Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

■A gyerekek jogaiért kőkeményen politizál ABMX és a divatrongy nem melegít Dr. Ranschburg Jenő gyer­mekpszichológus, az MTA Pszichológiai Intézet gyer- meklélektani osztályának vezetője, és egyben elnö­ke az Országos Gyermek­védő Ligának. Tagja a Göncz Árpád által nemré­giben életre hívott Gyerme­ki Jogok Nemzeti Bizott­ságának is. Abból az alka­lomból kerestük fel, hogy az ENSZ által kiadott, és a magyarok által elfogadott Gyermeki Jogok Dekrétuma a közeljövőben parlamenti megerősítésre vár. © Ügy vélnénk, hogy a szülő által a gyermek­nek megvan mindenfajta joga! ■— Nagy tévedés. Amikor az ENSZ megalkotta az Em­beri Jogokat, nem sokkal utána a Gyermeki Jogok megfogalmazására is sor került. Ezt fogja most a parlament ratifikálni. © Mit jelent ez a gya­korlatban? — Egy sereg törvény és jogszabály megváltoztatá­sát. Azonnal nem fog men­ni, de apránként igen. A Gyermeki Jogok kimondják például, hogy a gyermek­nek joga van a szülőjével élni. Így a leányanyáktól nem lehet elvenni majd gyereküket, hanem számuk­ra anyaotthonokat kell biz­tosítani. A családjogi tör­vényt újra finomítani kell, például radikálisan meg­változtatni a jelenlegi, tel­jesen lebénult örökbefoga­dási rendszert. A gyermek­elhelyezési pereknél meg kell szüntetni azt az em­bertelen gyakorlatot, hogy az egyik szülő felügyeleti jogát megvonják azon a cí­men, hogy a másik szülő alkalmasabb a gyermek el­látására. Az alkalmasabb szülő kategóriája nem lé­tezik. • Ön jelenleg az Or­szágos Gyermekvédő Li­ga elnöke is. Mi hívta új­ra életre ezt a nagy múl­tú egyesületet? — Amikor a televíziós „Családi kör” adásait ve­zettem, zsákszámra kaptam 6egély- és tanácskérő leve­leket, Ügy éreztem, hogy huszonöt éves pszichológiai gyakorlatomra a napi élet­ben is szükség lenne. Ezt erősítette meg az a szomo­rú tapasztalat, hogy tradi­cionálisan gyermekellenes társadalom a miénk. Ilyen megfontolásokkal hívtuk életre a Ligát 1989-ben. Nem akartunk sem hiva­tal, sem hatóság lenni. © Ehelyett mi a „jár­ható út”? — Szolgálni akarunk, és minden eszközzel segíteni a családokon. A Giga misz- sziót tölt be, pártoktól füg­getlen szervezet, ugyanak­kor a gyermekek jogaiért kőkeményen politizál. A Németh-kormány idején például komolyan részt vettünk a gyermekekkel kapcsolatos jogszabályok és törvények előkészítésében. Többek közt nekünk is kö­szönhető, hogy a nagycsa­ládosok adókedvezménye megmaradt. © Ügy tudom, van egy hihetetlenül népszerű szolgáltatásuk! — Igen, a neve: „Szak- szolgálat.” Budapesti köz­pontunkban, a Hársfa ut­cában komplex rendelése­ket tartunk: pedagógus, or­vos, gyógypedagógus, jo­gász, pszichológus foglal­kozik díjmentesen a rászo­ruló szülőkkel és gyere­kekkel. Éjjel-nappali ügye­letünk révén az ajtónk mindig nyitva áll. Nekem például már csak novem­berre van szabad fogadó­időm. © Milyen problémák­kal jönnek ide? — A legkülönfélébbek­kel. Ami a jellemző, hogy soha ennyi neurotikus gye­rekkel nem találkoztam, mint itt és ma. Általános probléma a bepisilés, az írás-, olvasásképtelenség, a személyiségzavarok, a szo­rongás ... Az okok igen összetettek. Az egyik követéses vizsgá­latunkból tudjuk például, hogy az átlagos magyar családban napi 1,5 perc jut arra, hogy a szülő és gyerek „csak úgy” legye­nek egymással. A bepisi­lés mindig valaminek a hiányát jelzi. Esetünkben a hagyományos család me­legét, a szülők állandó távollétét, amit nem lehet a BMX biciklivel, menő divatrongyokkal helyette­síteni. A családjogi tör­vény legutóbb a láthatást átkeresztelte „kapcsolat- tartásra”, de a kriminális gyakorlat ugyanaz. Zsaro­lás, tiltás, gyermeklopás, a láthatás sorozatos megta­Egy időben nyílt meg Becs­ben és Budapesten a Zenés útiképek című kiállítás ked­den. Budapesten a Főváro­si Szabó Ervin Könyvtár­ban állították ki a tájké­pes kottaborítókat, ame­lyek a Bécsi Városi és Tar­tományi Könyvtár utazó tárlataként érkeztek ha­zánkba. A kiállításon látható csaknem száz kottaborító 1814 és 1918 között készült. A kottaborítók nagy része Bécset ábrázolja, de sok Reformnemzedék — a magyar történelemben kü­lönösen erős csengése van ennek a szónak. Az 1820-as, ’30-as években kibontakozó irodalmi és politikai áram­latokat evgy valóban nagy generáció (Vörösmarty és Kölcsey, Széchenyi és Wes­selényi, Kossuth és Eötvös József — hogy csak a csú­csokat említsük) teremtette meg. A kor nagy nemzeti feladatai rátaláltak a meg­felelő férfiakra — vagy: a kor nagy férfiai találtak rá a méltó feladatokra. A re­formnemzedék munkálko­dása nyomán jött létre a re­formkor — vagy a reform­kor termelte ki a reform- nemzedéket. A hatások ter­mészetesen kölcsönösek voltak. Sokan és szívesen emle­getik a mi jelenkorunkat is reformkornak, a munkál­kodó értelmiségi nemzedé­keket reformnemzedékek­nek. Nem egy filmbírálat feladata azt elemezni, helytálló vélemények-e ezek. Viszont mégis beszél­ni kell egy ma a negyve­nes évei körül járó nemze­dékről, mivel a szóban for­gó film is róluk beszél. Nemrég egy másik film — gadása. Ez ügyben kérnek talán legtöbb segítséget. Éppen ezért szombaton­ként „kapcsolati ügyele­tét” tartunk. Nálunk is találkozhat szülő és gye­rek egymással. Mi va­gyunk a „garancia”. Néha az elmérgesedett esetek­nél eredményesen közbe is tudunk lépni. Nagy si­kere van az „Egyszülős” klubunknak, ahová gyer­meküket egyedül nevelő szülők járnak. Sok ti­nédzser tagunk van. ön­ismereti csoportjaik sike­resen dolgozzák fel a ké­nyes élethelyzeteket. O Pénzük van? — Kevés. Adományok­ból, banki juttatásokból tartjuk fenn magunkat, de ebből a kevésből is az idén szülő-gyerek nyaralásokat szerveztünk Szigetmonos­torra. © A Liga, mint a ne­vében is benne van, or­szágos intézmény? — Igen, Gyulán, Tata­bányán, Szegeden, Kapos­várott, Pápán sikeresen működnek a vidéki cso­portok, égető hiányt eny­hítve ezzel. grafika idézi fel a monar­chia más városait, tarto­mányait is. Az utazás fel­lendülésének korában ké­szült kottaborítók olyan zenei kompozíciók fedőlap­jai voltak, amelyek egyes látványosságokra, városok­ra vonatkoztak. A tárlaton látható többek között: Jo­seph Lanner „Karlsbadi forrás” keringőjének, Jo­hann Strauss „Rajnai za­rándokok” keringőjének és Emil Kaiser Álom a Gar­da-tavon című munkájá­nak borítója. A nagy generáció — fesze­gette (még a rendszerváltás előtt, de kicsit már annak szellemében): mi történt azzal a nemzedékkel, amely ifjúkori lázadásaival, vala­mikor a ’60-as évek végén, azt sejtette, tőle várható a megújhodás, a változás, a változtatás. András Ferenc, annak a filmnek a rende­zője, nem ringatta magát és nézőit illúziókba. Ügy látta: a nagy. nemzedék, amely 1968 párizsi diáklá­zadásainak és a prágai in­tervenciónak a kettős sokk­ja alatt .élt, s itthoni láza­dásai legmerészebbje a beatzene és a beatkorszak irodalmának elfogadtatása volt, nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. S mivel az élet folytatta a nagy generáció szembe­sítését a feladatokkal, mert elkövetkezett a váltás, amelyben erre a nemzedék­re különösen nagy szükség lett volna. András Ferenc is folytatta a szembesítést. A tragikusan — és nagj'on fiatalon — elhunyt Csen- gey Dénes forgatókönyvé­ből készítette az új filmet, mely ... az utolsó nyá­ron ... címet kapta. Telje­sen nyilvánvaló: Csengey Scszták Ágnes Züllés útiképek Matuzsálemek ■ II I I I FI LMT EGYZETB ...az utolsó nyáron... Postabontás I VARJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Mire költik? Az ügyészség, a rendőr­ség minden államban nél­külözhetetlen, ahol az em­berek társadalmon belül együtt élnek. Mind az ügyészség, mind a rendőr­ség fenntartása pénzbe ke­rül, mégpedig az adófize­tők pénzébe. Amit a zse­bünkből kivesznek adó for­májában, az állami bevé­tel, a költségvetés része. Hogy az állam mire