Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-18 / 270. szám

Nyolcszemélyes vén batár c E GJ- É D i XXXV. ÉVFOLYAM, 2*0. SZÁM 1991. NOVEMBER 18., HÉTFŐ Emlékét őrzik e falak A Csala-tanya új gazdára vár Olyan autómatuzsálemmel rendelkezik a heívenhatodik életéve felé ballagó ceglédi Kottlár Ferenc nyugalma­zott műszerész, amilyenből — a szakemberek és szak- katalógusok szerint — már sehol nem fut a világon. A napjainkban is fris»s szellemi észjárású mesterrel éleiéről és „szerelméről” csevegtünk egy ősz végi délutánon a Tavasz utcában. Eladó a Csala István ta­nyája — olvasom a hirde­tési újságban, s ez a hír emlékszilánkok regiment­jét rebbenti fel bennem. A Budai út és a vasúti sín­párok háromszögében meghúzódó hajlék idős gaz­dái, Pista bácsi meg Ilon­ka néni mindig szívesen láttak. .Tó szóval, igaz tör­ténetekkel, megszívlelendő bölcsességgel fogadtak, s rendszerint néhány könyv­vel a hónom alatt búcsúz­tattak. A parasztember született intelligenciáját, önműve­lésre való hajlamát sze­mélyében tanultam meg becsülni. Szerény iskolá­zottságát messze meghala­dó műveltsége sokoldalú ismeretanyagot hordozott a matematikától a történele­mig, a nyelvészetig vagy az irodalomig. Szellemi él­vezet volt vele beszélgetni. Hatalmas könyvtárat gyűj­tött, s valamennyi kötet lapjain árulkodó jelek, lapszéli jegyzetek, aláhú­zott sorok mutatták, hogy elolvasta, véleményezte valamennyit. SZŐ VETKEZETET SZERVEZETT Tudtam, hogy a házat saját elgondolása alapján, jószerével a maga kezével építette. Várandós fiatal felesége taposta a sarat a vályoghoz, összesen hét gyermekük született, kö­zülük egy még csecsemő­korában meghalt. Nagy családról kellett gondos­kodni a nem túl nagy föld­birtokon. Átérezve a ha­sonló kisgazdák sorsát, tejszövetkezetet szervezett. Gazdag és változatos tar­talommal jelent meg a Ma­gyar Horizont, az egyete­mes magyarság lapja. A tar­talomból: beszélgetés dr. Surján László népjóléti mi­niszterrel, a Keresztényde­mokrata Néppárt elnöké­vel, gróf Batthyány Adóm­mal, a miniszterelnök gaz­dasági tanácsadójával a „magyar tűzoltásról”, vagy­is Kuvait égő olajkútjai lángjainak elfojtásáról. Mi­ként szerez dollármilliókat a Technoimpex. Steven M. Shelley levelet írt Habsburg Ottónak, találkozó Viseg- rádon 1335-ben. A magyar országgyűlés történetéből; kik ültek a parlamentben 1926-ban azokon a helyeken, ahol ma Kónya Imre, Orbán Viktor, Torgyán József, Mécs Imre, Horn Gyula, Fodor István és a többi jelenlegi ország- gyűlési képviselő ül, Ma­gyarország gyógyfürdői, Za- lakaros áldott vize, a Fe- renczy-csoport felvételi ké­begyűjtötlék, értékesítet­ték a tejet. A könyvelést magára vállalta. Kisgazda politikusként a háború előtt már képviselő-tes­tületi tag volt, újságcik­keket írt. Bajcsy-Zsilinszky Endre országjárása során sokszor betért a portájára. A tanya előtt álló élősövény mögé kormányozta az autó­ját, illetéktelenek ne gya­nítsák, ki a vendég. MINISZTERI TERMÉSBECSLÉS Ebből a tanyából ment negyvennégy decemberé­ben a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, később a koalíció földművelésügyi minisztereként a Budai úton szállt vonatra nap mint nap. Akkoriban Ilonlca né­ni „reprezentált”, de neki hamarabb kellett haza­jönni. hogy megfejje a teheneket. Amikor egyszer valaki a kormányban ki­találta, hogy gyors ter­mésbecslést kell tartani az országban, Pista bácsi ma­ga mellé ültette Ilonka né­nit az autóba, és együtt utaztak, mert jó volt a szemmértéke, és megkö­zelítő pontossággal mérte fel az állapotokat. Később a tanyával szem­ben álló irodából irányítot­ta a Petőfi Termelőszövet­kezetet. Emlékezetem őr­zi egy tavaszi határszemle történetét. A gumikerekű stráíkocsin két hosszú ló­cán ültünk meghívottak. Sorra jártuk a dűlőket. Pista bácsi évezrednyi táv­latból idézte a határrészek múltját, idegenvezetőket megszégyenítő tárgyi tu­dással felvértezve beszélt reime 1945-ben a Magyar Kommunista Pártba, Holt könyvek, vagyis milyen ki­adványokat nehéz eladni még féláron is. Ki vásárolja meg Gom­bár Csaba kötetét, amely „Reform könyvként” jelent meg. Min nevettek a pes­tiek a harmincas években? A Magyar Horizont ma­gyar történelmi családok címereinek közlését kezdte meg; abból az alkalomból indul ez a sorozat, hogy 1991. 