Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26 / 251. szám
■■Színházi levélm» ügy resnyi ragyogás Kiosztott és elvett földek A beszolgáltatás sikere Épp harminc éve volt a bemutatója annak a műnek, amelyet most évadnyitó (s az új igazgatást is jelző) előadásként újított fel a Nemzeti. Színház, , vendégrendező, a marosvásárhelyi Kincses Elemér színre- vitelében. Harminc esztendő iszonyatosan hosszú idő, különösen a mi történelmünkben. Tessék csak arra gondolni, hogy az egész Horthy-korszak huszonöt évig tartott, és hogy a hír- hedett Rákosi-uralom mindössze egy évtizedig vagy addig sem, hiszen 1946-ban még hol volt Sztálin legjobb magyar tanítványának kezétől a hatalom! 1961-ben, amikor Hubay Miklós drámáját, melynek versszövegeit — dalszövegeit, hogy pontosak legyünk — Vas István írta, és a zenét Ránki György szerezte, bemutatták, mindössze ötévnyire voltunk 1956 őszétől, s háromévnyire Nagy Imréék pőrétől és kivégzésétől. A hatalom görcsei, miután kíméletlenül leszámolt ellenfeleivel, valamelyest oldódni kezdtek. Nem egy szellemi kezdeményezés kapott ekkor teret — a húzd meg, ereszd meg politikája kezdett működni. Az ereszd meg-hez tartozott, hogy megnyitottak egy teljesen új elképzeléseken alapuló új színházat a mai Thália — Arizona — helyén. Petőfi Színház volt a neve, s azt tervezték létrehozói, hogy a modern zenés műfajok kapnak majd benne otthont; a nyugati világ nagy musicaljei, de főleg — s ez volt a lényeg — új magyar művek e műfajban, s bármely más színpadi műfajban. Ennek a törekvésnek volt az egyik legeslegelső darabja az Egy szerelem három éjszakája, Hubay—Vas— Ránki műve, melyet komor témája miatt musical tra.- gedynek alcímeztek a könnyed, vidám musical comedy ellentételezéseként. (Egyébként ez volt az első magyar musical). A darab a II. világháború utolsó időszakában játszódik. Hősei költők, akikre, „mert az igazra tanú" mindegyikük, a vat} kor veszélyes ellenségként tekint. Bálintban, a főhősben. nem nehéz felismerni Radnóti Miklóst, a mártírhalált halt költőt, s költőtársai egyikében magát Vas Istvánt — ám szó sincs életrajzi egyezésekről. Ez a dráma az elem- bertelenedeít világ és a költészet, a véres erőszak és a humánum drámáját viszi színpadra. Ismétlem: nem sokkal 1956 véres megtorlása után, akkor, amikor 1956 író- és költőszereplői közül is sokan még börtönben ültek. Ha ma újra elővesszük az Egy szerelem három éjszakáját, a fenyegetett költőkről, a géppisztollyal mászkáló házmesterről, a belövésekről, az elhurcolásokról nemcsak 1944 ősze- tele jut eszünkbe, hanem 195S és 1957 hasonló hónapjai is. „Az elsötétítéskor egy résnyi ragyogás volt az ifjúság!" — énekli Sándor és Károly, a két költő a darabot nyitó sanzonban. Melyik elsötétítéskor? Kinek az ifjúságakor? A harminc éve feltett költői kérdésre ma azt feleljük; élt s él ebben a kis hazában most már vagy három-négy nemzedék, amelynek elsötétített ifjúság jutott osztályrészül. S néha még a résnyi ragyogással sem vigasztalhatta magát. Az Egy szerem három éjszakájának ezért van ma is (szomorú) aktualitása. Takács István Igazán érdekes, s nagy szakmai műgonddal rendezett kiállítást nyitottak meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, amelynek címe; A földosztástól a kollektivizálásig. Az érdeklődők fél éven át tekinthetik meg ezt az időszaki tárlatot, amely híven követi nyomon az 1950-es évek Magyarországának mezőgazdaságát, a kollektivizálás kezdeti és befejező időszakát, egészen 1961-ig. Teret kapott a bemutatón a kisüzemek felszámolása a hazai mezőgazdaságban. Az 1950-es évekből viszonylag kevés tárgyi emlék maradt fenn, de annál több a montázs, fotó meg a dokumentáció. Rendkívül ötletes az a korhű szekér, amelyen jelképesen zsákok vannak, mintegy utalva a beszolgáltatás, a magyar paraszt megnyomorításának esztendeire. A szekér mögötti tablón Sztálin- és Rá- kosi-képek, feliratok, amelyek arra buzdítják a falvak népét, hogy segítse az 5 éves tervek valóra váltását. Láthatók a dokumentumok között a dicsőség- táblák, amelyekre annak idején azoknak a neveit írták fel, akik időben, s rendben beszolgáltatták a termésük előírt részét. Ott van a szégyentábla is, amelyre azok nevei kerültek, akik elmaradtak a beszolgáltatás teljesítésével. Korhű keretek között láthatják a szemlélődök az 50-es évek tsz-irodá.iát is. Akik ellátogatnak erre a történelmi szempontból is érdekes és változatos tematikájú kiállításra, minden valószínűség szerint nem csalódnak. Van min eltöprengeni, van miből okulni. Gy. L. SZ&MBMTI MM IMF Mary Jane hálószobája csábító, ultranőies berendezését Farley tervezte három évvel korábban. Kedvenc bútordarabja egy sárga és fehér mintás vászonfüggönyökkel díszített baldachinos ágy volt. A tapéta visszatükrözte a mintát, és átfutott a mennyezeten az ablakokig, amelyeket redőny helyett francia zsalu fedett. Mary Jane kinyitotta az egész falat eltakaró szekrényt. A neglizsék és szoknyák közül kiválasztott egy merész szabású szoknyát és egy hosszú ujjú vörös felsőrészt, és lerakta az ágyra. Miközben a kordnadrágjából kibújt, megszólalt az ajtócsengő. Magára kapott egy bébikék frottírköpenyt, és arra gondolt, hogy Farley gyorsan hajthatott, hogy ilyen hamar ideért. A köpeny kopottas volt, de Farley- val évek óta nem adtak a formalitásokra. Ahogy nyitotta a bejárati ajtót, már mondta is. — Te aztán nem vesztegetted az időt! — De szavai a torkára forrtak, és velük enyészett el önbizalma is, amikor meglátta, hogy Columbo áll előtte. — Valaki mást várt, Miss Morton. Nahát. Elnézést kérek. — Bement a szobába, és körbetekintett a XIV. Lajos utánzatú bútorok között. — Fantasztikus! Milyen nagyszerű ízlése van! — Éppen kezdtem átöltözni, hadnagy! — Folytassa csak. Én majd leülök itt. Ne törődjön velem! — Várok valakit. — ígérem, nem maradok itt egy percnél tovább. Csak egy csomó dolog forog az agyamban. Ügy érzem, hogy most már közeledünk valami felé! — Rögtön kész leszek. Mary Jane a magas nők királynői méltóságával tudott járni. Most is így tett, amint kilibegett a szobából, arra gondolva, hogy testének kéjes mozgásával zavarba hozhatja a hadnagyot. Columbo belemerült a szoba alapos szemlélésébe. Kezét a háta mögött könnyedén összekulcsolva tanulmányozott minden egyes bútordarabot, a kis teáscsészéket, a vitrinben lévő emléktárgyakat, az asztalon heverő néhány könyvet, kivétel nélkül mind bestsellereket, a fényes borítójú divatlapokat és a kecses, hajlított lábú asztalt. Egy tranzisztoros rádió állt az asztalon. Mellette hevert hat darab ceruzaelem. Ezek adták az ötletet Co- lumbónak. Beletúrt ballonja zsebébe, és halványan mosolyogva előkereste a törött ceruzalámpát. Mary Jane nyugtalansága visszatért, amint ellépkedett Columbo mellől. Farley sürgős hívása és a rendőrfelügyelő váratlan megjelenése klausztrofóbiát váltott ki benne. Ügy érezte, hogy a világ fojtogatóan összeszorult körülötte. Ahogy vetette le a fürdőköpenyét, reszketni kezdett Most először azóta, hogy megtörtént, visszaemlékezett Shirley halálára. A sötétben lesújtó villáskulcs képe megjelent lelki szemei előtt. Megpróbált szabadulni a képtől, de Shirley döbbent arckifejezése, mikor hirtelen felismerte, mit tesz vele Mary Jane, beleégetődött az agyába. Gyorsan átöltözött, igyekezett másra gondolva kire- keszteni agyából Shirley képét. A tükörbe pillantva észrevette feltűnő sápadtságát, egy kis festéket kent az arcára, hogy a szokásos élénk színben jelenjen meg. Az elmúlt néhány másodpercben elveszített önbizalma visszatért, amikor besétált a nappali szobába, hosz- szú szoknyájában, feszes blúzában, gyöngysorral a nyakán. A hosszú szoknya saját fenségességének különös érzését keltette benne. — Mondja, Columbo, miben lehetek a segítségére? — Nagyon csinos, Miss Morton. — Talán csak nem azért jött ide, hogy bókokat mondjon? — Nem. Attól tartok, hogy néhány kérdéssel kell zavarnom. Chicagóból kaptam ezt a jelentést. Nézzük csak. ... — körbetapogatta a kabátzsebét, é^ belenyúlt a belső zsebébe. — Nézze ezt! — zsebéből előhúzta a horpadt, égő jiélküli lámpát. — Ócskaság. Ilyeneket cipelek magammal! Az asztalra tette a lámpát, és folytatta zsebei feltúrását COLUMBG NYOMOZ .. Irta: Alfred Lawrence / fordította: Kira József / / A FAKÉPNÉL HAGYOTT NŐ Mary Jane nem tudta, hogyan reagáljon. Azonnal felismerte a ceruzalámpát. Lázasan próbálta eldönteni, hogy szóljon-e vagy sem. Columbo szeme sarkából figyelte a lányt, elővett egy hosszában összehajtogatott papírt a belső zsebéből. — Igen. Itt van. Egy embert elküldtünk oda — Chicagóba —, hogy beszéljen Mr. LeLanne-nal. Ha jól sejtem, ő Távol-Keletről importál árucikkeket. Columbo egyszer sem utalt a kezében tartott iratra. — Mindenesetre emberünk megállapította, hogy ön nagyon bizalmas kapcsolatban állt Mr. LeLanne-nal. így van? Csupán ellenőrizni kívántam ezt a lényt. A csapások nagy erővel és hirtelen érték Mary Jane-t. Tétovázott a válasza előtt. Harapdálni kezdte az ajkát, míg rá nem jött, hogy lerágja a rúzst a szájáról. Igyekezett elleplezni az idegességét. — Már mondtam önnek — válaszolta végül —, hogy mi jó barátok voltunk. — Emlékszem. De azt hiszem, ezt a választ nem fogadhatom el, Miss Morton. Az emberemben az a benyomás alakult ki, hogy sokkal több volt, mint csupán barátság. — Nem beszélhetek arról a benyomásról, amit az ön nyomozója érzett. De Tony és én csupán barátok voltunk. Semmi több. — Ez igazán aggaszt engem. — Ó, ugyan Columbo! Miért tartja ezt fontosnak? Nem volt intimebb viszonyom vele, mint ami Rafe, Farley és énközöttem van. — Ez utóbbi nem okoz gondot nekem. Nos, én egy kitűnő embert küldtem Chicagóba, és ha ő kínos adatokat gyűjtött össze, nem fogok azon lamentálni, hogy kinek higgyek. — Mindannyiunknak vannak személyes problémái. — Figyeljen ide; ez a Mr. LeLanne azt mondta, ide van leírva, hogy minden alkalommal, amikor idejött, találkozott önnel, és együtt töltötték az idejüket. Ö ennek megfelelően tervezte az útjait. Érti, hogy mire gondolok? — Nem kívánok egyebet válaszolni. — Nem? Rendben van. De nem hihetem, hogy az emberem rossz tájékoztatást kapott volna. Aztán azt is mondta, hogy LeLanne önön keresztül ismerkedett meg Miss Bell-lel. és azonnal megkedvelték egymást. Any- nyira, hogy feleségül akarta venni Shirleyt. Ez már kissé veszélyesebb információ. Mary Jane el- komorodott. és keresztbe tette a karját. — Nem tűröm ezeket a kérdéseket a saját lakásomban, hadnagy. — Egy másodperc, és máris megyek. Csak azt akartam, hogy megértse ezt itt. Az asztalon levő ceruzalámpa Ismét megfogta Mary Jane tekintetét. Elfordult Columbótól, hogy elrejtse az arcát. Nem akarta elveszíteni az önuralmát, de halálosan félt attól, hogy valami összeroppan a belsejében. — Ha amit LeLanne mond, igaz... — A férfiak mindig úgy érzik, hogy a nőkkel szemben övék az utolsó szó. Maga is tudja, Columbo. — Én személyesen sohasem éreztem úgy. De a feleségem mesélte, hogy nem érdekes, hogy egy nő milyen érzéssel viseltetik a férfi iránt, ha az megpróbálja kidobni egy másik nő miatt, nos. . . akkor a feleségem Shakespeare-tői idézett: „A pokol sem haragosabb, mint egy faképnél hagyott nő.” Érti ugye? — Értem! — Hangja fagyosan csengett. — Egy olyan gyilkosság, mint ez, kemény dió nekem. Nincsenek nyomok vagy csak apró jelek, amelyeket nem fogad el a bíróság, és nekem meg kell találnom legalább az indítóokot. önnek el kell ismernie, Miss Morton, hogy egy ilyenfajta szituáció elvezethet egy gyilkossághoz is. Mary Jane körbefordult, hatalmas, nehéz teste remegett, arca bíborszínűvé vált. — ön jól tudja, hogy a történeteknek nem volt motivációja. Nincs indíték egyáltalán! Azoknak a hülye, véletlen, őrült dolgoknak az egyike a a gyilkosság is, amelyek időnként előfordulnak, és nincs rájuk magyarázat. Adja fel, Columbo! Adja fel! Sohasem talál választ Shirley halálára! Megszólalt az ajtócsengő. Egymásra néztek. Mary Jane zihálva, hangosan lélegzett. Columbo a szőnyegre, majd az ajtóra bámult. Zavartnak látszott a lány kiborulása miatt. — A barátja megérkezett. Már megyek is. Alaposabban ellenőrizni fogom a chicagói jelentést. Mary Jane kinyitotta az ajtót, Farley állt ott, meglepetten Columbo láttán. — Már menőfélben vagyok, Mr. Lanier. Csak még egy dolog, Miss Morton. Miss Bell halálának az éjszakáján milyen ruhát vjselt ön? — Mit viselt? Mi köze Mary Jane öltözetének bármihez is, Columbo? Farley most ugyanolyan zaklatottnak látszott, mint Mary Jane. — Csupán kíváncsiság. Megnézhetném? — Nincs szüksége ehhez házkutatási parancsra? —« kérdezte Farley. — Hát persze. Sejtem, jobb lesz, ha szerzek egyet. Visszajövök. — Nincs már meg, amit azon a napon viseltem. Máf nincs meg. — Ha jól értem, akkor nincs szükségem házkutatási parancsra! — Mi lett velük? — kérdezte Farley. — Nagytakarítást rendeztem. A szekrényekben. A r&- gi ruhák között. Elajándékoztam őket. — Mit ajándékozott el, Miss Monton? — Egy szoknyát, blúzt és kabátot. — Miféle kabátot? — Egy borvörös felsőkabátot. A Broughtonnál vásároltam — Kinek adta? — Hát... én ... én csak kitettem a kukára. — Vagyis nem ajándékozta el. — Ha szó szerint vesszük. — Nem értem, hogy mi szükség van minderre, Columbo? — Farley mérges volt. Columbo átment a szobán, és az asztalról elvette a ceruzalámpát. Farley rögtön észrevette, de nem szólt 6emmit. Columbo visszament az ajtóhoz. — Azt hiszem, most már elmegyek. Farley becsukta utána az ajtót. — Mi volt ez az egész? — Nem tudom. Farley, de kezd megrémíteni. — Én már mindent tudok, Mary Jane. Tényleg. — Nem, nem! Nem tudhatod! — Mary Jane zokogva rádobta magát a szófára. — Nem tudhatod! — sikoltotta. — Senki sem tudhatja. — Jól van, jól van, nyugodj meg. Megértelek. De tényleg tudok mindent, Mary Jane. Azért jöttem ide. A lány zokogva a fiú vállára hajtotta a fejét.'Bánata lassan feloldódott, ahogy a fiú magához ölelve ringatta és vigasztalta, biztosítva, hogy nem kell aggódnia, megígérte. hogy sohasem fogja másnak elmondani. (Következik: Találkozás a Vörös Hagymában) ♦ »