fordít­ja? A pártállam idején mukkanni sem lehetett eb­ben az ügyben. Ma már vé­leményt mondhat az állam­polgár arról, mire költsék a tőle adó formájában el­vont pénzt. Most jómagam is ezt teszem. Helyes, hogy a tőlem elvont adó egy ré­széből az ügyészséget, a rendőrséget fenntartják. Az ellen viszont tiltakozom, hogy az én pénzemből (is) fenntartott szervezetek he­tilapok és folyóiratok ellen hadakozzanak. Akkor, ami­kor hónapok óta képtele­nek a rendőrök Farkas Hel­ga elrablóinak nyomára bukkanni. A tavaly nyá­ron megölt siófoki szállo­dai portás gyilkosa(i) máig sincs meg. Helyes lenne, ha azt a három rendőrtisztet, akik a Hunnia példányait házku­tatás során a kiadó — Fi­tos Vilmosné — lakásáról lehordták, hasznosabb mun­kára fognák! Hogy semmi közöm ehhez? Nagyon is sok közöm van, mert a pén­zemen ne más lakásában kutakodjanak, nemzeti be­állítottságú lapok példá­nyai után. Miközben az igazi bűnözők simán kere­ket oldanak! S hogy mennyire igazam van, arra a Népszabadság augusztus 3-i számában Itt a tolvaj, hol a rendőr? cí­mű írást citálhatom. „Bár a rendőrség az utóbbi idő­ben évről évre több, a tet­tes ismeretlen jelzéssel in­dított bűnügyben fejezte be sikeresen a nyomozást, az úgynevezett felderítési mu­tatói (azaz, hogy az ismert­té vált bűncselekmények és András nemzedékéről van szó, mint ahogyan A nagy generációban is arról volt mondanivalója a ren­dezőnek. 1989 nyarán, az utolsó nyáron, amely azon­ban már súlyos események­kel terhes — emlékezzünk csak: Nagy Imre- és Kádár János-temetés! —, összejön az egyívású barátok társa­sága, többnyire megállapo­dott, jómódú emberek, akik közül azonban senki nem váltotta be a képességei, tehetsége révén jogosan hozzá fűzött reményeket. Egy nagy, italozós-zabá- lós murin leleplezik ma­gukat is, egymást is. A haj­nal egy széthullott egyé­niségű, megcsömörlött, cél­ját vesztett, s emiatt lelki­furdalásokkal vívódó társa­ságra virrad. A kibeszélé- sek, lemeztelenedések nem oldottak meg semmit. Ettől a nemzedéktől ezen a for­dulatok kezdetét jelző utol­só nyáron sem várható semmi jó. A nagy generá­ció nem lett reformnemze­dékké. Sokan tőlük várnák a válaszokat a kor feltette kérdésekre, de a saját éle­tük kérdéseire sem képe­sek válaszolni. S valahogy így van ez­zel a film is. Kérdez, szem­besít, talán túl sokat is kér­dez, és túl sok mindenre mutat rá —, de ezen túl nem jut. Állapotrajznak, egy nemzedék konfliktus­helyzetei önkínzó bemuta­tásának azonban nagyon megfelelő. Takács István hány százalékában sikerül a tettest elfogni) folyamat tosan romlanak.” Romla­nak hát, ha a Hunnia utá­ni koncepciós hajsza köti le az erőket. A három rendőrtisztet átvezényel­hetnék a Fried Ernőt Szondy utcai lakásában megölök után nyomozók erősítésére. Nekem, adófizetőnek, az a véleményem, hogy a tő­lem elvont adón ne újsá­gok ellen folytasson a rend­őrség hecckampányt (a szolnoki könyvtárban, s Jurta Színházban is), ne a gondolattal szálljon harc­ba, hanem a bűnözőkkel! Dr. Polgárdy Géza adófizető állampolgár Van rá példa Legutóbb a Hírlapban olvastam az M4-es autó­pálya építésének terveiről. Újból felhívnám a figyel­met arra, hogy két évvel ezelőtt szórólapokon keres­tek választ arra, hogyan lenne célszerű a forgalmat szabályozni? A Budapest­től Vácig vezető út túlzsú­foltságát csökkenteni ? Az akkori javaslat, a teher­mentesítés módja az volt, hogy a Duna árterületén, a folyó mentén, Űjpest és a Megyeri Csárda kiinduló­pontjától kétpályás, egy- egy sávos út készüljön. Mégpedig betonpilléren, oszlopokon, s ezekre előre­gyártott betonlapok kerül­jenek, a váci hajógyárig, a DCM sóderkirakó bázisá­nak lejárójáig. Ez kiegé­szülne Dunakeszinél és Gödnél egy fel- és lehajtó úttal. Maga a javaslat valóra váltása igazi csapatmunkát követelne — no meg nem is kevés pénzt (a szerk.) —, de nem kellene házakat bontani, lakóterületet boly­gatni. S megfontolandó len­ne az is, hogy a tranzitfor­galom, mint használó, nem fizethetne-e? S egyúttal az építkezés, a kivitelezés so­rán a Dunakeszi házgyár betonelemei is felhasznál­hatóvá válnának. Túl nagy szállítási költség nem ke­letkezne! Megítélésem sze­rint ilyen útprogrammal gyarapítanánk az Európá­hoz való csatlakozásunk kézzel fogható jeleit. Török Sándor Göd felső Vandálok Gödöllőn * S Nem akartam hinni a szememnek, amikor meg­láttam, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastélyt öve­ző park betonoszlopait — amelyeket szorgos munkás­kezek példás sorba állítot­tak — vandálok kitörték, kiidöntögették. Mintegy harminc, betonba ágyazott betonoszlop hever ma a több figyelmet, óvást, fél­tést érdemlő Erzsébet-park szélén. Az értelmetlen pusztítás láttán nyomozni kezdtem. S kiderült: néhány héttel korábban az enyveskezűek már negyvenöt oszlopot el­loptak — megelőzve, hogy azok helyükre kerülhesse­nek. A történteket tudnám minősíteni, de helyette egy kérdés fogalmazódik meg bennem: a kastély őrzésére kivezényelt őrségnek nem az lenne-e a feladata, hogy nemzeti értékeinket óvja, a beépítésre kerülő, odahor­dott anyagokat vigyázza ? Nem ártana a rendőröknek jobban körülnézniük a helyszín közelében levő mi­ni csárdákban.... A város polgármesteré­nek jeleztem a történteket. Hatásos intézkedéseket vá­runk, hogy a „nagyon erős emberek” kezét a köz ér­dekében lefogják, az álla­tni és városi vagyon részét jelentő Erzsébet-park vé­delmét biztosítsák. Sík István Gödöllő Ez már szívügyem Az utóbbi időben két do­logra figyeltem fel. Az egyik: sportszerető ember lévén — gondolom, ez nem titok — hosszú ideje bön­gészem a mutációkat, s a vá­ci, a gödöllői kiadásban fő­leg az eredmények érde­kelnek. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a más té­májú cikkeket nem olva­som el. Ám szomorúan ál­lapítom meg, a sportot iga­zán szívügyének a gödöllői mutáció tekinti. A többiben a helyi, kis csapatok telje­sítményéről alig van vala­mi. Nemcsak a sport szív­ügyem, hanem a sírkertek rendje, ápoltsága is. Mert azok állapota jellemzi leg­jobban a hátramaradotta­kat, a településen élőket, öröm nézni, hogy a duna­keszi öreg temetőben gon­dos kezek nyírják a füvet. Most már csak sírok között — kellene sok-sok hantot rendbehozni. Gyomtalaní- tani, ápolni. Abban re­ménykedem, közelegvén november, a halottak nap­ja, majd csak megszólal a lelkiismeret... Solymosi László Dunakeszi Formális értesítés Nem normális, hanem formális értesítővel lepte meg szeptember 25-én a mit sem sejtő fogyasztót a Veresegyház és Környéke Vízmű Társulat. Az értesí­tőben közük: az „1991. au­gusztus 31 -i ivóvíz társu­lati hozzájárulási díj egyen­lege” 555 forint hátralékot mutat, a túlfizetés a nullá­val egyenlő. Írják: „kér­jük a hátralék 1991. 12. 05- ig történő kiegyenlítését. Amennyiben ... rendezte, kérjük tárgytalannak te­kinteni.” Mivel az éves díj, a hoz­zájárulás pontosan 2 ezer 220 forint, ennek negyed­éves törlesztése 555 forint. Tehát a negyedik negyed­éves „esedékességéről” van szó, s így december 5-ig nem a hátralékot kell leró­ni! Hanem a negyedik ne­gyedévi díjat október else­jétől befizetni. A bürok­ratanyelvben kevésbé jár­tas fogyasztó megijed, mert hogy tartozik. Pedig hát szeptemberben többen fi­zettek. Miért kérik újra? Ijedten szaladnak a helyi takarékszövetkezet kiren­deltségéhez is, ahonnan az átutalás — mint az enyém is — elment, vagy el-; megy. Szerény kérdésem: nem lehetne az egyenlegértesí- töt közérthetően megfo­galmazni? Ügy, hogy az ügyfél is értsen belőle, ami a társulat fogalomkörében tévesen hátralék, az de­cember 5-ig esedékesség! S erről jut eszembe, esedé­kes lenne, hogy a társulat is értse, mit csinál, s a gya­nútlan fogyasztót imigyen nem ijesztgetné: ......a tár­s ulat köteles ... adóható­ság útján behajtani!” Fazekas Mátyás Veresegyház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom