Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

Kirándulók Zebegény az egyik legkedveltebb turistaparadicsom, me­lyet szívesen keresnek fel ilyenkor, ősszel is rajongói (Erdősi Ágnes felvétele) Egyenlősdiy vagy valódi ár? Telefon helyett Azt már tudjuk, miért bontják az utat, járdát mostanság. Azt is, hogy e mai bosszúságok eredmé­nye, a minden egyes igényt kielégítő új telefonközpont hamarosan elkészül. Arról azonban fogalmunk sincs, mennyibe kerül majd mind­ez. Annál kevésbé látunk tisztán, mivel még odafenn a távközlési vállalatnál se döntöttek el mindent. Hegyi István a Budapest- vidéki Távközlési Vállalat igazgatója a városi képvi­selő-testület előtt ismertet­ve a munkák pillanatnyi ál­lását és a felgyorsult fej­lesztés tervezett állomásait, s ajánlatot is tett. Szerző­dést kínált a városnak a megvalósítás utolsó szaka­szára. Amennyiben ugyanis ők a városnak adják át az elkészült beruházást, úgy az döntheti el, hogyan oszt­ja el a telepítés költségeit a leendő telefonelőfizetők között. Két lehetőség van erre. Egyik, hogy kinek-kinek a lakásáig menő kábelfekte­tés tényleges számláját nyújtsák be, vagy minden költséget egyenlően ossza­nak el. Az előbbi nyilván azoknak kedvez, akik tömb­házakban a telefonközpont­hoz közel élnek, míg az egyenlő elosztás a külte­rületi családi házak tulaj­donosainak, lakóinak. A mindenkire egyformán ér­vényes 12 ezer forinton fö­lül ezek a költségek tíztől akár százezerig is terjed­hetnek, amennyiben átla­golnának, úgy harmincezer­re jönne ki mindenkinek. A labda fel van dob­va a városnak, amire majd csak ezután mozdulnak. Hogy miképpen arról rész­letes tárgyalások után dönt­hetnek csak, mert az elv kiválasztásán túl rengeteg adminisztrációs feladat is a polgármesteri hivatal nyakába szakadna. Ez több­letköltségekkel jár, amit természetesen a távközlési vállalatnak kell valami­lyen formában kiegyenlíte­ni, hiszen ha a város vál­lalja, azzal terhet vesz le a vállukról. A döntésről, amint meg­születik, tájékoztatjuk ol­vasóinkat. D. Z. A KÉSZ TABLÓI Fények és árnyak — Itt élünk, ebben a vá­rosban, és tőlünk is függ, hogy hogyan. Jó lenne fel­ébreszteni az emberekben a tulajdonosi szemléletet, pontosabban azt, hogy a lakásuk ajtaján vagy a ke­rítésükön túl lévő területet is sajátjuknak tekintsék — mondta Nagy Gábor, a közterület-ellenőrző szerve­zet vezetője, magyarázat­ként arra, hogy miért akar­ják KESZ-es tapasztalatai­kat kiállításon bemutatni. Ugyanis november else­jétől a Madách Imre Mű­velődési Központban tab­lókon láthatóak majd te­vékenységük dokumentu­mai: fén.yképek arról, amit munkájuk során tapasztal­tak. Nevezetesen, hogy miként tesszük tönkre kör­nyezetünket, hogy mennyi­re nem érezzük sajátunk­nak a várost. Fényképeken örökítették meg a vandá­lok okozta károkat, össze­tört, forgalmat (már nem) segítő tükröket, megron­gált táblákat, lámpákat, el­csúfított parkokat, a sza­bálytalanul parkoló autók által tönkretett pázsitot, a szemetet. — A város is a miénk, és rajtunk is múlik, hogy hogyan élünk ebben a kör­nyezetben — mondta Nagy Gábor. — Kevesen gondol­nak arra, hogy ha nem óv­ják környezetüket, az ako­zott károkat valamilyen formában, nekünk, ma­gunknak kell megfizet­nünk. A tervezett kiállítás az elrettentő példák meilett, bemutatja a város szépsé­geit is. Hogy szembetűnő legyen a kontraszt, érzékel­hető legyen, milyen csodá­latos örökség bízatott ránk. — Gyönyörű ez a város — magyarázta a KESZ-ve- zető —, csak sokszor észre sem vesszük. Tudom, ezzel a kiállítással nem fogjuk az emberek szemléletét egyik napról a másikra megváltoztatni, de ha gon­dolkodásra késztetjük őket, akkor már elértünk vala­mit. B. J. Végtelen remények után Ami fontos maradt Vácra egy-két nap ké­séssel érkezett meg a for­radalom szele. Igaz, többen voltak, akik éppen a fővá­rosban tartózkodtak a nagy napon. Dr. Vajta Gá­borban máig se halványod­tak 1956. október 23-a em­lékképei. A valamikori pia­rista diák ma köztisztelet­ben álló körzeti orvos, igaz, harmincöt éve a városi kór­ház sebésze volt. Szerette, amit csinált, a váltás nem egészen rajta múlott. De ehhez már a forradalom bukásának is köze volt, ezért ne szaladjunk eny- nyire előre. A remény napjai, utólag tudjuk, meg voltak szám­lálva, de azzal, hogy napi huszonnégy órán át szer­vezték a város életét, meg is sokszorozták azt. — Azon a keddi napon este értem haza — meséli Vajta doktor. — Itt minden csendes volt, minit ha nem is történt volna semmi Pes­VACI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. IS. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgő János. C Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Pöstácím: Vác, Pf. 32.2601, Telctax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösrgben naponta délelőtt 9-től ll-ig, vala­mint a váci. hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn éa kedden délután H-töi 17 óráig. ten. Másnap reggel epe­műtétre készültünk dr. Soós Józseffel és dr. Já- vorszky Ödönnel, amikor az újabb híreket hallottuk a rádióból. Budapesten már régen ropogtak a fegyve­rek, itt mégis csak csü­törtökön látszott valami az utcán. A kórház ablakából min­dent jól láthattunk, hiszen a városház előtti főtéren gyülekezett a tömeg. Ott kiáltotta el magát valaki, hogy döntsük le a „szi­vart”. Minden villámgyor­san történt ezután. Egy ar­ra járó teherautót megállí­tottak, és a meglepett so­főr, aki egyáltalán nem volt biztos a fordulat vég­legességében, Ijedtnek lát­szott, amikor megtudta, le kell döntenie a vörös csil­lagos oszlopot. Azért csak megtette. — önöknek akkor már készülődniük kellett az esetleges sérülésekre is. Mikor volt erre először szükség? — A rendőrség előtti szóváltást követően, ami­kor a levegő után a köve­zetre lőtt a rendőrkapi­tány. Apróbb sérülések ke­letkeztek a kőszilánkok miatt. Ettől fölhördült, de szét is oszlott a tömeg, és elindult a Konstantin tér irányába. Nekem a munka­helyemre kellett mennem. — A munkástanácsok alakulásából a kórház sem maradt ki. önt választották elnöknek. Mivel járt ez? — Mindenekelőtt meg kellett szerveznünk a ké­szültséget, fönn kellett tar­tani a kórház működőké­pességét. A politikát nem engedhettük be a falak kö­zé. Adott esetben el kellett látnunk egy esetleges ba­rikád mindkét oldalán har­coló sebesülteket is. Tizenkét napig a főtér a város fóruma volt, reggel­től estig nyüzsögtek ott, híreket cseréltek, tenni­valókat beszéltek meg, amíg a városházán ülése­zett a nemzeti bizottság. — Valóban mindenki az utcán volt? — A kommunisták nem. Azok odahaza rettegtek. Volt is mitől, mert a leve­gőben lógott a leszámolás igénye. De mindez úgy, hogy kevés konkrét jele látszott, vagyis nem volt semmi tettlegesség. Csak azt gondoltuk: tűnjenek el, ne is lássuk őket. — Az események aztán peregtek, ahogyan pereg­tek, és egyszer vége lett mindennek. Oda lettek a merész remények. Mi tör­tént ezután? VÁCI €íwitm XXXV. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM Mi lesz a Köporc jövője? 1991. OKTÓBER 26., SZOMBAT Kemence nélkül nincs porcelángyár Megszűnt nyolcvan munkahely. Ezzel a címmel kö­zöltünk riportot lapunk január 4-i számában, a verő­cei kcrámiaüzemről. Valószínűleg hosszú idő után ér­tesült minderről Mattyasovszky-Zsolnay László, a gyár, ma az USA-ban élő, egykori tulajdonosa. Szerkesztősé­günkhöz irt hozzászólásában felháborodását fejezte ki, hogy a gyárat 160 millió forintra becsülik és hihetetlen­nek tartja, hogy valaki 60 milliót ígért volna egy üres, kifosztott 70 éves épületért, melyben mérgező anyagok (ólom és bárium) vannak. Kit akarnak ezzel a túl­zott árral ámítani? A Kő- porc hitelezőit vagy a fe­lettes hatóságait? — teszi fel a gyár egykori tulajdo­nosa a kérdéseket. Véleménye szerint ugyan­is, a gyár lehet, hogy meg­érne 160 milliót, ha abban az állapotban volna, amint azt tőle 1949 decemberében elvették, vagy akár ahogyan 1969-ben a budapesti Zsol- nay-gyártól átvették. Ekkor még a gyár teljesen felsze­relt volt, kitűnő munkások­kal, vevőkörrel rendelke­zett, jól jövedelmező üzem volt. JÁRT OTT A levélből megtudjuk, hogy az egykori tulajdonos mindvégig nyomon kísérte az üzem sorsát, így tapasz­talta tavaly májusban, ami­kor látogatóban járt ott, hogy a kemencét lebontot­ták, a gépeket elvitték, a bútorokat, állványokat el­— Sokakat letartóztattak a városból. Engem nem vittek el. Megúsztam egy fegxjelmível, melyet az ak­kori igazgatóm, aki szin­tén visszahúzódott a for­radalom napjaiban, vereke­dett ki számomra. Ezt úgy értem, súlyosabb is lehe­tett volna a büntetés. — Ezután hamarosan mégis elkerült a városból. — Igen, hat évre Borsod­ba bányaorvosnak. — Pedig családja volt már, és ön mindig nagyon ragaszkodott városához is. Édesapját is szerették itt, és egyáltalán, több mint kétszáz éve éltek felmenői Vácott. — Ezért jöttem vissza, amikor lehetett, S' vállal­tam a sebészi hivatás he­lyett a körzeti orvosit. — Ezek szerint nem en­gedték vissza a kórház­ba ...? — Az volt a legkevesebb. Mindenki tudott rólam mindent. Hogy cserkész voltam, piarista és a mun­kástanács elnöke. Mehet­tem volna külföldre vagy más városba, de én magyar vagyok és azon belül is váci. Ez pedig nagyon fon­tos az életemben — vála­szolta dr. Vajta Gábor. A forradalom napjait ki­ki másként élte meg, és tudjuk, kevés volna egy egész lapszám arra, hogy mindent föl elevenítsünk, ami akkor ebben a város­kában történt. Dudás Zoltán herdálták. Ez azért is érte váratlanul, mivel a kemen­ce építészetileg is a gyár központi része volt, amely köré épültek a műhelyek. Kemence nélkül nincs por­celángyár — írja. IG AZI GAZDA S mi lett az egykor jól menő porcelángyár helyén? Erre is megkapjuk a vá­laszt Mattyasovszky-Zsol- nay László okleveles ve­gyészmérnök leveléből: A laboratóriumi porcelángyár­tást átvette a Kőporc. El­vitte a nagy értékű gipsz­formákat is. Helyette ki­hozták Verőcére a szovjet hadsereg részére gyártott bárium-ólom titanátot. Ez 1942. évi teljesen elavult technológia. Ilyen terméket, de még hasonlót sem lehet ma már senkinek sem el­adni. Levélírónk aggódik a munkások egészsége miatt. Ismét kérdez: Megvizsgál­ták-e őket, hogy mennyi ólom és bárium van a szervezetükben? Nem mér­gezte-e meg a kutat a fö­lé épített fürdő? Mennyi méreg van az épület falán és a padlóján, mennyi a ta­lajban? S nem várva vá­laszt, próbál megoldást ta­lálni. Mit lehetne tenni, hogyan menthetik meg az üzemet? Lenne amerikai export­kereslet a Gorka-kerámiák- ra, amelyeket gyárthatná­nak itt. Leírja, hogy Gorka Géza barátja már 1947-ben ajánlotta, hogy társuljanak. Ám Gorka-tárgyakon túl­menően más hozzá Illő ke­rámiaművészek terveit is gyárthatnák. Művésztelep is létesülhetne Verőcén. Mattyasovszky-Zsolnay László lelkesen tervez, ám nem magának — hiszen úgy gondolja, ő "már ehhez öreg —, hanem úgy érzi, egykori álmai megvalósítá­sában a község önkormány­zata, s lapunk is segítséget nyújthat. Szerinte először amerikai mintára egy fej­lesztési csoportot kellene létrehozni. Ügy látja, a Kőporcot be kellene perel­ni a községnek okozott kárért, ha nem is teljes, de részleges kártérítést az anyavállalat talán tudna fi­zetni. Szerinte az üres gyár­épületet, a fürdőt és az el­vitt gépek közül a még meglévőket ingyen meg­kaphatja a község, majd vállalkozót keresve, hérbe adhatja az önkormányzat. KELL A SEGITSfíG Megtudhatjuk levélírónk­tól, hogy talán visszavá­sárolhatná az üzletet a Kőporctól, ám nem teheti meg, mert az amerikai COORS laboratóriumi por­celángyárnak 12 év óta szakértője és még négy évig tart a szerződése. Ügy érzi, kötelessége segíteni. — Bizony kellene a segít­ség. Hiszen Verőcén jósze­rivel nincs ipari jellegű munkahely, az önkormány­zat a hangsúlyt az idegen- forgalom fejlesztésére he­lyezi. Információink szerint lenne vállalkozó, aki ter­veket szőtt a Kőporc üre­sen álló üzemével kapcso­latban, de hogy sikerült-e megegyeznie az anyaválla­lattal, arról nem tudunk. (halász) Utasítás a reklámtáblák kapcsán Enyhébben és szigorúbban Megregulázzák a hirde­tőket — írtuk lapunk ok­tóber 18-i számában, utal­va arra, hogy várhatóan új rendelkezéssel szabályozzák a közterületi reklámtáblák elhelyezésének feltételeit. A várt rendelkezés, a nyilatkozó szakember sze­rint, enyhít az elhelyezés feltételein, de szigorúbb lesz, mint a Nyugat-Euró- pában érvényes szabályok. A következménye pedig mindenképpen az lesz, hogy az engedély nélkül vagy szabálytalanul elhe­lyezett reklám táblákat tu­lajdonosának el kell távolí­tania. A rendelkezés időközben hatályba lépett. Mint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium köz­úti közlekedési főosztálya vezetőjének utasítása, a hirdető (reklám)-táblák és -eszközök elhelyezéséről az országos közutak területén és mellett címmel. Ezt a főosztályvezetői utasítást tájékoztatásul va­lamennyi önkormányzat megkapja, ezt követően pe­dig a közúti igazgatóság il­letékes üzemmérnökségei megkeresik az önkormány­zatokat, hogy az utak bel­területi szakaszaira vonat­kozóan, közösen intézked­jenek. Ufírinn 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom