Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám

«ISlSziNHÁZI LEVÉL

Tragédia Brooklynban

Fityegő a hajtókán, a nyakban

Miként a számoknak, a matematikában, a drámáknak is megvan a helyi értékük. l!)G0-ban, amikor a Madách Színház egy színháztörténeti értékű előadásban bemutatta Arthur Miller öt évvel korábban irt, Pillantás a hídról című darabját, ez a helyi érlék azt jelentette, hogy sokéves elzártság után ismét kerülhettek nyugati szerzők darabjai a magyar színpadokra. Hogy köztük élő ámerikai szerző is lehetett. Hogy a Pillantás a hídról, akkor nálunk szokatlanul, narrátort szerepeltetett. Hogy a sematikus szovjet darabok és sematikus magyar utánzóik után végre ismét az élő, emberi konfliktusok jelentek meg a színpadon, é:; ez valóságos színházi forradalmat hozott. Ez idő tájt ismerkedtünk meg Brechtte), Tennessee Wil- liams szel, Eugene O’Neil- lel, Becket tel. A magyar színház gyorsan pótolni akarta több évtizedes mulasztásait. A néző pedig, miközben jobbnál jobb előadásokon ült, izgalommal fedezte fel ezt az új, más, modern drámaírói világot.

A Pillantás a hídról, ez a New York főleg bevándorlóktól lakott Brooklyn

negyedében játszódó tragédia, két vonásával tett különösen mély benyomást az akkori nézőkre. Az egyik a már említett formai újdonság, az, hogy a dráma egyik szereplője, Alfieri ügyvéd, a cselekményből kilépve kommentálta, értelmezte a nézők számára azt, ami a darabban történt. Akkor valahogy nem jöttünk rá, hogy Miller itt — akárcsak a dráma egészével, sűrített tragikumával, végzetszerű konfliktusaival — a klasz- szikus görögökig, az antik dráma kórusának funkciójáig nyúlt vissza. A másik nagy hatású sajátossága az volt a drámának, hogy alakjait mély pszichológiai alapokra építette fel. A nevelt lányába beleszerető, s ezzel megállíthatatlan tragikus folyamatokat elindító olasz bevándorolt dokkmunkás, Eddie Carbone története Miller jóvoltából már-már valóban a klasz- szikus sorstragédiákat idézte.

Harmincegy évvel ama régi bemutató után természetesen már más a Pillantás a hídról helyi értéke. Formai újdonsága alig észrevehető. Ami változatlanul erénye, az az őszinte és mély emberi — morális — konfliktusok, elhatalmasodó szenvedélyek, vétkek és bűnhődések lélektanilag pontos ábrázolása. A Vígszínházban, ahol most újra játsszák a drámát, értelemszerűen ide kerülnek a hangsúlyok. Tragédia ez ma is, és az előadás nem is feledkezik meg erről. De valamiképp az egész dráma múlt idejűvé vált. Ha ma is vannak Brooklynban tragédiák — és vannak —, akkor ezek már nem olyanok, mint amilyen Eddie Carbone tragédiája volt. Brooklynban, s a magyar színpadokon is, mások már a helyi értékek.

Takács István

Ügy látszik, nemcsak a franciák imádják a rendjeleket és a kitüntetéseket, hanem a magyarok is. Ennek jele, hogy a Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum közös kiállításának megnyitóján százak tolongtak. A rendjelek és kitüntetések iránti érdeklődést fokozta, hogy a megnyitót dr. Habsburg Ottó, a Nemzetközi Páneurópai Unió elnöke, az Európa Parlament tagja mondta. A helyzet pikantériájához tartozik, hogy a kiállítás — bár alapjában történelmi, kronológiai jellegű — a Habsburg-birodalom, az

Osztrák—Magyar Monarchia rendjelei közül is jó néhányat fölvonultat. Dr. Habsburg Ottóról kevesen tudják, hogy a rangos európai szervezetekben betöltött vezető szerepe mellett egyúttal a máig élő aranygyapjas világi lovagrend jelenlegi nagymestere, aki helyett ma legidősebb fia viseli ezt a tisztséget.

A rendezők jelentős helyét szenteltek a legrégebbi egyházi lovagrendek — a szuverén máltai lovagrend — keresztjeinek, és az egyik legrangosabb, Euró- pa-szerte nagyra becsült fejedelmi lovagrend, a

A Beregszász melletti Nagybaktán hétfőn 9 órakor plenáris üléssel kezdődik a tanfolyam, melynek előadásait a GATE szakemberei mellett más intézmények és cégek vezető munkatársai tartják. A kurzus szakmai értékelését az utolsó napon dr. Kocsis Károly, a GATE rektora, dr. Kecskés Mihály professzor, a külhoni magyarok oktatásának elnöke, és dr. Sepa László akadémikus, az ukrán parlament képviselője, a nagybaktai agrárcentrum igazgatója vállalta.

B. G.

Habsburg-országok kitüntetési rendszerének élén álló aranygyapjas rend rendláncának és jelvényeinek is. Bemutatkozik még a katonai Mária Terézia- rend, a magyar királyi Szent István-rend, az osztrák császári Lipót-rend, a vaskoronarend, a Ferenc József-rend számos keresztje és csillaga, valamint a Horthy-kor néhány érdemrendje.

A kiállítás két szervezője, a Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum arra törekedett, hogy elsősorban magyar és magyar vonatkozású rendjeleket és kitüntetéseket vonultasson föl a keresztes háborúktól a Horthy-korszakig bezárólag, de bőségesen válogattak az egyházi mintára kialakult világi lovagrendekből is. A magyarok mellett Európa országainak egy- egy rendjele is ott van ezen a nem mindennapi bemutatón. A magyar közönség utoljára ' húsz éve láthatott ilyen témájú kiállítást, szintén a Nemzeti és a Hadtörténeti Múzeum anyagából. A mostarrt- kollekcióban az azóta eltelt időszak új szerzeményeit is a látogatók elé tárják.

—kk— j

A GATE szaktanfolyama

Nagybaktán

Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy egy magyar egyetem határainkon túl, magyarlakta területen szaktanfolyamot rendezzen. Ma már nem szenzáció. de ez semmit sem von le a jelentőségéből. A külhoni magyarok szakképzésében úttörő szerepet vállaló Gödöllői Agrártudományi Egyetem a Kárpátontúli Mezőgazdasági Tudományos Kutató Intézettel és a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségével közösen október 14. és 25. közölt Növénytermesztés címmel rendez szaktanfolyamot. (A tél végén állattenyésztő szakembereket képeztek tovább.)

SZÚMBMti KRÍMI 1

Mary Jane agyában Shirley halála kezdett balesetként felrémleni Amikor gondolatai annak az estének a sötét eseményeihez értek, visszaemlékezése megakadt a pillanatnál, amikor kinyitotta a kocsi csomagtartóját. Ennél a pontnál homály borította el emlékezetét, olyan Üresség, amelyben csupán magát látta, ahogy a Harbor gyorsforgalmi úton Palos Verdes felé hajt, majd haza.

A gyilkosságot követő reggelen telefoncsengésre ébredt. Valami megrázkódtatás érte az érzékeit, hogy mélyen tudott aludni azon az éjszakán. Közvetlen főnöke, az ifjabbik Broughton telefonált, Shirley'halálát közölte. Mary Jane igazában meglepetést érzett, nem színlelt. Torka elszorult, hosszú ideig csendben tartotta a kagylót, és csak aztán mondta: — Nem tudom elhinni.

Kábultsága ezzel a négy szóval kezdődött. Azon a napon, ahogy végiglépkedett az áruházon, elfelejtette, hogy ő a gyilkos. A cselekmény agya elhomályosult részébe szorult a mély éjszakai alvás idején, tudatalattija feneketlen bugyrába. Emlékezetében sohasem emelte magasba a nehéz kulcsot, sohasem érezte annak zuhanását, hogy szétzúzza a sötétben előtte álló személy fejét, sohasem tért le a hazafelé vezető útról, hogy a tengerparthoz hajtson, megálljon egy hatalmas teherszállító hajó közelében a néma éjszakában, és figyelje az összekötözött kulcs, kesztyű és vászon lesüllyedését a kikötő aljára, a civilizáció többi, iszap fedte hulladéka mellé. Sohasem hajtott haza, hogy Lady Macbeth őrülési jelenetét tébolyodottan eljátszva mossa meg kezét. Emlékezetében sohasem pillantotta meg a tükörben saját eltorzult arcvonásait, rendszerint szépen fésült hajának arcába verődését, vérvörös rúzsával összekent szája keserves fintorát. Nem ...

Memóriája lezárult a kikötőbe hajtás előtt, és másnap reggel az ágya melletti telefon csengése volt a következő mozzanat, amit regisztrált. Gondosan s pedánsan öltözködött, egy sötétkék ruhát választott ki, mert úgy érezte, hogy a fekete szín túlzott gyászt sugallhat. Elfogyasztotta szokásos, vaníliával ízesített diétás reggeli italát, és miközben kortyolgatta, az járt a fejében, hogy a fiúknak (Rafe-re és Farleyra mindig így gondolt) szép karácsonyi ajándékot kell vásárolnia.

Ifjabb Mr. Broughton az áruház délkeleti bejáratánál állt és várt rá. Nyugtatgatva őt elmondta, hogy mi a feltételezés, és felkészítette arra a megrázkódtatásra, amelyet a lépcső aljába brutálisan lelökött Shirley testének látványa válthat ki.

A holttestet elnézve Mary Jane első gondolata az volt, hogy milyen kevés vér folyt ki. Míg hipnotizálton meredt arra, amit tett (bár emlékezett rá), egy rendőror- vos-gyakornok azt magyarázta neki, hogy a koponyacsont néhány darabja mélyen befúródott az agyba, és bár Shirley nem volt eszméleténél, klinikailag még élt kora hajnalig, amikor szervezete formálisan is feladta a küzdelmet.

Mary Jane gyásza mindvégig hitelesnek látszott a Columbo által folytatott kihallgatásokon, aznapi monoton, ösztönösen végzett munkája során, míg az esti megnyugtató fürdője feloldott benne minden feszültséget.

A gyilkosságot követő napokban, míg a kis hadnagy körülötte tapogatózott, és szokásos, rosszul álcázott modorával folytonosan kérdéseket tett fel, Mary Jane nem 'érzett semmi bűnösséget, sem veszélyt. Különben is, a gyilkosság valami olyan volt, mint véletlen ... baleset .. .. így született meg agyában a szó. Baleset. Neki semmi köze hozzá. Csak valami fehér köd lebegett előtte arra az éjszakára vonatkozóan.

Mély nyugalom keveredett hamis gyászával. Ügy érezCOtUMBO NYOMOZ

Gyilkosság í karácsonyra

írta: A!íred Lawrence j fordította: Kira József j

HIÁNYOS EMLÉKEZET

te, hogy életéből minden fenyegetettség eltűnt. Éveken át, kislónykorától kezdve mindenkit, akit szeretett, elvettek (öle. Most már meg tudja tartani Farleyt és Rafe-ot, azt a két fiút, akik a legmélyebb, legmelegebb és legbiztonságosabb barátságot nyújtották számára, amit valaha is ismert, a hármas fölbomlásának veszélye megszűnt. Mary Jane olyan gyöngédséget, nyugalmat és biztonságot érzett, ami új volt a számára is.

A kívülállók szemében úgy tűnt, hogy még mindig szenved bánatában. Az értekezleteken csendesebb volt, de amikor beszélt, hangja határozottan és meggyőzően csengett.

Mary Jane nem lepődött meg és nem is jött zavarba, amikor egy napon az ebédelésből visszatérve Colum- bót találta a szobájában, amint a rajzasztalánál állva a májusfa vázlatát tanulmányozta.

— Miss Bell elvesztése gondot okoz, ugye?

— Nagy képzelőtehetséggel és jó képességekkel rendelkezett.

— Hallottam. Beszélgettem fent az ön főnökével, Mr. Broughtonnal.

— Nem bánja, hadnagy, ha leülök? — Mary Jane eddig irodája ajtajában álldogált. Alig volt hely két személy részére a kis szűk kalickában.

— Nem, egyáltalán nem. Elnézést kérek.

Columbo félrehúzódott, a lány bepréselte magát mellette és leült a rajzasztal mellett álló magas forgószékre. A székkel együtt Columbo felé fordult, aki most az asztallal szemben állt.

— Amint már említettem, érdekes beszélgetésem volt a főnökével a történtekről. Tudja, a munkáról. Nagyon érdekes fickó. Sokat mesélt az ön munkájáról is. És amiről nem is tudtam! Hogy önök milyen alaposan ismerik egymást országszerte a szakmában. Ez valóban fontos.

— Ez nem tér el más nagyvállalatok szakmai gyakorlatától, Columbo.

— Azt hiszem, igaza van ezzel kapcsolatban. Csak .úgy látom, hogy önök ... olyan függetlenek.

— Sokat megspórolunk így. De sok az irigység is.

— Igen. A főnök is említette ezt. Egy csomó szakmai féltékenység. Meglepett, hogy ön és Miss Bell milyen jó barátnők voltak. Noha mindketten tervezők.

Vékony mosoly suhant végig Mary Jane ajkán.

' — Nem valami tapintatos, hadnagy.

— Mr. Broughton említette, hogy tervezte az ön előléptetését, és Shirley maradt volna itt. Ez igaz?

— Voltak ilyen hírek.

— Az nagy ugrás lett volna az ön részére.

— Valójában nem érdekei, Columbo.

Columbo megvakarla a fejét.

— Az ilyen magatartás nagyon furcsa. A legtöbb ember ... fölfelé akar jutni.

— Szerelne ön rendőrfőnök lenni?

— Nincs esélyem — pirult el Columbo.

— Ha kitűnően végzi a munkáját, akkor sem?

— Miss Morton, ön nagyon kedves, hogy ilyen pozícióba kíván engem.

— Columbo, eredményt kell elérnie, ön meg itt van, kérdéseket tesz fel, nyilvánvalóan nem elégedett azzal, amit eddig megállapított.

— Nem hagyhatom lezárni az ügyet, amíg vannak olyan dolgok, amelyek további nyomozásra ösztönöznek. Érti, hogy mire gondolok?

Mary Jane egy pillanatig csendben maradt. Fojtott hangon válaszolt.

— Igen. És ez az oka, amiért nem vállalná a rendőrfőnökséget?

— Igen. Szeretek a munka területén lenni.

\ — Én pedig szeretek itt lenni.

— Észrevettem. Önök mindannyian igen közel állnak egymáshoz. Szeretnék egy személyes jellegű kérdést feltenni. Csak egyet azok közül, amik az ember agyán keresztülfutnak, Miss Morton. Előre bocsánatát kérem a kérdés miatt. De szeretném megtudni, hogy egy olyan vonzó nő, mint ön, miért nem kötött házasságot?

A szükségesnél élesebben válaszolt a lány.

— Szakmai karrierre vágyó nő vagyok, hadnagy. Nem törődöm a házassággal.

— Tudja, a feleségemet néha nagyon nehéz elviselni, amikor ezért panaszkodom, azt mondja, hogy mindenkinek kell hogy legyen valakije, ha másért nem, azért, hogy tudjon kivel veszekedni.

— Vannak közeli barátaim. Ha nem haragszik, hadnagy, ma délután még he kell fejeznem ezt a rajzot, hogy elkezdhessük az elemek összerakását.

— Természetesen. Már megyek is.

Columbo bekíváncsiskodott a földszinti nagyterembe. Ä munkások kis hegyi házacskákat, nyaralókat, maketteket építettek. Columbo egy pillanatig figyelte őket, aztán megfordult, és megállt Mary Jane irodájának ajtajában. A lány háttal volt neki, a rajzasztalnál dolgom zott.

— Csak kíváncsiskodom — mondta —, ismert ön valaha egy Tony LeLanne nevű fickót? Jelentéktelen ügy.

Megrettent? Columbo nem.volt benne biztos.

— Igen — hangzott a válasz.

— Nos, ő együtt járt Miss Bell-lel, mielőtt idejött.’ Mary Jane a székével Columbo felé fordult.

— Nem értem, hadnagy, hogy ennek mi köze az egészhez.

— Csak kíváncsiskodom. Miss Morton. Ennyi az egész.

— Barátok voltunk. Találkoztunk néha, amikor üz- leti ügyben idejött.

— Semmi személyes kapcsolat.

— Kedveltük egymás társaságát.

— Igen. Nagyon köszönöm.

Coluftibo elhagyta az irodát. Mary Jane utánabámult: Hosszú ideig képtelen volt visszafordulni a rajzasztalhoz,, és amikor rajzolni kezdett, szeme elhomályosult, úgy tűnt, mintha fehér folt volna a szeme előtt.

(Következik: Üzenet Columbónak)