'november 23-án és 24-én Budapesten találkoz­nak a főnemesi családok tagjai, és megvitatják, te­hetségükkel, alkotóerejük­kel és nemzetközi kapcso­lataikkal mit tehetnének az ország gazdasági hely­zetének javításáért, és mi­ként lehet emlékezetessé tenni 1996-ot, a hon­foglalás 1100. évfordulóját. A találkozóra valameny- nyi, itthon és külföldön élő történelmi családot meghívják. az egykori népekről, elő­bukkant csontjaikról, tár­gyaikról, településeikről. Egy tanyai öreg paraszt aláírással számos cikket írt a Ceglédi Hírlapba. Tiszta nyelv. érdekes mondanivaló emelte kapós olvasmánnyá sorait. Halá­láig foglalkoztatták a kö­zösség dolgai. Szeretett könyveket ajándékozni. Jutott belőlük nem csak a gyerekeinek, unokáinak, hanem a Budai úti iskolá­nak is. A gimnáziumnak alapítványt tett, a reformá­tus gyülekezetnek képet festetett, és voltak még más nemes cselekedetei is. A ceglédi múzeum mun­katársa, Reznák Erzsébet áldozatos munkával örö­kítette meg az egykori kisgazda miniszter vissza- emléke7yéseit. Egy tudomá­nyos kutató országos pá­lyázaton nyert díjat Csala istvánról szóló munkájá­val, amely valószínűleg ha­marosan nyomtatásban is megjelenik. NE LEGYEN TÖRÖK ÁTOK A Csala házaspár már kinn nyugszik a temető­ben. A tanya lakatlan. Be­következett az az áldatlan állapot, amelyet volt tu­lajdonosa a legnagyobb tö­rök átoknak tartott: „A fű verje föl az udvarodat!" Egy gondos, jó gazdára vár a lakóház, a nála na­gyobb istálló meg az épü­letet körülvevő földecske. A Csala család azt szeretné, ha egy szorgalmas, jóravaló gazda őrizné tovább az ősi portán szülei emlékét. Tamasi Tamás — Miként kezdődött az élete? — Az elemi iskola elvég* zése után Cegléden sza­badultam mechanikai mű­szerészként Lőwy Henrik műhelyében. Persze az időben még nem autók ja­vítása jelentette a mun­ka zömét. Bár valószínű, hogy az első gépkocsit (egy T Fordot) jómagam hoztam rendbe 1932-ben Cegléden. A következő Ford egy koros állatorvosé volt. Már inasként megkedvel­tem az autókat, és 1933-ban vezetői jogosítványt sze­reztem. Mellette javítot­tam a kerékpárokat, a var­rógépeket, az írógépeket, a gramofonokat. A gyakor­lat tett mesterré. Amikor Grünfeld Rezső öregsegéd önállósodott, maga mellé vett. A szakosodás még nem volt ismert, mindent meg kellett csinálni: csap­ágyazást, motorjavítást, sárvédő-, vagy ajtórepará­lást, dugattyúcserét. Egy esztergapadunk volt és az észjárásunk. — Milyen volt az első sa­ját autója'! — Egy kis Opel. A mai autóm hasonmását 1939- ben vettem meg. Bértaxiz­tam is, amíg a háborús kö­rülmények engedték. Az­után hadizsákmány lett. A „japánok” vitték el, csak az volt a bökkenő, hogy oro­szul beszéltek. — A szóban forgó híres Renault géplwcsira mikor és miként tett szert? — Annak hosszú történe­te .van. Említettem, hogy taxiztam. A pesti taxisok ismertek. Emlegettem, hogy egy öreg járgányt szívesen vennék. Egyszer csak — 1947-et írtunk — kaptam egy telefont Pestről: „Gye­re, Feri, van egy 14 éves Renault eladó!” Az Üllői útról nyíló Liliom utcában pillantottam meg a fekete autót. Párizsban zsákmá­nyolták a németek, és me­nekülés közben itthagyták. Szép pénz volt az időben nyolcezer forint. Annyiért vettem. Akkor már mozgott Cegléden két másik kocsim is. Ám az egyedi gyártmá­nyú, nyoloszemélyes, 2500 köbcentiméteres, BDH4 tí­pusú, kívülre épített lám­pával ellátott Renault a kedvencem. — A Rákosi-korszakban nem tartozhattak a kedven­cek közé a műszerész-taxi­sok ... — Persze, hogy nem. Jött is egy rendelet 1950-ben, hogy minden magángépko­csit fel kell ajánlani az ál­lamnak. Eszem ágában sem volt odaadni. Ám egyet te­herautóval elvittek. Akkor a másik kettőt szétszedtem. Azon az alapon, hogy javí­tom, s aki időt nyer, az éle­tet nyer. Ismét jöttek. Jegy­zőkönyveztek, a rendszá­mokat elvették, de a szét­szedett autókat, meghagy­ták. Telt-múlt az idő. A három gyerek felnőtt. A Tátrát felajánlottam az út­törőknek 1966-ban, hogy vi­gyék az ócskavasba. Nem vitték, mert hiányzott egy darus kocsi. — Ekkortájt kelt új élet­re a vén batár? — A Renault-t (amely hat méter hosszú, és két méter széles) 1965-ben hoz­tam teljesen rendbe. A fo­gyasztása 12 liter 100 kilo­méteren. A maximális se­bessége 120 kilométer órán­ként. Ami a különlegessé­ge: rendkívül megbízható és kényelmes. — A vizsgáztatása köny- nyen ment? — Nem. Csak 30 ezer ki­lométer volt a gépkocsiban. Elvittem Ceglédre vizsgáz­tatni. A vizsgabiztos körbe­járta a gyönyörűen rend­be hozott autót, de a fejét csóválta. Tanácstalan volt, mert csak három Renault típus vizsgáztatására volt engedélye, de ilyet még nem is látott. Szaladtam fűhöz-fához, mert nem vizs­gáztatták le. Az Országos Rendőr-főkapitányság után (ahonnan elzavartak), a Közlekedési Minisztérium­ban kötöttem ki. De előt­te Párizsból megkértem a gépkocsi eredeti műszaki leírását. Szerepelt abban minden: a furat, a löket, a lóerő, és miegymás. Egy kedves öregúr ezután látat­lanba megadta a vizsgáz­tatási lehetőséget. Csak va­lami nem fért a fejébe: alig akarta beleírni, hogy nyolcszemélyes. „ön túlsá­gosan sokat kíván” — fed­dett meg a főmérnök úr, de a Végén megegyeztünk. Pecsét került a papírra, azóta mozog a kocsi. — Nem akarták még ön­tői megvenni? — Sokan. Gyakran jár­tam vele az egykori NSZK- ba ismerősökhöz. 1972- ben a müncheni olimpián is ott voltam. Egy német gyűjtő vadonatúj, hófehér Mercedest ajánlott érte, de nem adtam. Hollandok is megkörnyékeztek. A párizsi közlekedési múzeum szin­tén megvette volna, mert ilyen típus nekik sincs. A lényeg: itt áll Cegléden a garázsban, több rétegben letakarva, mert még a szél­től is óvom. Télen például — az utak sózása miatt — soha nem használom. Ilyen kocsi- napjainkban nincs a világon, mert minden al­katrész eredeti benne, kivé­ve a gumikat és az akku­mulátort. A kilométeróra még a naponként megtett utat is mutatja. — Ügy tudom, hogy a filmkészítő világ is felfi­gyelt az ön autójára. — Igen, a veterán autók csongrádi találkozóján cso­dálkoztak rá: ez a csoda­bogár meg honnan kevere­dett elő. Azután meghívtak forgatásokra. A szerepnek megfelelően a kocsit min­dig én vezetem. Elsőként Kovács András „Októberi vasárnap” című filmjében tűntünk fel. A filmbéli Horthy Miklóst én szállí­tottam az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után. „Felléptünk” még a Karcsi kalandjai, az örökség, az Ideiglenes paradicsom és a Rekviem című filmben is. De a legbüszkébb arra va­gyok, hogy Szabó István Osear-díjas filmrendező Hanussen című remekmű­vében is szerepeltünk. Jó barátságba kerültem a fő­szereplő neves osztrák szí­nésszel: Klaus-Maria Bran- dauerrel. — A családnak és a Re- naült-nak élő ipari szövet­kezeti nyugdíjasnak (mel­lesleg a ceglédi hűtőgépja­vítás megalapítójának) ml lesz a legközelebbi filmsze­repe? — Két hónapra Moszk­vába készülök. Én leszek Sztálin sofőrje ... Rozgonyi István idegenforgalom Rekordbevétel Az idén szeptember vé­géig 791,5 millió dollár be­vétele származott a jegy­banknak az idegenforga­lomból, ami 26 százalékos növekedést jelent az el­múlt év hasonló időszaká­hoz képest. A kiadások 352,1 millió dollárt tettek ki, ami csak egy százalék­kal több 1990 első három­negyedévéhez képest. így az egyenleg 439,4 millió dollárt mutat, ami több mint másfélszerese a ta­valy - szeptember végéig ke­letkezett 280,7 millió dollár aktívumnak. Magyar Horizont-szemle A „magyar tűzoltásról , Könnyekben megközelíthető <X’­■ Elkészült Cegléd határában a Mobilitás Kft. benzinkútjához a 4-es út Budapest felőli sávjárói leágazó bekötő szakasz. Ezzel könnyebben megközelíthetővé vált a mind több szolgáltatást nyújtó töltőállomás. A műszaki átadás megtörtént, rövidesen meg­nyitják az autósok előtt (Apáti-Tóth Sándor felvétele) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. # A szerkesztőség vezetője: Feliér Ferenc. O Munka­társak : Tamasi Tamás és Rozgonyi István. Posta­cím : Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6353. * Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 32-ig, szerda 10—-17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. VTíírínn 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom