Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-18 / 270. szám
NEM SOKAT KERES A EJ AKERES SZÍNEK ÉS ÁRNYAK A Szamos partjáról indulva Ocsáig Emlékidéző kocogások Határozott vonalak, élénk színek. Tájak, arcok, csendéletek. Egy egyéni festői világ, egy sajátos stílus. Elgondolkodtató, olykor merengő képi üzenet az összetartozásról, szeretetről. Katona Zsombori Mária kiállítása november 16-án nyílt a fővárosban, a Dísz tér 4—5. szám alatt. A művésznő két esztendeje él családjával együtt Magyar- országon, pontosabban Ócsán. Erdély szülötte, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett, majd itt, a Szamos partján, s később Marosvásárhelyen folytatta művészi tevékenységét. Számos kiállítása volt már, képei eljutottak Franciaországba, Angliába, Amerikába. Át- települése után az Apelles Alkotó Közösség tagja lett. A megnyitó nyüzsgéséből pár percre szakítom ki a festőt. Terveiről, képeiről beszélgetünk. Arról, menynyi erőt adott számára az, Legyőzhetetlen. Az egyén szégyene, a szűkebb, a tágabb környezeté? Is-is? Szokatlan helyről származó az észlelet. Adóellenőrök mondták el, a különböző cégek bérlistáin sokasodnak a — keresztek. Azok a bizonyos, aláírást helyettesítő jelek. A nevet pótló három kereszt szembeszökő jele az oktatási rendszer és a társadalmi közeg már-már beláthatatlan ideje fennálló, kölcsönhatásokat gerjesztő ellentmondásainak. A szembeszökő jel mögött azonban egész árnyékbirodalom húzódik meg. Az árnyékbirodalomnak része például, hogy a bérlistákon szereplő és nevüket aláírni tudók egy jelentős csoportja is csupán ilyen fokon ír: a nevét képes papírra tenni. Volt idő. amikor nem illett analfabétákról beszélni, írni. Helyette a nem ír-nem olvas megjelölés vélte megtestesíteni a társadalmi tapintatot. Kérdés azonban, szükséges-e a tapintat. S ha igen, kivel-mivel szemben? Annak szólna a tapintat, aki nem tud sem írni, sem olvasni? Akinek hogy itt szeretettel fogadták, s a kritikusok is úgy látták, érdemes dolgoznia. A beilleszkedés persze nem volt könnyű, de ma már otthon van. Feladatok várják, újabb és újabb munkára ösztönzi az elismerés. Ócsán, az általános iskolában tanít, több kiállítása volt már a településen. Mesélt nyári élményeiről, arról, hogy az ácsai képzőművészekkel milyen jól sikerült a nyári táborozás. Saját ötlete volt ez, jövőre ismét megrendezik. További terveik között szerepel az, hogy az új szabadidő- központban egy termet kívánnak igénybe venni. Közös műterem lenne, remélik, megkapják. Pályája során sok mindennel próbálkozott, most is egy olyan technika kimunkálásán dolgozik, mely az olaj és akril ötvözete. Igaz, még nem készült el egy tárlatra való ezekből a képekből, de ez csak idő legközvetlenebb önérdeke lenne ennek a súlyos fogyatékosságnak a megszüntetése, hiszen helyzete miatt kihasználják, becsapják, orránál fogva vezetik? Az (ön)érdeket felismertetni nem egyszerű feladat. Az ön- és a közérdek egyértelmű talál- koztatása, félreérthetetlenné tétele lehetne/lenne a lendítő erő. Ez a lendítő erő azonban a magyar társadalmi valóságban nem volt és ma sincsen jelen. A két világháború közötti időszakban a megye lakosságának az egyhar- mada számított az ún. iskolázatlan (az elemi népiskola négy osztályát el nem végzett) kategóriába. Ez már jelentős eredménynek könyvelhető el, ugyanis az 1900. évi nép- számláláskor a megye lakosságának a 36 százaléka bizonyult sem írni, sem olvasni nem tudónak, kérdése. Nem egyszerű olajjal festeni, minden apró foltnak helye van a képen, ha nem kerül oda, felborul a kompozíció. De szeretem a nehéz feladatokat — mondja Katona Zsombori Mária. Üjabb kiállításra készül, mely az ócsai általános iskola névadóünnepségén kerül majd a közönség elé. Decemberben jelenik meg az angol származású Howard Scott könyve, mely őt is, munkásságát is bemutatja. S dolgozik tovább. Vannak ötletei, amiket szeretne megvalósítani. Egy-egy kiállítás azt mutatja be, mi fogta meg az utóbbi időben, milyen témák foglalkoztatják. Ez a most nyílt tárlat december 15-ig tekinthető meg, délelőtt 10 órától. S akit megragadott valamelyik festmény, meg is veheti, mert erre is van lehetőség. De csupán megnézni is érdemes a kiállított képeket. azaz analfabétának...! A magyar közoktatás örökös késedelme e század második felében sem kisebbedéit. Igaz ugyan, hogy papíron mindössze hatnyolc százalékra húzódott össze azoknak a csoportja, akik (túlkorosssá válva) nem fejezték be az általános iskolát, a valóságban azonban a hetvenes évek második felétől kezdve gyarapodott azoknak a fiataloknak a száma, akik úgy jutottak ki az alapfokú oktatás keretéből, hogy pusztán elemi fokon voltak képesek írni és olvasni. A vészjelzések első kiadói akkor a megyében a szakmunkás- képző intézetek; ma is itt szól a leghangosabban a riadó. Tágult és tágul azoknak a fiataloknak a köre, akik eltűnnek az oktatás látóköréből. Az egy tanévben négy-öt iskolában felbukkanó gyermek, a kisegítő osztályokat otthagyó és munkába lépő A macskaköves úthoz más nem dukál, csak a konflis, csak a puhán ringó hintó vagy a karcsú fiáker. Ezt nem én erősítem, hanem Tankó István, aki életében csinált már sok mindent, de legjobban talán most megy a sora. Nem azért, mintha hirtelen milliomossá vált volna, hanem napjait most ténylegesen szíve szerint töltheti. Bécsben lehet, hogy pará- désabbak a fiákeresek, szebb és csinosabb cuccokban kevélykednek a bakon, és úri csákójuk alapján akár Ferenc Jóska valamelyik elfelejtett generálisának is nézhetné őket a gyanútlan kisiskolás. Az aranynak és ezüstnek álcázott sok csicsás dísz minden bizonnyal patinásabbá teszi a bécsi fiákerest, de ez nem bántja a budai kis- öreget, hiszen saját bevallása szerint rajta nem is állna jól a tábornoki egyenruha, és kisunokája is kinevetné. A budai fiákeres szereti a bohócokat, de nem szereti a bohóckodást. Cipőjét nem a Váci utcában vásárolta, öltönyét sem Párizsban tervezték, és oldaltáskáját is valamelyik leszerelés előtt álló kiskato- nától vette három kisfröcs- csért. tizenéves, az iskolai végzettségtől teljesen függetlenül elérhető jövedelmek vonzása csupán jele a súlyosabb bajnak. Annak jele, hogy a társadalom nem adta és ma sem adja meg a kellő rangját a képzettségnek, a tudásnak. a hozzáértést kamatoztató munkának. Ma vállalkozások serege alapozódik a kiszolgáltatott, nevüket keresztekkel helyettesítő, avagy éppen csak leírni tudó emberekre. Az ún. feketegazdaságnak ez a szelete már- már legalizálódik, a munkavállalót ebben a körben senki/semmi nem védi. A munkaerő piacán a kínálati helyzet létrejötte tovább rontja a tudás/kép- zettség rangját, a mai megélhetési gond messzire űzi a szándékát (ha volt egyáltalán) a tanulásnak, a taníttatásnak. Az évtizedek óta búvópatakként létező gondok, feszültségek most egyszerre törnek felszínre. Nehéz kereszt a társadalom vállán a három keresztek ügye. Terhét nincs kire rátestálni: hordanunk kell. Mészáros Ottó Lovai ugyan szemcllenző- vel szemlélik egykedvűen az érkező turistákat és a mesés, nyugati rendszámú csodaautókat, gazdájuk viszont nyitott szemmel tájékozódik a világ dolgaiban. Magát nem idegenforgalmi érdekességnek vagy kuriózumnak tekinti — ezért nem is csináltatott ragyogóan csillogó egyenruhát —, azt azonban tudja, hogy nélküle szegényebb lenne a Vár. Reggelente felcsomagolja elemózsiáját, ha nem látja az asszony, akkor gyorsan elsüllyeszti kétdecis kis üvegecskéjét, mert kár drága pénzt kiadni a kocsmában az ott mért löttyért. Azután pedig szép lassan elbaktat nagytestű barátaival megszokott váróhelyére, és fürkészve lesi az első gáláns lovag megjelenését. Nyáron szebb és jobb az élet. Májusban, amikor mindent elhódít az orgona illata, akkor tudja, hogy megjelennek a romantikát még mindig tisztelő szerelmesek. Sok csodát látóit már a kisöreg. Nem szokott ő hátranézni, hogy mit sus- mognak a fiatalok a kényelmes bőrülésen, de régi emlékeiből jól tudja, hogy ilyenkor hevesebben dobog a kislányok szíve. Azt is tudja, hogy a tűzpiros arcú fiatalember csak nehezen szánja el magát, hogy lopva megsimogassa a kis tündér kezét. Azután olyanok is jönnek, akik régen elfelejtett tavaszokat szeretnének felidézni, amikor még végtagjaikat nem bántotta a reuma, amikor mára már elfelejtett slágereket dúdoltak a hajdani szépasszonyok fülébe. Ezek a leggálánsabb emberek. Olyan vendége is volt, aki nagy csokor krizantémmal jelent meg, előre kifizetett kétezer forintot, és csupán azt kérte, hogy szép lassan hajtson végig a budai utcákon. Egy-egy épület előtt röpke pillanatokra megállíttatta a szebb időket is megért négykerekűt, de amikor nem libbent meg a függöny, olyankor csak annyit mondott: hajtson tovább. A fiákeres a nyári estéket szereti legjobban, amikor csendesen készülődik pihenőjére. Megsimogatja lovait, a napi bevételből eldug egy százast az asszony elől. azután szép lassú kocogással elindul hazafelé. Olykor furcsán nyikorognak a kerekek, apró sóhajokat vél felfedezni a kezdődő éjszaka virágillatában, és néha az a gyanúja, hogy meglebbennek az elsötétített szobák függönyei. Egyszer határozottan az volt az érzése, hogy csodaszép szőke hölgy integet az egyik ablakból, de visszagondolt ifjúságára, és csak legyintett, mert hajdani szerelmei között nem volt ilyen hosszú hajú fehérnép ... Megitta maradék utolsó korty italát, és fiá- kerével eltűnt a nyári illatban. Papp János Katona és Kodály Zeneszerzői verseny Katona és Kodály tiszteletére nemzetközi zeneszerzői versenyt írt ki a kecskeméti Katona József Társaság és a Magyar Kodály Társaság. A zeneszerzői verseny kiírásának időpontja Katona József születésének kétszá- zadik évfordulójával esik egybe. A díjkiosztásra és a díjnyertes pályaművek bemutatására pedig Kodály Zoltán születésének 110. évfordulóján, a jövő év decemberében kerül sor, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, valamint a Kodály Zoltán Ének-zenei Iskola és Zeneművészeti Szakközépiskola szervezésében, Kecskeméten. A pályázat jeligés. A kéziratokat 1992. május 31-ig két példányban, a több hangszerrel kísért dalok esetében egy-egy partitúra és zongorakivonat formájában kell beküldeni a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet címére: (Kecskemét, Kéttemplom köz L. PL 188. H—6001.) J. Szabó Irén Margó KERESZT p &&&!•,& Az Aranygallér Rt. szeretné, ha nemcsak kenyerei és péksüteményei tennék ünnepivé karácsonyi asztalát. Gyűjtse össze legalább 4 különböző témájú hirdetésünket, és december 20-ig, névvel és címmel ellátott borítékban küldje el nekünk, vagy dobja be a boltjainkban elhelyezett gyűjtőládákba. A december 22-i sorsolás tődíja egy 50 000 Ft értékű aranylánc, II. és 111. díja pedig egy 25 000 Ft-os és egy 10 000 Ft-os betétkönyv. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. A&\NKSf\uEFi. fír. -f- ---H irdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygallér I
