Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-02 / 231. szám
■A gyerekek jogaiért kőkeményen politizál ABMX és a divatrongy nem melegít Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus, az MTA Pszichológiai Intézet gyer- meklélektani osztályának vezetője, és egyben elnöke az Országos Gyermekvédő Ligának. Tagja a Göncz Árpád által nemrégiben életre hívott Gyermeki Jogok Nemzeti Bizottságának is. Abból az alkalomból kerestük fel, hogy az ENSZ által kiadott, és a magyarok által elfogadott Gyermeki Jogok Dekrétuma a közeljövőben parlamenti megerősítésre vár. © Ügy vélnénk, hogy a szülő által a gyermeknek megvan mindenfajta joga! ■— Nagy tévedés. Amikor az ENSZ megalkotta az Emberi Jogokat, nem sokkal utána a Gyermeki Jogok megfogalmazására is sor került. Ezt fogja most a parlament ratifikálni. © Mit jelent ez a gyakorlatban? — Egy sereg törvény és jogszabály megváltoztatását. Azonnal nem fog menni, de apránként igen. A Gyermeki Jogok kimondják például, hogy a gyermeknek joga van a szülőjével élni. Így a leányanyáktól nem lehet elvenni majd gyereküket, hanem számukra anyaotthonokat kell biztosítani. A családjogi törvényt újra finomítani kell, például radikálisan megváltoztatni a jelenlegi, teljesen lebénult örökbefogadási rendszert. A gyermekelhelyezési pereknél meg kell szüntetni azt az embertelen gyakorlatot, hogy az egyik szülő felügyeleti jogát megvonják azon a címen, hogy a másik szülő alkalmasabb a gyermek ellátására. Az alkalmasabb szülő kategóriája nem létezik. • Ön jelenleg az Országos Gyermekvédő Liga elnöke is. Mi hívta újra életre ezt a nagy múltú egyesületet? — Amikor a televíziós „Családi kör” adásait vezettem, zsákszámra kaptam 6egély- és tanácskérő leveleket, Ügy éreztem, hogy huszonöt éves pszichológiai gyakorlatomra a napi életben is szükség lenne. Ezt erősítette meg az a szomorú tapasztalat, hogy tradicionálisan gyermekellenes társadalom a miénk. Ilyen megfontolásokkal hívtuk életre a Ligát 1989-ben. Nem akartunk sem hivatal, sem hatóság lenni. © Ehelyett mi a „járható út”? — Szolgálni akarunk, és minden eszközzel segíteni a családokon. A Giga misz- sziót tölt be, pártoktól független szervezet, ugyanakkor a gyermekek jogaiért kőkeményen politizál. A Németh-kormány idején például komolyan részt vettünk a gyermekekkel kapcsolatos jogszabályok és törvények előkészítésében. Többek közt nekünk is köszönhető, hogy a nagycsaládosok adókedvezménye megmaradt. © Ügy tudom, van egy hihetetlenül népszerű szolgáltatásuk! — Igen, a neve: „Szak- szolgálat.” Budapesti központunkban, a Hársfa utcában komplex rendeléseket tartunk: pedagógus, orvos, gyógypedagógus, jogász, pszichológus foglalkozik díjmentesen a rászoruló szülőkkel és gyerekekkel. Éjjel-nappali ügyeletünk révén az ajtónk mindig nyitva áll. Nekem például már csak novemberre van szabad fogadóidőm. © Milyen problémákkal jönnek ide? — A legkülönfélébbekkel. Ami a jellemző, hogy soha ennyi neurotikus gyerekkel nem találkoztam, mint itt és ma. Általános probléma a bepisilés, az írás-, olvasásképtelenség, a személyiségzavarok, a szorongás ... Az okok igen összetettek. Az egyik követéses vizsgálatunkból tudjuk például, hogy az átlagos magyar családban napi 1,5 perc jut arra, hogy a szülő és gyerek „csak úgy” legyenek egymással. A bepisilés mindig valaminek a hiányát jelzi. Esetünkben a hagyományos család melegét, a szülők állandó távollétét, amit nem lehet a BMX biciklivel, menő divatrongyokkal helyettesíteni. A családjogi törvény legutóbb a láthatást átkeresztelte „kapcsolat- tartásra”, de a kriminális gyakorlat ugyanaz. Zsarolás, tiltás, gyermeklopás, a láthatás sorozatos megtaEgy időben nyílt meg Becsben és Budapesten a Zenés útiképek című kiállítás kedden. Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban állították ki a tájképes kottaborítókat, amelyek a Bécsi Városi és Tartományi Könyvtár utazó tárlataként érkeztek hazánkba. A kiállításon látható csaknem száz kottaborító 1814 és 1918 között készült. A kottaborítók nagy része Bécset ábrázolja, de sok Reformnemzedék — a magyar történelemben különösen erős csengése van ennek a szónak. Az 1820-as, ’30-as években kibontakozó irodalmi és politikai áramlatokat evgy valóban nagy generáció (Vörösmarty és Kölcsey, Széchenyi és Wesselényi, Kossuth és Eötvös József — hogy csak a csúcsokat említsük) teremtette meg. A kor nagy nemzeti feladatai rátaláltak a megfelelő férfiakra — vagy: a kor nagy férfiai találtak rá a méltó feladatokra. A reformnemzedék munkálkodása nyomán jött létre a reformkor — vagy a reformkor termelte ki a reform- nemzedéket. A hatások természetesen kölcsönösek voltak. Sokan és szívesen emlegetik a mi jelenkorunkat is reformkornak, a munkálkodó értelmiségi nemzedékeket reformnemzedékeknek. Nem egy filmbírálat feladata azt elemezni, helytálló vélemények-e ezek. Viszont mégis beszélni kell egy ma a negyvenes évei körül járó nemzedékről, mivel a szóban forgó film is róluk beszél. Nemrég egy másik film — gadása. Ez ügyben kérnek talán legtöbb segítséget. Éppen ezért szombatonként „kapcsolati ügyeletét” tartunk. Nálunk is találkozhat szülő és gyerek egymással. Mi vagyunk a „garancia”. Néha az elmérgesedett eseteknél eredményesen közbe is tudunk lépni. Nagy sikere van az „Egyszülős” klubunknak, ahová gyermeküket egyedül nevelő szülők járnak. Sok tinédzser tagunk van. önismereti csoportjaik sikeresen dolgozzák fel a kényes élethelyzeteket. O Pénzük van? — Kevés. Adományokból, banki juttatásokból tartjuk fenn magunkat, de ebből a kevésből is az idén szülő-gyerek nyaralásokat szerveztünk Szigetmonostorra. © A Liga, mint a nevében is benne van, országos intézmény? — Igen, Gyulán, Tatabányán, Szegeden, Kaposvárott, Pápán sikeresen működnek a vidéki csoportok, égető hiányt enyhítve ezzel. grafika idézi fel a monarchia más városait, tartományait is. Az utazás fellendülésének korában készült kottaborítók olyan zenei kompozíciók fedőlapjai voltak, amelyek egyes látványosságokra, városokra vonatkoztak. A tárlaton látható többek között: Joseph Lanner „Karlsbadi forrás” keringőjének, Johann Strauss „Rajnai zarándokok” keringőjének és Emil Kaiser Álom a Garda-tavon című munkájának borítója. A nagy generáció — feszegette (még a rendszerváltás előtt, de kicsit már annak szellemében): mi történt azzal a nemzedékkel, amely ifjúkori lázadásaival, valamikor a ’60-as évek végén, azt sejtette, tőle várható a megújhodás, a változás, a változtatás. András Ferenc, annak a filmnek a rendezője, nem ringatta magát és nézőit illúziókba. Ügy látta: a nagy. nemzedék, amely 1968 párizsi diáklázadásainak és a prágai intervenciónak a kettős sokkja alatt .élt, s itthoni lázadásai legmerészebbje a beatzene és a beatkorszak irodalmának elfogadtatása volt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. S mivel az élet folytatta a nagy generáció szembesítését a feladatokkal, mert elkövetkezett a váltás, amelyben erre a nemzedékre különösen nagy szükség lett volna. András Ferenc is folytatta a szembesítést. A tragikusan — és nagj'on fiatalon — elhunyt Csen- gey Dénes forgatókönyvéből készítette az új filmet, mely ... az utolsó nyáron ... címet kapta. Teljesen nyilvánvaló: Csengey Scszták Ágnes Züllés útiképek Matuzsálemek ■ II I I I FI LMT EGYZETB ...az utolsó nyáron... Postabontás I VARJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Mire költik? Az ügyészség, a rendőrség minden államban nélkülözhetetlen, ahol az emberek társadalmon belül együtt élnek. Mind az ügyészség, mind a rendőrség fenntartása pénzbe kerül, mégpedig az adófizetők pénzébe. Amit a zsebünkből kivesznek adó formájában, az állami bevétel, a költségvetés része. Hogy az állam mire fordítja? A pártállam idején mukkanni sem lehetett ebben az ügyben. Ma már véleményt mondhat az állampolgár arról, mire költsék a tőle adó formájában elvont pénzt. Most jómagam is ezt teszem. Helyes, hogy a tőlem elvont adó egy részéből az ügyészséget, a rendőrséget fenntartják. Az ellen viszont tiltakozom, hogy az én pénzemből (is) fenntartott szervezetek hetilapok és folyóiratok ellen hadakozzanak. Akkor, amikor hónapok óta képtelenek a rendőrök Farkas Helga elrablóinak nyomára bukkanni. A tavaly nyáron megölt siófoki szállodai portás gyilkosa(i) máig sincs meg. Helyes lenne, ha azt a három rendőrtisztet, akik a Hunnia példányait házkutatás során a kiadó — Fitos Vilmosné — lakásáról lehordták, hasznosabb munkára fognák! Hogy semmi közöm ehhez? Nagyon is sok közöm van, mert a pénzemen ne más lakásában kutakodjanak, nemzeti beállítottságú lapok példányai után. Miközben az igazi bűnözők simán kereket oldanak! S hogy mennyire igazam van, arra a Népszabadság augusztus 3-i számában Itt a tolvaj, hol a rendőr? című írást citálhatom. „Bár a rendőrség az utóbbi időben évről évre több, a tettes ismeretlen jelzéssel indított bűnügyben fejezte be sikeresen a nyomozást, az úgynevezett felderítési mutatói (azaz, hogy az ismertté vált bűncselekmények és András nemzedékéről van szó, mint ahogyan A nagy generációban is arról volt mondanivalója a rendezőnek. 1989 nyarán, az utolsó nyáron, amely azonban már súlyos eseményekkel terhes — emlékezzünk csak: Nagy Imre- és Kádár János-temetés! —, összejön az egyívású barátok társasága, többnyire megállapodott, jómódú emberek, akik közül azonban senki nem váltotta be a képességei, tehetsége révén jogosan hozzá fűzött reményeket. Egy nagy, italozós-zabá- lós murin leleplezik magukat is, egymást is. A hajnal egy széthullott egyéniségű, megcsömörlött, célját vesztett, s emiatt lelkifurdalásokkal vívódó társaságra virrad. A kibeszélé- sek, lemeztelenedések nem oldottak meg semmit. Ettől a nemzedéktől ezen a fordulatok kezdetét jelző utolsó nyáron sem várható semmi jó. A nagy generáció nem lett reformnemzedékké. Sokan tőlük várnák a válaszokat a kor feltette kérdésekre, de a saját életük kérdéseire sem képesek válaszolni. S valahogy így van ezzel a film is. Kérdez, szembesít, talán túl sokat is kérdez, és túl sok mindenre mutat rá —, de ezen túl nem jut. Állapotrajznak, egy nemzedék konfliktushelyzetei önkínzó bemutatásának azonban nagyon megfelelő. Takács István hány százalékában sikerül a tettest elfogni) folyamat tosan romlanak.” Romlanak hát, ha a Hunnia utáni koncepciós hajsza köti le az erőket. A három rendőrtisztet átvezényelhetnék a Fried Ernőt Szondy utcai lakásában megölök után nyomozók erősítésére. Nekem, adófizetőnek, az a véleményem, hogy a tőlem elvont adón ne újságok ellen folytasson a rendőrség hecckampányt (a szolnoki könyvtárban, s Jurta Színházban is), ne a gondolattal szálljon harcba, hanem a bűnözőkkel! Dr. Polgárdy Géza adófizető állampolgár Van rá példa Legutóbb a Hírlapban olvastam az M4-es autópálya építésének terveiről. Újból felhívnám a figyelmet arra, hogy két évvel ezelőtt szórólapokon kerestek választ arra, hogyan lenne célszerű a forgalmat szabályozni? A Budapesttől Vácig vezető út túlzsúfoltságát csökkenteni ? Az akkori javaslat, a tehermentesítés módja az volt, hogy a Duna árterületén, a folyó mentén, Űjpest és a Megyeri Csárda kiindulópontjától kétpályás, egy- egy sávos út készüljön. Mégpedig betonpilléren, oszlopokon, s ezekre előregyártott betonlapok kerüljenek, a váci hajógyárig, a DCM sóderkirakó bázisának lejárójáig. Ez kiegészülne Dunakeszinél és Gödnél egy fel- és lehajtó úttal. Maga a javaslat valóra váltása igazi csapatmunkát követelne — no meg nem is kevés pénzt (a szerk.) —, de nem kellene házakat bontani, lakóterületet bolygatni. S megfontolandó lenne az is, hogy a tranzitforgalom, mint használó, nem fizethetne-e? S egyúttal az építkezés, a kivitelezés során a Dunakeszi házgyár betonelemei is felhasználhatóvá válnának. Túl nagy szállítási költség nem keletkezne! Megítélésem szerint ilyen útprogrammal gyarapítanánk az Európához való csatlakozásunk kézzel fogható jeleit. Török Sándor Göd felső Vandálok Gödöllőn * S Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastélyt övező park betonoszlopait — amelyeket szorgos munkáskezek példás sorba állítottak — vandálok kitörték, kiidöntögették. Mintegy harminc, betonba ágyazott betonoszlop hever ma a több figyelmet, óvást, féltést érdemlő Erzsébet-park szélén. Az értelmetlen pusztítás láttán nyomozni kezdtem. S kiderült: néhány héttel korábban az enyveskezűek már negyvenöt oszlopot elloptak — megelőzve, hogy azok helyükre kerülhessenek. A történteket tudnám minősíteni, de helyette egy kérdés fogalmazódik meg bennem: a kastély őrzésére kivezényelt őrségnek nem az lenne-e a feladata, hogy nemzeti értékeinket óvja, a beépítésre kerülő, odahordott anyagokat vigyázza ? Nem ártana a rendőröknek jobban körülnézniük a helyszín közelében levő mini csárdákban.... A város polgármesterének jeleztem a történteket. Hatásos intézkedéseket várunk, hogy a „nagyon erős emberek” kezét a köz érdekében lefogják, az állatni és városi vagyon részét jelentő Erzsébet-park védelmét biztosítsák. Sík István Gödöllő Ez már szívügyem Az utóbbi időben két dologra figyeltem fel. Az egyik: sportszerető ember lévén — gondolom, ez nem titok — hosszú ideje böngészem a mutációkat, s a váci, a gödöllői kiadásban főleg az eredmények érdekelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a más témájú cikkeket nem olvasom el. Ám szomorúan állapítom meg, a sportot igazán szívügyének a gödöllői mutáció tekinti. A többiben a helyi, kis csapatok teljesítményéről alig van valami. Nemcsak a sport szívügyem, hanem a sírkertek rendje, ápoltsága is. Mert azok állapota jellemzi legjobban a hátramaradottakat, a településen élőket, öröm nézni, hogy a dunakeszi öreg temetőben gondos kezek nyírják a füvet. Most már csak sírok között — kellene sok-sok hantot rendbehozni. Gyomtalaní- tani, ápolni. Abban reménykedem, közelegvén november, a halottak napja, majd csak megszólal a lelkiismeret... Solymosi László Dunakeszi Formális értesítés Nem normális, hanem formális értesítővel lepte meg szeptember 25-én a mit sem sejtő fogyasztót a Veresegyház és Környéke Vízmű Társulat. Az értesítőben közük: az „1991. augusztus 31 -i ivóvíz társulati hozzájárulási díj egyenlege” 555 forint hátralékot mutat, a túlfizetés a nullával egyenlő. Írják: „kérjük a hátralék 1991. 12. 05- ig történő kiegyenlítését. Amennyiben ... rendezte, kérjük tárgytalannak tekinteni.” Mivel az éves díj, a hozzájárulás pontosan 2 ezer 220 forint, ennek negyedéves törlesztése 555 forint. Tehát a negyedik negyedéves „esedékességéről” van szó, s így december 5-ig nem a hátralékot kell leróni! Hanem a negyedik negyedévi díjat október elsejétől befizetni. A bürokratanyelvben kevésbé jártas fogyasztó megijed, mert hogy tartozik. Pedig hát szeptemberben többen fizettek. Miért kérik újra? Ijedten szaladnak a helyi takarékszövetkezet kirendeltségéhez is, ahonnan az átutalás — mint az enyém is — elment, vagy el-; megy. Szerény kérdésem: nem lehetne az egyenlegértesí- töt közérthetően megfogalmazni? Ügy, hogy az ügyfél is értsen belőle, ami a társulat fogalomkörében tévesen hátralék, az december 5-ig esedékesség! S erről jut eszembe, esedékes lenne, hogy a társulat is értse, mit csinál, s a gyanútlan fogyasztót imigyen nem ijesztgetné: ......a társ ulat köteles ... adóhatóság útján behajtani!” Fazekas Mátyás Veresegyház