga művészetkedvelő és -alkotó emberek jelenlétéről árulkodik. Az egyik szobafalon Szász Endre, Csohány Kálmán. Asszonyt Tamás művei, a heverőn hímzett párnák, a szekrény tetején népi motívumokkal díszített kancsók. köcsögök. A másik szoba vitrinjében kőfejtés közben talált csigák, megkövesedett növényi rostok. Kint az udvaron szobrok bukkannak elő váratlanul a bokrok alól, vagy a füg- gönyszerűen leomló borostyán mögül. Egy torzó és egy háromarcú portré — Ady, József Attila, Radnóti — őrzi a műterem elé épített faragószín bejáratát. A szoborrá alakuló kő is a színben „esik át” az első, a durvább beavatkozáson. Végső formáját a műteremben nyeri el. A KŐFARAGÓ Két hatalmas, de arányaiban kecses női alak uralja a műtermet, két köztéri szobor — a budaörsi köszöntő és a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság fogadó- figurájának — gipszmintája. A galéria alatt rengeteg plakett, a polcokon kőből, fából, gipszből készült fejek, alakok. Az egyik plakett a szülőváros, Gyula látképét ábrázolja. Házak, tornyok emelkednek elő az anyagból, ahogy az emlékezet is előtérbe tol, élesebbre állít egy-egy képet, eseményt. Bajnok Béla életútját meghatározta a művészeti hagyományokban gazdag szülőföld. Gyermekkorában nagyon szeretett rajzolni és festeni, talán festő is lett volna, ahogy eredetileg tervezte, ha a szegénység ki nem parancsolja az iskolából. A véletlennek tulajdonítja, hogy kőBÜMÖRS Dokumentumokat várnak A budaörsi Helytörténeti Múzeum (Heimat Museum) és a budaörsi Német Nemzetiségi Bizottság felhívással fordult a város lakosaihoz, elsősorban a német nemzetiségű polgáraihoz, hogy akinek bármilyen tárgyi emléke van a kitelepítés időszakáról, az segítsen a kiállítás anyagának kiegészítéséhez. Elsősorban fényképeket, leveleket, dokumentumokat várnak: a városházán Bordás István csoportvezető, a múzeumban Farkas Rozália muzeológus. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. @ Munkatársak: J Szabó Irén és Pachner Edit ® Fogadónap minden hét fő‘n 14—17 óráig a szerkesz tőségben. Címünk: Bp. VIII, Somogyi B. u. 6. Pf.:311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. faragó lett, de a kőfaragás vitte el a mintázás felé. Mindent meg akart tanulni a szobrászatról, amit csak lehetett, és úgy gondolta, ezt csak a fővárosban teheti meg. Művészeti törekvéseit nehezítette, hogy korán megnősült, és már egy kisfiúért is felelt. Felpakolt hát a család és Pestre költözött, ő. pedig egy újságcikk nyomán megkereste a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatot, ahol kőszobrásznak jelentkezett. A főiskolával is megpróbálkozott, de csak egyszer. A nála gyengébben mintázó, de „szocialista összeköttetésekkel” rendelkező sikeres jelentkezők láttán megfogadta, hogy többet a főiskola tájára se néz. Némi elégtételt jelentett, hogy még azon a nyáron szerepelhetett a Szegedi Nyári Tárlaton. EMLÉKMŰSORS A kivitelező vállalatnál, majd egy kiváló szobrász házaspárnál választott hivatása minden szakmai fogását elsajátította. Négy évig dolgozott Lesenyei Márta és Kiss Sándor műtermében, ezt a négy évet tekinti a maga főiskolájának. Attól kezdve, hogy felvették a Képzőművészeti Alapba, megbízásokat is kaphatott. Első munkája egy Petőfi-plakett volt. Ezt aztán több tucat különböző alkalmakra készített plakett követte. Azért az igazi kihívás a kő. Bajnok Béla nem riad vissza a nehéz fizikai munkától, mint mondja, szeret a kemény kővel küzdeni. Hosszú évekig volt a budakalászi bánya egyik tiszteletbeli tagja. Itt robbantották ki számára azt a hatalmas követ, amiből — a vörösvári tanácsháza előtt álló — a bányászsztrájk tiszteletére készült emlékműve született. A bányászok először kételkedve, majd egyre nagyobb tisztelettel figyelték, ahogy a létra tetején állva elszántan faragja a négy méter magas tömböt, hogy az egy természetes sziklához hasonlítson. Annak idején, első pilis- vörösvári kiállítására állította ki az emlékmű makettjét, a település akkori vezetőjének megtetszett, és megrendelték tőle. Most el akarják távolítani. Azt mondja, lelkileg felkészült erre a lépésre, mivel kollégáinak is egyre-másra tűnnek el az előző rendszerben készült köztéri szobrai. Mégis kétlem, hogy valakinek ne fájjon, ha meg akarják semmisíteni a munkáját. LÁNY AGYAGBAN Szerencsére egy művész lényegesen tágabb dimenziók közt él annál, mintsem hogy kisszerű politikai csatározások meg tudják törni alkotói kedvét. Tavaly még mostohán bánt vele a sors, szobrok helyett márványtáblák készítésére kapott megbízásokat, idén azonban ismét egy nagyobb munkába fog: Regöly II. világháborús emlékművét készíti. Közben „hobbiból” két kislánya portréját mintázza meg. Ildikó már gipszben, Évi még agyagban formálódik. Talán egy titokban tervezett új kiállításra készülnek? Pachner Edit I. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1901. NOVEMBER 4„ HÉTFŐ BUDAJ/IDEKI BUDAÖRS 9 ÉRD • SZAZIIALO.MBATTA 3 PILIS VOUÖSVAR O BUDAKESZI O B1ATOK- BAGI • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATT S ZSAJIBtK 9 SOLYMÁR 9 TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI 9 BUDAJENO g PERBAL • TOK • TINNYE 9 OROM Bizakodjak a budaörsiek számítva A budaörsi önkormányzat munkacsoportot alakított, amely már korábban kialakított egy távközlés-politikai koncepciót. A lakosság azóta is nagy érdeklődést tanúsít a téma iránt, de főképpen a teleíonhelyzet javulását várja. Most Tarján Ernő önkormányzati képviselőt, a téma felelősét kérdeztük: a közeljövőben várható-c megnyugtató döntés és előrelépés a budaörsiek telefonellátottságát illetően. — Megértem a lakosság gondját — mondja Tarján Ernő —, de higgyék el, magam is telefon nélkül vagyok kénytelen intézni az ügyeimet. Budaörsön vannak, akik több évtizede várnak telefonra. — A lakosság most mintha bizakodó lenne. — Inkább türelmetlenséget tapasztalok, de mégis kérem a megértésüket, mert képviselőtársaimmal, Pén- zesné Végvári Ágnessel és Selmeczi Gabriellával már eddig is sokat tettünk, hogy a telefonhelyzet radikálisan megváltozzon Budaörsön. — Konkrétan: miben reménykedhet a lakosság? Egpzer sovány, máskor dagadt Reggelente dér csípi a kertek alját. A sovány, elsárgult gyepkockák közül melegen, vastagra betekert nyakkal csak a kerti csap emelkedik ki. Azt hinné az ember, ilyentájt a hétvégi házak, nyaralótelkek portáján csak a közelgő tói meg a faleveleket görgető szél jár. Csakhogy rendőrautó, nyomrögzítő rendőrök a sá- padozó tulajdonos társaságában már birtokba vették a terepet. A szél vagy a hu- zat(?) hintáztatja a sebzett bejárati ajtót. Ott himbálózik rajta két biztonsági zár is, egykor rejtett belsőjét mutogatva. Irdatlan felfordulás a konyhában. Víz csordogál a földre a nyitva hagyott hűtőből, miközben hörögve újra kapcsol, erőlködik, hogy a nem várt meleggel bírókra keljen. A szobában — bár lehet, hogy nappaliként emlegették — aprópénzek szétszórva. Az aprószentek között felüti fejét egy-egy márka, schilling, s dollár is. A ha- sasságának körvonalait még őrző brieftaschni remény- vesztetten a fotel alól kukucskál ki. Kifosztottan néz farkasszemet tulajdonosával. A nyitott szekrényajtó polcairól fél karjával egy pulóver integet. Jófajta ausztrál gyapjú, megér vagy nyolcezret. Ám őt itthagyták a hívatlan látogatók, mint a falról földre hullott márkás festményeket. Még a kívülállónak sem kell mondani, itt nem vesződtek tárgyakkal, melyek értékesítéséhez még orgazdát is keresni kell. Bőséges volt a zsákmány valutában vagy forintban mérve. Hogy mennyi hiányzik? Két gyors nyelés közben elhaló hangon, hideg izzadságát törülgetve a tulaj csak ennyit rebeg: ahogy a földről látszik, csak aprópénz... Papír nem volt! A kijelentést kérdés követi : annyi sem, amennyit szabad itthon tartani? A nagy- nagy csendet a szélhintáz- tatta ajtó la.s-sú vergődése, a nyomrögzítők matatása töri meg. Amikor már azt hiszem, elfelejtette a kérdést, bukkan fel a megrágott, megfontolt válasz: annyi, amennyit szabad ... Megragadta a mentőkötelet! A nyomozók összenéznek. Kimondatlanul is értem, jóval többről van itt szó, mint apróról. De hát deviza miatt felelni ott, a bíróságon egy újabb, ellene indított eljárásban? Inkább vigye a betörő, „ha megnyerte” alapon, legyen soványabb a „számlája .. Két házzal odébb is felnyomtál: - a kulipintyó ajtaját. Doh és szegényszag. Egy ócska fából eszkábált dikó, rajta úgy húsz éve jobb napokat látott takaró. Am a tulaj szinte lélegzettel sem bírja a gyors felsorolást — mit esze kereke diktál —, miben áll a hiánylista. Merthogy vittek egy hűtőt, mélyfagyasztót, színes tévét, videót, nercbundát, s az ég tudja követni, mi mindent, ami drága. Amit jegyzőkönyvbe kell venni, hogy fizessen a biztosító. Hogy a tenyérnyi konyhában mindez hol fért el? Egyszerre három helye is akadt a hűtőnek, a fagyasztónak. Mint amikor az ember tervezi, méricskéli, miként lehet itt berendezkedni, Látom, az arcokon: egyetlen igazhívő sem akad, ki hitelt adna e temérdek, teherautónyi veszteségnek ... Nem kímélték a boltot sem. Ennek tettese már csücsül, s vallott is. Három karton Marlboro, két üveg whisky, két rúd szalámi. Amit hirtelenjében, gyalogosan vinni lehetett. Mert „hogy néz ki az, ha valaki egy bulira üres kézzel állít be ...”? A cingár „énekel” — a bulizok sem tudnak többről, mint amennyit hozott —, miközben a boltban leltároznak. S alapos munkával kiderítik: cigiből kár- tonszámra háromszor any- nyi — persze Marlboro —, italból tizenöt üvegre való jóféle, drága nyugati márka hiányzik, szalámiból meg tízrúdnyi. A cingár váltig ugyanazt hajtogatja — a végén megadja magát. Hízik a számlája: ha any- nyit akarnak, legyen any- nyi. „A kevésért sem kapok kevesebbet, mint a többért.. Hogy a nyomozó mit gondol magában? Rejtély. Nem mondja, de tény: a cingár bevonul az őt illető helyre, s három hónappal később pedig a biztosító fizet. Függetlenül a tárgyaláson elhangzottaktól — a bolti leltár alapján ... — A telefonközpont épülete a Szabadság út 65. szám alatt lesz, a tervezése már elkezdődött, és reméljük, hogy az épületet 1992 nyarán át is adják. A svéd Ericssonnal folytatott tárgyalásoknak megfelelően az AXE központot és a két kihelyezett fokozatot — a lakótelep és Kamaraerdő — várhatóan 1992 decemberében tudják átadni. — Ez azt is jelentheti, hogy 1992 karácsonyán megszólalhatnak a telefonok? — Minden reményünk megvan erre. Ugyanakkor a telefonhálózat kiépítésével együtt a kábeltévé-hálózatot is meg akarjuk valósítani a városban. A rendszer párhuzamos telepítés esetén viszonylag szerény — néhány ezer forintos — terhet ró csak a fogyasztókra. — Jó, hogy az anyagiakra tereli a beszélgetést, mert meg akartam kérdezni: sokan a városban arról suttognak, hogy az eddig befizetett ezer forintok sorsa bizonytalan ... — Én is hallottam már a szóbeszédről. Ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy a befizetett ezer forintok az önkormányzat elkülönített számláján vannak, ami azt jelenti, hogy a befolyt összeg kamatozik, de senki sem nyúlhat hozzá. — A budaörsiek elképzelése az volt, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehető leggyorsabban kell megszüntetni az elmaradást. De néha a gyorsasba hátránnyal is jár — mondják most már a megvalósulás küszöbén a kétkedők. — Bizonyára sokan tudják, hogy a távközlési törvény mind a mai napig nem került a parlament elé. Mi abból indultunk ki már korábban is, hogy a törvénytervezet mindegyik variánsa lehetőséget biztosít a kapcsolódásra, azaz a Matáv területileg illetékes igazgatóságai kötelesek lesznek fogadni az el-, készült rendszereket, ★ A fentiekhez csak any- nyit tehetünk hozzá, hogy a budaörsiek vállalkozása, kitartó küzdelme talán példaértékű lehet. Az ma már mindenki számára egyértelmű tény, hogy a Matáv alacsony hatékonysággal, pazarlóan működik. Bár hatékonysága privatizálás útján növelhető, de még akkor sem lesz olyan, mint egy versenyhelyzetben működő vállalat. Ezért is vallják az agglomerációban elhelyezkedő települések vezetői, hogy új szervezeti modellt kell létrehozni. Kézenfekvőnek azt tartják, hogy a mai területi igazgatóságok legyenek a kiindulási egységek, és ezeket le kell választani a helyközi szolgáltatást végző szervezetről, s önálló szolgáltatóvállalatokká kell alakítani. így például koncessziós szerződés keretében mindenfajta távközlési szolgáltatásra joguk lenne, s területi illetékességükön belül helyközi szolgáltatásra is. i Varga Edit ( A napokban ruha- és cipővásár volt a zsámbéki művelődési házban. Nem először válogathattak a helybéliek a különböző szoknyák, kabátok, lábbelik között itt, a kul- turálódás honában. Most, hogy ily hidegre fordult az idő, leginkább a csizmák érdekelték a vásárolni szándékozókat. Volt olyan, aki sikerrel járt, néhány ruhadarabbal vagy cipővel távozott (Erdősi Ágnes felvétele)
