Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-14 / 241. szám

Düsseldorfi népies kerámiák TOLERANCIÁT TANULNAK Vászonra vetített életek Előítéletek nélkül Érdekes és számos voná­sa miatt számunkra külö­nösen fontos kiállítás nyí­lott Budapesten a Népraj­zi Múzeumban. A düsseldorfi Déutches Kerámia Múzeum legszebb népies kerámiáit állították ki. A féltve őrzött darabok 'kis kamaratermet töltenek meg, de mindegyikük híven reprezentálja a német nép életének egy-egy mozzana­tát. Sajnálatosan hazánk­ban egyáltalán nincs iga­zi, csak kerámiákat gyűj­tő múzeum, ezért csupán kölcsönkapott helyiség ad átmeneti otthont most a törékeny daraboknak. A megnyitóval egy idő­ben filmvetítésre is sor került, s két Pest megyei település sorsát mutatták be a kockák. Nagybörzsöny a fővárostól 100 kilométer­nyire fekvő, erdőkkel ölelt kis falu. Híres a XIII. szá­zadi román, valamint a XV. század végén készült gót stílusú templomát lát­hattuk. Ezenkívül jellegze­tes képet kaptunk a német ajkú betelepülők nehézsé­geiről. Tipikusnak mondha­tó sorscsapások sújtották őket egykoron. A hajdani gazdag arany- és ezüstlelő­A klasszikusoknak csak a tizenegyedik helyre fu­totta. A második negyed­évben megjelent, magyar szerzőktől származó mű­vek listájának tizenegye­dik helyén találhatjuk az első klasszikus szerzőt, Vörösmarty Mihályt. A Csongor és Tünde látott napvilágot 30 ezer pél­dányban. A külföldi szer­zők esetében még cif­rább a helyzet. A pél- áányszám alapján készí­tett rangsorban a nyolc­vnukéit edik(!) helyen buk­kan fel egy klasszikusnak számító név és mű, Erich Maria Remarque és a Nyugaton a helyzet vál­tozatlan. Példányszáma éppen egyhatoda annak a listavezető munkának, amely egy sorozat hu­szonnegyedik köteteként látott napvilágot... A hu­szonnégy kötet többmil­liós összes példányszámá­ból — szerencsére? saj­nos? — egyetlen sem lel­hető fel a közkönyvtárak­ban A könyvesboltokban azonban megtalálható. Az üzletek ezektől a füzetes regényektől talán az utol­só szalmaszálat remélik megkapni a fennmara­dáshoz. Fennmaradnak-e akár ilyen áron? A megyében bezárt, más célra eladott könyvesboltok jelzik, nem járnak jó idők a kultúrá­nak erre a terepére. Amint jelzés az is, amit a még meglevő üzletekben hallok: vásárlóik sorából eltűntek a könyvtárak. Tavaly volt az első év, amikor a könyvtárak ál­lománya már szerény mértékben sem nőtt. ha­nem csökkent. Az idén ez a folyamat folytatódott. A megye amúgy sem gaz­dag könyvtári hálózata ilyen tekintetben és leg­jobb esetben is a vegetá­ció állapotába jutott. Riadtan sorolják a könyvkereskedők, miként koptak ki a kiadóktól a klasszikusok, a hazai iro­dalom legnagyobbjainak a munkái gyakran besze­rezhetetlenek. Nem léte­zik az ún. törzsállomány. helyek vonzották ide nem­csak a magyar bányászo­kat, hanem a szász csalá­dokat is. A film folytatá­sából képet kaphattunk ar­ról, hogyan igyekezett egy német lakosságú közösség megküzdeni a természeti csapásokkal, s igazodni a változó körülményekhez. A bányák kimerülése után intenzív földművelésbe és szőlőtelepítésbe kezdtek, mígnem egy filoxérajár- vány elvitte a tőkéket. Aztán jött Trianon, s a történelmi viharok által vont határmezsgye telje­sen elszigetelte a falut a környezetétől. A második világháború utáni kitele­pítések a népesség egyhar- madát érintették, az itt maradóknak ismét mindent újra kellett kezdeni. Az el­szegényedés jelei miatt — s mert igénv mutatkozott erre — a csodálatos levegő­jű és csupa zöld falvacskát üdülőövezetként tartjuk mára számon. Bár német nyelven ta­nulnak az iskolában, de ott­hon nemigen beszélik anyanyelvűket a nagybör­zsönyi diákok. Az elszige­teltség miatti, nem kevere­dő, sajátos dialektusú né­amely tőlünk nyugatabb­ra a nemzeti irodalom legjelesebb műveit raktá­ron tartva lehetővé teszi a napok alatti beszerzést. Gyakorlatilag nincsen el­fogadható nyilvántartási rendszer, azaz megtörtén­het, a sok-sok helyen hiányzó klasszikus mun­kából több ezer darab is pihen valamelyik raktár mélyén ... Amint jogos a panaszuk azért is a könyv­kereskedőknek, mert a kiadók nem tájékoztatják őket terveikről, így a ve­vőknek semmiféle infor­mációt nem tudnak adni, remélhető-e egyáltalán a keresett mű megjelenése. S megtörténik ugyanak­kor, régóta hiányzó és ke­resett klasszikus munkák kibocsátásától azért áll­nak el a kiadók, mert „nincs iránta kereslet” ... Több helyen is mutat­ták az ún. kínálati listát a könyvkereskedők. Kü­lönböző cégek, soha nem hallott nevű kft.-k is „felvállalják” a könyv ter­jesztésének ügyét, piacis­meret. könyvismeret nél­kül. Aligha véletlen te­hát, ha az említett kíná­lati listákon olyan címek­kel találkozhatni — ami nem minősítés a részem­ről, csupán a tény közlése —, mint például A pokol tornáca. Halott a volán­nál, Vérbank, Lady La- duga hullaháza, Sukaro, a démon, Most kell meg­halni. A vidéki könyvke­reskedelem soha nem volt Magyarországon aranybá­nya, ám ennek ellenére is a megyében könyvesdi­nasztiák nőttek fel, örök­lődött szülőről gyermekre a szerény megélhetést adó szakma szeretete. Vajon L. L. hullaháza is ne- velt/nevel dinasztiákat? Avagy, amint szó van ró­la, nincs is szükség önál­ló könyvesüzletekre a vidék kisebb városaiban sem, nemhogy a közsé­gekben, hiszen a várha­tóan erősen csökkent ke­resletet más üzletek mel­lékesen tartott könyvkí­nálatából is kielégíthetik? A rövidáru, a butikholmi, a bazárkacatok mellett lelhető könyv vajon mi­ijén értékrendről tanús­kodik? Mészáros Ottó metet pedig mostanra már csak az idősebbek beszé­lik. Egészen már helyzetképet kaptunk Vecsésröl. A Pest közeli település szintén né­met ajkú, de az előzőtől el­térő sorsfordulatok jellem­zik. A hajdani kis falut a törökök teljesen elpusztí­tották, s újbóli betelepíté­se csak 1786-tól kezdődhe­tett el. Württembergi svábok érkeztek túlnyomó többség­ben, akik gabona- és sző­lőműveléssel és állattar­tással foglalkoztak. Igazod­va azonban az éghajlati vátozásokhoz — s tekintet­tel a nagy-nagy természeti csapással fölérő, a termést sokszor elvivő növénybe­tegségekre, szántóföldi, monokulturális gazdálko­dásba kezdtek. A talaj és az ottani klíma remek ter­mést adott káposztából, paprikából, paradicsomból meg. uborkából. Ezzel meg­teremtették azt a jellegze­tes termékcsaládot, amely- lyel messze földön híressé váltak. A vecsési savanyúságok-, ról, de főleg a káposztá­jukról ismertek. A vagyoni gyarapodásuk természete­sen sajátos életmód-változ­tatásokkal járt. Míg a helybéli asszonyok a ter­mék értékesítésével foglal­koztak, addig a férfiak dol­goztak — s dolgoznak ma is a földeken, s a savanyí­tással is ők bíbelődnek. Mára nem ritka a gépesí­tett, korszerű technológiá­val dolgozó német a jkú csa­ládok jelenléte. A jellegze­tes munkamegosztás miatt generációk képesek együtt élni, bár a fiatalok Vecsé- sen nem szívesen kívánják követni anyáik-apáik fog­lalkozását. A település la­kói intenzíven építik kap­csolataikat a németország­beliekkel. A Néprajzi Múzeumban otthonra lelő kiállítás tehát eltér a megszokott, hanyo- mányosan rendezett gyűjte­mény felvonultatásától. A két — sajátosan eltérő éle­tű — falu német ajkú kö­zösségének talpon maradá­sáról szóló filmek olyan dokumentumul szolgálnak, melynek segítségével bár­mikor bárki bepillanthat életük fordulataiba. A Magyar Állami Ope­raház balettkara vasárnap reggel több mint kéthetes turnéra indult Kanadába, ahol részt vesz a magyar kulturális fesztivál ren­Amikor az A kerepestarcsai Flór Ferenc Kórházban ma, hét­főn kiállítás nyílik Károlyi András festőművész alko­tásaiból. A megnyitót Lo­sonci Miklós műtörténész tartja, délután két órakor a kórházban, a nagytanács­teremben. Az érdeklődök a képeket október 25-éig na­ponta 8 és 16 óra között tekinthetik meg. A művész tudtunkra ad­ja, hogy sokan rákérdeznek; a figurális témát vagy a tá­jat festő művésznek vall- ja-e magát? Ezen soha nem gondo- kodott, hiszen mindenbe nyitott, fogékony. Termé­szetének zsugorítása nél­Az ENSZ közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el; a Magyar Köztársaság kép­viselője pedig 1990. már­cius 14-én íria alá azt az egyezményt, amely a gyer­mekek jogairól szól. Az egyezményt aláíró államok többek között elismerik, hogy a szellem iieg vagy testileg fogyatékos gyer­mekeknek az emberi mél­tóságot biztosító, az ön- fenntartást előmozdító, a közösségi életben való te­vékeny részvételt lehetővé levő, telies és tisztes életet kell élniük. A hangulatos csoportszo­bában éppen tornásznak a gyerekek. Valamennyien lelkesen követik az óvónő utasításait. Egyikük sem vonul félre, nem kíván pi­henni. A frissítő mozgás után kézmosás következik, majd készülődnek a reggeli­hez. Nincs köztük napos, a fiúk és a kislányok közösen terítenek. Senki sem félti tőiük a törékeny tányéro­kat,, csészéket. A közös asz­talnál fogyasztott kávé és kalács mellett beszélget­nek, viccelődnek. A cserfes Noémi szavaira éppúgy fi­gyelnek a többiek, akár a hallgatag, ritkán és nehe­Noémi már az óvodában tanult meg önállóan enni (Hancsovszki János I felvételei) dezvénysorozatán. Három nagyvárosban, Montreál- ban, Torontóban és Otta­wában mutatják be Men­delssohn—Seregi: Szent­ivánéji álom című balett­jét. etika diktál kül, szabadon, a kiteljese­dés lehetőségeivel él együtt. Képzeletére ha­gyatkozva, belső hangok­tól inspirálva fest. Lénye­gesnek tartja, még a leg­realisztikusabb képeinél is, a mögöttes tartalmiságot. Az egyik kedvence a Nap, a másik a fák világa. De megrendíti az ember világa, s abbán a pillanatban kötelességének éí’zi‘művei­ben az etikus állásfoglalást. Károlyi András önmagá­ról szólva hangsúlyozza: a téma csak hordozója fes­tői közléseinek, élmé­nyeinek, amelyeket szerel­ne megosztani mindenkivel. á. m. Margó L. L. HULLAHÁZA (fekete) Kanadába utazott az Operaház balettkara Kiállítás a kórházban zen szóló Gáboréra vagy bármelyik más társukéra. Pedig Noémi értelmi fo­gyatékos, Gábor pedig a megkésett beszédfejlődés nem kis problémájával küszködik. Alig több, mint egy hónapja járnak ne- gyedmagukkal a budafoki Anna utcába, abba a hú­szas létszámú' csoportba, ahol a másik két kis társuk mozgássérült, illetve hallás- károsult. Állapotuk szem­mel láthatóan javul. A 16 normálisan fejlődő gyer­mek szülei önként vállalták hogy ebben az integrált csoportban kezdjék el a kicsinyek az óvodai életet. Már ez az eltelt rövid idő is Rózsáné Czigány Enikőt, a Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskola adjunktu­sát, a kísérlet vezetőjét igazolja. Elképzelése szerint a fogyatékos gyermekek fejlődésére jó hatással van­nak az épek, akik viszont toleranciát tanulnak azál­tal, hogy segítik elmaradot­tabb társaikat, s elfogadják másságukat. — A kísérletnek az a lé­nyege, hogy a csoporton belüli azonos fogyatékos­ságtípus ne legyen, mert azok erősítik egymást — magyarázza a pszichológus­nő. A fogyatékosság azon­ban csak olyan mértékű le­het, hogy a gyerek még tudjon kooperálni ép tár­saival. A kidolgozott prog­ram ugyanis az együttmű­ködésre épül. A Gyógype­dagógiai Tanárképző Főis­kola Lélektani Intézete vizsgálta meg, hogy az egyes fogyatékos gyerekek képesek-e erre a kooperá- lásra. ■ Milyen egyéb előké­születekre volt még szük­ség? — A budafoki önkor­mányzat első perctől kezd­ve támogatta az elképzelést. Bár szegény a kerület, a tőlük telhető anyagi segít­séget megadták. Engem Felvégi Józef né, az óvoda vezetője keresett meg, hogy indítsunk integrált csopor­tot. — Már régebben foglal­koztatott a kérdéskör. Több, ezzel foglalkozó előadást hallottam. A végső lökést egy integrált óvodai neve­lésről szóló ankét adta, ahol egy ilyen témájú né­met videofilmét is láttunk. Nagyon meggyőző volt. Ezt követően vettem föl a kap­csolatot Enikővel — kap­csolódik a beszélgetésbe Felvégi Józsefné —, aki ér­tekezleten ismertette az óvónőkkel, mit is jelent ilyen módszerrel foglalkoz­ni a kicsinyekkel. Az ön­ként jelentkezőkkel együtt dolgozott. Az intenzív to­vábbképzést az egész ke­rületben meghirdettük, más intézményekből is jöttek kolléganők. Végül tizen­egyen maradtak. Közülük került ki az a kettő, aki az itteniekkel foglalkozik. — Van három kontroli- csoportunk olyan óvodák­ban, ahol már előbb is vol­tak fogyatékosok. Őket ta­nácsokkal segítjük — teszi még hozzá Czigány Enikő. — Most, hogy letelt az egy hónapos megfigyelési idő­szak, mind a húsz gyerek­kel egyéni fejlesztési prog­ramot kezdünk el. Ezek já­tékos, kreatív foglalkozá­sok keretében zajlanak, amelyeken a szülők bármi­kor részt vehetnek. A kö­zösen dramatizált mesék­kel, játékos feladatokkal célzottan fejlesztjük az egészségesek tolerancia­készségét. Ha lesz olyan általános iskola, amelyik vállalja, akkor kidolgoz­nám a toleranciának mint tantárgynak a módszerta­nát. . 0 Említette, hogy jóval többen jeletkeztek, mint ahányan végül részt vcsz­Gábor az egy hónap alatt kezdett el beszélni nek a kísérletben. Velük most már nem törődnek? — Szeretnénk az óvoda előtti, a korai fejlesztésben egy ambuláns csoportot indítani, kreatív foglalko­zásokkal s egy másikat, ahol a szülőket tanítjuk meg, miként javítsák ott­hon fogyatékos gyermekeik képességeit. Jó lenne, ha néhány éven belül ez a budafoki óvoda az integrált nevelés továbbképzési módszertani bázisa volna. B Megvannak ehhez az anyagi feltételek? — Sajnos egyelőre még nincsenek. Pedig már na­gyon sok ideje elment Eni­kőnek és nekem is, hogy a különféle intézményeket, ahonnan anyagi segítséget remélhettünk, végigkoldul­juk — sóhajt föl rezignál- tan Felvéginé. — így aztán — bár a reményt nem ad­tuk föl és tovább kilincse­lünk — alapítványt hoz­tunk létre, Pro Facilitate néven, amelynek számla­száma BB. Rt.: 380-20 311. Az önkormányzatnak ugyanis inkább lelkesedése, empátiája van, pénze már kevésbé. Viszont még szük­ség lenne tornateremre és foglalkoztatőszobára, vala­mint megfelelő játékokra is. 0 Csak innen, Budafok­ról jelentkezhetnek az in­tegrált óvodába gyerekek? — Nem, a környékről bárhonnan, akár a szom­szédos Diósdról vagy Érd­ről is. Sajnos gyakori ta­pasztalat, hogy az óvodák válogatnak a fogyatékossá­gi típusok között, hogy ezt fölveszem, azt pedig nem. Itt nem éreztem soha effé­le előítéletet, és az ép gye­rekek szüleiben sem volt ellenállás. Sőt, egyre töb­ben szeretnék közülük, ha ebbe a csoportba járhatna a csemetéjük. Budafokon már bölcsőde is van. ahol integrált csoportok- alakul­tak, és továbbiakat is sze­retnénk. B Milyen tapasztalato­kat szűrtek le az első hó­nap után? — A játéknál, a foglal­kozásoknál a gyerekek nem tesznek különbséget egy­más között. Szeretik fogya­tékos társaikat, és elfogad­ják őket. Talán egy kü­lönbség mégis van: többet törődnek velük, jobban se­gítenek nekik. Ám nem to- lakodóan, hanem hétközna­pi természetességgel és egy­szerűséggel. elfogadva őket — másságukkal egvetem- ben is — egyenrangú part­nerként. Körmendi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom